Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

/ 2 NÉPÚJSÁG, 1986. július 22., kedd Mihail Gorbacsov fogadta Hans-Dietrich Genschert Hétfőn, a moszkvai Kreml­ben Mihail Gorbacsov, az SZKiP KB főtitkára fogadta iHansJDietrieh Genschert, az NSZK alkancellárját, kül­ügyminisztert. Genscher va" sámap érkezett háromnapos látogatásra a Szovjetunióba — bonni bejelentés szerint Kohl kancellár Mihail Gor- baesovhoz intézett szemé­lyes üzenetével. A nyugat­német politikus Eduard Se- vardnadzéval, az SZKP KB Madrid központjában, a De Falla nevét viselő utcában hétfőn fél tizenegy előtt pár perccel robbanás történt. A környéket füst borította el. Az első feltételezések szerint egy gépkocsiba helyezett pokolgépet hoztak működés­be ismeretlen tettesek. Sem az esetleges áldozatokat, sem pedig a károkat illető­PB tagjával, szovjet kül­ügyminiszterrel tárgyal majd a kétoldalú kapcsolatok, va­lamint a nemzetközi hely­zet időszerű problémáiról. A kölcsönösen előnyös együttműködés érdekeinek megfelelően a látogatás so­rán tudományos-műszaki ke- retszemődést írnak alá, amely egyebek között a me­zőgazdaság, az egészségügy és a nukleáris energetika — az atomerőművek biztonsá* en nincs semmiféle megbíz­ható hír. Megfigyelők utalnak arra, hogy pontosan egy héttel ezelőtt Madrid egyik forgal­mas útvonalán rendőrségi autóbuszt robbantott fel egy terrorszervezet. Az ETA ne­vű baszk szeparatista cso­port. amely beismerte az akció elkövetését, itíz rend­gos üzemeltetése — terén irányoz elő szorosabb kap­csolatokat. Moszkvai értékelés szerint a nyugatnémet fél megkü­lönböztetett jelentőséget tu­lajdonít a külügyminiszter látogatásának, a kelet—nyu­gati párbeszéd folytatásának tekintve azt. A nyugatnémet politikus legutóbb, tavaly márciusban járt Moszkvában. őrt gyilkolt meg és sok já­rókelőt is megsebesített. Az újabb terrorakció ha­talmas rémületet keltett Madrid belvárosában. Az emberek menedéket keres­ve a földre vetették magu­kat, mindenünnen sikoltozás és kiabálás hallatszott. Alig múlt el tizenöt perc, a madridi belvárosban újabb nagy erejű robbanás történt. Reagan válasza „átfogó lesz” Amerikai lapértesülések szerint Ronald Reagan a hét végén jóváhagyta annak a válaszlevélnek a tervezetét, amelyet Mihail Gorbacsov- nak küld. A The Washington Post hétfői száma egy ma­gas rangú kormánytisztvise­lőre hivatkozva hírül adta, hogy az elnök pénteken dön­tött a levélről. A tervezet szerint az Egye­sült Államok kész ugyan megvitatni a Szovjetunióval a nukleáris fegyverzet ellen­őrzésének valamennyi vo­natkozását, de az amerikai űrfegyverkezési tervek to­vábbra sem kerülhetnek szó­ba — számolt be a The Wa­shington Post. A lap hírforrása szerint Reagan válasza „átfogó lesz” Mihail Gorbacsov június 23-i levelére. , Mint arról már hírt ad­tunk, Edward Rowny és Paul Nitze nagykövetek még e héten tájékoztatni fogják az Egyesült Államok szövet­ségeseit a Reagan-üzenet várható tartalmáról. ÚJABB TERRORAKCIÓ Rémület Madrid belvárosában Merénylet az OECD székháza ellen Hétfőre virradóra nagy erejű pokolgép robbant az OECD (a Gazdasági Együtt­működés és Fejlesztés Szer. vezetének) párizsi székháza előtt. Az egész környéket megrázó robbanás bezúzta a környező házak ablakait, az OECD épületében kitaszítot­ta az ajtókat. Személyi sérü­lés nem történt, A detoná­ciót — am'ely az MTI párizsi irodájával párhuzamos utcá­ban történt — vagy féltucat­nyi parkoló gépkocsi riasz­tójának hosszas vijjogása kö­vette. Az a gépkocsi, amelyben a rendőrség szerint egy körül­belül tízkilós pokolgépet rej­tettek el, egy Renault 9 vagy 11 lehetett, darabjai több száz méterre repültek. A rendőrség a körülmé­nyekből ítélve az Action Di- reete (AD) nevű terrorista szervezetnek tulajdonította a merényletet. Közelebbről Max Frerot a gyanúsított. Frerot az AD fő tűzmestere, Franciaország legkörözöt- tebb bűnözője. Az AD-nek az idén ez volt a hetedik merénylete. Jelen­tősebb célpontjai: az Inter­pol, a francia rendőrség bűn­üldöző csoportjának székhá­za, két, Dél-Afrikáival üzle­ti kapcsolatban álló válla­lat székháza, és a gyáripa­rosok szövetségének alelnö- ke, aki egyébként megúszta a merényletet. Hétfőn hajnalban egy autóba rejtett pokolgép robbant a fejlett tőkés államokat tömörítő gazdasági szervezet (OECD) párizsi irodája előtt. Személyi sérülés nem történt, az anya­gi kár jelentős. A képen: a gépkocsi maradványai (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) —( Külpolitikai kommentárunk )— India is nemet mondott SOK MÁS ORSZÁG UTÁN, huszonötödikként a 600 milliós India is bejelentette: a brit kormány ma­gatartása elleni tiltakozásul nem vesz részt a skóciai Edinburgh-ban július 24-én kezdődő nemzetközösségi játékokon. A döntés azonban messze túlmutat az egyszerű sportkérdésen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az indiai döntést megelőzően Harareban ■Csúcskonferenciát tartottak a Dél-Afrikával határos frontországok vezetői és úgy döntöttek, hogy a Tha- tcher-kormány szankciókat elutasító magatartása mi­att bojkottálják a nemzetközösségi játékokat. A ha- rarei döntéshez sok más, a nemzetközösséghez tarto­zó afrikai, karib-tengeri és ázsiai ország csatlakozott. Politikai kommentátorok úgy vélik, hogy a londoni kormány magatartása magát a 40 tagot számláló nem­zetközösség létét veszélyezteti. Az egykori brit gyarmatokból és domíniumokból alakult nemzetközösség tagjai bel- és külpolitikai te­kintetben önállóak, gazdaságilag azonban összefűzi őket, hogy az úgynevezett sterling-övezethez tartoz­nak és különleges vámrendszer köti őket össze egy­mással. * A „vaslady” az egyre növekvő belső ellenállás da­cára konokul elutasítja, hogy szankciókat alkalmaz­zon a fajüldöző dél-afrikai rezsim ellen. (Csak záró­jelben jegyezzük meg, hogy egykor Dél-Afrika maga is tagja volt a nemzetközösségnek, de 25 évvel ezelőtt kilépett onnan.) Ügy hírlik, hogy — trónját féltve — maga II. Erzsébet angol királynő is hajlik engedmé­nyekre, a nemzetközösség afrikai tagjainak állás­pontja felé. MA MÉG NEM LEHET LÁTNI, hogy az edin- burgh-i sportfesztivál bojkottja milyen további kö­vetkezményeket von maga után. Annyi azonban vilá­gos, hogy a nemzetközösség megannyi tagállama el­szántan harcol a pretoriai rezsim ellen. Gáti István Szovjet pártküldöttség tárgyal Adenben Adenben megkezdődtek a tárgyalások a szovjet párt­küldöttség és a dél-jemeni vezetők között. A baráti lég­körben tartott első megbe­szélésen az SZKP és a Je­meni Szocialista Párt kép­viselői a két állam kapcso­latait, illetve a nemzetközi helyzetet, egyebek között az arab világ kérdéseit vitat­ták meg. A szovjet küldöttséget, amelyet a Jemeni Szocia­lista Párt hívott meg, Ivan Kapitonov, az SZKP Köz­ponti Revíziós Bizottságának elnöke vezeti. A JSZP de­legációjának élén AU Sza- lem al-Bied, a KB főtitkára áll. „Egyértelmű politikai provokáció” Interjú Herbert Meissnerrel FRANCIA KATONAPOLITIKA Közeledés a „csillagháborús tervhez”? Az Egyesült Államok és Franciaország között né­mi közeledés van az ame­rikai „csillagháborús terv” (az SDI) megítélésében — mondta André Giraud fran­cia hadügyminiszter, a Newsweek amerikai heti­lapnak adott interjújában. A nyilatkozatot a lap leg­újabb száma közölte. A hadügyminiszter szerint nemrégiben folytatott wa­shingtoni tárgyalásai előse­gítették az SDI egyes rész­leteinek pontosabb megis­merését. „E témakörben még további megbeszélések lesz­nek, de annyi máris el­mondható: néhány dolgot a korábbinál világosabban lá­tunk” — idézi a lap Giraud szavait. A hadügyminiszter egyébként Franciaország ré­széről teljesen törvényesnek mondta az új rakétaelhárító rakéták kifejlesztésére irá­nyuló törekvéseket, s---­m int maga is megállapí­totta — „ez egybevág az SDI egyik aspektusával”. A fegyverkereskedelem kérdéséről szólva Giraud kijelentette, hogy országa a jövőben az eddiginél több katonai felszerelést kíván külföldről beszerezni. „Os­tobaság lenne, ha mindent magunk próbálnánk meg előállítani” — idézi a lap a minisztert, aki azonban rög­tön hozzátette: ezzel párhu­zamosan Párizs fokozni kí­vánja saját fegyverkivitelét ils. Herbert Meissner, az NDK tudományos akadémiájának főtitkárhelyettese, az NDK állandó bonni képviseletén nyilatkozott az NDK televí­ziójának és feltárta a vele kapcsolatos ügy részleteit. Az alábbiakban ismertetjük az interjú teljes szövegét: Riporter: Meissner profesz­szor, tekintsünk vissza az ügy kezdetére Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan ember, mint ön, 10 márkáért lopást kövessen el — mint ál­lítják. Megrendezett dolog volt az egész, vagy egyáltalán mi­ről van szó? Meissner: Nyilvánvalóan provokáció történt. Szolgála­ti úton voltam Nyugat-Ber- linben és á Wertheim áru­házban vásárolni akartam. Éppen az árut vizsgálgat- tam, amikor megveregették a váltamat, és közölték, hogy őrizetbe vesznek. Bevezettek egy helyiségbe, de személy- azonosságomat nem vizs­gálták és jegyzőkönyvet sem készítettek. Két kísérőm csu­pán egy telefonhívást bonyo­lított le, s ennek során kö­zölték, hogy „a férfi elvihe­tő”. Néhány pM-ccel később két egyenruhás* rendőr egy rendőrségi fogdába szállított. Valójában ott kezdődött az egész történet. Riporter: Ml történt a to­vábbiakban? Meissner: Minden holmi­mat elszedték és teljesen le­vetkőztettek. Azt állították, hogy hírszerzői tevékenysé­get folytattam és erről kí­vánnak megbizonyosodni, ez­után kihallgatások követ­keztek, majd közölték: egy­értelműen bebizonyosodott, hogy titkos ügynök vagyok. ! Átadtak az államvédelemnek és ott folytatódtak a kihall­gatások. Riporter: Ha jól értem, az állítólagos lopás semmilyen szerepet nem játszott? Meissner: Ekkor már a lopási ügy semmilyen sze­repet nem játszott és az el­ső sajtójelentések is erről tanúskodnak. A Tagesspiegel című nyugat-berlini lap 10- én arról írt, hogy megkér­dezték az áruház -vezetését és személyzetét, de azok semmit sem tudtak a lopá­si ügyről. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy nekem nem az áruház személyzetével volt dolgom. Világos, hogy pro­vokációról van szó és én vi­szonylag hamar felismertem ezt. Régóta és sokat uta­zom különböző országokba és a nyugati titkosszolgála­tok gyakran alkalmaznak ilyen módszert, hogy vala­kit „kivonjanak a forgalom, ból”. Riporter: De térjünk vissza oda, hogy ön az államvéde­lemhez került Mi történt ott? Meissner: Megvizsgálták a holmimat és folytatódtak a kihallgatások. Ismét azzal álltak elő, hogy bizonyítot­tan titkosszolgálati tevé­kenységet folytattam és meg­fenyegettek, hogy emiatt 8— 10 évi börtönbüntetés vár rám. Más hasonló tartalmú fenyegetéseket is intéztek hozzám, de a legfontosabb, hogy olyan — nyilvánvaló­an gyógyszereket tartalmazó — italokat kaptam, amelyek hatására eddig nem tapasz­talt, eufórikus állapotba ke­rültem. Ezt az állapotot úgy lehetne leírni, hogy az em­ber kissé együgyűnek érzi magát, semmit sem tart fon­tosnak. mintha kilépne ön­magából, és mindazt ami vele történik, egy színpadon látná lezajlani. Riporter: Ha jói értem, ilyen áHapotban az embernek nincs saját akarata Meissner: Igen, mondhat­juk így. Ilyen állapotban ír­tam alá azt a nyilatkozatot, hogy az NSZK-ban kívánok maradni. Később ezt a papírt többször az orrom alá dug­ták, és hosszan ecsetelték, hogy miként bánnának ve­lem az NDK hatóságai, ha visszatérnék az NDK-ba. Később a nyugatnémet szö­vetségi hírszerző szolgálat egyik képviselője elé vezet­tek, majd két fegyveres őr kíséretében repülőn Mün­chenbe szállítottak és innen egy közeli kisvárosba, Mur- nauba vittek. A következő napokban mindig a hírszer­ző szolgálat két tagja kísért. Riporter: önként vett részt a repülőúton? Meissner: önkéntességről szó sem lehet. Minden aka­ratom ellenére történt. El­hurcoltak. Riporter: Mi történt ezután? Meissner: Kihallgatások sorozata folyt és én azon törtem a fejem: miként tud­nék olyan helyzetet terem­teni, amelyben a lehető leg­gyorsabban visszatérhetnék az NDK-ba. Ekkor már nem voltam gyógyszer ha. tása alatt, de rendkívüli stresszhelyzetben voltam, hi­szen- gyakorlatilag öt napja nem aludtam. Éppen azért, hogy az őr­zésemen enyhítsek, aláír­tam egy olyan nyilatkozatot, hogy nem lépek kapcsolatba az NDK állandó bonni kép­viseletével. Riporter: Az NSZK sajtója arról írt, hogy Önnek egy új útlevelet is kiállítottak Meissner.: Igen, rám erő­szakoltak egy NSZK-útleve. let, de ezt Martin Bauer névre, 1985-ös hannoveri keltezéssel állították ki, te­hát egyértelműen hamis do­kumentum. Riporter: Hogyan jutott el Bonnba? Meissner: Részben az or­vos tanácsára, hogy a lelki egyensúlyom helyreálljon, és az idegi megterhelés csök­kenjen, 14-én este engedé­lyezték, hogy őrzők nélkül sétálhassak Münchenben. Ezt a lehetőséget használtam ki, hogy eljussak bonni állan­dó képviseletünkre. Riporter: ön innen egy nyi­latkozatot eljuttatott a szövet­ségi kancellári hivatalhoz, az NSZK hatóságaival azonban nem hajlandó beszélni Miért nem? Meissner: Egyrészt azért nem, mert én az NDK ál­lampolgára vagyok, és nem vonatkoznak rám az NSZK törvényei. Az NDK-hatósá- goknak kész vagyok minden­fajta felvilágosítást megad­ni. Másrészt azért nem, mert mindaz, amit én az elmúlt öt napban {íz NSZK hatósá­gainál átéltem, nem ösztönöz arra, hogy ismét személyes kapcsolatba kerüljek ezek­kel a hatóságokkal. Riporter: Miként értékeli ön ezt az egész ügyet? Meissner: Egyértelmű pro­vokációról van szó, amely­nek két célja volt. Egyrészt ezzel az egész problémával ismét próbára akarták ten­ni a két német állam közöt­ti kapcsolatok terhelhetősé­gét. Ez nem új próbálkozás. Másrészt, ki akarták hasz­nálni a lehetőséget arra, hogy az NDK egy magas rangú képviselőjét hazaáru. lásra kényszerítsék és ily módon politikai tőkét ková­csoljanak az NDK ellen. Harminc éve folytatok poli­tikai és tudományos tevé­kenységet. Sok országban jártam és saját politikai ta­pasztalataimból tudom, hogy ilyen dolgokkal számolni kell. Riporté^: Miért volt ön Nyu- gat-Berlinben? Meissner: Egy tudományos kollégával tanácskoztam. Sok olyan — a szövetségi ható­ságok számára ismert — kollégám van Nyugat-Ber- linben, akikkel tudományos kapcsolatban vagyok, ezek a kapcsolatok, az utazások és konferenciák a vélemény- és gondolatcserét szolgálják, amit oly fontosnak ítéltek meg Helsinkiben. Ezzel fog­lalkozom hossz* évek óta, s nem eredménytelenül. ‘ Ez volt a feladatom azon a na­pon is. Riporter: Meissner profesz­szor úr, ön jelenleg itt az NDK állandó bonni képvisele­tén tartózkodik. Hogyan látja a probléma ’megoldását? Meissner: Nyilatkozatom- < ban, amelyet eljuttattam a szövetségi kancellári hiva­talba, egyértelműen követel­tem, hogy visszatérhessek az NDK-ba. Ismételten hang­súlyozom, hogy önként jöt­tem be országunk állandó képviseletének épületébe, az NSZK-ban akaratom ellené­re tartottak fogva és befo­lyás alatt, s legfőbb kíván­ságom, hogy hazámba visz- szatérhessek. Ott még szük­ség van rám, én ebben biz­tos vagyok. Az elkövetkező tíz évben is inkább ott sze­retnék élni és dolgozni, mint másutt. De nemcsak a mun­kámról van szó. A családom­mal akarok élni, együtt aka­rok lenni a barátaimmal és az elvtársaimmal. Számom­ra nincs más megoldás, mint a visszatérés az NDK-ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom