Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. június 11 NÉ NEM FANTASZTA, CSAK ÁLMODOZÓ... Új karmester az ÁHZ élén Ügy tartjuk, a jó kar­mester keveset beszél. Aki sokat beszél, annak nem biztos, hogy sok a mondanivalója.'- Koba- yashi mindent el tud di­rigálni, s ha még­sem, elég egy-egy szó: napsütés, köd, Duna... Amikor pedig azt mond­ta: „Haragszom, és úgy fájdalmasan...!”, azon­nal megszólalt a keze alatt a bartóki gondolat. Kobayashi olyan kar­mesteri tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket nem lehet megszerezni. Pontosan tudja mi az, amivel foglalkozik. Nem fantaszta, csak álmodo­zó, azt valósítja meg. amit Debussy olyan ta­lálóan fejezett ki: a ze­ne ott kezdődik, ahol véget ér a szó... A Magyar Állami Hang­versenyzenekar egyik mu­zsikusának szavait idéztük abból a beszélgetésből, amely Kobayashi Kenichiro japán karmester, a zenekar újon­nan kinevezett művészeti ve­zetője és újságírók között zajlott le, s amelyen jelen voltak néhányan az együt­tesből is. — Nem titok, hogy az ÁHZ tagjai különösen szor­galmazták, hogy ön legyen az együttes vezető karmes­tere. Mit gondol, mi lehe­tett ennek oka? — kérdez­tük a fiatal művésztől, a Magyar Televízió első 1974- es karmesterversenyének győztesétől. — Talán a régmúlt, ősi időkben találkoztunk már, s az együttmuzsikálás során újra felfedeztük egymást. Nagyon örültem, hogy a zenekar engem választott vezetőjéül, hogy ennyire megbízik bennem. Igen nagy megtiszteltetés ez számomra. — Vannak-e már a zene­karral való együttműködésé­re vonatkozó határozott el­képzelései? — Sokféle elképzelésem van, de ezek egy részéről még korai beszélni. A mű­sorpolitikával egyelőre nem kívánok foglalkozni, inkább a zenekari Ynunka színvona­lának emelésével. Például az egyes hangszercsopor- tokkal, a fa- és rézfúvósok számának hövelésével. Jó lenne, ha tudnánk előbb- utóbb önálló épületet, hang­versenytermét is biztosítani a zenekarnak, amilyen jó né­hány külföldi nagy együttes­nek van. (Ilyen egyebek közt a lipcsei Gewandhaus.) Ez is segítene a színvonala­sabb muzsikálásban, a mű­vek jobb technikai kidolgo­zásában. — Ügy hírlik, szeretne a zenekar számára megnyerni néhány nagy hírű japán cé­get, amelyek támogatnák va­lamiképp együttesünket. — Ez is távolabbi terv csak, de ha sikerül, biztosan sokat segítene az együttes utaztatásában, hangszerek beszerzésében stb.-r- Néhány hete több vi­déki városban hangverse­nyezett az ÁHZ-val, Mis­kolcon, Szekszárdon, Szom­bathelyen például. Szándéká­ban áll a jövőben rend­szeresen koncertezni az együttessel vidéki városa­inkban? — Természetesen, ezt na­gyon fontosnak tartom. Ügy gondolom, hogy vala­miféle missziót teljesítünk azzal, hogy a Magyar Állami Hangversenyzenekar művészetét a fővároson kí­vül minél több helyen meg­ismerik. Tudom, hogy vidé­ken működik nem egy ki­tűnő magyar zenekar, de amennyire fontos, hogy ők is megszólaljanak időnként Budapesten, annyira fon­tos szerintem az is, hogy az ö közönségük is hallja al­kalmanként a fővárosiakat. Mint ahogy az is fontos, hogy a magyar zenekaro­kat külföldön egyre jobban megismerjék. Tervemben szerepel tehát, hogy minél gyakrabban fellépjünk a világ városaiban. Jövő év januárjában máris tervezünk egy turnét az NSZK-ba, ahol Lukács Ervinnel fel­váltva vezényeljük a zene­kart több koncerten. — Ha jól emlékszem, ma­gyarországi fellépései során minden koncertjén kotta nélkül dirigált. Ez azt je­lenti, hogy igen könnyen megtanulja a műveket vagy inkább tudatos tendencia? — Szerintem a karmester­nek a hangversenyen a zenekar minden tagjával közvetlenül szemtől-szem- be kell kapcsolatot tartania, ezzel ösztönzöm őket arra, hegy rám figyeljenek. Ott nincs idő arra, hogy a kar­mester a kottába merüljön. És a zenekar minden tagját megbecsülöm azzal — úgy vélem —, ha a művet kotta nélkül vezénylőm.. . A Kobayashi Kenichiróval való találkozás után ismét a zenekar egyik tagja mon­dotta: — Hogy miért választot­tuk egyöntetűen Kobayas- hiit az együttes vezető kar­nagyául? Nos, talán úgy fogalmazhatnám meg: Ko­bayashi nem csupán nagy művész, de végtelenül meg­nyerő egyéniség is; türel­mes, jóindulatú, aki nagy­szerűen tud bánni az em­berekkel, végtelenül tud örülni, ha valamit jól meg­csinálunk. A zenében meg­talált öröme olyan mér­tékben kisugárzik az együt­tes minden tagjára, a si­keres megoldásért oly hálás tud lenni, hogy a zenekar megszállottan követi őt. Szinte szégyellnénk nem át­venni a lelkesedését. Annyi­ra, hogy például az idén nyugdíjba menő kollégáink azt sajnálják legjobban, hogy ezután nem fognak vele muzsikálni. Sz. Gy. KONCERTPÓDIUM AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN I Kórusmuzsika — Bartókkal és Debussyvel Az Ifjúsági Ház négy hangversenyből álló so­rozatot nyitott az idén, kora tavasszal. Ennek a befejező estjén a Me­gyei Művelődési Köz­pont Kamarakórusa adott műsort. A sorozat eddigi részletei­ről minden alkalommal be­számoltunk a lap hasáb­jain. Méltattuk azt a törek­vést, amely a házigazda in­tézmény és az egri koncer­tező művészek közös ügye­ként igyekezett hódítani, hí­veket szerezni, a közönsé­get megnyerni a kamaraze­nének. Ezen az estén jól­eső érzéssel állapíthattuk meg, hogy ebbe a nemes kezdeményezésbe a kamara­kórus — Tar Lőrinc a kar­nagya, éppen tíz esztendeje, alakulásától kezdve — bele­kapcsolódott és mintegy fel­tette a pontot az i-re. Az­zal, ahogyan műsorát össze­állította. ahogyan énekelt és ahogyan közreműködőit fogadta. Mert önzetlenül, készségesen nagy teret en­gedett a hangszeres szólis­táknak! A kamarakórus három zenei blokkot szólaltatott meg. Az elsőben az Eger­ben is nemrég ünnepelt Far­kas Ferenc három kórusszá­mát, a Földrengést, a Ró­zsamadrigált és a Hajnalnó­tát hozták közelebb a mai hallgatósághoz. Mert bi­zony az utóbbi évtizedek­ben sok-sok Kodály- és Bar- tók-mű mellett alig-alig akadt alkalom a kórusok­ban is gondolkodó Farkas Ferenc műveit egri pódiu­mon hallani. Zenekari al­kotásait ismerjük, hiszen az Egri Szimfonikus Zenekar­nak is írt hármat, de ez a Földrengés — az elemi fé­lelem témáját is oly ak­tualitássá téve — mélyen hatott. Ugyanúgy a más ko­rok zenei hangulatát idéző Rózsamadrigál is, vagy a Hajnalnóta, ahol a hangulat­festés, a zárt harmónia mű­vészi fegyelme mintha in­tés is lenne zabolátlan és minden mértéket fitymálva átlépő mai zenei ízlésünk­nek. A Bárdos-kórusok, a Pat- kóéknál, a Széles a Duna és az Első népdalrapszódia a most nyolcvanöt éves Mes­ter virágkorából valók és a mai napig is frissen ható kompozíciók. Nem ártana, ha Tar Lőrinc kitűnő gár­dája nagyobb mélységben is utánajárna, mit lehet a mai füleknek kidalolni ma a ré­gi Bárdosból. És hogy a kórusmuzsika más színeit is megmutas­sák, egy spirituálét — My Lord, what a morning!- ot és a francia zenei szelle­mességet, a Zenélő dobozt — már hallottuk tőlük! — előadták, megforgatták az egri zenebarátok előtt. Két meglepetés gazdagí­totta az estét. Az egvik volt Marik Erzsébet két szám­mal. Előbb Debussy Clair de lune-jét, majd Bartók Első román táncát játszot­ta. A két ',ám tartalma, melodikája, nyelvezete fény­évnyi távolságra van egy­mástól. Amíg Debussyt hall­gattuk, azt a tétovázó, nyugtalanítóan nyugalmas ritmusú elmélkedést kísér­tük figyelemmel, amelyet nem lehet kívülről. lélek­ben távolról követni. S a magányos hangokat a he­lyükön, az átélés határozott vonulatában rakta egymás mellé a zongorista. Majd egy bő húsz perc után Bar­tókot hozta, azokat a ka­tonásan feszes hangzato- kat. amelyekben nemcsak a tánc pergése sodorja a hall­gatót, de a lendületváltás — átigazítás is elszórakoztat, ahogyan a Mester egyéníti, felerősíti a kapott dallam, a tempó, a ritmus hevét. Második meglepetésként bemutatkozott a Kalodából átvedlő és május 16-tól Gaj­dos megnevezésre hallgató együttes. A név nem mond semmit, de az igen, hogy továbbra is Fajcsák Attila vezeti. Programjuk változott meg: akárcsak a Musica Antiqua vagy más, szólisták­ból álló kamaraegyüttesek, a régi idők zenei hagyomá­nyait ápolni, nem feledkez­ve meg a népzenei elköte­lezettségről sem. És rögtön be is mutattak, korhű hang­lemezen néhány régi dalt a magyar XVI. századból, énekeltek egy csokorra való népdalt Moldvából. Sok si­kert az új szándék mellé! (farkas) A PIHENÉST IS TANULNI KELL .. . A SZOT-üdülők kézikönyve A közelmúltban a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság munkatársai- nák összeállításában meg­jelent A SZOT-ÜDÜLÖK kézikönyve című kiadvány második, javított és bővített kiadósa. A kötet megjelené­sét elsősorban az indokol­ja, hogy folyamatosan kere­sik, főleg, amióta híre ment: nemcsak a kedvez­ményes beutalást igénylők, hanem az önköltséges üdü­lés iránt érdeklődőknek is nélkülözhetetlen informá­ciókkal szolgál... A könyv az üdülői léte­sítmények bemutatásán kí­vül részletesen ismerteti a SZOT-ibeutalás formáit: a felnőtt, a családos, a gyógy-, a szanatóriumi, a külföldi, a gyermek- és szakmunkásta­nuló-üdültetést. Eligazít az egyes üdülési típusokra jellemző sajátos tudnivalók között, tájékoztat az Üdü­lési Szabályzat előírásairól, közli az üdülők osztályba sorolását, címét és telefon- számát is. . Az összeállítás tájegysé­genként bemutatja az üdü­lők közvetlen környezetét, a távolabbi kirándulóhelyeket; röviden szól a táj történel­mi, földrajzi nevezetességei­ről, valamint műemlékeiről. A kiadvány helység sze­rinti betűrendes névmutató­ja a könyvet praktikussá te­szi — a színes képmellék­let szinte érzelmileg már előre motiválja a beutal­takat. A kötetet átlapozva kitű­nik: a pihenést tanulni, de legalábbis tanulmányozni szükséges. II 2. Álmos szeme átderengett a vérágakon. — Látod, a hárfa! Az mél­tó hangszer lenne hozzám. Talán. De zenekar nem szer­ződtet többet. És miből ve­gyek hárfát? Egy vagyonba Á. SZABÓ JÁNOS: Rekordfogás kerül. — Anica boldogan eladná a Volvót meg a sukorói sző­lőt, hogy hárfát vegyen ,ne­ked. — Nekem nem kell más nő, csak Klára. — Tessék. Visszakanyarod­tunk anyuhoz. Bizonyos je­lek arra mutatnak, hogy a hisztérikus kertészmérnök- asszonyodnak viszont te nem kellesz. — Majd kellek, ha meg­találtam a műfajomat meg a hangszeremet. — Eegen. Ama bornyúnyú- zó pénteken, mely a hol­naputáni kiskedd után kö­vetkezik. Azonban, druzsnij moj prijátyel, miért nem keresgélheted a műfajodat meg a hangszeredet egész ál­dott nap, oly módon, hogy este néhány órás pöngetés- sel degeszre keresed ma­gad az Artéria élén? — Barna, ne hergelj! Az­zal igazán tisztába lehetsz, hogy ezt már tényleg csak kényszerből vállaltam, Klá­ra meg a fiúk kedvéért. Semmi közöm a rockhoz. —. Bizo. a fiúk kedveen .. .»«.et a gitárodat tegnap este a főpincér fején. — Teljesen hülye dolog volt. Hányingerem támadt a slepp üvöltésétől, de főleg attól, hogy Anica telebőgi a white ladys kelyheket. Vol­taképpen azon pörögtem be, hogy a főcsálinger ki akar­ta velem fizettetni a három üveg kékfrankost, pedig azt a pipás prof rendelte ne­kem, láttam is, hogy egy Adyt lökött érte. — Ö, Álmos vezérbalalaj- kás baljós végzete. Ha nem zúdítod a három üveg kék­frankost a gallérod mögé, higgadtabban látod az egé­szet. Földi pályádon régen rájöhettél már, hogy a csá- lingernek az a természete, hogy raból. Ötször annyi jattot kaptál este a rajon­góidtól, mint három üveg kékfrankos ára. — Azt az utolsó fillérig neki adtam a csálingernek fájdalomdíjul. Meg hogy ne hívja az URH-t. — Pedig az használna ne­ked. Szerintem a gumibot a keresett hangszered, és a kényszerelvonó a műfajod. 'T —Fór* * * ~«rö tlVÖ***1 “I nr*tlZSÍ- h — Ki kékbe, ki zöldbe, ki tiszta fehérbe. — csak az én violám talpig feketébe — dalolta Álmos töredezett üveghangon. Barna szótlanul nézte a zenészt. — Szép öcsém — szólalt meg nagysokára. — Kapsz egy utolsó esélyt. Tudod, hogy én szb-titkár is vagyok a gyárban, vagy mi az is­ten haragja. Néhány hét múlva átadják végre az év­tizedek óta épülő kultúrhá- zunkat. Elintézem neked, hogy a presszóban játszhass szombat-vasárnap bújta­tott állásban hatezer körü­li havi fixért. Oké? — Oké — sóhajtott Ál­mos vagy tíz perc múlva. — Hangszer? Műfaj? — Fakultatív — Barna gyöngéden rávert Álmos há­tára. Most hagyj békét a húrnak. Pihenj a nyitásig. Nem prédikálni, leckéztetni jöttem hanem, hogy hor­gászni vigyelek. A nagy ál­mos tó lesz Álmos igazi mű­faja, a bambuszbot az iga­zi hangszere. — Ne hülyéskedj! Még életemben nem horgásztam. — Ideje, hogy elkezdd. o.apsz egy villantós botot, behajítod a horgot a víz­be. tekered az orsót, majd én segítem megszákolni a hatalmasnál hatalmasabb csukákat. •k Órák óta álltak egymástól húszméternyire a higany- tükrű tó partján. Barna hat csukát fogott. Álmos egyet sem, de nagyon élvezte. — Hiába fogtál te hatot, én egyet fogok, de az re­kord lesz. Van nálad fény­képezőgép? Benne akarok lenni a horgászújságban — kiáltozott át nevetve barát­jának, s villantózott fárad­hatatlanul. Egyszer, amint hátra akar­ta . lendíteni a botot, a ho­rog beleakadt a hajába. Dü­hösen megrántotta a zsinórt, s nagy ívű mozdulattal újra bedobta a horgot. — Szivárvány pendült az égen? Csak az adhat ilyen túlvilági hangot — gondol­ta, és rettenetes súlyt érzett a boton. — Végre ráhara­pott. — Igen, ez a csodála­tos csuka. A vén rabló, a fő­csálinger, a pipás prof, a Si­rokkó trió, minden együtt... A feszülő damil az én iga­zi hangszerem! Bekapták a horgomat, látom, amint csil­log hidegen a márványra­eyogású tűhegyes fogak kö­zött. Istenem, de nehéz. Be- lekáprázik a szemem. Mint­ha bíborpettyek hullanának a higanytükörre... Barna, segíts! Nem, ne segíts. Egye­dül akarom kihúzni. . Si­került! Hitted volna, hogy létezik ekkora hal? Hálá­in... ★ Az igázságügyi orvosszak­értő jelentéséből: I. Álmos, 43 éves szóra­koztató zenész 1985. f. hó 13- án horgászati engedély nél­kül villantózott H. Barna gyógyszergyári művezető tár­saságában a nagyhegyesi tó­nál. H. Barna előadása sze­rint I. Álmos mintegy há­romórai eredménytelen hor­gászat után hirtelen, minden ok nélkül artikulálatlanul ki­áltozni kezdett, majd arccal a vízbe bukott. H. Barna azonnal kihúzta, s meglepe­téssel észlelte, hogy I. Ál­mos nyakából spriccel" a vér. Elrohant a közeli csárdába telefonálni, de mire a men­tő megérkezett, I. Álmos artériás vérzés következté­ben exitált. A jobb oldali nyaki főverőeret teljesen megmagyarázhatatlan módon a csukafogó horog szakítot­ta föl. Egzisztenciális, illet­ve familiáris situatio miatt a suicid szándék lehetséges, H. Barna gyilkossági szán­dékát a nyomozótiszttel egyetértésben kizártnak tar­tom, javaslom előzetes le­tartóztatása megszüntetését. (Vége) Érettségi az utcán Pécs történelmi város- központjának utcáin és te­rein érettségiztek a Leöwey Klára Gimnázium diákjai. Az isköla végzős tanulói kö­zül huszonketten ugyanis szabadon választott tan­tárgyként tanulták ‘ az ide­genforgalmi ismereteket, amelyekből most adtak szá­mot szóban. írásban és gya­korlatban. Az érettségi egy része ennek megfelelően az utcán zajlott le. A leendő idegenvezetők a műemléki környezetben kalauzolták az ..idegeneket", akik ez alka­lommal a vizsgabizottság tagjai voltak, az elnök tisz­tét a Mecsek-Tourist igaz­gatója töltötte be. A látnivalókat nemcsak magyarul ismertették a diá­kok, hanem a maguk vá­lasztotta idegen nyelveken is: fcizenketten németül, he­ten franciául és hárman an­golul. Valamennyien meg­feleltek, így az érettségi ok­levél mellett idegenvezetői igazolványt is kapnak. A kezdeményezés sikere nyomán ősszel újabb ide­genforgalmi osztályt indít a Leöwey Klára Gimnázium. A mecsekalji városban most már közép- és felsőfokon folyik idegenforgalmi kép­zés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom