Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. június 26., csütörtök ÉVAD Ä Hatvani Galéria-naptár Glatz Oszkár Emlékkiállítás — Rátonyi József szobrai — Kihelyezett tárlat Lőrinciben — Galériabusz a Szegedi Szabadtéri Játékokra Glatz Oszkár: Juliska és bubája Elég egy futó pillantást vetni állításunk igazolásául az elmúlt őszi-téli évadra, amikor is egymást váltot­ták Egerben a nemzetközi színvonalú együttesek, szó­listák, jól átgondolt műso­raikkal. A tavalyi zenei vi­lágnap tiszteletére, a Bach- évforduló kapcsán a Magni­ficat, a BWV 50 jelzetű kan­táta és a Singet dem Herrn kezdetű motetta hangzott fel a Budapesti Kórus, a Deb­receni MÁV Filharmo­nikus Zenekar előadásában; Pászthy Júlia, Takács Ta­mara, Fülöp Attila és Gre­gor József operaénekesek vállalták a szólókat. Élénken él emlékezetünk­ben a Vlagyimir Szpivakov által vezetett Moszkvai Vir­tuózok szereplése. Ók is el­sősorban Bach-műveket ját­szottak, majd Mozarttal folytatták a vonósokra írt versenyműveket. A pesti koncertjükön is megszólaló alkotások Egerben is nagy­szerű hatást váltottak ki. mert az egyéniség és a vir­tuozitás együttes jelenléte mindig is lenyűgözi a zene­rajongókat. Nem tűnt műsorszervezési kisiklásnak a Debreceni Ütő­együttes egri felvonultatása, inkább vitát váltott ki, kér­déseket vetett fel Patachich Iván, Fischer Tull, Varese és Maurice Ohana zenei gon­dolkodása, az az életérzés, amelyet ez a műfaj közve­tített. A Miskolci Szimfonikus Zenekar Bernstein, Debussy, Britten, Gershwin nevével fémjelzett műsorral és fő­leg Jandó Jenő igen érett játékával alakíttatott ki jó véleményt az egriekben. A Budapesti MÁV Szimfoni­kusok a Wagner-, Liszt-, Beethoven-hangversennyel, Lantos István kitűnő zon­gorajátékával az Esz-dúrban, felfokozott elvárásoknak fe­leltek meg. A Cziffra-alapítvány dí­jazottjainak estjéről a fá­radhatatlan zongorista, Ke- lecsényi .\urbert nevét je­gyeztük meg, a fuvolás Jean Ferrandisével együtt. Hagyományt folytatott az Egri Szimfonikus Zenekar, Farkas István karmesteri irányítása mellett, amikor az Operaház énekeseivel Leoncavallo, Puccini, Rossi­ni, Mascagni, Verdi operái­nak bemutatására vállalko­zott. Gergely Ferenc orgona­estje a székesegyházban megint bebizonyította, hogy ennek a hangszernek a hí­vei gyarapodnak, valahány­szor érett muzsikus ül az orgonához, ö is Bachhal kezdte, majd két remek Liszt-legerida, egy-egy Mes­siaen- és Martini-szám, va­lamint egy egri zenei ak­tualizálással végződő impro­vizáció érzékeltette, meny­nyire mestere Gergely az or­gonának. És hát most jön a nyár, a maga négy nagy orgona­hangversenyével! Július 11- én, pénteken Kistétényi Me­linda ad műsort Buxtehude, Bach és Liszt műveiből; két Bach-áriát énekel Péczely Sarolta. Július 17-én, csü­törtökön Lehotka Gábor hangversenyez, trombitán Petz Pál működik közre Pikéthy, Albinom, Bach és Liszt művei mellett fel­hangzik a zeneszerző Lehot­ka egy száma is. Július 21-én, hétfőn Ko­vács Endre orgonaművész és Andor Éva operaénekes a hangverseny szereplői. öt Bach-szám mellett két Re­ger- és ugyancsak két Liszt­szám hangzik fel, az utóbbi­tól az Ave Maria, valamint a B-A-C-H perlúdium és fúga. Július 25-én Sebestyén Já­nos és a Tomkins ének- együttes teszi fel a pontot az i-re. Händel, Lassus, Klicka, Bossy, Debussy, Vier- ne, Huzella számai közben felhangzik Liszt két Salve Raginája is, valamint az Arca- delt témájára írt Ave Maria. A nyári hangversenysoro­zat. így madártávlatból is alkalmasnak látszik arra, hogy öregbítse az Agria Já­tékok zenei hírét. <f■ a.) Alkotótábor Felsőtárkányban Amatőr filmesek Kelet­Magyar- or szagról Egyre nagyobb népszerű­ségre tesz szert az amatőr film és a video: életünk nél­külözhetetlen részeivé vál­tak. Természetesen nagy technikai felkészültséget, naprakész ismereteket igé­nyel ez a terület a tehetsé­gen és az igyekezeten túl. Ezért rendre különböző tan­folyamokat, alkotótáborokat szerveznek az érdeklődők számára, hogy azok kilép­hessenek a nyilvánosság elé is alkotásaikkal, ne vesz- szenek el hiányosságaikban. A Megyei Művelődési Köz­pont augusztus 11-től 20-ig szervez legközelebb ilyen alkalmat, Borsod, Hajdú, He­ves, Szabolcs és Szolnok me­gyeiek számára. Védnöknek felkérte a Magyar Amatőr- film és Video Szövetséget. A jelentkezők a felsőtárkányi KISZ-táborban talá'koznak. s megfelelő forgatási körül­mények között technikai be­rendezések és filmnyers­anyag biztosításával művé­szi és szakmai irányítás mellett valósíthatják meg terveiket. Több helyszínt is biztosítanak a szervezek: a kamerák lencsevégre kap­hatják Eger történelmi bel­városát, a műemlékeket, a néprajzi emlékeket és üze­meket, a Bükki Nemzeti Park jellegzetességeit, a sár­kányrepülő klub gyakorlóte­rét stb. Korszerűen felsze­relt hang- és videostúdió áll a táborban rendelkezésre, sőt a számítógépes film készí­tésére is nyílik lehetőség. Jelentkezni július 1-ig a Megyei Művelődési Központ­ban lehet, ahol tájékoztat­ják az érdeklődőket. Hetnr.ili-'ó forintot fizettek bs edóig az új Nemzeti Színház javára a takarék­szövetkezetek tagjai. A gyűj­tési akciót a Hévízi Takarék­szövetkezet kezdeményezé­sére tíz hónapja hirdette Glatz Oszkár, az 1968-ban elhunyt festő sokat vitatott alakja századunk magyar képzőművészetének. Elein­te ünnepük, aztán — mert­hogy megtagadja a nagybá­nyaiak szellemét, s a köny- nyebb, tetszetősebb falusi idillek festőjévé válik — egyre több a kritikusa. Per­sze mindez semmit sem von le az ő festői, emberi je­lentőségéből. Az új társa­dalmi rend is méltányolja tel­jesítményét, s Kossuth-Űíj- jal, Kiváló Művész címmel tünteti ki. meg a Takarékszövetkezetek Országos Választmánya. A felhíváshoz eddig 260 taka­rékszövetkezet közül 180 csatlakozott. A tagság személyenként, önkéntesen átlag 10 forinttal Glatz falusi zsánerképei­nek legtöbb modellje a Nóg- rád megyei, palóc népvise­letéről, népszokásairól híres Bujákról származik. Oda járt sokat festeni, ott la­kott, dolgozott éveken át, s halálát követően gazdagon részelt műveiből a községi tanács, amely most a bujáki munkák válogatott anyagát kiállítás céljából átengedte a Hatvani Galériának, ahol ma este 6 órakor Patkós István községi tanácselnök mond megnyitó beszédet, s az ünnepi aktuson a pásztói Rozmaring népdalkor, a bu­jáki tánckar és az iskola né­járul hozzá az új színház épí­tésének költségeihez. A ta­karékszövetkezetek gyűjtési akciójához több áfész is csatlakozott, így például a zirci és a pilismaród fogyasz­tási szövetkezet. A takarék­pi együttese működik köz­re színpompás palóc öltö­zékben. A másik kiállító, akinek a műveivel