Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-20 / 144. szám
NÉPÚJSÁG, 1986, június 20., péntek SZÜLÖK ÉS NEVELÖK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Buda Lászlóné aranyat érő évei Közös fellépés a tanulás, a tudás becsületéért Az elmúlt esztendőben kerekasztal- beszélgetést rendeztek Egerben, a városi tanácson a szülői munkaközösségek vezetői és az oktatásügy irányítói között. Nyíltan elmondták a diákok hozzátartozói, hogy mivel kell naponta szembenézniük. Állandó harcot vívnak a tanulás, a tudás megbecsüléséért, a megfelelő értékrend kialakításáért. Nagyon sok minden nyugtalanítja Ugyanis azt. aki felelősséget érez gyermekéérti Hamar eltanulja a trágár beszédet, társai között sok a verekedés, már az általános iskola felső tagozatában is bandáznak, erőszakosan lépnek fel a fiatalok. Jó szándékú társuk sokszor kerül szorító helyzetbe: zsarolják, erkölcsileg és anyagilag kizsákmányolják. Mint dr. Göczö Gézáné, a városi tanács művelődési osztályának vezetője elmondja, csak közös fellépéssel, a család és az iskola együttműködésével lehet könnyíteni a helyzeten. Nem lehet elvárni a pedagógustól, hogy véghez vigye azt, amit otthon elmulasztanak: a felnövekvő generációban naponta tudatosítani kell, hogy mi a jó és mi a rossz. Szakítani kell időt az effajta beszélgetésekre, különben megbosszulja magát később az állandó rohanás, kapkodás, türelmetlenség. A kapcsolat formái — Milyen lehetőségek vannak arra, hogy a szülök bekapcsolódjanak az iskolai munkába, hogyan értesülhetnek a gondokról, miként szólhatnak bele az intézmények életébe? — Általános elvként kimondhatjuk. hogy az iskolának rendszeresen kell tájékoztatnia a szülőket minden intézménytípusban az őket érintő problémákról, célkitűzésekről. Ez nélkülözhetetlen is, mivel segítségüket az intézmények nem pótolhatják semmi mással: partnerévé kell lenni egymásnak. Elsősorban a szülői munkaközösségek révén valósulhat meg a kapcsolat. de ezenkívül értekezletek, fogadóórák, nyílt napok teszik lehetővé a közeledést. Az utóbbi aránylag új forma: bizonyos órákra meghívják a hozzátartozókat, hogy jobban érezzék a légkört, azt, hogy az új tantervekkel hogyan halad a munka- Az irányításban mi is szeretnénk érvényre juttatni az összeköttetés fejlesztését, élővé tételét. Hinnék érdekében a Hazafias Népfronttal közösen szervezünk olyan fórumokat, amelyek alkalmasak erre. Ebben segítségünkre vannak a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszékének munkatársai is. A fórumtól az akadémiáig — Az összefogásból látszik, hogy mennyire középpontban álló feladat ez. De vajon azok, akik számára megrendezik ezeket az összejöveteleket mutatnak-e elegendő érdeklődést? — Nem panaszkodhatunk, a szülők többsége szeretne közelebbről] megismerkedni szűkebb értelemben gyermeke iskolájának életével, tá- gabb értelemben pedig oktatásügyünk alakulásával is. Rendre meghívjuk őket tó- rumokra, a szülők akadémiájának előadásaira, s el is várjuk, hogy minél többen jöjjenek, ne csak a választmányi vezetők közvetítésével jusson el hozzájuk a legújabb ismeretanyag. Úgy látjuk, ez eredményre is vezet: a szemléletformálás sikeres. Csak egy adatot emelnék ki: az elmúlt évben Eiger óvodái és általános iskolái három-hárommillió forint értékű társadalmi munkával gyarapodtak, a középiskolák pedig ilyen módon két és fél milliós értékkel lettek gazdagabbak. Az egyik apuka jött. hogy Ő festő, a másik a padlócsiszoláshoz ért, hogy ne is soroljam tovább: szép példák ezek a segítségre. Az összejöveteleken nyilvánosan köszönetét is mondunk, s beszámolunk az eredményekről. Növekvő bizalom — Azt már említette, hogy sok mindent elmondtak a szülők képviselői a tanácsi kerékasztal-beszélgetésen. De vajon hasonlóan nyíltak az intézmények vezetőivel is? —' Ügy érezzük, hogy egyre nyíltabbak ott is. hiszen érzik, hogy az igazán hatékony neveléshez csak közösen lehet hozzáfogni. Egy dolgot emelnék most ki, a tankötelezettség végrehajtását. amely az egyik közeli beszélgetésünk témája lesz. Nagyon magas a hiányzás aránya Egerben, jóval a megyei átlag fölött van. Annak idején úgy gondoltuk, hogy a szabad szombat bevezetésével a szülők majd olyankor intézik gyermekeikkel ügyes-bajos dolgaikat, a bevásárlásokat. Várakozásunkban csalódtunk. Jól látható, hogy e problémát sem a tanácsi vezetés, sem az iskola egyedül megoldani nem tudja- Csak a szélesebb kör szemléletváltása, sőt hatása az olyan szülőkre, akik az ilyen rendezvényeken kevésbé képviseltetik magukat. Pedig ez utóbbiaknál van a legtöbb gond. Kisugárzó hatás — Sokan ellentmondásosnak tartják a felnőttnevelés fogalmát. Mégis, milyen elvek alapján fognak ehhez a neveléstudomány szakemberei? — fordultunk a kérdéssel dr. Nagy Andor kandidátushoz, ' a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nevelés- tudományi tanszékének vezetőjéhez. — Sajnos, még mindig tapasztalható egyfajta szé- gyenlősség e fogalom körül. Pedig a nevelés folyamata egy életen át tart, az embert különböző hatások alakítják. Szülővé sem születik, hanem válik. Tudatosan kell ennek a szerepnek a jellegzetességeit elsajátítani. A tanárképzésen belül is igen jelentős részt kap ennek a módszertana. mert hallgatóinknak föl kell készülniük, hogy nemcsak gyerekekkel, hanem azoknak szüleivel is törődniük kell. Arra is sor kerülhet, hogy a dolgozók iskolájában tanítanak. Ezért aztán szívesen kapcsolódtunk be ezekbe a feladatokba. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett- működő pedagógiai bizottság alelnökeként. s « megyei elnökség művelődési bizottsága vezetőjeként ezt jómagam társadalmi megbízatásként is vállaltam. A szülői munkaközösségekkel a népfront foglalkozik, igyekszik ezt a tanácsokkal együtt megtenni. Az elmúlt esztendőben kiemelném Gyöngyös Város Tanácsa művelődési osztályának előadás-sorozatát, mintegy 300 szülő részvételi díj ellenében is vállalta, hogy meghallgat szakembereket, tájékozódik pedagógiai kérdésekben. Mint tanszékvezető, igen szerencsésnek tartom, hogy a főiskola kisugárzó hatása ezáltal is növekszik. Nincs védőburok — Milyen problémákkal kell szülőknek, nevelőknek szembenézniük, mire készítik föl előadásaikon a hallgatóságot? — Hogy néhány témát kiemeljek: foglalkozunk a mai családi neveléssel, a munkára, az egészséges életre formálással, a tömegkommunikációs eszközök szerepével, s hasonló gondokkal. Manapság sokan borúlátóak- Említhetném például Magyar József filmjeit, A mi családunk és A mi iskolánk pesszimista képet festett a helyzetről. Én úgy vélem, hogy ha mindenki megteszi a kötelességét, s a szülő is segíti az iskolát és fordítva, megoldhatóak az alapvető ellentmondások. Természetesen nem lehet elfelejteni, hogy a társadalmi mozgásokra leginkább a család ér-- zékeny, de az iskolát sem-lehet yédőburokkal körülvenni. De a feszültség csökkenthető, elérhető, hogy az iskolában a pedagógus mellett a szülő is megtalálja a helyét. Három közösség teremtheti meg az iskola újfajta — hatásosabb — arculatát, a diákok, a tanárok mellett a hozzátartozók is szervesen kapcsolódnak ide, erre az iskolatanácsok is lehetőséget adnak majd.' Ebben megyénkben kiemelkedő törekvések tapasztalhatók: innen indultak a Családi kör klubok, jó fórumok te- remtődteg meg, például a megyeszékhelyen remekül tartja kézben a művelődési osztály ai összefogás fejlesztését. Gábor László Egy kis gazdaság Manapság kétféle vállalkozás ismeretes. A gazdaságtalan és a nem gazdaságos. Az első kategóriába tartoznak a nagy, állami vállalatok, a másodikba a maradék, beleértve a szerződéses kifőzdéket is. Mire alapozom ezt az állítást? Nyújtsa föl a bal kezét, aki az idén kapott nyereségrészesedést! No lám... Senki? Szinte gondoltam. Aki kapott, az is letagadja, mert fél az egyenesadótól, a tehótól, a gyerektartástól, a szülőtartástól, a lakossági segélyakcióktól, a postástól, akinek karácsonykor nem adott borravalót, meg a kollégájától, akinek még mindig nem adta vissza a két hónapja fél órára kölcsönkért ötszázasát. Cipó Tóni, a szomszédom is panaszkodik, hogy nem megy neki az üzlet, ö pékséget nyitott. Hajdan cipész volt a becsületes szakmája, de van egy ismerőse ott fönt, aki elintézte, hogy megkapja az iparengedélyt. A nagymamája budakeszi németajkú nemzetiségi volt. aki elárulta neki a varázsigét: „leben und leben lassen ...” Önök is ismerik? Igen, ez az a bizonyos élni és élni hagyni ... Aki él. ebből él manapság. Tóni barátom küldi is a borítékokat rendszeresen, hogy hagyják élni. A múltkor egy hétig nem szedték ki előttünk a postaládát, mert a posta is gazdaságtalan, nem volt rá emberük. Jött is az ilyen hivatal meg az olyan hivatal. Majdnem becsúkatták az üzletét. Egy_ szeriben rájöttek, hogy ragacsos a kenyéré, meg drága. Hogyne lenne az, hiszen eddig csak a csirizt ismerte szegény.,. No, de a következő héten kiszedték a postaládát, és rendbe jött minden. Egy forinttal fölemelte a kenyér árát. mert begyűrűzött a liszt, meg a só, meg a tehó, és felszámolta azt is. hogy kétszer küldött egy veknit az afrikai éhezőknek. Két napig nem vettünk kenyeret nála. Elmentünk a közértbe, de ott is ragacsos volt a drágábbik kenyér. Az olcsóbbat meg nem tudták kiszállítani, mert a szállító vállalat gazdaságtalan, most állapítják meg az új tarifákat. A kenyérgyárban meg begyűrűzött... Visszamentünk hát Tómhoz, és térden állva könyörögtünk kenyérért. Még boi*- r-avalót is kínáltunk neki. El is fogadta, hiszen ő is abból él, amit nem kell bevallania. Amikor még egy forintot adtunk neki, megígérte. hogy az idén karácsonykor is süt majd kenyeret. Tegnap vett egy új japán autót, és sírva állt meg vele a ház előtt. Elsírta, hogy azért kellett magát ekkora költségbe vernie, mert a Mercedesét ferde szemmel nézte az adóhivatal. Ez legalább visszakacsint. Az utolsó fillérjét adta ki rá. hogy ne kelljen a szemét rontani a metróautomatákkal. Mert mire abba beletalált az ember, bizony belevakul. Nagyon sajnálom szegény Tónit. El is határoztam, hogy szervezek a megsegítésére egy koncertet a Népstadionban. Csak még azt nem tudom, melyik afrikai népi együttest kérjem föl a szereplésre. A nagyvállalatokért is kellene ám ilyen segélykoncerteket szervezni! Mondjuk egy harangjáték formájában. Ha jó erősen meghúzzák, vagy fölébred tőle az egész gazdaság, vagy beszámítjuk a temetési költségekbe. T. Ágoston László Otthont teremtett a „Házból” A siroki Mátra Művelődési Ház vezetője életútjában nincsenek szenzációk. Pályája, munkája mégis tanulságos. Beszélgetésünk időszerűségét mindenekelőtt az adja, hogy május elseje alkalmából a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatával tüntették ki. — Javakorabeli asszony, tele hittel, lelkesedéssel. Mit jelent ön számára a népművelés? — Erről sokat és örömmel beszélhetek, de bevallom: nincs kedvemre, ha népművelőnek neveznek . •. Számomra ez a kifejezés nagyképűen hangzik. Nem érzem benne az emberek iránti érzelmi kötődést. Ugye, ért engem? Én csupán a helyi közművelődés egyik irányítójának érzem magam. Hiszek abban, hogy a kultúra akkor igazán része az életünknek, ha észrevétlen- ségében létezik. Ehhez viszont az irányítók részéről egyszerűségre, a pálya iránti alázatra van szükség. Szabad időmben sok, a munkámmal összefüggő könyvet olvasok, nagyon érdekelnek a tanulmányok, a vitairatok, segítségemre van a többi között a Köznevelés című folyóirat is. Olvasmányaim is meggyőznek arról, hogy a közművelődésnek vannak általános törvényei is. én azonban napjainkban az érzelmeket hiányolom leginkább. Sokszor hivatalosság fedi el a kulturális műn- kát. Jól van ez így? Sokat írnak, beszélnek tevékenységünk szépségéről. Miért éppen mi, „kultúrmunkások” titkoljuk az emberhez, a szakszervezethez, a hivatáshoz kötő érzelmeinket? Mert mivel magyarázzuk saját tevékenységünket? Sokszor csak számokkal, tetszetős kimutatásokkal. Hogyan toborozzunk újabb embereket a művelődési ház rendezvényeire, mivel tartsuk meg az idősebbeket? És miért csak azért, hogy képzettebben dolgozzanak. Nem, nemcsak azért- Racionális érveink mellé több érzelem is kellene, hogy vágyódjanak közénk az emberek. A kulturális munkához az értelem mellett érzelmi kötődés. Ebben ne legyünk bürokratikusak, szemérmesek. — Az elhangzottakból úgy tűnik: nagyon hisz abban, amit csinál. Ez a lobogás késztette arra, hogy ezt a pályát válassza? — Nem akarom szépíteni a dolgot, de közrejátszottak életkörülményeim is. Átányban születtem: apám, anyám a felszabadulás előtt uradalmi cselédek voltak. Négy gyerek megélhetéséről gondoskodtak elképesztő tettvággyal. Családunk a munkában, az otthoni fegyelemben nem ismert tréfát, de az olvasást, az illő szórakozásokat szüléink is nagyra becsülték. Jómagam gyakran szerepeltem az általános iskolában, de a világért sem állítom, hogy már akkor, gyerekfejjel arról álmodoztam, hogy egyszer majd egy művelődési ház vezetője leszek , Amikor azonban 1954-ben férjhez mentem és Sírokba kerültem, belemerültem a szakszervezeti életnek abba a kezdeti, hasonlíthatat- lan hangulatába, amely akkoriban sokunkat magával ragadott. Évekig függetlenített szakszervezeti dolgozó voltam, elvtársaimnak köszönhetem. hogy ráhangoltak a közművelődési munkára— Mennyi időbe tellett, amíg „beletanult" a művelődési ház vezetésébe? — Hát... nem ment köny- nyen. Kinevezésem után nemegyszer sírva mentem haza, mert kongott az ürességtől a kultúra sirokj hajléka. De olyan segítőtársaim vannak a fenntartó Mát- ravidéki Fémművekben és a községben, akik számára az emberek bizalma megtartó erő. A társadalmi vezetőség — köztük Sebők Gyuláné iskolaigazgató, Biricz Jánosáé nyugdíjas közönség- szervező. Tuza Tibor könyvtáros, Borics József, Török Józsefné. Paskó Sándor aktivisták és a többiek, értenek a közönség nyelvén. — Mit tart az intézménye legfontosabb feladatának? — Erre a kérdésre egyszerű a válaszom. hiszen csak a tavalyi évben is több mint tízezren keresték fel a „Házat”. Közülük sokan csak egyszeri vendégei egy- egy rendezvénynek, de egyre nagyabb azoknak a száma, akik kialakult érdeklődési körüknek megfelelően rendszeresen töltik el szabad idejüket művelődési otthonunkban. Érzékeljük, hogy a munkahelyen alapvetően módosulnak a munkavégzés iránti igények, növekszik a vállalati önállóság, bővül a dolgozók beleszólási lehetősége a gazdálkodásba, a termelés kérdéseibe. Programunk figyelembe veszi ezeket a változásokat és a követelményeknek megfelelően megpróbálunk új igényeket. szükségleteket ébreszteni. Segítjük a kisebb munkahelyi kollektívákat, a brigádokat a programjaik kialakításában, vetélkedőjük lebonyolításában. Személyes kapcsolatban vagyunk 9 község, a gyár, a környék dolgozóival, kialakult közöttünk egy állandó kontaktus- Szinte naprakészen érzékeljük, hogy mi foglalkoztatja őket. mit szeretnének hallani, látni, csinálni, kinek mi módon lehetne segíteni emberi, műveltségi fejlődését. Ennek jegyében szerveződnek rendezvényeink: szakmai szakkörök, nyelvtanfolyamok, családi összejövetelek. Van Szocialista Kultúráért kitüntetett asz- szonykórus. az ifjúság; klub jelenleg 70 érdeklődőt vonz. Kiállításainkat. ismeretterjesztő előadásainkat évente ezrek látogatják. A legnépszerűbbek a vidám táncos rendezvények. — Elégedett embernek tartja magát? — A legértékesebb közéleti öröm, ha a jó ügy szolgálatának jutalmaként tanúja lehetek az emberek szellemi gyarapodásának. Említettem, hogy öt évvel ezelőtt síri csönd volt az otthonban a foglalkozási napokon. Manapság a szülők között □ em egy van, aki ..fenyeget”: „A gyerekem lassan többet tartózkodik a Házatokban, mint idehaza! A csuda tudja, hogy miért bolondul utánatok ...” Mika István
