Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
NÉPÚJSÁG, 19Ö6. július 2., sierda Másként már nem megy (11/2.) Ésszerűbb cselekvéssel A kormányzat részéről már a VI. ötéves terv időszakában számos intézkedés történt a gazdasági hatékonyság kibontakoztatása érdekében. Az anyag- és energiaracionalizálás néhány területen — a külföldi hitelek egy részének ide csoportosításával is — felmutatható eredményeket értünk el. Ma már IS százalékkal kevesebb energiát használunk adott teljesítményhez, mint öt évvel ezelőtt. Mégsem lehetünk elégedettek, hiszen ez az arány még mindig jóval alatta marad a nálunk fejlettebb országok 20—25 százalékos megtakarítási mértékeinek. Az atomerőmű „belépésével” javult az elektromos energia előállítása, ugyanakkor a lakossági áramfogyasztás meghaladja a tervezett mértéket, mert a háztartási berendezések túlnyomó többsége a nemzetközileg korszerűnek számító fajlagos normák alatti. Sokait tettünk a mikroelektronika, az informatika elterjesztésének, „befogadásuk” feltételeinek érdekében. A felsőoktatás után a középiskolákban is bevezettük a számítástechnika és videotechnika alapjainak oktatását. A vállalatokon múlik A megyei számítóközpontok fokozatosan részt vállalnak a gazdasági-társadalmi élet problémádnak kutatásában, megoldásában. Néhány területen, például az úgynevezett szoftverek szellemi termékeink piacán riemzetközi elismeréseket is szereztünk. Mindezek ellenére napjaink legkorszerűbb eszközei, eljárásai még nem éreztetik kellő mértékben kedvező hatásukat a termelés, adatszolgáltatás, nyilvántartás területein. A VI. ötéves tervben tovább folytatódott a gazdaságirányítási reform korszerűsítése. Ma már megszokott a szerződéses üzlet, a vgmk, kiszélesedett a kötvénypiac, s a legtöbb vállalatnál már több hónapja működik a vállalati tanács. Olyan feltételrendszer van kialakulóban, amelyben felgyorsul a tőkemozgás, fokozottan érezteti hatását a „valóságos piac”. Egyre több döntés a vállalatok önálló elhatározásán múlik, s a nagyobb jövedelem csak a jobb teljesítményhez párosul. Sajnos, a felsorolt elveknek, elképzeléseknek a gyakorlat még sok esetben ellentmond, pedig a népgazdasági és vállalati hatékonysági követelmények öisszehangalósának alapvető feltétele az irányítási rendszer korszerűsítése. Az eddigi példái is érzékeltetik, hogy a VI. ötéves tervben hozott intézkedések csak részben eredményezhettek tényleges hatékonyságjavulást. Az egyensúly javítására való törekvés, a fizetőképesség megőrzése közvetlenül vagy közvetve a népgazdaság valamennyi területre hatással volt. A beruházási helyzet kritikussá vált, a szűkös források sokszor még makró-szinten is elaprózódtak. A vállalatok piaci helyzete ezáltal is rosz- szalbibodott, hogy egyre kevesebb, gyorsain mozgatható tőketartalékkal rendelkeztek. Ugyanakkor az egyén szintjén sem érződött mindig a becsületesen elvégzett többletmunka elismerése. Feltételteremtés és érdekeltség A kormányzatra most kettős feladat vár. Egyrészt a központi források tudatos összpontosításával tovább kell alakítani a népgazdasági hatékonyság gyors kibontakozását elősegítő gazdasági feltételrendszert Másrészt az irányítás és az ösztönzés korszerűsítésiével Olyan közgazdasági környezetet kell biztosítani, amelyben a hatékonyság követelményeinek és a termelők érdekeinek kedvezőbb összhangja jön létre. A VII. ötéves terv „a korszerűsítés,, meggyorsítására jóva'l több forrást szán, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Az 1200—1250 milliárd forintos beruházási keret 40 százaléka kerül központi és tanácsi felhasználásra. A terv a termelési szerkezet átalakításánál mindenképpen kimozdulásra törekszik. Itt nemcsak a veszteséges termelés felszámolásénak elodázhatatlan — egyáltalán nem könnyű, s megannyi érdekkel ütköző — feladatairól van szó, „zöld utat kap” minden olyan fejlesztés, amely a csúcstechnikában kialakult lemaradásunkat igyekszik felszámolni, illetve a nehezen megszerzett helyzetünket megtartani. A műszaki fejlesztés stratégiai elképzelései átfogják a mikroelektronikát, az informatikát, a robottechnikát és a biotechnikát. Remény Van arra, hogy a KGST elmúlt évi decemberi rendkívüli ülésén elfogadott programok megfelelően segítik elképzeléseinket. A lakosság pénzének a bevonásával is tovább gyorsítjuk a korszerű telefonhálózat kiépítését. Konkrét intézkedések várhatók a munkaidő jobb kihasználásával s a munkafegyélem javításával kapcsolatban is. Szemléletváltozással A megkezdett reformintézkedések következetes végrehajtása a vállalati és az egyéni érdekeltséget kívánja „célba venni”. Ugyancsak sokat várhatunk a társadalmi demokratizmus szélesítését, a nyugodt politikai légkör biztosítását szolgáló szándékoktól is. Talán ez a legszélesebb „lehető- ségtér”, amely a népgazdasági társadalmi elvárásokat az igények felismerésétől eljuttatja a konkrét végrehajtás szintjéig — a vállalati, intézményi, s nem utolsósorban a családi szintű feladatok megfogalmazásáig. Az egyén szerepe a hatékonyság megvalósításában is döntő, hiszen egy sor irracionális dolognak magunk is megfigyelői illetve elkövetői, de — valljuk be őszintén — sokszor kiszolgáltatottjai vagyunk. Fizetjük az egyre „vaskosabb" fűtési számlákat, miközben kiengedjük az utcára a meleg egy részét, mert nem tudjuk a távfűtési rendszert szabályozni. A be nem váltható palackok összetört darabjaival tele van a MÉH gyűjtőkonténereinek környéke, mert csak alkalmanként ürítik azokat. Órákat fordítunk felesleges űrlapok kitöltésére, terjengős hi- vataloskodó — a lényeget elrejtő — felszólítások „kibontakozására”. Pedig az elemi együttélés szabályainak betartásával, egymás érdekeinek figyelembevételével is sokat tehetnénk a normális munkavégzés feltételeinek alakítása érdekében. Új fajta szemléletre, s olyan gazdasági-társadalmi háttérre van szükség, amely kikényszerítheti a társadalom v álam ennyi szintjén a tartalékok mozgósítását, a racionálisabb cselekvést. A vállalat, az intézmény és az egyén mozgási lehetőségét kevésbé korlátozza, többletteljesítményét hasznosságának megfelelően honorálja, de kibillenti „stabilnak” hitt helyzetünkből mindazokat, akik úgy vélik, hogy a változások rájuk nem vonatkoznak, s nem szükséges megújulniuk. Valószínű, hogy ez a szemléletváltozás egy csapósra nem következik be, de bízhatunk abban, hogy céljainkat megalapozó feltétel- rendszer úgy formálja gondolkodásunkat, amely mind- annyiunk érdekét szolgáló ésszerűbb elhatározásokat szül. Dr. Demeter András főiskolai adjunktus Több mint 25 ezren dolgoztak ... Gyöngyös szépítéséért (Tudósítónktól:) A Hazafias Népfront Gyöngyös Városi Bizottsága a helyi tanáccsal, intézményekkel, szervekkel közösen ez évben is meghirdette az immár hagyományosan tavasz elején kezdődő nagy- takarítási akcióját. A munkáltatókról, azok eredményeiről Széles János, a HNF gyöngyösi bizottságának titkára tájékoztatott bennünket. Elmondta, írásban kérték a városi és környékbeli vállalatokat. üzemeket, szövetkezeteket, hogy telephelyük és környékének tisztán tartásával járuljanak hozzá az akció sikeréhez. Közülük 36 egység számára újabb területeket is kijelöltek. Mellettük az egészségügyi és oktatási intézményeket is bevonták a megmozdulásba. A munkálatokban összesen több mint 25 ezren vettek részt, a végzett társadalmi munka értéke mintegy 4,6 millió forintot tesz ki. A takarításokon, lomtalanításokon, kívül a családi házak környékének rendbetételét, parkgondozást, nyári növények kiültetését végezte a lakosság. A lakótelepeken — így a Kálvária-parton, Mátrai és Vörös Hadsereg úton — számottevő parkosításra, tereprendezésre, parkolóépítésre, játszótéri eszközök, hulladékgyűjtők és padok kihelyezésére is sor került. A lakossági, ifjúsági munkák során mintegy 170 facsemetét. 810 darab díszcserjét ültettek el. A társadalmi munkákból a helyi munkásőrök is aktívan kivették a részüket. Jelenleg a Thorez Bányaüzem szocialista brigádjaival közösen végzik a VII-es Számú Általános Iskola udvarának a rendezését. Korcsog Béla Az év lakóháza pályázat pomázi győztese Immár harmadízben rendezte meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium „Az év lakóháza” pályázatot. Felvételeink az egyik nyertes házat, a Nagy Balázs tervezte és kivitelezte, saját pomázi házát mutatjuk be. Az épület különlegessége a „parasztbeton” falazóanyag, azaz a rozsszalma és sár keveréke, ahogy régóta nevezik, a vályog. A két és fél szobás ház falainak vastagsága 50 centiméter, fűtése pedig légbefúvásos. A parasztház jellegű, hármas tagolású épület illeszkedik a falusi környezetbe. Képeink: A díjnyertes pomázi ház (balra). A tetőtérben, a falba beépített polcokon a korsó. és könyvgyűjtemény látható. Az időjárás minden évben szeszélyes, legalábbis a mezőgazdászok szerint. Közismert mondás, hogy a gazdász akkor is panaszkodik, ha esik az eső, s akkor is, ha nem. S ebben van is némi igazság, hiszen az eső jól jöhet például a kukorica fejlődéséhez, de ugyanabban az időben árthat a rendben száradó lucernának. Ráadásul a sok esővel szemben tehetetlenek a gazdaságok vezetői, a kevés csapadékot viszont öntözéssel pótolhatják. Persze nem nagy területen alkalmazhatják e módszert, a mezőgazdaságilag művelt területnek ugyanis csak az 5 százaléka öntözhető. Az idén ennyit sem öntöztek: 290 ezer hektár területen van megoldva a víz mesterséges kijuttatása, s május végéig mindössze 41 ezer hektár fölött nyitották ki a berendezések csapjait. Ösztönző szabályozók Sok ez vagy kevés? Júniusban az e kérdésre adandó válaszok körül általában kibontakozik a vita. Még a nem szakmai közvélemény is állást foglal, s az öntözés elmaradásáért okolja a mezőgazdászokat, mondván, hogy nem óvják kellőképpen a termést. Az igazság azonban sokarcú, s amiatt nem szabad eleve elmarasztalni a gaz- dászokat akkor sem, ha valóban zárva maradnak az öntözőberendezések csapjai. Korábban szárazság sanyargatta a földeket, mégsem öntöztek a gazdaságok egy részében, mert a mesterséges vízpótlás költsége nagyobb volt, mint a belőle várható bevétel, s érthetően az öntözéssel sem akarták növelni veszteségeiket a mezőgazdasági nagyüzemek. Azóta javultak az öntözés közgazdasági feltételei, olcsóbban jutnak a vízhez, s nőtt a berendezések kihasználása is. Az idén roppant szerény a berendezések kihasználtsága. De téved az, aki azt hiszi, hogy megint fegyelmezetlenek az öntözést irányító szakemberek, s hagyják a növényeket „fonnyadni”. Most nincs baj a gazdászok öntözési szándékával, egyszerűen nincs szükség nagyobb területen az öntözésre a jelenlegi természeti és közgazdasági feltételek között. Télen bőségesen volt csapadék, s mint a mezőgazdászok mondják, évek óta nem volt rá példa, hogy a mostanihoz hasonlóan feltöltődjenek vízzel a földek. Ráadásul hűvös volt a tavasz, s emiatt az időjárás végképp nem sürgette az öntözést. Pontosabban fogalmazva nem mindenütt, hiszen a természetes csapadék eloszlása most sem volt egyenletes. Az ország nagy részén elegendő eső áztatta a földeket, a Tiszántúlon — Túr- keve és Szarvas környékén — viszont kevés volt az eső. E térségekben öntöztek is. Újra bebizonyosodott, hogy ha szükséges és a kellő anyagi érdekeltség sem hiányzik, nem spórolnak a vízzel a gazdaságok. Ha van — használják Az öntözés mértékének ingadozására azonban fel kell készülni, hiszen ez az ország természeti környezetéből is adódik. Hazánk időjárását a száraz mediterrán és a szélsőségesen kontinentális éghajlati hatások egyaránt befolyásolják. Ebből következően a csapadékellátottság erősen változik. Hosz- szabb időszak meteorológiai megfigyelései alapján azt mondhatjuk, hogy az ország nagy részén tíz esztendőből egy esős. kettő közepesen csapadékos, négy száraz. három pedig aszályos jellegű. E számök jól mutatják, hogy öntözésre csak feltételesen van szükség. Az öntözés persze nemcsak termést mentő gazdasági tevékenység lehet, hanem részévé válhat a biztonságos termelésnek. Ezt a nemzetközi adatok jól szemléltetik: az öntözés a világon a teljes termőterület 13 százalékára terjed ki, s ezen a területen termelik a növények összes termésének 34 százalékát. A magyar gyakorlat ettől kissé eltér. Mivel hazánk a feltételes öntözési zónába tartozik. a gazdaságok arra rendezkedtek be, hogy az időjárástól teszik függővé a csapadék mesterséges pótlását. , E gyakorlatnak viszont számos gazdasági következménye van. Az egyik, hogy a gazdaságok nem mindenkor használják ki berendezéseik kapacitását. Ennek viszont az a hatása, hogy romlik az öntözés jövedelmezősége, hiszen a „berendezett” területek a amortizá- viós költségeket akkor is viselik, ha egyetlen csepp vizet sem öntöznek ki. E költségek aránya pedig a berendezések típusától függően a 40—80 százalékot is elérheti. Vízigényes növényekkel A jövő tehát mindenképpen az, hogy melyik gazdaság vállalkozik az öntözésre, olyan termelési szerkezetet alakítson ki. amely a lehető legjobban meghálálja az öntözést. Számos vizsgálat bizonyítja ugyanis, hogy a kertészetekben, a cukorrépa- és a vetőmagtermesztésben, valamint az intenzív legelőkön jövedelmező befektetés az öntözés. Arról azonban egyetlen pillanatra sém szabad elfeledkezni, hogy az öntözés jövedelmezőségének mérlegelése a mezőgazdasági területnek csupán az öt százalékán dolga a szakembereknek. Ebből következően csőik kis területen nyújt biztonságos védelmet a aszály ellen, s lehet része a biztonságos termelésnek. Nagyobb területeken más, ismert módszerekkel lehet megőrizni a csapadékot a talajban, védekezve ezzel az időjárás szélsőséges hatásaitól. V. F. J. Nemcsak az időjárástól függ Mikír kifizetődőbb az öntözés?