ugyanezen az es­tén találkozhatnak a hatva­niak: Rátonyi József Mun- kácsy-díjas szobrászművész, akinek tizenhét köztéri munkája áll már az ország­ban. Somogyi József, Pát- zay Pál, Szabó Iván növen­dékeként végezte Rátonyi a Képzőművészeti Főiskolát, hol most már ő maga is tanít, és amennyire idilli Glatz festészete, annyira különböző, inkább meditá- lásra késztető az ő szobrá- szi világa. Rusztikus port­réiban ugyan még őrzi a mesterek hatását, újabb kompozíciói viszont már az egyre gépiesebbé váló je­lent tükrözik markánsan. A két művész kiállítása — éppen jelentőségénél, vonz­erejénél fogva — egészen szeptemberig várja az ér­deklődőket. Lesz július 5-től egy ki­helyezett tárlata is a Hat­vani Galériának, éspedig Lőrinciben a selypi cukor­gyár művelődési otthoná­ban. Itt ugyancsak Rátonyi József szobrait tekinthetik meg a műbarátok, illetve a galéria eddigi vásárlásaiból származó festmények kerül­nek a falakra. Július 20-ig lehet jelent­kezni a galériabusz követ­kező útjára, amely augusz­tus 9—10-én Hódmezővásár­helyre és Szegedre visz. Az utasok megismerkednek a két város nevezetességeivel, ellátogatnak az Alföldi Ga­lériába, a Németh László Emlékmúzeumba, művészek­kel találkoznak, megtekin­tik az ópusztaszeri emlék­parkot. s értékes csemege­ként részt vesznek az Euró- pa-hírű Győri Balett szegedi szabadtéri bemutatkozásán, a Szarvassá változott fiák című táncjátékon. szövetkezetek közül eddig ti­zennégyen gyűjtöttek száz­ezer forintnál nagyobb ősz- szeget. Így például a kun­szentmártoni szövetkezet 313 ezer, a hévízi 242 ezer, a hat­vani 209 ezer, a kiskunlachá- zi Fáy András Takarékszö­vetkezet 201 ezer és a doro­gi 150 ezer forintot különí­tett el a színházi számlára Takarékszövetkezetek az új Nemzeti Színházért Régi képek, hangulatok IV 3. A múló idő. s vele a vál­tozás kikerülhetetlensége mára már elapasztotta azo­kat a városrészeket is, ame­lyek a hajdani egri piac- helybéli áruforrásai voltak. Eltűnt a „Zellervár", a Cif­ra hóstya zöldségeskertjeinek egy része, s másutt is azok az aprócska kertek, amelyek­ben házilag készített meleg­ágyakban termett meg a pri­mőr saláta. meg a retek, majd más egyéb is. A mo­torizációval eltűntek a zöld­ségfélék, s a gyümölcs szál­lítására oly alkalmatos, sa­játos formájukat tekintve akár egri specialitásnak is nevezhető féderes kocsik (milyen különös, hogy leg­többjét zöldre festették), s velük azok a hatalmas fűzfa­kosarak. amelyekben vas­úton is biztonságosan, sérü­lésmentesen lehetett szállíta­ni a zöldfélét fel egészen Ózdig (Vajon van-e még ezekből mutatóban akárcsak egy is?) És lassan a sem­mibe hullanak az egri hós- tyák jellegzetes házai, s ve­lük a barnára, zöldre, szür­kére festett, deszkából zsin- delyszerűen megszerkesztett „kis-" és „nagykapuk" is Utoljára a Rákóczi úti .házsor szűnt meg immár végérvé­nyesen — átadva a helyet a komfortosabb lakásokat adó új épületsornak. De vajon akadt-e valaki, aki meg­örökítette fényképen, netán filmen e sokat látott, sok­szor átalakított, átformált, ám jellegzetességeit, a sajá­tos „egri" arculatot eltűnésü-. kig megőrző hóstyabeli épü­leteket? Jó lenne tudni, hogy valahol létezik, „lappang'* már egy ilyen gyűjtemény, a régi „Steinhäuser-féle" üveg­lemezekhez hasonlóan, amely utóbbiak Pilisv Elemér gon- dossága