Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-04 / 130. szám
Fantáziával és élettel . . Selyemzászló a Kápolnaiaknak Gyönyörű vasárnapja volt a kápolnai Kossuth Lajos Üt- törőcsapatnak: a szövetség 40. jubileuma alkalmából meghitt ünnepségen vették át a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját. A rangos kitüntetés annak az évtizedek óta tartó, fantáziával és élettel újratöltött mozgalmi munkának az eredménye, amelyért együtt küzdött pedagógus és tanítvány, úttörő és kisdobos. Az iskolából kikerült diákok mindenkor jókedvvel emlékeznek gyerekkoruk romantikus akcióira: az izgalmas közös megmozdulásokra. Hogyan tanulnak, kulturálódnak, erősödnek az általános művelődési központ mai növendékei? Erről kérdeztük a nevelőket és a legzsengébbeket Kápolnán. i. NÉPÚJSÁG, 1986. június 4., szerda Úttörő-találkozón voltunk Pillanatképek a gyermek- majálisról Az elmúlt hét végén Budapesten rendezték meg a VIII. országos úttörő-találkozót. A háromnapos rendezvény részleteiről már egy héttel korábban értesülhettünk a napilapokból, a tv- ből, a rádióból. Az ország különböző pontjairól 6000, eredményesen tevékenykedő vidéki úttörő utazott a fővárosba különvonatokkal, hogy részt vegyen a színes programkaValkádon. Megyénk színeit 146 pajtás képviselte, akik a IV. kerületben élő társaiknál kaptak otthont erre a rövid időre. A megérkezés utáni első napon, szombaton, a Városliget várta majálisra a kicsiket és a nagyokat. A Vaj- dahuriyadvár előtti színpadon az abonyi fúvószenekar pattogó zenéje, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán bohóc-show, majd a Randori-kaszkadőrcsoport látványos műsora csalogatja a kíváncsiskodókat. Egy másik színhelyen, Eszményi Viktória, Dévényi Tibor és Heilig Gábor zenés összeállítása vonzza a közönséget. De látható itt dzsesszbalett, break. és rögbibemutató, grundbírkó- zás, a tréfás vetélkedőkbe pedig bárki bekapcsolódhat. Szerencsére ezen a napon az időjárás is kedvez a fiaHeves megyeiek, budapesti vendéglátójukkal A bohóc-shovv-nak nagy sikere van A fóti Folt együttes és az abonyi fúvószenekar bemutatója a Vajdahunyadvár udvarán (Fotó; Tóth Gizella) taloknak, s a szervezőknek. A hídivásár portékái, amelyeket főként iparművészek terveztek és készítettek, ha- . mar vevőre találnak. A forgatagban véletlenül futunk össze két Heves megyei pajtással, akik vendéglátójuk, a IV. kerületi Bu- zsáki Tímea kíséretében sétálnak, nézelődnek. Bak Noémi, az Egri 2. Számú Általános Iskola 8. c, osztályos tanulója, nem csalódott a találkozóban. — Tegnáp délután érkeztünk meg Pestre, Tímeával, a vendéglátónkkal, levelezés útján ismerkedtünk meg. Nagyon kedvesen f-ogadtak bennünket, remekül érezzük magunkat. Ügy döntöttünk, hogy nyáron az egész családot meghívjuk Egerbe. Fehér Krisztina a Hatvani 3. Számú Általános Iskolából érkezett. Ö is Tímeá- éknál vendégeskedik. — Az úttörőtanács véleménye alapján választottak meg bennünket. A döntéskor a tanulmányi eredményt és a mozgalmi munkát vették figyelembe. Nagyon örülök, hogy én is eljöhettem. Rengeteg jó program van, alig tudunk választani. Este Dolly Roll-koncertre készülünk, most pedig a pantomimbemutatót keressük. Nem tartjuk fel tovább a három lányt. Pillanatokon belül elvegyülnek a tömegben. A Vidámparkba megyünk, ahol ezen a napon 15 ezer úttörő ingyen szórakozhat. Ma az Állatkertbe is díjtalan a belépés. Kígyózó sorok mindenütt. Megyénkben pajtásokat keresünk, akiknek különös ismertetőjele a fehér vászonsapka lenne. A hömpölygő tömegben azonban ez hiábavaló próbálkozás. A repülő körhintákon egyébként is fölösleges a fejfedő. A megyei úttörőtitkárral, Kalina Máriával is hiába beszéltünk meg randevút. Az emberáradatban őt sem találjuk. így búcsút veszünk a ka- valkádtól, a több ezer piros nyakkendős fiataltól, akikre az elkövetkező két napon valószínűleg felejthetetlen élmények várnak. (barta) Négyen egy osztályból — országos döntőben Az Alpári értékét a programit adják Barta Zoltán, Kovács József, Varga Zoltán, Csatáry Béla 18 évesek. Osztálytársak az Alpári Gyula Közgazdasági és Szakközépiskolában. Igaz ebbéli minőségükben napjaik meg vannak számlálva. Látszólag semmi különös nincs rajtuk, olyanok, mint többi iskolatársuk, akik a sokat emlegetett nagybetűs ÉLET küszöbén kopogtatnak. Ami azonban beszélgetésünket indokolja, olyan örömteli esemény, ami országosan sem gyakran ismétlődik. A négy osztálytárs ugyanis számítás- technikából bejutott az országos tanulmányi verseny döntőjébe. — Mit jelent számotokra ma a játék? B. Z.: — Bár nem azt jelenti, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, azért ma is nagy szerepe van. Szórakoztat, annak ellenéire, hogy inkább már munkának hívom. K. J.: — Ami nem kötelező, az játékszámba megy. Addig jó a dolog, amíg azt csinálhatom, amit szeretek, tehát játszom. V. Z.: — Ami felfrissít, az játék. Én szívesen idesorolom a sportot is. CS. B.: — Számomra a kötöttségek alóli felszabadulást jelenti. — Hogyan emlékeztek a régi nagy játszadozásokra? B. Z.; — Meghatározó szerepük volt az életemben. Azzal, hogy játszottunk sokat fejlődött a fantáziánk. Kétszer ugyanazt, ugyanúgy nem játszottuk el. K. J.: — A régi, nagy gyerekkori játszadozások nélkül most nem tudnánk egymásnak nagyon sokat adó diáknapokat, klubdélutánokat, egyéb összejöveteleket megszervezni. V. Z.: — Ügy érzem, hogy nagy feltöltődést jelent. Ezért volt, van, s lesz is nagy jelentősége. CS. B.: — A kapcsolatok kialakításában jelentett sokat. Nem vagyok társasági típus, de a játékon keresztül sóik barátot szereztem. — Mennyire alakult át az egykori, s a mai játék? £f. Z.; — Tulajdonképpen ennek a következménye, hogy harmadik lettem ezen a versenyen. Megindult a fantáziám. Ez az, ami nincs határok közé szorítva. K. — Nem hiszem, hogy átalakult volna, csak komolyabbá vált. Egy program megírása. is komoly játékot jelent. A tét az, hogy jól befejezem-e vagy sem. Ezáltal élvezem-e valójában vagy sem. V. Z.: — Amikor eldöntöttem, hogy idejövök, történt valami váltás ezen a területen. Szerencsére nem csalódtam, nagyon megszerettem, s rájöttem, hogy ez a jövő. CS. B.: — Nálam hosszú folyamatként körülbelül másodikban jelentkezett, hogy valójában kinőttem a játékból. Komolyan kezdtem foglalkozni a számítástechnikával. azért, hogy eredményei legyenek. — Zavart benneteket, vagy inkább ösztönzőleg hatott rátok a verseny? B. Z.: — Az eddigi legnagyobb erőpróbát jelentette számomra. Ha nem leszek helyezett, csalódtam volna, de különösebb veszítenivalóm nem volt. K. J.: — Zavart, hogy időt kaptunk a programírásra, ami ráadásul nem valóságos helyzetet tükrözött. Ezen túl nem jelentett sem többet, sem kevesebbet az, hogy ezúttal versenyeztünk. V. Z.: — Számomra vonzó volt a verseny. Izgatott, hogy lemérhetem hol is tartok, összemérhetem magam másokkal. CS. B.: — Magát a versenyt a felkészülés jelentette. Ahhoz, hogy idáig eljussak, már annyi mindent kellett tudni, hogy különösebb meglepetés már nem érhetett. — Ez a siker, amit elértetek, mire ösztönöz benneteket? B. Z.: — Ezzel akarok foglalkozni, ebből fogok megélni. K. J.: — Megismertem egy új nyelv részterületét. Ugyanakkor rájöttem, hogy sokkal bővebbek' a lehető— Üttörőmozgalmunk tartalma az elmúlt időkben alapjaiban megváltozott. A jelszavak helyébe a szocialista gyermeknevelés tennivalóit állítottuk — mondja Szabó Béla igazgató. — Pedagógusaink meggyőződésből, hivatásszeretetből végeznek ifjúsági munkát, mert a gyermekek világa üdítő, tisztító és erőt adó közeg. Bólláné Farkas fdarianna két éve csapatvezető. Elismeréssel beszélt elődjéről, Hamsovkszki tanár úrról, aki húsz esztendeig úttörős- ködött. — A mostani kitüntetés rftindenekelőtt az előttünk járók igyekezetét' dicséri — állítja a csapatvezető. Ha gondunk van, ha útvesztőbe kerülünk, elkezdjük iskolánk úttörőmúltját faggatni. Ezek az emlékek úgy világítanak számunkra, mint a tábortűz. — Es az eredmény? — Nagyon fontos jellegzetességnek tartom, hogy mozgalmunk erejét sohasem a parancsszó, az utasítás, hanem a meggyőzés adja. Nem elég szeretni a gyerekeket, arra törekszünk, hogy ők is szeressenek minket. Elismerésre is csak akkor számíthatunk, ha nemcsak a közös munka ízeivel, hanem a kudarc lehetőségével is megismertetjük a pajtásokat. Üttörőcsapatunknak komoly beleszólása van az iskola belső életébe, ha nem kaptunk volna teret, soha nem tudtuk volna bebizonyítani, hogy igenis képesek vagyunk nagyszerű eredményekre. Hogyan látják mindezeket az ifjúvezetők és maguk az úttörők. íme néhány vélemény. — Tizenegyen segítjük az itteni úttörőmunkát, mindnyájan ennek az iskolának a padjait koptattuk — válaszolja Szabó Júlia másodikos gimnazista. — Szeret- ségek. Ezekből szeretnék minél többet elsajátítani. V. Z.: — Most már tudom, hogy hol tartok, s ez még inkább arra ösztönöz, hogy tovább foglalkozzak a számítástechnikával. CS. B.: — Természetesen én is maradok a számítás^ technikánál. Egyébként mind a négyen a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemre jelentkeztünk. A siker önbizalmat adott. Én ezt tartom a legfontosabbnak. Szaktanáruk Csőke Lajos, a számítástechnikai oktatás alapkérdéseiből az elmúlt hónapban, a versennyel közel megegyező időpontban doktorált: — Nálam ezek a fiúk óriási bizalmat élveztek. Vakon megbíztam bennük, ami fantasztikus módon ösztönözte őket. A dolgozatok írásánál kiküldtem őket az osztályból, nem volt szükségük ellenőrzésre, céltudatosan tették dolgukat. Bármelyikük az első három közé kerülhetett volna, végül is ez Barta Zolinak sikerült. így neki nem kell felvételiznie, s természetesen érettségiznie sem. — Beszélgetésünk közben láttam, nem tetszett, hogy annyit emlegettük a játékot ... — Az egy tévhit, hogy a számítástechnika egyenlő a játékkal. Bebizonyosodott, hogy az itt elvégzendő feladatok nagyon is komoly nénk. hogy a mostani kisdobosok és úttörők legalább olyan vidáman és jól tanuljanak, mint mi. Ahhoz, hogy a rajok, az őrsök élete színes legyen, egyszerűen csak hagyni kell őket a maguk eredetiségében, s okosan kell vezetni a pajtásokat. Orosz Csaba elsőéves szakmunkástanuló: — Közösségfejlesztő programokat állítottunk össze. Számomra az a legfontosabb, hogy az általam vezetett úttörők közösen oldjanak meg, érjenek el valamit, ami erősíti az együvé tartozást. A 'selyemzászló nemcsak erkölcsi jutalom. A vele járó szép summát az úttörőszoba technikai felszerelésének bővítésére fordítják a kápolnaiak. De az sem mindennapi lehetőség, hogy a csapat két tanulója külföldi jutalomutazásban részesülhetett. Homonnai Eszter a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, Várkonyi Zsuzsanna Finnországba kirándul a nyáron. — Mi jut eszetekbe. ha azt halljátok, hogy országjárás, nyári tábor, sportnap? — Mindenekelőtt az — felelik —, hogy ezekből bőven kivettük a részünket. Olyan elfoglaltságok ezek. amelyek vonzóak és hasznosak számunkra. Ha a túrákra gondolunk, szinte most is érezzük a föld ' illatát. Látjuk a friss lombokat, magunk elé képzeljük az erdő fényeit. A tábortűzről vidám műsorok, a sültszalonna finom ize. a forrásvíz jut eszünkbe. Az úttörőcsapat jó kapcsolatokat ápol a községi pártszervezettel és a szülőkkel is. A szülők még jól emlékeznek saját gyermekkorukra, számíthat rájuk az iskola, hiszen tudják, hogy itt embert nevelnek a csemetékből. Mika István munkát jelentenek mindenkinek. Sokan azt hiszik, s ezért jelentkeznek hozzánk, hogy idejönnek négy évig játszani. Ez az, ami nem igaz. S pontosan ezek a fiúk igazolták ezt Nagy a túljelentkezés, mindezt ezért is hangsúlyozom. Programozónak 181 gyerekből csak 32-t tudunk felvenni a következő tanévre is. Láng András, a KSH osztályvezetője, a Neumann János Számítástechnikai Társaság Heves megyei szervezetének vezetője: — Ez az iskola megyénkben nagyon magasra emelte a számítástechnikával foglalkozók középkáderi szintjét. Köszönettel tartozunk érte. Hogy mégis kevesen vagyunk, az azzal magyarázható, hogy sokan továbbtanulnak. Ferenczy Pál, az. iskola igazgatója: — Rendkívül örülök ennek a sikernek, hiszen ilyen, hogy egy osztályból négyen kerülnek az országos tanulmányi verseny legjobb kilenc helyezettje közé, csak nagyon ritkán fordul elő. S még egy dolgot a programozókról: alkotó gondolkodásuk, intelligenciájuk nagyon nagy értéket jelent az iskolának más területeken is . . . Kis Szabó Ervin
