Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. június 27., péntek SZÁZHETVENÖT ÉVE SZÜLETETT KRIZA JÁNOS A vadrózsák kertésze Már Beethoven is egészséges lehetne... Arcok az orvoskongresszusról Dr. Ribári Ottó: — Teljes körű szűrő- Wary am Singh: — Nagyon jól érzem itt vizsgálatot végzünk hazánkban magam (Fotó: Perl MártonI „Tudva vagyon, minémü nagy szorgalmatossággal gyűjtögetik az Anglusok és a Franciák nem tsak az ön­nön magok eleiknek régi verseiket s énekjeiket, ha­nem a távoly lakozó népe­kéit is. Az Olaszoknak ha. sonló igyekezetek nem ke­vésbé esméretes. Hát a Né­meteket avagy szükség-é ető-hoznom?” Révai Miklós ezekkel a példákkal buzdított a ma­gyar népköltészet összesze- degetésére 1782-ben a pozso­nyi Magyar Hírmondóban. A buzdítás azonban nagyon sokáig puszta szó maradt, az első jelentős népköltésze- ti gyűjtemény, Erdélyi Já- nosné, csak 1846—1849 kö­zött jelent meg. Igaz, ad­dig például Berzsenyi Dá­niel is leírt néhány szép so­mogyi népdalt, mert a Ré­vai Miklóshoz hasonló buz­dítok közben-közben is ter­veket szőttek. Az igazi, a nagy munkát azonban végül is a század közepén s még később végezték el a kuta­tók. Kriza János volt közülük az egyik legjelesebb. Százhetvenöt esztendeje, 1811. június 28-án született az erdélyi Nagyajtán. Évszá­zadokon át minden őse To- rockón volt vasbányász, ap­ja az első, akit rossz karjá­val nem a teliérek csáká­nyozására, hanem értelmi­ségi pályára küldtek a szü­lei: unitárius papnak adták, s fia is unitárius pappá lett. Kriza gyermekkorában kóstolt bele a népdalok gyűjtésébe. Szülőfalujában egyik tanítójának a kérésé­re kilencévesen jegyezte le az elsőket. Mondhatjuk te­hát: egész életét a népköl­tészetnek szentelte. Kolozs­várott, majd Berlinben ta­nulta ki a teológiát; haza­térve Kolozsvárott lett pap, később felekezetének püspö­ke, s ugyanott hunyt el. Berlinben orosz népdalo­kat fordított, de azt írja ön­életrajzában, hogy „Székely­földön járásom alatt jöttem véletlenül azon észlelésre, mily sok régi kincs hever, senkitől sem figyelve még, a nép alsó rétegeiben; s at­tól fogva ez egyet számta­lan foglalatosságim közepeit sem vesztettem el szemem elöl.” Harmincegy esztendősen. 1842-ben előfizetési felhívást ad ki az Erdélyi Híradóban egy népköltészeti, az ő sza­vával, egy népköltési gyűj­teményre, amelyet Vadrózsák címen óhajt kiadni. Kész tervvel állt elő: a tartalmat is, a terjedelmet is, a címet is meghatározta, új, minden addiginál tudományosabb, modernebb korszakot nyitott a magyar népköltési gyűjtés történetében. 1842: még csak ekkor indul költői útjára Petőfi Sándor, s Erdélyi János még bele sem fog saját népköltészeti gyűjtőmunkájába. amely­lyel majd a Kisfaludy Tár­saság bízza meg. s 1848-ra megjelenik Erdélyi gyűjte­ménye, 1849-ben már le is zárul Petőfi pályája, a Vad­rózsák azonban még sokáig Várat magára, csak huszon­egy esztendő múltán lát napvilágot, egészen ponto­san 1863. január 13-án. Kriza János két évtizedes kertészkedéssel, konok mun­kával elkészült gyűjtemé­nye, a Vadrózsák majdnem az egész Székelyföld kin­cseit tartalmazza. „Magam is gyűjtögettem — jegyzi meg önéletrajzában —. majd a forradalom után kö­vetkezett években levelezés­be bocsátkoztam sok papi és világi rendű barátaimmal, s azoknak segédével nagy tárházát gyűjtöttem össze a székelységeknek.” A Vadró­zsák tehát nem egyedül az ő erőfeszítéséből állt össze. — tudomásunk szerint mint­egy huszonöt ember közös műve, amelynek azonban lelke, a gyűjtés elveit ki­alakító fáradhatatlan mun­kása, aki nélkül a Vadró­zsák talán sohasem jön lét­re — Kriza János. Óriási le­velezést folytatott, újabb meg újabb munkatársakat vont be, s biztatta, lelkesí­tette, irányította őket. A Vadrózsák e falusi papok, tanítók, értelmiségiek nél­kül ilyen gazdaggá nem bo- molhatott volna. A gyűjtemény leginkább a klasszikus székely balladák révén él emlékezetünkben, holott népdalokat, meséket, táncszavakat, találós kérdé­seket, közmondásokat, szé­kely családneveket, kereszt­neveket, gúnyneveket, állat­neveket s földrajzi neveket is megörökített a jövőnek — egészen gazdag kincstárát a székelységnek. A Kriza által kialakított gyűjtőelv egészen korszerű, Módszere hosszas, fokozatos fejlődéssel alakult ki. jutott el a szöveghűségig, sőt a hangtani hűségig: „Lassan­ként tisztult bennem a gon. dolat: úgy adni ki a nép­költeményeket s szólásmon­dásokat, oly hangejtéssel, ép­pen mint a nép kiejti... ” Könyvének szövegeit úgy jellemezte, hogy olyanok, ......mintha száján pökte v óna ki egy székej em- bör ...” Élete végéig a Vadrózsák folytatásán dolgozott, de 1875. március 26-án úgy halt meg, hogy nem érhette meg a második kötet elké­szültét. Kriza János ugyan verse­ket is írt, népies bordátokat, katonadalokat stb., de iga­zán maradandót a folklórban alkotott. A Vadrózsák iro­dalmunk, szellemiségünk, műveltségünk örök része. Legfrissebb, s leghűbb ki­adása 1975-ben jelent meg a romániai Kriterion gondo­zásában Faragó József kitű­nő előszavával. Makai Tóth Mária Egerben szervezte meg nemzetközi kongresszusát az Európai Gyermek Fül- Orr-Gégészeti Társaság. Mintegy 500 résztvevő vi­tatta meg ennek a terület­nek legújabb eredményeit, kutatásait. A négy nap nemcsak szakmai előadá­sokkal telt, hanem a ven­dégek megismerhették a barokk várost, különböző érdekes kulturális rendez­vényeken is részt vehettek. Két szakembert kértünk föl arra, hogy mondja el benyomásait, tapasztalatait erről a ma záruló találko­zóról. A hazai vendégek közül az egyik legtekintélyesebb dr, Ribári Ottó egyetemi tanár, a budapesti Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem Fül-Orr-Gége Kliniká- i jának igazgatója, illetve az országos intézet vezetője. Ezen túl ő a magyar fül-orr- gége szakorvosok egyesüle­tének elnöke is. — Megnőtt az érdeklő­dés e téma iránt — indokol­ja meg a kongresszus fon­tosságát —, mivel jelentős szerepet kapott a megelő­zés. Korszerű szűrővizsgála­taink következtében már új­szülött és csecsemőkorban ki lehet deríteni, hogy van-e olyan károsodás, amely ma­radandó elváltozásokhoz vezethet. Kideríthető a sü­ketségre, a nagyothallásra való hajlam, s egészen kis beavatkozással elejét lehet venni. — Hogyan döntöttek Eger mellett a résztvevők, s mi­lyen helyszínt jelent ez a város? — Magam részéről az egyik legszebb magyar vá­rosnak tartom, sokat fejlő­dött az utóbbi időben. Ezen kívül a megyei kórház fül- orr-gége osztálya is nagyot lépett előre. Jól döntöttünk, amikor idejöttünk: egy nagy­városban „elvesznénk”, itt családias körülmények között találkozhatunk. Egy ilyen, közepes nagyságú, de sokszí­nű, 500 fős társaság is je­lent valamit a település szá­mára. Sokfelől jöttek erre az alkatomra, Dél-Ameriká- tól Japánon át Ausztráliáig a világ minden sarkából. Harmincöt országból érkez­tek küldöttek. IV 4. Hideg, ködös, zúzmarás téli alkonyban, a Széchenyi utca fölött fellegvárként ma­gasodik a Rác-templom. A különös térhatást nem csu­pán a természeti jelenség produkálja, a kertet övező kőfal felett a parókia épü­letének tetőzete roskadozik olykor hó alatt, s a temp­lom mintha arra épült vol­na. Nem kitervelt építésze­ti megoldás volt ez, aligha­nem a szükség hozta, hisz templomépítésre engedélyt csak itt kaptak a jövevé­nyek, az építőmesterek vi­szont jó érzékkel használ­ták ki a tér kínálta lehető­séget. így szép ma is. Bal­káni zsúfoltságában. A kö­rötte letelepedő, iparral, ke­reskedéssel foglalkozó hívek, az egykori „mecénások” bi­zonyára jó közérzettel lak­ták — akkor, a XVIII. szá­zadban — a görög és a szerb szótól hangos városnegye­det. Jövendő sorsát várva helyenkénti elhanyogoltsá- gában ma is van hangulata. Hangulata, amelyet a Rác­templom imént említeti együttese, a Görög utca szű­kössége, a Kisasszony plé­bánia épületének barokk homlokzata, s a Mária ut­ca néhány még meglévő, épí­tészeti megoldását tekintve is érdekes, a maga nemé­ben értékeket hordozó la­kóháza kölcsönöz. Bizakodó­— Ügy hírlik, jelentős szerepe van ebben a hazai eredményeknek. Kevés he­lyen valósították meg ugyan­is a teljes körű szűrést, ami nálunk már bevett újdon­ságnak számit . . . — Ez így van. A Skandi­náv országok példáját kö­vettük, amikor ráléptünk er­re az útra. Évente több szer gyermeket találunk, akin se­gíteni tudunk. Szinte telje­sen fel tudjuk számolni a süketnémaságot: ha valaki időben kap készüléket, nem sorvad el a hallóidege, s csak nagyothallóvá válik. Ugyan­csak jelentős szerepe lehet szükség esetén az orrman­dula korai eltávolításának. Védőnők, orvosok és audio- lógiai állomások segítségével értünk el eredményt. — Beszélgetésünk előtt lá­togatta meg külföldi kollé­gái társaságában a megyei kórház osztályát. Elégedett volt-e a látottakkal? — Nemcsak én, de ven­dégeink is kedvező véle­ménnyel voltak: nemzetközi szinten is megfelel az itteni ellátottság. — S milyen haszonnal járhat ez az összejövetel? — Világhírű szakemberek jöttek el, a helyszínek ra- gyogóak. s a szabadidőt is hasznosan tudjuk eltölteni. Különösen az orgonahang­versenyt dicsérték sokan. Mindnyájan gazdagodhatunk új ismeretekkel, jómagam an nézünk e negyed jövő­je felé is, azt remélve, hogy a majdani rendezés során a rr)ai arculatot nem a be­ton sivár, a történelmi ha­gyományoktól idegen szür­kesége váltja fel, hanem olyan fajta, esztétikumot hordozó építészeti megol­dás válik valóra, amilyen­re a szűkebb belváros re­konstrukciója bőven kínál példát. Megérdemli a na­gyobb odafigyelést ez a vá­rosnegyed. Igaz, itt nem sorakoznak az egykori Káptalan sorihoz mérhető paloták. egy-két épületet nem számítva, az ősi települési struktúrát is inkább csak az utcák zeg- zugossága őrzi. De hangula­tában őrzi, amely hangulat városképi szempontból min­denképpen megőrzendő. (Mit nem adnánk pl. ma a Ta­bánért, ha megmaradt vol­na olyan, a maga egysze­rűségében is patinás mi­voltában, ahogyan néhány kép, metszet és Krúdy pró­zája őrzi!) Kár lenne úgy átformálni, miként a Szé­chenyi utca most épülő, s már beépült szakaszát. Még a bazaltkő burkolat eltűné­sét is sainálnunk kell. hisz átmenő forgalma e város­résznek korántsem jelent olyan terhelést, mint a via­duktok megépülése előtti volt.. Igaz. nosztalsia-iármíi- vekként nem gördülnek maid erre konflisok, sétálóutca ki­is több olyan műtáttechnikai módszerről értesültem, amely jobbá teheti munkámat. Ideális helyszínnek tekin­tem Egert egy ilyen létszá­mú kongresszus fogadására. ★ A találkozó egyik legfel­tűnőbb külsejű vendége dr. Waryam Singh, aki hagyo­mányos öltözékével kirítt a jelenlevők közül. Mint kide­rült, nemcsak emiatt érde- rnel figyelmet, hanem mun­kássága miatt ,is: eredményei tekintélyt parancsolóak kol­légái szemében. Először arra kértük, hogy röviden mutat­kozzon be olvasóinknak. — Északnyugat-Indiából származom. Pandzsáb állam­ból. Ott is végeztem el az orvosi egyetemet, majd Lon­donban szakosodtam a fül- orr-gégészetre. Ügy kerül­tem Skóciába, az edin­burghi kórházba, ahol osz­tályvezető főorvosként dol­gozom. Hozzánk tartozik még a fej- és nyaksebészet is. Szűkebben vett szakterüle­tem a gége: ha rák miatt el kell távolítani, utána reha­bilitációs műtéteket végzek, vagyis képessé teszem a be­teget újra a beszédre. Ma­gyarországon negyedszer já­rok, Egerben másodszor. Is­merem és tisztelem az itte­ni kollégáimat. — Mi a véleménye a programról, milyennek talál­ja a szervezést, a szakmai előadások színvonalát? alakítása is illuzórikus álom lenne, ám a múlt esztétikai ízlését és praktikumát egye­sítő atmoszféra megőrzésé­nek vágya talán nem túl­zás. Mint ahogy nem lenne az a Knézich, a Jankovich Dezső, a Balassa Bálint és a Május 1. utca határolta térség arculatának megőrzé­se sem. Körülöttünk Kelet- Közép-Európában műemlé­kekben nálunk sokkal gaz­dagabb országok is meg­őrzik e jobbára a XVIII. században kialakult, polgári jellegű városnegyedeket — jóllehet építészetileg legfel­jebb az ún. polgár- vagy pa­rasztbarokk sajátosságok megtartásáról van szó. Kár lenne a részletek kimunká­lásakor majd nem okulni az effajta példán. Már csak ezért is követni kéne, mert ahogy ma pl. aligha tudják az emberek, hol volt vala­ha a Rác utca, úgy néhány év múltán már a csak nem­rég felszámolt utcarészeket, épületeket sem tudja senki megnevezni. Lapozgatom Vitkovics re­gényét, teli van az egykori egri utcák, városrészek le­írásával. Hogyan sétáltak barátjával végig „a Rácz utcán egész az ispitályig”. majd tovább „a Püspök Re- sidentia elibe”, onnan „a piac felé”, majd „a Generá­lis házon felül a patak mel­lett" megint az „ispita” irá­nyába. Bizony berajzolni mai — Hasznosnak ítélem meg a találkozót, s a magyar ven­dégszeretet rokonszenves szá­momra. A viták, elemzések színvonala kiegyensúlyozott Bár még a hatékonyság nem jósolható meg, annyi nyil­vánvaló, hogy sokat nyer­hetünk ezekből. Különböző égtájakon más és más szo­kások járják: az EgyesüU Államokban és Japánban a szekciók általában egy épü­letben találhatók, könnyebb belehallgatni egyes előadá­sokba. Európában dívik in­kább, hogy különböző he­lyeken szerveznek egy-egy részterület számára összejö­vetelt. ★ Nem tartozik a legismer­tebb orvosi szakmák közé az orr-fül-gégészeké. Mégis egyre fontosabb, jelentőség- teljesebb. A hallás, a beszéd nélkülözhetetlen tulajdo­nunk. Nélkülük elveszettek lennénk. A szakemberek már elejét tudják venni a bajnak: ma már korán ki­derülne például Beethoven betegsége is, meg tudnák előzni süketségét. De szá­mos más eredményt is e'ér- tek, amelyről az utóbbi na­pokban Egerben adtak szá­mot. „Mellesleg” elvitték megyeszékhelyünk jó hírét a világ minden tájára. térképünkre e helyeket csak némi utánjárással lehet. Azt hiszem, még a Bródy Sán- dor-novellákban felbukkanó, évszázad előtti egri téralak­zatok felkutatása sem lenne könnyű feladat egy mai diák számára. Pedig a sző­kébb hazával való azono­sulni tudás szempontjából nem elhanyagolható mo­mentumok az effélék. A fentebb emlegetett „Bete­kints" jellegéről, egykori he­lyéről kuriózumképpen fag- gatózva meglepődve kellett tapasztalni, mennyire tö­redékessé válnak az emlé­kek hat-hét évtized elmúl­tával. Alighanem hasonló­an járnánk az egykori „Aranyszőlő” fogadóval is. amelynek közismertsége, rangossága a maga idejé­ben a többiekével veteke­dett. Ma már nyoma sin­csen. . . ★ Esténként kinézve az ab lakon; újra és újra fel­bukkan emlékeim állóvizé­ből az egykori felnémeti vámház és környékének ké pe. Fokozatosan szorítja ki a valóságos képet (helyén ma benzinkút van), s ött le­beg a képzelet szárnyain az alkonyban a parányi ház. meilette-mögötte az akácok­kal teli térség. így tavasz- szal még az akácillat is se­gít visszaidézésében. Mi­kor csendesedik az utca za­ja. elvonulnak az egykori figurák is előttem, s arra gondolok: reggel korán, már öt óra tájban megjelennek a vámház pici ablaka előtt az első felnémeti tejesasz- szonyok. . . (Vége) Lökös István Gábor László Régi képek,hangulatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom