Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. június 11 NÉ NEM FANTASZTA, CSAK ÁLMODOZÓ... Új karmester az ÁHZ élén Ügy tartjuk, a jó karmester keveset beszél. Aki sokat beszél, annak nem biztos, hogy sok a mondanivalója.'- Koba- yashi mindent el tud dirigálni, s ha mégsem, elég egy-egy szó: napsütés, köd, Duna... Amikor pedig azt mondta: „Haragszom, és úgy fájdalmasan...!”, azonnal megszólalt a keze alatt a bartóki gondolat. Kobayashi olyan karmesteri tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket nem lehet megszerezni. Pontosan tudja mi az, amivel foglalkozik. Nem fantaszta, csak álmodozó, azt valósítja meg. amit Debussy olyan találóan fejezett ki: a zene ott kezdődik, ahol véget ér a szó... A Magyar Állami Hangversenyzenekar egyik muzsikusának szavait idéztük abból a beszélgetésből, amely Kobayashi Kenichiro japán karmester, a zenekar újonnan kinevezett művészeti vezetője és újságírók között zajlott le, s amelyen jelen voltak néhányan az együttesből is. — Nem titok, hogy az ÁHZ tagjai különösen szorgalmazták, hogy ön legyen az együttes vezető karmestere. Mit gondol, mi lehetett ennek oka? — kérdeztük a fiatal művésztől, a Magyar Televízió első 1974- es karmesterversenyének győztesétől. — Talán a régmúlt, ősi időkben találkoztunk már, s az együttmuzsikálás során újra felfedeztük egymást. Nagyon örültem, hogy a zenekar engem választott vezetőjéül, hogy ennyire megbízik bennem. Igen nagy megtiszteltetés ez számomra. — Vannak-e már a zenekarral való együttműködésére vonatkozó határozott elképzelései? — Sokféle elképzelésem van, de ezek egy részéről még korai beszélni. A műsorpolitikával egyelőre nem kívánok foglalkozni, inkább a zenekari Ynunka színvonalának emelésével. Például az egyes hangszercsopor- tokkal, a fa- és rézfúvósok számának hövelésével. Jó lenne, ha tudnánk előbb- utóbb önálló épületet, hangversenytermét is biztosítani a zenekarnak, amilyen jó néhány külföldi nagy együttesnek van. (Ilyen egyebek közt a lipcsei Gewandhaus.) Ez is segítene a színvonalasabb muzsikálásban, a művek jobb technikai kidolgozásában. — Ügy hírlik, szeretne a zenekar számára megnyerni néhány nagy hírű japán céget, amelyek támogatnák valamiképp együttesünket. — Ez is távolabbi terv csak, de ha sikerül, biztosan sokat segítene az együttes utaztatásában, hangszerek beszerzésében stb.-r- Néhány hete több vidéki városban hangversenyezett az ÁHZ-val, Miskolcon, Szekszárdon, Szombathelyen például. Szándékában áll a jövőben rendszeresen koncertezni az együttessel vidéki városainkban? — Természetesen, ezt nagyon fontosnak tartom. Ügy gondolom, hogy valamiféle missziót teljesítünk azzal, hogy a Magyar Állami Hangversenyzenekar művészetét a fővároson kívül minél több helyen megismerik. Tudom, hogy vidéken működik nem egy kitűnő magyar zenekar, de amennyire fontos, hogy ők is megszólaljanak időnként Budapesten, annyira fontos szerintem az is, hogy az ö közönségük is hallja alkalmanként a fővárosiakat. Mint ahogy az is fontos, hogy a magyar zenekarokat külföldön egyre jobban megismerjék. Tervemben szerepel tehát, hogy minél gyakrabban fellépjünk a világ városaiban. Jövő év januárjában máris tervezünk egy turnét az NSZK-ba, ahol Lukács Ervinnel felváltva vezényeljük a zenekart több koncerten. — Ha jól emlékszem, magyarországi fellépései során minden koncertjén kotta nélkül dirigált. Ez azt jelenti, hogy igen könnyen megtanulja a műveket vagy inkább tudatos tendencia? — Szerintem a karmesternek a hangversenyen a zenekar minden tagjával közvetlenül szemtől-szem- be kell kapcsolatot tartania, ezzel ösztönzöm őket arra, hegy rám figyeljenek. Ott nincs idő arra, hogy a karmester a kottába merüljön. És a zenekar minden tagját megbecsülöm azzal — úgy vélem —, ha a művet kotta nélkül vezénylőm.. . A Kobayashi Kenichiróval való találkozás után ismét