Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-03 / 129. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 3., kedd I. Sok kicsi sokra megy 280 millió dollár a kis tételű exporttal Manapság az exportőrök nem tartoznak a derűs í emberek közé: telített a külpiac, rendkívül nehéz üzletet kötni. Még az igazán jó árut is bajos eladni, és ha vesznek is belőle, az ár rendszerint szerény, olykor még a kiadásokat sem fedezi. Sajnos, a külkereskedelmi aktívum növekedésének és az adósságállomány csökkenésének folyamata tavaly megtört, s az idei első negyedévben is számottevő hátrányban vagyunk. A múlt év azonos időszakához képest mintegy kilenc százalékkal nőtt a teljes magyar kivitel, ám a behozatal sokkal gyorsabb ütemben, körülbelül 17 százalékkal bővült. Mindent egybevetve, az első három hónap konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalmának egyenlege 270 millió dolláros passzívumot mutat. A nem konvertibilis elszámolású külkereskedelmi passzívum az első negyedévben húszmillió rubellel kisebb a tavalyinál. Megyei megbízottakkal A kedvezőtlen tendenciák miatt a korábbinál jóval nagyobb szükség van az úgynevezett kis tételű export növelésére, ami alatt a 25 millió forint értékű üzletkötéseket értjük. A kis volumenű konvertibilis export tavaly mintegy 280 millió dollárt ért el: így az ilyen tételek kivitele megtartotta a teljes népgazdasági exportban kivívott 6 százalékos arányát. A korábbi folyamatok erősödésének köszönhetően kezdeményezőbbé váltak a külkereskedelmi vállalatok, javult a termelők és a külkereskedők közötti információ- áramlás. Tapasztalható a versenyhelyzet erősödése is. ami arra ösztönzi a szak- vállalatokat, hogy új termékek. új partnerek bevonásával, a kis tételek felkutatásával és exportjával a korábbinál intenzívebben éljenek. Megállapítható ugyanakkor, hogy az értékesítés eredményessége nem javult az erre irányuló erőfeszítésekkel arányosan. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy a piacképes áruk köre nem bővült kellő mértékben, a termelők — különösen azok a kis szervezetek, amelyek korábban exportra még nem értékesítettek — nem szívesen vállalják a kivitellel együttjáró jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelményeket. Ezzel magyarázható, hogy a felkutatott, reménybeli üzleteknek csekély hányada — mintegy tíz százaléka — realizálódik csak. A Külkereskedelmi Minisztérium gazdaságszervező munkája keretében elsősorban a megyei megbízotti hálózat segítségével törekszik a kis volumenű export növelésére. Az információáramlás javítása, a termelőkhöz való gyors eljuttatása érdekében a minisztérium a külföldi ki- rendeltségek információival is ellátja a megyei megbízottakat. A megyei tanácsoknál dolgozó megbízottak alapvető feladatukon — a kis tételű exportlehetőségek felkutatásán, a külkereskedelmi vállalatokhoz való eljuttatásán kívül — intenziven törekednek a külkereskedelmi szemlélet erősítésére is. Szakmai tanácsokat adnak, vállalják egyes üzletkötések menedzselését, a külkereskedelmi ismeretek oktatását, annak megyei szintű szervezését. Meg kell tanulni se — további leányvállalatok, illetve a termelőkkel közös tulajdonú vállalatok alapítása, az önálló külkereskedelmi joggal rendelkezők számának gyarapodása — is javította a kis tételű export lebonyolításának feltételeit. A minisztérium az eseti és a párhuzamos jogok gyors, rugalmas engedélyezésével is elősegítette az exportáió szervezetek munkáját. Ugyanakkor nehezíti a kis tételű export növekedését, hogy a termelők még nem rendelkeznek megfelelő versenyetikával. Egy- egy árut gyakran több helyen is fölkínálnak. ami alaposan megzavarja az árképzést, az üzletkötést. Holott ma már a vevők versenyeztetésének is megvannak a bevált szabályai, csakhogy ezt a termelőknek is meg kell tanulniuk. Ám ennél jóval nagyobb gond, hogy a vállalatoknak nincs hosszú távú piaci stratégiájuk. A vállalatok zöme — próba-szerencse alapon — sok mindennel kísérletezik, valószínű, több év kell ahhoz. míg rájönnek. hogy egyik-másik termékcsoport nem megfelelő számukra, nem értenek kellően hozzá. Szerencsére, egyre több jó kezdeményezésről hallani manapság. A Lignimpex már két és fél éve foglalkozik kiemelten a kis tételű cikkek exportjával. Az elmúlt időszakban mintegy 200 belföldi vállalattal, szövetkezettel és termelőszö- veikezettel vette fel a kapcsolatot. Jelenleg három megyében — Zala. Vas és Somogy — önálló irodát hoztak létre, aminek hatására jelentős mértékű forgalom- növekedés történt. A Nikex 10 millió forint értékben szállít gépalkatrészeket új NSZK. osztrák és francia partnereknek. Tovább bővíthető A megyei megbízott közreműködésével jött létre a Dunavecsei Fémipari Vállalat iráni exportja: fűrészgépeket adtak el a Techno- impex segítségével. Ezzel a vállalat — eddig jelentéktelen exportja — 52 millió forintra nőtt. A Generalim- pex Külkereskedelmi Vállalat szervezésében mutatkozott be a Kunszállási Alkotmány Tsz melléküzem- ága a koppenhágai élelmiszer-kiállításon: 30 ezer dollár értékű árut szállítottak Svédországba, s ezzel elérték a 100 ezer dollár értékű exportot. A Kesztölci Jó Szerencsét Tsz-től a Chemol- impex 4 ezer tekercs tapétát szállított Ausztriába 92 ezer schilling értékben. Folytathatnánk a sort Borsod, Zala Csongrád, Baranya és Somogy megyei példákkal is. Mindezek ugyanakkor arról is árulkodnak, hogy a kis cikkek eladási lehetőségeit ma még sok helyütt nem ismerik igazán. Többnyire hiányos az ez irányú piackutatás, így a termelői döntések gyakran gyenge információs alapokon állnak. Holott a kis tételek exportja — átgondolt munkával — tovább növelhető. Clodomira Acosta Ferras nevében ... Új nehéziongyorsító aKFKl-ben Átadták rendeltetésének a Központi Fizikai Kutató Intézet Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetében a nehézion-gyorsító berendezést. Segítségével új típusú anyagok kísérletezhetök ki. A KFKI munkatársai a mikroelektronika és a fém- technológia új alapanyagainak kutatásakor hasznosítják a nehézion-gyorsító berendezést. Képünkön: Pong- rácz Csaba tudományos főmunkatárs a gyorsító mellett (MTI-fotó: Apostol Péter felv.) Egy Hatvani brigád két nép barátságáért Annyiszor hallottam emlegetni a cukorgyárban Clodomira Acosta Ferras nevét, hogy ideje volt jobban megismerkednem a róla elnevezett szocialista brigáddal. Jó alkalom volt erre a nemrég lezajlott találkozó, amelyen az ország kubai nevet viselő munkáscsoportjai vettek részt Egertől Komlóig. Törökszentmik- lóstól Budapestig. Kellemes meglepetésként részt vett az egész napos programon Euclides Vazquez Can- della kubai nagykövet is. aki a hazája életével kapcsolatos szellemi vetélkedőtől sem idegenkedett. Sőt! A legjobban totózók között zárta a versengést. Hogy kire emlékeztek így