Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. július 12., szombat 13. A megyeszékhely legjobb labdarúgó ti­zenegye ősztől ötödször kezdi meg élvo­nalbeli szereplését. A felkészülési időszak már kezdetét vette, s a szurkolók figyel­me mindinkább újra a csapat felé irá­nyul. Hogy mennyire foglalkoztatja a sportbarátokat az NB I-es Eger SE jele­ne, arról a laphoz érkezett kérdések győzhetik meg az olvasót. Az érdeklődésre számot tartó válaszokat témák köré csoportosítottuk, s magunk is éltünk a kérdésfeltevés jogával. Az együt­tes létébe, jelenébe, terveibe a válaszo­kon keresztül avatja be a Népújság ol­vasóit dr. Varjú Vilmos a klub társadal­mi elnöke, Czeglédi László szakosztályve­zető, Szölgyémy Ferenc az egyesület ügy­vezető elnöke és Kiss Tibor, az új veze­tő edző. Budavári Sándor (Már nem) edzőkérdés — Miért ragaszkodik a klub Kiss Tiborhoz, amikor egy rutinosabb edzőre lenne szükség? (105-ös számú nyomtatványbolt). — Mi ér­telme van az MLSZ edzőbi­zottságának ajánlatát nem elfogadni? (Barta Antal). — Kiss Tibor helyett nem lett volna szerencsésebb válasz­tás például Novák Dezső? (Kovács József). — Csank azzal ért el eredményt, hogy fegyelmet tudott tartani. Mennyire várható ez el Kiss Tibortól, volt játékostársai­val szemben? (Kollár Attila). — Miért kell éppen az NB 1-be kerüléskor ilyen ember­re bízni a csapatot, akinek sem megfelelő képesítése, sem edzői gyakorlata nincs? (Szebenyi Péter). — Az ESE vezetőit nem érdekli annak a szakosztálynak a jövője, amely messze a legnépsze­rűbb és a bevétel nyolcvan százalékát hozza? (Somorjai Andor). — Nem minden jó munkásember alkalmas üzemigazgatónak. Vajon a választásnál ezt figyelembe vették? (egy névtelen levél­író). — Mi indokolja azt, hogy Önöknek csak Kiss Ti­bor felel meg edzőnek, hol­ott több neves szakemberrel folytattak tárgyalásokat? (Kormos Anikó). Dr. V. V.: Ha a törvényes keretek közötti juttatásért egy országos hírű szakem­ber vállalta volna az egri — Miért nem készült szí­nes poszter az NB l-be ju­tott csapatról? (Patkó Gábor) Sz. F.: Az augusztus 1—3. közötti nemzetközi Marlboro- kupára színvonalas műsorfü­zetet jelentetünk meg, amely­ben a részt vevő csapatok — így az Eger SE — fény­képei megtalálhatók, kivág­hatok lesznek. Poszter he­lyett ezt ajánlhatom. — Miért nem ügyelnek jobban arra, hogy az ESE a saját klubszíneiben, piros­kékben játsszon, és ne más kispadot, mi akkor partne­rok vagyunk. De így?!... C. L.: A munkáltatói jog alapján az egyesület dönti el — az MLSZ ajánlását figye­lembe véve —, hogy kivel kíván szerződést kötni. Elő­zetesen persze több szakem­berrel is tárgyaltunk, de ezek vagy már elkötelezték magukat, vagy olyan felté­teleket szabtak, ami szá­munkra teljesíthetetlen volt. Sajnos, a neves edzők na­gyon is jól tudják, hogy nemcsak adható nekik pénz, de a játékosokhoz hasonló­an azon felül is kérnek. Végső soron az edzőválasztás­nál az vezérelt minket, hogy az illető ismert legyen, kö­tődjön a városhoz és szív­ügyének tekintse a labdarú­gást. Kiss Tiborról a bél­apátfalvi vélemény is az volt, hogy jó, szigorú, korrekt, kö­vetkezetes edző, s ez egye­zett a játékosok megállapí­tásával. Persze, a szerződés­ben előírtuk számára, hogy kezdje meg tanulmányait a TF szakedzői karán. Erre, mivel hamarább nem indul képzés, 1987 őszétől lesz al­kalma. Sz. F.: Kiss Tibort játék­tudásáért már aktív korá­ban tiszteltek társai. Ezen túlmenően egy vezető edző olyan ..jogosítványokkal” rendelkezik, amely megkér- dőjelezhetetlenné teszi a já­tékosok előtti tekintélyét. színösszeállításban? (Csánk- vári Antal) C. L.: Viszonylag sok a mezőnyben a piros-kék együttes, s mint köztudott, a pályaválasztó csapatnak alkalmazkodni kell a ven­déggárdához. Ezért van szükség arra, hogy más szín­összeállítást használjunk. Sz. F.: Az is hozzátartozik e témához, hogy a mezvá­lasztásnak lélektani velejá­Hadd emlékeztessem a szur­kolókat arra, hogy Kiss ese­te nem egyedülálló, hiszen annak idején Bánkúti és Csank is szinte a pályáról vonult a kispadra. Az ő si­kereik, példájuk — no meg, hogy Hidegkútival, Szuszá­val. Kovács Ferenccel is ki­esett az NB I-ből az Eger — igazolta, hogy más a fe­lelősségérzete egy — elné­zést a kifejezésért — „jött- mentnek”, mint annak, aki kötődik a városhoz. K. T.: A felkérésre rögtön igent mondtam. Nem azért, hogy NB I-es edző legyek, hanem azért, hogy átérezve a helyzetet megpróbáljak törleszteni a klubnak mind­azért, amit eddig innen kap­tam. Azt persze ne várják tőlem, hogy ugyanolyan le­gyek mint Csank János, mert én egészen más típusú ember vagyok. Viszont ugyanúgy nem engedem meg, hogy labdarúgóink közül bárki is visszaéljen a klub nyújtotta bizalommal, s ne úgy álljon oda a munkához, ahogy arra a sikerek remé­nye érdekében feltétlen szükség van. Nem titok, hogy Csepregin kívül ebből az együttesből senkiért nem je­lentkezett más élvonalbeli szakosztály. Közösen kell hát bizonyítanunk. Befejezésül még csak annyit tennék hoz­zá, hogy az élvonalbeli kol­légákkal szemben egyáltalán nincs kisebbségi érzésem. rói is vannak. A fiúk példá­ul nagyon kedvelték azt a piros-fehér szerelést, amiben a D. Kinizsi ellen a felju­tást is kiharcolták. — Méhesit ismét megmű­tötték, állapota hogy javul? K. T.: Hétfőtől már el­kezdte az erősítő edzéseket. Tisztáztam vele, hogy csak teljesen gyógyult állapotban számítok rá. Két műtét után nem szabad siettetni felépü­lését. Sz. F.: Reméljük, hogy új­bóli csatasorba állása még sem csak 1987 tavaszán lesz. Aktuális jelen, jövő — A jelenlegi játékosállo­mány alkalmas-e arra, hogy tartósan az NB 1-ben szere­peljen? (Szigeti László). C. L.: Véleményünk sze­rint arra alkalmas, hogy az első évben kiharcolják a bentmaradást. Az első szá­mú célkitűzés ugyanis ez. Akiket ide hoztunk erősítés­ként, azokat láttuk játszani. S az itteniekkel megvalósít­hatják az NB I-ben való megkapás 7,kodást. % K. T.: Remélem, hogy ki­vívjuk a bentmaradást. Hosszabb távon viszont fel­tétlenül tovább kell erősí­teni a megfelelő tapasztala­tok birtokában, megfs'e'ő posztokra. — Nem tervezik-e még to­vábbi labdarúgók igazolását? (Kovács József). Sz. F.: Valóban az átiga­zolási időszak csak a hónap végén jár le, de mi már nem tervezünk más erősí tést. A debreceni Supkdval" tár­gyaltunk, a középpályás szí­vesen jött volna Egerbe, de a klubja nem engedi. C. L.: Arról természetesen szezon közben sem mon­dunk le, hogy lehetőség ese­tén igazoljunk. — Megfelelő szakemberek foglalkoznak-e az ESE után­pótlásával? (Somorjai An­dor). C. L.: A lehetőségekhez képest igen. A későbbiekben lelsősorban a fiatalok edzés­feltételein kell javítani, a létesítmények függvényében. Sz. F.: Az Eger SE anya­gi lehetőségei miatt úgy kell gondolkodnunk, hogy ne­künk mindig többet kell ^eladni”, miiint venni. Az utánpótlás-nevetés már meg­érte például egy olyan ké­pességű labdarúgó felszínre hozásával, mint a Bp. Hon­védhoz került Sass. Most is vannak ígéretes fiatalja­ink (Fodor, Vojtekovszki, Simon, Csendes ...) akik pá­lyafutását azok a szakembe­reink is egyengették, ak'k most e területen dolgoznak nálunk. Ezek a szakemberek meggyőződésem szerint fej­lődőképesek. K. T.: Engem nem az ér­dekel, hogy mondjuk az ifi hányadik helyen végez. A lényeg, hogy m'ndig tudó­nak továbbadná korosztá­lyonként hét-három maga­sabb szinten is helytállni tu­dó játékost. — Miért nincs' jó kapcso­lat az ESE és a Sportlétesít­mények Igazgatósága között? (név nélkül telefonáló). Dr. V. V.: Amióta Alaxai Emil irányításával dolgoz­nak, azóta nagy a fejlődés, több évtizedes lemaradásokat pótoltak. A kétségtelenül (meglévő feszültséget az okoz­za, hogy ennél az intézmény­nél még nem sikerült meg­értetni, hogy legfőbb felada­tuk az egyesület kiszolgálása. Sz. F.: A kérdés szerintem hamis, szeretném cáfolni. A Sportlétesítmények Igazga­tóságával a működésből adó­dó természetes vitáink meg­vannak, de a leglényege­sebb, hogy munkakapcsola­tunk rendezett, a közös ügyet szolgálja. Miért mentek, maradtak ? — Nem olvashattunk Pribék­ről és Aranyosiról, velük mi van? Sz. F.: Pribéket egy évre kap­tuk kölcsön az Ozdtól, s a vé­dőjátékos visszatért a Kohász­hoz. Aranyosi esetében hasonló a helyzet, igaz, ő a BVSC-hez Igazol. — Bodolai megy vagy marad? (Hegyi Antal) C. L.: Nála a visszaesés csalá­di problémák miatt következett be, játéktudása alapján jó ka­pusnak tartjuk. Tény, hogy az elmúlt szezon közben mint saját gondjának egyetlen megoldása­ként ő vetette fel nekünk a tá­vozás gondolatát. Az Idény vé­gén viszont jelezte, hogy mégis szeretne maradni. Ettől függet­lenül tárgyaltunk kapus-átigazo­lásról, de a kiszemelt Brockhau- ser az O. Dózsát választotta. K. T.: A sorsa a kezében van. Ezt elmondtam neki, s bízom benne, hogy rövidesen az új éle­tet kezdő Bodolai azt fogja nyújtani, ugyanolyan nagyszerű lesz, mint amikor idekerült. — Kiss Gyulát nem küldik el? (Nagy Géza) K. T.: Ez fel sem merült! Ha leegyszerűsíti a játékát, hiszem, hogy nagy hasznára lesz az együttesnek. Szerintem képes lesz megújulni. — Megyesit nem tudták rá­beszélni a folytatásra? C. L.: Már egy évvel ezelőtt is családi okokra hivatkozva nem akart tovább játszani. Ak­kor áldozatok árán sikerült jobb belátásra bírnunk. Ezúttal ma­kacsul kitart távozási szándéka mellett. K. T.: Tudtam volna rá szá­mítani, de ő az élvonal helyett megelégszik volt sportkörében, a Recski Ércbányászban a játék­kal. — Horváth nem fér bele az ú) szakmai elképzelésekbe, hal­lottuk. Ez mit takar? K. T.: Egy szezonban három gól kevés. Egy középpályás ne a saját ötösén kérje el a lab­dát, majd ötven méterről ne a védőkkel a nyakán levő center­hez passzoljon. Esetében „alibi- futballról” van szó, nem mer ütközni, ha kell, s gyakran há­tat fordít egy támadásnak. Más játékfelfogású emberekre van szükségem. C. L.: A szakosztály vezetés Horváth szerződésbontásával egyetértett. Sz. F.: Az Eger SE-nek mint a megye kiemelt sportklubjának vannak segítő, támogató felada­tai is a vonzáskörzetben. A Gyöngyösi SE területi bajnoki gárdája magasabb célkitűzés igé­nyével kezdi az őszi rajtot, s mi Horváth-tal tárgyalva szeret­nénk, ha a Mátra alján folytat­ná. Ezt az ajánlatot egy még kedvezőbb perspektivikus lehe­tőséggel toldottuk meg számára, amiről ma még korai lenne be­szélni. II feltételek oldaláról — A stadion füves játék­tere mikor lesz I. osztályú? (Csántovári Antal). Dr. V. V.: Mi a’.kaVnas- mak véljük arra, hegy NB I-es mérkőzéseket játszanak rajta. Az igazán nagy ne­hézséget az jelenti, hogy nincs egy másik füves léte­sítmény, hogy a stadiont mondjuk egy alapos felújítás esetén egy-másfél évre ki­váltanánk. iA kérdé-iseá szo­ros összefüggésben hadd em­lítsem meg, hogy a stadioni játéktér milyenségén túl ége­tőbb városi gondnak tartjuk egy fedett uszoda megépíté­sét. (Megtudtuk kü'önben azt is, hogy az északi lakótele­pen várhatóan 1987 nyarán készül el a füves labdarú­gópálya. Ez a bázis minden­kor azonban majd az után­pótlás-nevelést szolgálja. S természetesen a mindenkori felnőtt gárda edzéseire lesz alkalmas.). — Kivel köt az ESE ősz­től mezreklámszerződést? C. L.: A Pomázi írószer Szövetkezét (ICO) emblé­mája ősztől is helyet kap az egri labdarúgók mezén. Tá­mogatja a csapatot az Egri Dohánygyár. Nem célunk vi­szont, hogy a játékosokból .Jiindetőoszlop” váljék. Sz. F.: Jelen pillanatban is tárgyalásokat folytatunk országos nagyvállalatokkal. Az úgynevezett sponzorok, támogatók körét azonban nemcsak a ímezreklámszerző- dés kapcsán, hanem egyéb hirdetési felületek rendel­kezésre bocsátásával is meg­kerestük, keressük. Itt azon­ban hadd hívjam fel a szur­kolók figyelmét, hogy a lab­darúgó-szakosztály költség­vetésének csupán tizenöt százalékát fedezik ezek a bevételek. — Ne sajnálják a pénzt az új játékosokra, mert akkor ismét retúrjegyet vált a gár­da az NB 1-ben. Valóban sajnálnak áldozni? (Sárosi László). Dr. V. V.: Ez nem sajná­lat dblga, hanem pénzkér­dés! C. L.: Az 1986—87-es év­re rendelkezésre álló cra- ipatfejlesatésii alapunk — ami a lakossági bevételek­ből képezhető — két neve­sebb labdarúgó megvásár­lására (László, Juhász) volt elegendő. Sz. F.: Mi úgy gondolkod­tunk az egyesület társadal­mi vezetésével, hogy a „lif­tezés” a két osztály között (többe kerül, mint egy egy­szeri nagyobb átigazolási akció végrehajtása. Most szinte a keret egyharmada kicserélődött, s az emi'ített gondolatmenet szellemében fogant a bat új labdarúgó kiválasztása. Jack Brabham kétszer j 1959. Elmaradt az argentin fu- tám, de mégis volt egy szo­morú híre januárban a For­ma—1. világának. Az előző évi világbajnok, John Mi­chael (Mike) Hawthorn 22-én útban London felé. egy Jaguárban közúti balesetet szenvedett és meghalt. Nél­küle rajtolt hát a mezőny Monacóban. Hiányzott a Vanwall-csapat is. A rajtnál Moss Cooper-Climax-a, és Behra Ferrarija foglalta el az első két helyet, mellettük a harmadik volt a sorban — akkor még így is lehetett rajtolni — Jack Brabham szintén Cooper-Climax-szal. A két első addig nyüstölte egymást, míg gépeik fel­mondták a szolgálatot. Ak­kor egy rövid időre Brooks Ferrarija állt az élre, de Brabham maga mögé utasí­totta. A negyedik helyre Phil Hill hozta be Ferrari- ját, ötödik Bruce McLaren lett Cooper-Climax-szal. Ennek a két márkának a küzdelmébe csak a BRM tu­dott beleszólni, egy ilyen kocsi nyert Bonnier-vel a kormánynál a Holland Nagy­díjon. Brabham a második volt. Reimsben harmadik­ként érkezett célba, két Fer­raris, Brooks és Phil Hill mögött. Angliában viszont nyert. Másodikként Moss ér­kezett BBM-mel. Nyugat-Benin volt a kö­vetkező szihhely, az Avus­pálya. Az előversenyen éle­tét vesztette Behra, Porsché- ja elhagyta a pályát, s ő szörnyethalt. A Forma—1- esek versenyét Ferrari-siker jellemezte, hármas győzel­met arattak. Brooks, Gurney és Phil Hill volt a sorrend. Portugáliában Moss Coo­per-Climax-szal lekörözte másodikként érkező márka­társát, Gregoryt. Monzában, az Olasz Nagydíjon Phil Hill kapott tőle majdnem egy percet. Brabham harmadik lett. Az USA-ban, Sebring- ben McLaren nyert, Bra­bham negyedik. Ám ez a hely elég volt, hogy megnyerje a világbajnokságot. Brooks előtt, és ezúttal harmadik az eddigi örök második, Moss, 1960. Jack Brabham az ausztrá­liai nyárban pihente ki az előző évad fáradalmait, majd szülőhazájából érkezett a Buenos Aires-i idénynyitóra. Csak tizedik volt a rajtnál és sebességváltó-hibával ki­állt a 43. körben. A célban megint McLaren volt az élen, megszerezve ezzel éle­te második világbajnoki győ­zelmét. A Monaco Forma—1 tör­téneti esemény színhelye volt, először győzött Lotus kocsival versenyző pilóta. Ez a vezető Stirling Moss volt. A siker értékét csak növeli, hogy mindössze há­rom kocsi tudott befutni a századik kör után a célba. A szintén Climax motoros Cooperrel McLaren a máso­dik, Phil Hill Ferrarival a harmadik lett. Hollandiában Brabham nyert, és a belgiumi Spában is. Itt az élete második For­ma—1-es vb-versenyén induló Jim Clark volt az ötödik. Moss az edzésen bukott, és lábát törte. Reimsben megint Brabham győzött, és Clark megint ötödik. Silverstone újból az ausztrál sikerét hozta. Második helyre autó­zott be a korábbi hétszeres motorkerékpáros világbaj­nok John Surtees. Portugáliában a boráról híres Oporto volt a színhely, és Jack Brabham ötödször is nyert egymás után! Mon­zába nem mentek el az an­golok, mert túl veszélyesnek találták a pályát. Egy ame­rikai nyert Ferrariban, Phil Hill. Az USA-ban, a Riverside parkban futották az idényzá­Fej-fej melletl rőt. A Ferrari „istálló” tá­volmaradt, kissé sportszerűt­lenül bosszulva meg az an­golok monzai bojkottját, s talán féltek is az összecsa­pástól. legutóbbi sikerük dicsfényében sütkéreztek. A már korábban meggyógyult Moss nyert, Ireland, McLaren és Brabham előtt. A világbajnoki címet — akárcsak az előző évben — Jack Brabham szerezte meg kilenc ponttal mege!®^# McLarent. Moss megint-SBipC madik lett. Véget ért egy autóépítési korszak is, a versenyszezon egyértelműen igazolta azo­kat a konstruktőröket, akik a farmotoros megoldás­ban látták meg a fejlődés le­hetőségét. 1960-ban még vol­tak a mezőnyben orrmotoro­sok is, de a következő idény­ben már nem. Sokan úgy tartják, a szép versenyautó­kat kiszorították a gyorsab­bak. Ám építettek még nem­egy gyönyörű kocsit, nem­csak farmotoros, hanem az azt követő középmotoros di­vat idején is. v (Folytatjuk) Roóz Péter =«,« Az NB l-es Eger SE Apró-cseprft

Next

/
Oldalképek
Tartalom