a zenekar egyik tagja mondotta: — Hogy miért választottuk egyöntetűen Kobayas- hiit az együttes vezető karnagyául? Nos, talán úgy fogalmazhatnám meg: Kobayashi nem csupán nagy művész, de végtelenül megnyerő egyéniség is; türelmes, jóindulatú, aki nagyszerűen tud bánni az emberekkel, végtelenül tud örülni, ha valamit jól megcsinálunk. A zenében megtalált öröme olyan mértékben kisugárzik az együttes minden tagjára, a sikeres megoldásért oly hálás tud lenni, hogy a zenekar megszállottan követi őt. Szinte szégyellnénk nem átvenni a lelkesedését. Annyira, hogy például az idén nyugdíjba menő kollégáink azt sajnálják legjobban, hogy ezután nem fognak vele muzsikálni. Sz. Gy. KONCERTPÓDIUM AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN I Kórusmuzsika — Bartókkal és Debussyvel Az Ifjúsági Ház négy hangversenyből álló sorozatot nyitott az idén, kora tavasszal. Ennek a befejező estjén a Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa adott műsort. A sorozat eddigi részleteiről minden alkalommal beszámoltunk a lap hasábjain. Méltattuk azt a törekvést, amely a házigazda intézmény és az egri koncertező művészek közös ügyeként igyekezett hódítani, híveket szerezni, a közönséget megnyerni a kamarazenének. Ezen az estén jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy ebbe a nemes kezdeményezésbe a kamarakórus — Tar Lőrinc a karnagya, éppen tíz esztendeje, alakulásától kezdve — belekapcsolódott és mintegy feltette a pontot az i-re. Azzal, ahogyan műsorát összeállította. ahogyan énekelt és ahogyan közreműködőit fogadta. Mert önzetlenül, készségesen nagy teret engedett a hangszeres szólistáknak! A kamarakórus három zenei blokkot szólaltatott meg. Az elsőben az Egerben is nemrég ünnepelt Farkas Ferenc három kórusszámát, a Földrengést, a Rózsamadrigált és a Hajnalnótát hozták közelebb a mai hallgatósághoz. Mert bizony az utóbbi évtizedekben sok-sok Kodály- és Bar- tók-mű mellett alig-alig akadt alkalom a kórusokban is gondolkodó Farkas Ferenc műveit egri pódiumon hallani. Zenekari alkotásait ismerjük, hiszen az Egri Szimfonikus Zenekarnak is írt hármat, de ez a Földrengés — az elemi félelem témáját is oly aktualitássá téve — mélyen hatott. Ugyanúgy a más korok zenei hangulatát idéző Rózsamadrigál is, vagy a Hajnalnóta, ahol a hangulatfestés, a zárt harmónia művészi fegyelme mintha intés is lenne zabolátlan és minden mértéket fitymálva átlépő mai zenei ízlésünknek. A Bárdos-kórusok, a Pat- kóéknál, a Széles a Duna és az Első népdalrapszódia a most nyolcvanöt éves Mester virágkorából valók és a mai napig is frissen ható kompozíciók. Nem ártana, ha Tar Lőrinc kitűnő gárdája nagyobb mélységben is utánajárna, mit lehet a mai füleknek kidalolni ma a régi Bárdosból. És hogy a kórusmuzsika más színeit is megmutassák, egy spirituálét — My Lord, what a morning!- ot és a francia zenei szellemességet, a Zenélő dobozt — már hallottuk tőlük! — előadták, megforgatták az egri zenebarátok előtt. Két meglepetés gazdagította az estét. Az egvik volt Marik Erzsébet két számmal. Előbb Debussy Clair de lune-jét, majd Bartók Első román táncát játszotta. A két ',ám tartalma, melodikája, nyelvezete fényévnyi távolságra van egymástól. Amíg Debussyt hallgattuk, azt a tétovázó, nyugtalanítóan nyugalmas ritmusú elmélkedést kísértük figyelemmel, amelyet nem lehet kívülről. lélekben távolról követni. S a magányos hangokat a helyükön, az átélés határozott vonulatában rakta egymás mellé a zongorista. Majd egy bő húsz perc után Bartókot hozta, azokat a katonásan feszes hangzato- kat. amelyekben nemcsak a tánc pergése sodorja a hallgatót, de a lendületváltás — átigazítás is elszórakoztat, ahogyan a Mester egyéníti, felerősíti a kapott dallam, a tempó, a ritmus hevét. Második meglepetésként bemutatkozott a Kalodából átvedlő és május 16-tól Gajdos megnevezésre hallgató együttes. A név nem mond semmit, de az igen, hogy továbbra is Fajcsák Attila vezeti. Programjuk változott meg: akárcsak a Musica Antiqua vagy más, szólistákból álló kamaraegyüttesek, a régi idők zenei hagyományait ápolni, nem feledkezve meg a népzenei elkötelezettségről sem. És rögtön be is mutattak, korhű hanglemezen néhány régi dalt a magyar XVI. századból, énekeltek egy csokorra való népdalt Moldvából. Sok sikert az új szándék mellé! (farkas) A PIHENÉST IS TANULNI KELL .. . A SZOT-üdülők kézikönyve A közelmúltban a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság munkatársai- nák összeállításában megjelent A SZOT-ÜDÜLÖK kézikönyve című kiadvány második, javított és bővített kiadósa. A kötet megjelenését elsősorban az indokolja, hogy folyamatosan keresik, főleg, amióta híre ment: nemcsak a kedvezményes beutalást igénylők, hanem az önköltséges üdülés iránt érdeklődőknek is nélkülözhetetlen információkkal szolgál... A könyv az üdülői létesítmények bemutatásán kívül részletesen ismerteti a SZOT-ibeutalás formáit: a felnőtt, a családos, a gyógy-, a szanatóriumi, a külföldi, a gyermek- és szakmunkástanuló-üdültetést. Eligazít az egyes üdülési típusokra jellemző sajátos tudnivalók között, tájékoztat az Üdülési Szabályzat előírásairól, közli az üdülők osztályba sorolását, címét és telefon- számát is. . Az összeállítás tájegységenként bemutatja az üdülők közvetlen környezetét, a távolabbi kirándulóhelyeket; röviden szól a táj történelmi, földrajzi nevezetességeiről, valamint műemlékeiről. A kiadvány helység szerinti betűrendes névmutatója a könyvet praktikussá teszi — a színes képmelléklet szinte érzelmileg már előre motiválja a beutaltakat. A kötetet átlapozva kitűnik: a pihenést tanulni, de legalábbis tanulmányozni szükséges. II 2. Álmos szeme átderengett a vérágakon. — Látod, a hárfa! Az méltó hangszer lenne hozzám. Talán. De zenekar nem szerződtet többet. És miből vegyek hárfát? Egy vagyonba Á. SZABÓ JÁNOS: Rekordfogás kerül. — Anica boldogan eladná a Volvót meg a sukorói szőlőt, hogy hárfát vegyen ,neked. — Nekem nem kell más nő, csak Klára. — Tessék. Visszakanyarodtunk anyuhoz. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a hisztérikus kertészmérnök- asszonyodnak viszont te nem kellesz. — Majd kellek, ha megtaláltam a műfajomat meg a hangszeremet. — Eegen. Ama bornyúnyú- zó pénteken, mely a holnaputáni kiskedd után következik. Azonban, druzsnij moj prijátyel, miért nem keresgélheted a műfajodat meg a hangszeredet egész áldott nap, oly módon, hogy este néhány órás pöngetés- sel degeszre keresed magad az Artéria élén? — Barna, ne hergelj! Azzal igazán tisztába lehetsz, hogy ezt már tényleg csak kényszerből vállaltam, Klára meg a fiúk kedvéért. Semmi közöm a rockhoz. —. Bizo. a fiúk kedveen .. .»«.et a gitárodat tegnap este a főpincér fején. — Teljesen hülye dolog volt. Hányingerem támadt a slepp üvöltésétől, de főleg attól, hogy Anica telebőgi a white ladys kelyheket. Voltaképpen azon pörögtem be, hogy a főcsálinger ki akarta velem fizettetni a három üveg kékfrankost, pedig azt a pipás prof rendelte nekem, láttam is, hogy egy Adyt lökött érte. — Ö, Álmos vezérbalalaj- kás baljós végzete. Ha nem zúdítod a három üveg kékfrankost a gallérod mögé, higgadtabban látod az egészet. Földi pályádon régen rájöhettél már, hogy a csá- lingernek az a természete, hogy raból. Ötször annyi jattot kaptál este a rajongóidtól, mint három üveg kékfrankos ára. — Azt az utolsó fillérig neki adtam a csálingernek fájdalomdíjul. Meg hogy ne hívja az URH-t. — Pedig az használna neked. Szerintem a gumibot a keresett hangszered, és a kényszerelvonó a műfajod. 'T —Fór* * * ~«rö tlVÖ***1 “I nr*tlZSÍ- h — Ki kékbe, ki zöldbe, ki tiszta fehérbe. — csak az én violám talpig feketébe — dalolta Álmos töredezett üveghangon. Barna szótlanul nézte a zenészt. — Szép öcsém — szólalt meg nagysokára. — Kapsz egy utolsó esélyt. Tudod, hogy én szb-titkár is vagyok a gyárban, vagy mi az isten haragja. Néhány hét múlva átadják végre az évtizedek óta épülő kultúrhá- zunkat. Elintézem neked, hogy a presszóban játszhass szombat-vasárnap bújtatott állásban hatezer körüli havi fixért. Oké? — Oké — sóhajtott Álmos vagy tíz perc múlva. — Hangszer? Műfaj? — Fakultatív — Barna gyöngéden rávert Álmos hátára. Most hagyj békét a húrnak. Pihenj a nyitásig. Nem prédikálni, leckéztetni jöttem hanem, hogy horgászni vigyelek. A nagy álmos tó lesz Álmos igazi műfaja, a bambuszbot az igazi hangszere. — Ne hülyéskedj! Még életemben nem horgásztam. — Ideje, hogy elkezdd. o.apsz egy villantós botot, behajítod a horgot a vízbe. tekered az orsót, majd én segítem megszákolni a hatalmasnál hatalmasabb csukákat. •k Órák óta álltak egymástól húszméternyire a higany- tükrű tó partján. Barna hat csukát fogott. Álmos egyet sem, de nagyon élvezte. — Hiába fogtál te hatot, én egyet fogok, de az rekord lesz. Van nálad fényképezőgép? Benne akarok lenni a horgászújságban — kiáltozott át nevetve barátjának, s villantózott fáradhatatlanul. Egyszer, amint hátra akarta . lendíteni a botot, a horog beleakadt a hajába. Dühösen megrántotta a zsinórt, s nagy ívű mozdulattal újra bedobta a horgot. — Szivárvány pendült az égen? Csak az adhat ilyen túlvilági hangot — gondolta, és rettenetes súlyt érzett a boton. — Végre ráharapott. — Igen, ez a csodálatos csuka. A vén rabló, a főcsálinger, a pipás prof, a Sirokkó trió, minden együtt... A feszülő damil az én igazi hangszerem! Bekapták a horgomat, látom, amint csillog hidegen a márványraeyogású tűhegyes fogak között. Istenem, de nehéz. Be- lekáprázik a szemem. Mintha bíborpettyek hullanának a higanytükörre... Barna, segíts! Nem, ne segíts. Egyedül akarom kihúzni. . Sikerült! Hitted volna, hogy létezik ekkora hal? Háláin... ★ Az igázságügyi orvosszakértő jelentéséből: I. Álmos, 43 éves szórakoztató zenész 1985. f. hó 13- án horgászati engedély nélkül villantózott H. Barna gyógyszergyári művezető társaságában a nagyhegyesi tónál. H. Barna előadása szerint I. Álmos mintegy háromórai eredménytelen horgászat után hirtelen, minden ok nélkül artikulálatlanul kiáltozni kezdett, majd arccal a vízbe bukott. H. Barna azonnal kihúzta, s meglepetéssel észlelte, hogy I. Álmos nyakából spriccel" a vér. Elrohant a közeli csárdába telefonálni, de mire a mentő megérkezett, I. Álmos artériás vérzés következtében exitált. A jobb oldali nyaki főverőeret teljesen megmagyarázhatatlan módon a csukafogó horog szakította föl. Egzisztenciális, illetve familiáris situatio miatt a suicid szándék lehetséges, H. Barna gyilkossági szándékát a nyomozótiszttel egyetértésben kizártnak tartom, javaslom előzetes letartóztatása megszüntetését. (Vége) Érettségi az utcán Pécs történelmi város- központjának utcáin és terein érettségiztek a Leöwey Klára Gimnázium diákjai. Az isköla végzős tanulói közül huszonketten ugyanis szabadon választott tantárgyként tanulták ‘ az idegenforgalmi ismereteket, amelyekből most adtak számot szóban. írásban és gyakorlatban. Az érettségi egy része ennek megfelelően az utcán zajlott le. A leendő idegenvezetők a műemléki környezetben kalauzolták az ..idegeneket", akik ez alkalommal a vizsgabizottság tagjai voltak, az elnök tisztét a Mecsek-Tourist igazgatója töltötte be. A látnivalókat nemcsak magyarul ismertették a diákok, hanem a maguk választotta idegen nyelveken is: fcizenketten németül, heten franciául és hárman angolul. Valamennyien megfeleltek, így az érettségi oklevél mellett idegenvezetői igazolványt is kapnak. A kezdeményezés sikere nyomán ősszel újabb idegenforgalmi osztályt indít a Leöwey Klára Gimnázium. A mecsekalji városban most már közép- és felsőfokon folyik idegenforgalmi képzés.