folytán váltak köz- kinccsé s ejtették ámulatba a közönséget várostörténeti, néprajzi. társadalomtörté­neti motívumaik gazdagsá­ga okán. Félő. hogy nincs ilyen gyűjtemény, s így csu­pán a fogyó nemzedékek emlékezete őrzi még egy da­rabig képét. Miként jó ma­gam is. Ahogy diákköri gya­loglásaink közben belénk vé­sődött az egész utcasor ké­pe Jobboldalt, a vámház mellett „hatalmas pást" volt, teli akácfával, aztán a Szalóczy-féle ház nyitotta igazán az utcasort, majd váltakozva követték a ha­gyományőrző. s a moderni­zált épületek egészen a kő­képig. Baloldalt, a vámház­tól a dombtetőig, s még to­vább sem volt üres telek; az apácák egykori kertje már csak kőkerítése miatt, s zárt­sága folytán sem számított annak. Fenn a dombon a pékség, s egy fűszerüzlet volt régen, majd odébb kerté­szet, végül a város felé eső utcarészen a már említett „Betekints". A Rákóczi út bazaltkocká­in akkor még lovak patái csattogtak, így tavasz meg nyárelő táján a gyalogosok a házak mellett hűvösben, illatozó akácok alatt tehet­ték meg a vámháztól a Rác­kapu térig terjedő utat. A kocsik egy része ment to­vább a „Főutcának”, más ré­sze a Práf-malmot vette célba, amely a Malom utca végén állott, megint mások innét a Cifrakapu, a Servita, a Dobó. s az Almagyar ut­cán át, majd a Makiári úton vagy a Kertész utcában ha­ladt tovább Tihamér irányá­ba. A Széchenyi utcán közle­kedőket a Tűzoltó térig még nagyjából az az utca­kép fogadta, amelyet ma is naponta látunk. Csak az egy­kori üzletek, műhelyek tűn­tek el vagy cseréltek szere­pet: az asztalosműhelyből cukrászda lett, a koporsói üzlet pedig a cipőjavitónak adta át helyét. Ezek így persze holt ké­pek, de visszaidézve e kör­nyék jellegzetes- alakjait, képzeletben benépesül újra a letűnt világ. Emlékszem, a Rákóczi úton minden reg­gel idős asszony ballagott velünk szemben szorosan a fal mellé húzódva. Fekete kendője alól ráncos, himlő­helyes arca alig látszott, szemei különös merevséggel meredtek a semmibe, vak volt. Hosszú botot húzott maga mögött a házfalak mentén, ez volt közlekedé­sét segítő egyetlen eszköze. S hányszor „dübörgött" el mellettünk az úton ama köz­úti célokat szolgáló, még tömör abroncsokon futó te­herautó, amelyen óriási be­tűkkel ez a felirat állott: He­ves vármegye tulajdona. És feltűnt olykor még Makó ur is. á felsőtárkányi szénégető. aki vasárnap hófehér lo­vaglóruhát öltött, széles ka- riimájú, fekete művészkalap­ját félrecsapva viselte, lo­vagló pálcáját elegáns moz­dulattal ütögette fekete lakk­csizmájához, ami önmagában is mulatságos volt, hisz nemhogy lovon, szamárháton sem ült soha. Mindezt pe­dig tetézte a hóna alá csapott ócska gramofontölcsér, amellyel — mint mondta — „rendszeresen közvetítette saját műsorát a budapesti rádióban". Rácsodálkozva a világ e „furcsaságaira”, néha bizony andalgássá vált a gyalogló igyekezet, s csak akkor ocsúdtunk fel, amidőn „elro­bogott” mellettünk az eger­esein bányatelep és Eger kö­zött közlekedő, faszéngázzai üzemelő autóbusz, amely fi­gyelmeztetés volt: jó lesz szaporábban szedni lábain­kat, ha nem akarunk az el­késettek listáján szerepelni, s ezt követően 'Bácskai László igazgatói szigorával szembe­nézni ... fFolytatjuk) Lőkös István NYUGTÁZÁS ÉS BEVEZETÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom