Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1986. május 1., csütörtök Az élettan a modern orvostudomány nap mint nap megújuló kutatási területe. Az életjelenségek vizsgálata, az ezekben keletkező zavarok feloldása, gyógyítása izgalmas feladatot jelent. Mai összeállításunkban az élettan néhány érdekes területére kalauzoljuk el olvasóinkat, mintegy beavatva az új dolgok iránt érdeklődőket. Infarktusgyógyítás — távlatokban? Egy „véletlen” riport és tanulságai A Szegedi Orvostudományi Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikájának önálló szívsebészeti osztályán Magyarországon először érdekes, új módszert próbáltak ki a szívinfarktus gyors gyógyításával kapcsolatban. Maga a módszer világviszonylatban is új volt: az NSZK-ban 1979-ben alkalmazták először. Lényege: a szív vizsgálatánál alkalmazott szívkatéter segítségével olyan anyagot (sztreptokinázt) juttatnak a vérrögtől elzáródott szívkoszorúerekbe, amelyek a vérrögöt igen rövid idő, 15—30 perc alatt teljesen feloldják, és ezáltal az a szívrész, amelynek vér- és oxigénellátása az infarktus során megszűnt, újra megkapja éltető elemeit. Ha a beteget az infarktusészleléstől számított 1—3 órán belül ezzel az eljárással kezelni tudják, a kezelés sikeres lesz, komplikációmentes esetekben alig több, mint két hét után a beteg gyógyultan távozhat. Előfordul, hogy csak többször megismételt szterptokináz- befecskendezésre szűnik meg teljesen a vérrög okozta elzáródás, de az első néhány beteg tapasztalata bizonyítja, a heves fájdalomérzés, ami az infarktust kíséri, már az első fél órában enyhül vagy megszűnik. És ez sem éppen mindegy. 1981 augusztusában végezték el az első ilyen beavatkozást, mostanig 24 sikeres esetük volt. Időközben bekapcsolódott ebbe a munkába az Országos Kardiológiai Intézet, majd az Orvostovábbképző Intézet egy-egy orvoscsoportja is, és a két intézetben szintén egy sor gyógyult beteg jelzi: az új út az infarktus gyógyításában sikeresnek ígérkezik. 1982 őszén a Honthy Hanna által alapított díjat — amelynek ösz- szege több mint hatvanezer forint, és kétévenként orvosok, évente pedig pedagógusok kapják a gyógyítás, illetőleg a nevelés területén elért új eredményeikért — ezért az eljárásért megosztva a szegedi és budapesti orvosok kapták. Az összeg fejenként nem volt túl sok, de a szakma elismerését jelezte. Kérdés azonban, hogy ez az újdonság a tudományos sikereken túl mennyire tekinthető már most vagy a jövőben a rettegett infarktust tömegesen gyógyító eljárásnak? A kép nem egyértelmű. Lássuk előbb a gyakorlati mozzanatokat. Szívet katéte- rezni csak jól felszerelt haemodinamikai laboratóriumban lehet. És ilyen nincs sok az országban. Van Szegeden, az említett két fővárosi intézetben és akad még kevésbé korszerű készülék talán két-három helyen. De ezeket nem ebből a célból szerezték be, nem is ez a fő feladatuk, hanem az egyéb szívbetegségek kivizsgálása, a szívműtétek előkészítése, illetve a műtéti szükségesség megállapítása. A használatban lévő készülékeken egy nap legfeljebb 6—8 ember kivizsgálása végezhető, napokkal előre beprogramozva. Ámde az infarktus nincs programozva. Ha a beteg nem kerül időben a katéterasztalra, akkor az új módszerrel nem gyógyítható. És még valami: amerikai szak- tekintélyek szerint csak olyan ember végezhet biztonsággal sztreptokinázos infarktusrög oldást, aki egyébirányú katétervizsgálatot legalább ezret végzett. És ilyen kardiológus nincs sok Magyarországon. Az új módszer ma még nem alkalmas ennek a sú> lyos betegségnek a tömeges gyógyítására. Ott sem tudnak sokkal több beteget e célból fogadni, ahol már alkalmazzák. (Mert azt viszont a szívbillentyű- és egyéb műtétekre várók síny- lenék meg...) Mi lehetne a jövő útja? Orvosi körökben régen dédelgetett terv: az ország különböző tájegységközpontjaiban modern katéter-berendezéssel ellátott szívvizsgáló központok létrehozása. Mondjuk Pécsett, Szombathelyen, Győrött, Miskolcon. Természetesen nem holnap. Nem csak gazdasági okok miatt, hanem azért is, mert a szükséges gyakorlat megszerzéséhez, kellő számú szakképzett orvos kiképzéséhez is szükséges pár esztendő. Addig tudomásul kell venni, hogy ma még lakhely és némi szerencse kérdése, ki részesülhet az új gyógymódban. De mindenképpen lépni kellene, mert az infarktus egyre gyakrabban szedi áldozatait. Lakhelyre, munkakörre való tekintet nélkül. A szélesebb körű ka- téterállomás-hálózatnak lenne még egy komoly előnye: a műtétileg gyógyítható szív- betegségek kivizsgálása, műtéti előkészítése is nagyot lépne előre, s ez a szívsebészet területi és mennyiségi fejlődését eredményezné. Jelentkezni a személyzetig vezetőnél lehet. A vérnyomás mérése Képünkön: a hagyományos vérnyomásmérő legfontosabb kelléke a „mandzsetta”, a manometer és a hallgató (KS) „Van egy kis szerencsém is. Betegségem, a hipertónia, nem tartozik sem a túl problémátlan, sem a túl sűrű fátyollal fedett betegségek közé, amelyeken vagy kevés a kutatni- való, vagy az orvostudomány új szakasza pillanthat csak be lényegébe" — irta Németh László, Levelek a hipertóniáról című könyvében. Az Egyesült Államokban az 50 évesnél idősebbeknek fele szenved hipertóniában, magas vérnyomásban. v Mindenki ismeri az óra formájú manométerrel vagy üvegcsőbe zárt biganyoszlop- pal összekötött felfújható „mandzsettát”, amelyet a felikarra csavar az orvos, és néhány pillanat múlva megmondja, mekkora nyomás van • a kar ütőerében. Az ütőeres nyomást először Hales határozta meg 1733-ban úgy, hogy lúcjlégcső egyik végét egy ló combartériájába kötötte, másik végét 3 méteres függőlegesen álló üvegcsőhöz illesztette. A mindennapi gyakorlatban az ember vérnyomását nem lehet „véres úton” mérni; olyan eljárást kellett kidolgozni, hogy az érben uralkodó nyomást az artéria megnyitása ' nélkül ' közvetett módon is meg lehessen határozni. Az első készülékek, az úgynevezett szfigmomano- méterek voltak, többnyire a csuklóartéria pulzushullámát rajzolták, és ennek a nagyságából következtettek a vérnyomásra. A ma is használt módszert 1905-ben az orosz Korotkov ismertette. Leírta, hogyha a felfújt .^mandzsetta” a felkar ütőerét teljesen összenyomja, a könyökhajlatban nem hallható a vér . áramlását jelző surranás. Amikor a „mandzsetta” feszülését csökkentjük, egyszerre csak halk koppanó hangok jelzik, hogy az ütőeres nyomás már pillanatonként nagyobb, mint a külső szorítás;, ez az érték felel meg az ún. szisztolés nyomásnak. Amint tovább eresztjük ki á levegőt a gumiabroncsból, a doboló, sistergő zörejek egyszerre csak elhalkulnak, eltűnnek. Ez annyit jelent, hogy az artériát már egyáltalán nem nyomja össze a „mandzsetta”, az áramlás akadálytalan. Ez az alacsonyabb nyomás a diasztolés nyomással egyenlő. Az egyszerű és könnyű módszernek azonban több hibaforrása is van. Németh László is írja (Kórházban, 1975.), hogy a különböző kezelő orvosok és vérnyomás- mérők rossz vagy jó voltából a legkülönfélébb nyomásértékek kerültek a láztáblájára, és egyszer öt készülékkel. vagy hatféle nyomást állapítottak meg. Kétségtelen, hogy minden izgalom, így a beteg számára oly nagy jelentőségű vérnyomásmérés szertartása is emeli a nyomást. Munka közben vagy gyors mozgás után magasabb a vérnyomás, álló helyzetben — főleg a szisztolés érték— nagyobb, mint fekve. A hőség, meleg fürdő értágulatot idéz elő, és alacsonyabb nyomáshoz vezet, a hideg ellenkező hatású. A telt, feszülő húgyhólyag reflexesen emeli a vérnyomást. A túl gyorsan felfújt „mandzsetta” szorítása fájdalmas, és hamis számokat eredményez. Elromolhat. bepiszkolódhat a készülék is, de a téves adatok oka gyakran nem itechnikai zavar, Nem kell azonban a régi készülékeket eldobni. Nagy anyagon végzett szűrővizsgálatok igazolták, hogy a lehetőleg azonos vizsgáló által, azonos körülmények között végzett mérés eredményei megbízhatóak. És a modern csodák, a számjegyes kijelzésű, csipogó elektronikus vérnyomásmérők adatai sem megbízhatóbbak. Az idegrendszer kutatása Az élőlények legbonyolultabb szervrendszere az idegrendszer, ezért a működésébe való legkisebb kísérletes beavatkozás is igen nagy változásokat okozhat. Megismeréséhez nélkülözhetetlen viszont elsősorban az ingerületképző és -vezető képességének a feltárása. Az ingerület elektromos jelenségeinek vizsgálatára kibontakozott az idegélettannak egy külön ága, az elektrofiziológia. Ennek fejlődése szorosan összefüggött a fizika fejlődésével, s összefügg napjainkban is, elsősorban az elektronika eredményeivel. A viszonylag kezdetleges, de azért pontos méréseket lehetővé tevő galvanométereket jelenleg már tranzisztorokból és integrált áramkörökből felépített igen bonyo- llult mérő- és erősítőeszközök. egyebek között az ingerületet látható formában megjelenítő oszcilloszkópok váltották fel. De az ilyen műszer is kevés önmagában; a méréshez a kutatóknak el kell érniük az idegrendszer kisebb- nagyobb részeit, végső soron annak alaki és működési egységeit, az idegsejtekre. Az ezt lehetővé tevő „szonda" a mérőműszerhez csatlakozó elektród lett. Az elektródok sokáig valamilyen jól vezető fémből, többnyire ezüstből vagy platinából készült vékony szálak voltak. Eleinte azonban még túlságosan vastagok voltak ahhoz, hogy velük a sejt belsejébe is be lehessen hatolni, de később megjelentek az olyan vékony üveg- elektródok, amelyekkel már egyes sejteket is meg lehetett célozni. A nagyagyvelő kéreg alatti részeinek ingerlése és elektromos aktivitásának vizsgálata két fő igényt támaszt: egyrészt a Kívánt agyrész minimális szövetron- csolással elérhető legyen, másrészt, hogy pontosan ugyanazt a pontot ismételten meg tudjuk közelíteni. Mindkét követelménynek jól imegfelel az ún. sztereotaxi- kus technika. A módszer azon alapul, ihogy a kísérteti állat, rendszerint macska koponyán belüli agyterületeit mi Ilimé ternyi pontossággal feltérképezték, és a mért adatokat jól meghatározható kopon yap on tokhoz viszonyítják. Az altatott állatot egy fémrámába rögzítik, és steril körülmények között fogászati fúróval piciny lyukat fúrnak a csonton. Ezen át süllyesztik a mélyebb agyi részekbe a fémelektródot, és így az előzőleg már feltérképezett agy bármely pontja „megcélozható”, a célzott sejtcsoport szükség szerint roncsolható vagy ingerelhető. Az elektródot fosz- fátcementtel rögzítik a koponyacsonthoz. kívülre pedig akriláttal egy csatlakozófejet rögzítenek a fejhez. A műtét után a macska felébred az altatásból, és rövid ideig tártó pihenés után teljesen normális életet él. Az elektródok a legkisebb zavar nélkül akár egy éven át az agyban maradhatnak. Ha a csatlakozófejet a mérőműszerrel vezetékkel összekötik, az így előkészített állat bármikor vizsgálható. A vizsgálatok között szabadon rohangálhat, semmi sem különbözteti meg a többi állattól. Hála az egyre finomodó elektródoknak, éj a nagyon kicsi, millivolt nagyságú fe- szültségkülönbséget is érzékelő műszereiknek, így már anélkül is sikerül megfigyelni az idegrendszer részeinek tevékenységét, hogy számottevő beavatkozással megzavartuk volna rendes működését. így sokkal részletesebb és valóságosabb adatokat kapnak a kutatók az idegrendszer működéséről, mint korábban, amikor az idegpályákat átmetszették, egyes részeit kiirtották. Kínai körkép Sokáig úgy vélték: Kínában ritka a magasvérnyo- más-betegség. Ám kitűnt, hogy az utóbbi, húsz évben ■a betegek száma rohamosan növekedett. Bár némely mezőgazdasági területen a lakosságnak csak 2—3 százaléka betegszik meg benne, Sanghajban és Pekingben minden tizedik embernek magas vérnyomása van —, s ez az arány már megközelíti az Egyesült Államok lakosaiét. A szív- és érrendszeri betegségek ellen tíz évvel ezelőtt indított országos szűrési és gyógyszerelési kampánynak kedvező eredményei mutatkoznak. Egy amerikai szakértő ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy a kínaiak általában fegyelmezetten tartják magukat az orvosi előírásokhoz. Új hajszálerek fejlődése A hajszálerek és a nagyobb erek kialakulásának mechanizmusa nagyon érdekes orvosi-biológiai probléma Ha valamely szerv igénybevétele erősen megnő, megszaporodnak hajszálerei Amerikai kutatóknak nemrégiben először sikerült szö- vetienyészetben kiváltaniuk hajszálerek képződését. A táptalajba daganatszövet an- giogenezis-fáktorait adagolták. A hajszálerek az érfal egy vagy néhány sejtjéből alakultak ki. A siker új távlatokat nyit a hajszálerek képződésének tanulmányozására. Már az első kísérletekből is kitűnt, hogy a hajszálerek egyetlen sejttípusból keletkeznek. A véráramlás és .a hidroasztatikus nyomás jelentéktelen fejlődésük szempontjából. Képünkön: a macska fejébe ültetett csatlakozó- fej, amely vezetékkel összeköttetést teremt a mérőműszerrel A Volán 21. Sz. Tömegáru- és Bányászati Fuvarozó Vállalat % Visontai Üzemegysége a Thorez Bányaüzem területére KRAZ gépkocsik vezetésére GÉPKOCSIVEZETŐKET felvesz, kedvező fizetési feltétellel. Munkásszállás és munkásjárat megoldható. Jelentkezés: Volán 21. Sz. TBF Vállalat, irodaház, munkaügyi osztály. Visonta, északi akna.