Hatvanban? És miért vették fel Clodomira Acosta Ferras nevét a cukorgyári laboratórium dolgozói? Méltók a névadóhoz — Hét esztendeje volt nálunk egy barátsági hét a két nép testvériségének a jegyében — utal kérdésünkre Kiss Lászlóné brigádvezető. — Akkor hallottunk a szabad Kuba hőséről, Clodomira Acosta Fer- rasról, aki az ellenforradalmárok áldozatául esett. Ügy éreztük. jól cselekszünk, fia emléke iránti tiszteletből róla nevezzük el brigádunkat, amelynek mind a nyolc tagja nő, s a laboratórium dolgozója. Azt hiszem, mindmáig méltónak bizonyultunk névadónkhoz, hiszen az eltelt évek során háromszor aranykoszorúsok lettünk, az utóbbi két esztendőben megkaptuk a Vállalat Kiváló Brigádja címet, valamint a városi párt- bizottság kongresszusi plakettjét. De talán azt sem érdemtelen fölemlítenem, hogy tavalyelőtt a közművelődési vetélkedőn első helyezést értünk el, az ÉDOSZ munkahelyi olimpián pedig női lövészetben csapatunk második lett. Együtt örülni Vermes Miklósné különben nemcsak az önkéntes véradásban jár az élen, hanem egyik élesztője az iskolákat patronáló társadalmi munkának. — Korábban a Kossuth téri tanintézettel volt kapKözeli feladatok Ami a jövendőt illeti? Várhatóan még sok évet együtt töltenek a Clodomira Acosta Ferras brigád tagjai a gyári laborban, és Jobban ismerve most már őket, nincs különösebb kétségünk, hogy e célokat is eléri Kiss Lászlóné tevékeny brigádja. Moldvay Győző Mit jelent például Bene Lászlóménak e márkás brigád tagjának lenni? Ahogy mondja: a munkáscsoport ma már egy kis családnak tekinthető. — Persze, ez sokféleként nyilvánul meg. Csak egy példát! Ha valaki otthoni gondok miatt, netán a továbbtanulás okán kiesik a munkából, rögtön van, aki zokszó nélkül a helyére lép. Így a laboratórium semmi hátrányt nem érez. De örülni, szórakozni is együtt tudunk igazán! Vagy ha csak szálmagában jut el közülünk valaki egy-egy izgalmas, valamennyiünket érdeklő kulturális eseményre, az rendre tájékoztatja az egész brigádot a látott, hallott produkcióról. De abban is egyetértünk, hogy segíteni kell a különböző mozgalmakat! Így a brigád öt tagja állandó véradó, sőt vezetője, továbbá Vermes Miklósné és őszi Istvánné rászolgáltak a Vöröskereszt elismerésére is. Vagy: Vermesek építkeznek. Kell a kézi erő. Nemrég egy hétvégét ajánlottunk fel nekik. Kisdobosavatáson I Gyári másodikként jutott a szakma területi döntőjébe a (balról jobbra) Vermes Miklósné, Kiss Lászlóné, Őszi Istvánné, Bene Lászlóné, Horváth Vilmosné összetételű „ötös fogat”, amely csak azért nem „nyolcas”, mert Dányiné Jenei Zsuzsa és Berényi Istvánné gyesen van, Berkiné Gyurgyik Beatrix pedig a játékos vetélkedő lebonyolításában segédkezett csolatunk, újabban viszont a Bajcsy-Zsilinszky úti iskola mellé szegődtünk, mivel egyik brigádtagunk, őszi Istvánné kislánya oda jár. Hogy ez a támogatás miben nyilvánul meg? Elkísértük őket kirándulásokra. cirkuszba, saját készítésű ajándékkal leptük meg őket Télapó jöttekor, kisdobosavatáson, s mi adtuk össze legutóbb a gyermeknapi ünnepség kicsinyeknek szolgáló meglepetését. De például hulladékgyűjtéshez, ugyancsak nyújtottunk támogatást! S hogy ez nem egyoldalú valami: a gyerekek az idei nőnapon kedves műsorral leptek meg bennünket. együtt igyekeznek mindinkább a gyár és egymás javára élni, dolgozni. Ami a közeljövőt, konkrét elképzeléseiket illeti: már van egy meghívásuk Budapestre, a Havanna-lakótelepre, ahol a forradalom évfordulóján egész napos program várja őket. Beneveztek továbbá a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által meghirdetett „Brigádunk élete” című krónikaíró pályázatra. Ami pedig a gyárat illeti, bármely nap megérkezhet Hatvanba egy importból származó, újféle centrifuga, többek között ennek a kivizsgálása ígér nem kevés izgalmat és munkát a tagoknak. Közéletből nyugdíjba Különböző hangsúlyokkal sok szó esik mostanában a nyugdíjasokról. Azokról az emberekről, akiknek az aránya hazánkban a népességen belül már meghaladta a huszonegy százalékot, a részükre kifizetett nyugdíjak éves összege pedig a nemzeti jövedelem tizenegy százalékát. A nyugdíjak egy főre jutó havi átlaga viszont alig haladja meg a háromezerkétszáz forintot, de a nyugdíjasok, járadékosok egy jelentős részénél ennél is jóval alacsonyabb. Az elmúlt időszakban kísérletek történtek arra, hogy a társadalmi szervek, intézmények felmérjék a saját hatáskörükbe tartozó nyugdíjasok tényleges körülményeit. A tapasztalatok azt jelzik, hogy sok közmegbecsülésnek örvendő ember — volt földosztó, tsz-szervező, falusi, üzemi párttitkár, tanácsi vezető, társadalmi tisztségviselő — jutott időközben az alacsony nyugdíjasok kategóriájába. A politikai, gazdasági, kulturális területen kiemelkedő közéleti munkát végzett nyugdíjasok helyzetéről szólva természetesen nem csak az anyagi megbecsülés kérdése került előtérbe. Mint ahogy a többi nyugdíjas életében, sorsában sem kizárólag ez játszik szerepet, bár elengedhetetlen tényező. Legalább ugyanilyen súllyal vetik fel mindenütt a kérdezettek a társadalom, főleg a volt munkahelyek politikai, társadalmi szerveinek figyelmét és gondoskodását, mint közérzetük lényeges motívumát. Nem az alkalmi meghívások, látogatások hiányoznak, bár a kisebb figyelmesség is jólesik a magára maradt nyugdíjasnak. Ennél is lényegesebb a „társadalmi megrendelés”, az. hogy a munkájukra, tudásukra igényt tartanak, amíg valóban használni tudnak a közösségnek. A nyugdíjasok számára sokat jelent, hogy minden megyében sorra alakulnak olyan klubok, közösségek, amelyek tájékozódási, információs lehetőséget és fórumot teremtenek tagjaik számára, s ezen felül tartalmas, emberi elfoglaltságot is sokaknak. Mindez bővítésre, támogatásra érdemes intézményesült lehetőség, de csak egy a sok közül. Alapvetően a volt munkahelyekre hárul a legnagyobb felelősség, hogy ne csak formális „nyugdíjas találkozókat” rendezzenek, s ezzel szinte „letudják” az idős emberekkel való foglalkozás kötelezettségét. Az elődök munkájának elismerése ott kezdődik, hogy a társadalom ne tekintse tehertételnek a nyugdíjasok jelenlétét, létezését, növekvő számarányát, hanem próbálja meg a maga hasznára fordítani azt. Ebben, azt hiszem, hogy még a kezdeti lépéseknél tartunk. Pedig a nyugdíjasok többsége nem akar teljes pihenőre vonulni. Bár eddigi munkája már beépült a nemzeti vagyonba, s alapokat képez a jövőhöz, a nyugdíjas hajlandó a „pihenőre küldött” szellemi energiáiból és tapasztalatvagyonából újabbakat felszabadítani, ha igényt tartanak rá. Talán ebbe az irányba kellene lépniük azoknak, akik most nagyon tiszteletre méltó szándékkal és igyekezettel a segítés módozatait kutatják. Nemcsak az egyén, de a közösség is gyarapodna általa. F. T. P. Tavaly a külkereskedelem szervezetének korszerűsödéCs. J.
