Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 12., szombat 13. A megyeszékhely legjobb labdarúgó tizenegye ősztől ötödször kezdi meg élvonalbeli szereplését. A felkészülési időszak már kezdetét vette, s a szurkolók figyelme mindinkább újra a csapat felé irányul. Hogy mennyire foglalkoztatja a sportbarátokat az NB I-es Eger SE jelene, arról a laphoz érkezett kérdések győzhetik meg az olvasót. Az érdeklődésre számot tartó válaszokat témák köré csoportosítottuk, s magunk is éltünk a kérdésfeltevés jogával. Az együttes létébe, jelenébe, terveibe a válaszokon keresztül avatja be a Népújság olvasóit dr. Varjú Vilmos a klub társadalmi elnöke, Czeglédi László szakosztályvezető, Szölgyémy Ferenc az egyesület ügyvezető elnöke és Kiss Tibor, az új vezető edző. Budavári Sándor (Már nem) edzőkérdés — Miért ragaszkodik a klub Kiss Tiborhoz, amikor egy rutinosabb edzőre lenne szükség? (105-ös számú nyomtatványbolt). — Mi értelme van az MLSZ edzőbizottságának ajánlatát nem elfogadni? (Barta Antal). — Kiss Tibor helyett nem lett volna szerencsésebb választás például Novák Dezső? (Kovács József). — Csank azzal ért el eredményt, hogy fegyelmet tudott tartani. Mennyire várható ez el Kiss Tibortól, volt játékostársaival szemben? (Kollár Attila). — Miért kell éppen az NB 1-be kerüléskor ilyen emberre bízni a csapatot, akinek sem megfelelő képesítése, sem edzői gyakorlata nincs? (Szebenyi Péter). — Az ESE vezetőit nem érdekli annak a szakosztálynak a jövője, amely messze a legnépszerűbb és a bevétel nyolcvan százalékát hozza? (Somorjai Andor). — Nem minden jó munkásember alkalmas üzemigazgatónak. Vajon a választásnál ezt figyelembe vették? (egy névtelen levélíró). — Mi indokolja azt, hogy Önöknek csak Kiss Tibor felel meg edzőnek, holott több neves szakemberrel folytattak tárgyalásokat? (Kormos Anikó). Dr. V. V.: Ha a törvényes keretek közötti juttatásért egy országos hírű szakember vállalta volna az egri — Miért nem készült színes poszter az NB l-be jutott csapatról? (Patkó Gábor) Sz. F.: Az augusztus 1—3. közötti nemzetközi Marlboro- kupára színvonalas műsorfüzetet jelentetünk meg, amelyben a részt vevő csapatok — így az Eger SE — fényképei megtalálhatók, kivághatok lesznek. Poszter helyett ezt ajánlhatom. — Miért nem ügyelnek jobban arra, hogy az ESE a saját klubszíneiben, piroskékben játsszon, és ne más kispadot, mi akkor partnerok vagyunk. De így?!... C. L.: A munkáltatói jog alapján az egyesület dönti el — az MLSZ ajánlását figyelembe véve —, hogy kivel kíván szerződést kötni. Előzetesen persze több szakemberrel is tárgyaltunk, de ezek vagy már elkötelezték magukat, vagy olyan feltételeket szabtak, ami számunkra teljesíthetetlen volt. Sajnos, a neves edzők nagyon is jól tudják, hogy nemcsak adható nekik pénz, de a játékosokhoz hasonlóan azon felül is kérnek. Végső soron az edzőválasztásnál az vezérelt minket, hogy az illető ismert legyen, kötődjön a városhoz és szívügyének tekintse a labdarúgást. Kiss Tiborról a bélapátfalvi vélemény is az volt, hogy jó, szigorú, korrekt, következetes edző, s ez egyezett a játékosok megállapításával. Persze, a szerződésben előírtuk számára, hogy kezdje meg tanulmányait a TF szakedzői karán. Erre, mivel hamarább nem indul képzés, 1987 őszétől lesz alkalma. Sz. F.: Kiss Tibort játéktudásáért már aktív korában tiszteltek társai. Ezen túlmenően egy vezető edző olyan ..jogosítványokkal” rendelkezik, amely megkér- dőjelezhetetlenné teszi a játékosok előtti tekintélyét. színösszeállításban? (Csánk- vári Antal) C. L.: Viszonylag sok a mezőnyben a piros-kék együttes, s mint köztudott, a pályaválasztó csapatnak alkalmazkodni kell a vendéggárdához. Ezért van szükség arra, hogy más színösszeállítást használjunk. Sz. F.: Az is hozzátartozik e témához, hogy a mezválasztásnak lélektani velejáHadd emlékeztessem a szurkolókat arra, hogy Kiss esete nem egyedülálló, hiszen annak idején Bánkúti és Csank is szinte a pályáról vonult a kispadra. Az ő sikereik, példájuk — no meg, hogy Hidegkútival, Szuszával. Kovács Ferenccel is kiesett az NB I-ből az Eger — igazolta, hogy más a felelősségérzete egy — elnézést a kifejezésért — „jött- mentnek”, mint annak, aki kötődik a városhoz. K. T.: A felkérésre rögtön igent mondtam. Nem azért, hogy NB I-es edző legyek, hanem azért, hogy átérezve a helyzetet megpróbáljak törleszteni a klubnak mindazért, amit eddig innen kaptam. Azt persze ne várják tőlem, hogy ugyanolyan legyek mint Csank János, mert én egészen más típusú ember vagyok. Viszont ugyanúgy nem engedem meg, hogy labdarúgóink közül bárki is visszaéljen a klub nyújtotta bizalommal, s ne úgy álljon oda a munkához, ahogy arra a sikerek reménye érdekében feltétlen szükség van. Nem titok, hogy Csepregin kívül ebből az együttesből senkiért nem jelentkezett más élvonalbeli szakosztály. Közösen kell hát bizonyítanunk. Befejezésül még csak annyit tennék hozzá, hogy az élvonalbeli kollégákkal szemben egyáltalán nincs kisebbségi érzésem. rói is vannak. A fiúk például nagyon kedvelték azt a piros-fehér szerelést, amiben a D. Kinizsi ellen a feljutást is kiharcolták. — Méhesit ismét megműtötték, állapota hogy javul? K. T.: Hétfőtől már elkezdte az erősítő edzéseket. Tisztáztam vele, hogy csak teljesen gyógyult állapotban számítok rá. Két műtét után nem szabad siettetni felépülését. Sz. F.: Reméljük, hogy újbóli csatasorba állása még sem csak 1987 tavaszán lesz. Aktuális jelen, jövő — A jelenlegi játékosállomány alkalmas-e arra, hogy tartósan az NB 1-ben szerepeljen? (Szigeti László). C. L.: Véleményünk szerint arra alkalmas, hogy az első évben kiharcolják a bentmaradást. Az első számú célkitűzés ugyanis ez. Akiket ide hoztunk erősítésként, azokat láttuk játszani. S az itteniekkel megvalósíthatják az NB I-ben való megkapás 7,kodást. % K. T.: Remélem, hogy kivívjuk a bentmaradást. Hosszabb távon viszont feltétlenül tovább kell erősíteni a megfelelő tapasztalatok birtokában, megfs'e'ő posztokra. — Nem tervezik-e még további labdarúgók igazolását? (Kovács József). Sz. F.: Valóban az átigazolási időszak csak a hónap végén jár le, de mi már nem tervezünk más erősí tést. A debreceni Supkdval" tárgyaltunk, a középpályás szívesen jött volna Egerbe, de a klubja nem engedi. C. L.: Arról természetesen szezon közben sem mondunk le, hogy lehetőség esetén igazoljunk. — Megfelelő szakemberek foglalkoznak-e az ESE utánpótlásával? (Somorjai Andor). C. L.: A lehetőségekhez képest igen. A későbbiekben lelsősorban a fiatalok edzésfeltételein kell javítani, a létesítmények függvényében. Sz. F.: Az Eger SE anyagi lehetőségei miatt úgy kell gondolkodnunk, hogy nekünk mindig többet kell ^eladni”, miiint venni. Az utánpótlás-nevetés már megérte például egy olyan képességű labdarúgó felszínre hozásával, mint a Bp. Honvédhoz került Sass. Most is vannak ígéretes fiataljaink (Fodor, Vojtekovszki, Simon, Csendes ...) akik pályafutását azok a szakembereink is egyengették, ak'k most e területen dolgoznak nálunk. Ezek a szakemberek meggyőződésem szerint fejlődőképesek. K. T.: Engem nem az érdekel, hogy mondjuk az ifi hányadik helyen végez. A lényeg, hogy m'ndig tudónak továbbadná korosztályonként hét-három magasabb szinten is helytállni tudó játékost. — Miért nincs' jó kapcsolat az ESE és a Sportlétesítmények Igazgatósága között? (név nélkül telefonáló). Dr. V. V.: Amióta Alaxai Emil irányításával dolgoznak, azóta nagy a fejlődés, több évtizedes lemaradásokat pótoltak. A kétségtelenül (meglévő feszültséget az okozza, hogy ennél az intézménynél még nem sikerült megértetni, hogy legfőbb feladatuk az egyesület kiszolgálása. Sz. F.: A kérdés szerintem hamis, szeretném cáfolni. A Sportlétesítmények Igazgatóságával a működésből adódó természetes vitáink megvannak, de a leglényegesebb, hogy munkakapcsolatunk rendezett, a közös ügyet szolgálja. Miért mentek, maradtak ? — Nem olvashattunk Pribékről és Aranyosiról, velük mi van? Sz. F.: Pribéket egy évre kaptuk kölcsön az Ozdtól, s a védőjátékos visszatért a Kohászhoz. Aranyosi esetében hasonló a helyzet, igaz, ő a BVSC-hez Igazol. — Bodolai megy vagy marad? (Hegyi Antal) C. L.: Nála a visszaesés családi problémák miatt következett be, játéktudása alapján jó kapusnak tartjuk. Tény, hogy az elmúlt szezon közben mint saját gondjának egyetlen megoldásaként ő vetette fel nekünk a távozás gondolatát. Az Idény végén viszont jelezte, hogy mégis szeretne maradni. Ettől függetlenül tárgyaltunk kapus-átigazolásról, de a kiszemelt Brockhau- ser az O. Dózsát választotta. K. T.: A sorsa a kezében van. Ezt elmondtam neki, s bízom benne, hogy rövidesen az új életet kezdő Bodolai azt fogja nyújtani, ugyanolyan nagyszerű lesz, mint amikor idekerült. — Kiss Gyulát nem küldik el? (Nagy Géza) K. T.: Ez fel sem merült! Ha leegyszerűsíti a játékát, hiszem, hogy nagy hasznára lesz az együttesnek. Szerintem képes lesz megújulni. — Megyesit nem tudták rábeszélni a folytatásra? C. L.: Már egy évvel ezelőtt is családi okokra hivatkozva nem akart tovább játszani. Akkor áldozatok árán sikerült jobb belátásra bírnunk. Ezúttal makacsul kitart távozási szándéka mellett. K. T.: Tudtam volna rá számítani, de ő az élvonal helyett megelégszik volt sportkörében, a Recski Ércbányászban a játékkal. — Horváth nem fér bele az ú) szakmai elképzelésekbe, hallottuk. Ez mit takar? K. T.: Egy szezonban három gól kevés. Egy középpályás ne a saját ötösén kérje el a labdát, majd ötven méterről ne a védőkkel a nyakán levő centerhez passzoljon. Esetében „alibi- futballról” van szó, nem mer ütközni, ha kell, s gyakran hátat fordít egy támadásnak. Más játékfelfogású emberekre van szükségem. C. L.: A szakosztály vezetés Horváth szerződésbontásával egyetértett. Sz. F.: Az Eger SE-nek mint a megye kiemelt sportklubjának vannak segítő, támogató feladatai is a vonzáskörzetben. A Gyöngyösi SE területi bajnoki gárdája magasabb célkitűzés igényével kezdi az őszi rajtot, s mi Horváth-tal tárgyalva szeretnénk, ha a Mátra alján folytatná. Ezt az ajánlatot egy még kedvezőbb perspektivikus lehetőséggel toldottuk meg számára, amiről ma még korai lenne beszélni. II feltételek oldaláról — A stadion füves játéktere mikor lesz I. osztályú? (Csántovári Antal). Dr. V. V.: Mi a’.kaVnas- mak véljük arra, hegy NB I-es mérkőzéseket játszanak rajta. Az igazán nagy nehézséget az jelenti, hogy nincs egy másik füves létesítmény, hogy a stadiont mondjuk egy alapos felújítás esetén egy-másfél évre kiváltanánk. iA kérdé-iseá szoros összefüggésben hadd említsem meg, hogy a stadioni játéktér milyenségén túl égetőbb városi gondnak tartjuk egy fedett uszoda megépítését. (Megtudtuk kü'önben azt is, hogy az északi lakótelepen várhatóan 1987 nyarán készül el a füves labdarúgópálya. Ez a bázis mindenkor azonban majd az utánpótlás-nevelést szolgálja. S természetesen a mindenkori felnőtt gárda edzéseire lesz alkalmas.). — Kivel köt az ESE ősztől mezreklámszerződést? C. L.: A Pomázi írószer Szövetkezét (ICO) emblémája ősztől is helyet kap az egri labdarúgók mezén. Támogatja a csapatot az Egri Dohánygyár. Nem célunk viszont, hogy a játékosokból .Jiindetőoszlop” váljék. Sz. F.: Jelen pillanatban is tárgyalásokat folytatunk országos nagyvállalatokkal. Az úgynevezett sponzorok, támogatók körét azonban nemcsak a ímezreklámszerző- dés kapcsán, hanem egyéb hirdetési felületek rendelkezésre bocsátásával is megkerestük, keressük. Itt azonban hadd hívjam fel a szurkolók figyelmét, hogy a labdarúgó-szakosztály költségvetésének csupán tizenöt százalékát fedezik ezek a bevételek. — Ne sajnálják a pénzt az új játékosokra, mert akkor ismét retúrjegyet vált a gárda az NB 1-ben. Valóban sajnálnak áldozni? (Sárosi László). Dr. V. V.: Ez nem sajnálat dblga, hanem pénzkérdés! C. L.: Az 1986—87-es évre rendelkezésre álló cra- ipatfejlesatésii alapunk — ami a lakossági bevételekből képezhető — két nevesebb labdarúgó megvásárlására (László, Juhász) volt elegendő. Sz. F.: Mi úgy gondolkodtunk az egyesület társadalmi vezetésével, hogy a „liftezés” a két osztály között (többe kerül, mint egy egyszeri nagyobb átigazolási akció végrehajtása. Most szinte a keret egyharmada kicserélődött, s az emi'ített gondolatmenet szellemében fogant a bat új labdarúgó kiválasztása. Jack Brabham kétszer j 1959. Elmaradt az argentin fu- tám, de mégis volt egy szomorú híre januárban a Forma—1. világának. Az előző évi világbajnok, John Michael (Mike) Hawthorn 22-én útban London felé. egy Jaguárban közúti balesetet szenvedett és meghalt. Nélküle rajtolt hát a mezőny Monacóban. Hiányzott a Vanwall-csapat is. A rajtnál Moss Cooper-Climax-a, és Behra Ferrarija foglalta el az első két helyet, mellettük a harmadik volt a sorban — akkor még így is lehetett rajtolni — Jack Brabham szintén Cooper-Climax-szal. A két első addig nyüstölte egymást, míg gépeik felmondták a szolgálatot. Akkor egy rövid időre Brooks Ferrarija állt az élre, de Brabham maga mögé utasította. A negyedik helyre Phil Hill hozta be Ferrari- ját, ötödik Bruce McLaren lett Cooper-Climax-szal. Ennek a két márkának a küzdelmébe csak a BRM tudott beleszólni, egy ilyen kocsi nyert Bonnier-vel a kormánynál a Holland Nagydíjon. Brabham a második volt. Reimsben harmadikként érkezett célba, két Ferraris, Brooks és Phil Hill mögött. Angliában viszont nyert. Másodikként Moss érkezett BBM-mel. Nyugat-Benin volt a következő szihhely, az Avuspálya. Az előversenyen életét vesztette Behra, Porsché- ja elhagyta a pályát, s ő szörnyethalt. A Forma—1- esek versenyét Ferrari-siker jellemezte, hármas győzelmet arattak. Brooks, Gurney és Phil Hill volt a sorrend. Portugáliában Moss Cooper-Climax-szal lekörözte másodikként érkező márkatársát, Gregoryt. Monzában, az Olasz Nagydíjon Phil Hill kapott tőle majdnem egy percet. Brabham harmadik lett. Az USA-ban, Sebring- ben McLaren nyert, Brabham negyedik. Ám ez a hely elég volt, hogy megnyerje a világbajnokságot. Brooks előtt, és ezúttal harmadik az eddigi örök második, Moss, 1960. Jack Brabham az ausztráliai nyárban pihente ki az előző évad fáradalmait, majd szülőhazájából érkezett a Buenos Aires-i idénynyitóra. Csak tizedik volt a rajtnál és sebességváltó-hibával kiállt a 43. körben. A célban megint McLaren volt az élen, megszerezve ezzel élete második világbajnoki győzelmét. A Monaco Forma—1 történeti esemény színhelye volt, először győzött Lotus kocsival versenyző pilóta. Ez a vezető Stirling Moss volt. A siker értékét csak növeli, hogy mindössze három kocsi tudott befutni a századik kör után a célba. A szintén Climax motoros Cooperrel McLaren a második, Phil Hill Ferrarival a harmadik lett. Hollandiában Brabham nyert, és a belgiumi Spában is. Itt az élete második Forma—1-es vb-versenyén induló Jim Clark volt az ötödik. Moss az edzésen bukott, és lábát törte. Reimsben megint Brabham győzött, és Clark megint ötödik. Silverstone újból az ausztrál sikerét hozta. Második helyre autózott be a korábbi hétszeres motorkerékpáros világbajnok John Surtees. Portugáliában a boráról híres Oporto volt a színhely, és Jack Brabham ötödször is nyert egymás után! Monzába nem mentek el az angolok, mert túl veszélyesnek találták a pályát. Egy amerikai nyert Ferrariban, Phil Hill. Az USA-ban, a Riverside parkban futották az idényzáFej-fej melletl rőt. A Ferrari „istálló” távolmaradt, kissé sportszerűtlenül bosszulva meg az angolok monzai bojkottját, s talán féltek is az összecsapástól. legutóbbi sikerük dicsfényében sütkéreztek. A már korábban meggyógyult Moss nyert, Ireland, McLaren és Brabham előtt. A világbajnoki címet — akárcsak az előző évben — Jack Brabham szerezte meg kilenc ponttal mege!®^# McLarent. Moss megint-SBipC madik lett. Véget ért egy autóépítési korszak is, a versenyszezon egyértelműen igazolta azokat a konstruktőröket, akik a farmotoros megoldásban látták meg a fejlődés lehetőségét. 1960-ban még voltak a mezőnyben orrmotorosok is, de a következő idényben már nem. Sokan úgy tartják, a szép versenyautókat kiszorították a gyorsabbak. Ám építettek még nemegy gyönyörű kocsit, nemcsak farmotoros, hanem az azt követő középmotoros divat idején is. v (Folytatjuk) Roóz Péter =«,« Az NB l-es Eger SE Apró-cseprft
