Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 12., hétfő L PÁRBESZÉD A LAKOSSÁGGAL - TÖBBLÉPCSŐS VITÁK - „GAZDA” LETT AZ ELÖLJÁRÓSÁG Tanácsok a közösségért Az utóbbi néhány évben gyakran kerültek az érdeklődés homlokterébe a tanácsok. Elég, ha csak a járások megszűnését, az elöljáróságok születését, az elmúlt évi választásokat, vagy a településfejlesztési hozzájárulást említjük. Megannyi újdonság, amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az államigazgatás igyekszik lépést tartani a vele szemben támasztott követelményekkel. Kevesebb bürokráciával , dolgozik, s egyre jobban épít a lakosság véleményére, igé- ? nyeire. A járások megszűnését kö- i vetően erős decentralizáció I kezdődött. Az állampolgá- ; rok azoknak az ügyeknek a nagy részét, amelyek miatt hajdanán a járási székhe- j lyekre utaztak, ma már helyben elintézhetik. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke egy újságíróknak tartott tájékoztatón elmondta, hogy a választási rendszerünkben bekövetkezett változás minőségi fejlődést eredményezett. A bizalmat kapott tanácstagok zöme aktívabb, mint a hajdaniak. Merthogy bizonyítani kívánnak, s bizonyítanak is a választók megelégedésére. Talán a póttanácstagokkal többet kellene törődni. Lehetőséget kellene adni számukra, hogy a mostaninál jobban kapcsolódjanak be a közös dolgokba. Számtalan bizottság tevékenykedik, amelyek megfelelő előiskolát jelenthetnének. Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy a bizottságok véleményező funkcióját át kellene váltani előkészítőre, szervezőre, számonkérőre. Azt is hangsúlyozta, hogy a tanácsoknak erősíteniük kell a többlépcsős vitákat. Egy-egy jelentősebb horderejű, az egész közösséget érintő témát a tervezéstől kezdve meg kell ismertetni a lakossággal. Az elöljáróságok révén a kisközségek is „gazdát kaptak', s az ott élőknek sokat jelent, hogy nem egy dologban már eredményeket is felmutattak a falu vezetői, például azzal, hogy megszervezték a szemét- szállítást, netán szorgalmazzák az egészséges ivóvíz- hálózat kiépítését, vagy óvodák, bölcsődék kialakítását. Az előrelépéshez persze nélkülözhetetlen, hogy a közös tanácsok partnerként kezeljék őket. Régebben, ha egy-egy településen valamilyen álmot dédelgettek, akkor jellemző volt, hogy annak megvalósításához elsősorban „felsőbb szervektől” próbáltak pénzt szerezni. Ma viszont megfigyelhető, hogy helyben igyekeznek olyan források után nézni, amelyek javítják a gazdálkodásukat. Akadnak olyanok, akik például kiterjesztették kommunális szolgáltatásaikat a környező falvakra is, növelve ezzel a bevételüket. Ebből még soha nem volt vita. hiszen úgy is mondhatnánk, egy-egy ilyen megoldás mindenki javát szolgálja. Annál több nézetkülönbségről hallhattunk a településfejlesztési hozzájárulás elfogadásakor, avagy elutasításakor. Jóllehet, ez az összeg is a közös célokat szolgálja. Igen ám, csak hogy ezek felhasználását nem is volt olyan könnyű meghatározni, hiszen akadnak olyanok, akiknek például a szilárd burkolatú út. másoknak az egészséges ivóvíz, vagy a kábeltelevízió rendszerének kiépítése fontos. A kis községekben köny- nyebben megtalálták a „közös pontokat”. A városokban viszont az volt szerencsés, ha nem egy-két alternatívát, hanem több kisebbet jelöltek meg a felhasználás céljául. Az eddigi adatok szerint hazánk 3079 településéből 2740-ben elfogadták a „tehát", jelenleg 61-ben folyik még a szervezés és 129-ben utasították el. Egyébként 149 helyen nem is kezdeményezték a bevezetését, mert az ott élők jelenleg olyan infrastrukturális beruházásokra áldoznak, mint például az ivóvíz bevezetése, vagy a gázhálózat kiépítése. A számadatok jelzik, hogy a lakosság hozzáállása pozitív, viszont lényeges, hogy a helyi célok kijelölésére, az igények még körültekintőbb felmérésére van szükség. Ha a tanácsokról beszélünk. akkor nemegyszer szóba kerül a bürokrácia, az aktatologatás. Mi tagadás, van némi alapja e felvetésnek. de ebben az ítéletben ott bujkál a múlt is. Hazánkban mintegy 22 millió üggyel keresik fel évente a tanácsi apparátust, s a határozatoknak ma már csak két százalékát fellebbezik meg az állampolgárok. Lényeges előrelépés, hogy a decentralizáció révén a községekben kevesebb jogorvoslatot kérnek a határozatok ellen, mint régebben. Mindez azt is jelzi, hogy az államigazgatásban dolgozók nagy része becsülettel áll helyt posztján. Miért szüntették meg a járásokat, hiszen a városkörzetek területileg szinte ugyanazokat a községeket ölelik át? Sokan teszik fel ezt a kérdést. Papp Lajos kifejtette, hogy az átszervezések révén a körzetközpontoknak nincsenek meg azok a jogaik és feladataik, mint a járásoknak, amelyektől a tervezés, a gazdálkodás, a káderképzés a megyei tanácsokhoz került. A községek önállóságához vezető út egyik állomása a körzetek kialakítása. S ezek addig maradnak fenn, amíg a falvak kellőképpen felkészülnek megváltozott feladataik elvégzésére. Fontos cél, hogy kevesebb, de kvalifikáltabb szakembergárda dolgozzon a közigazgatásban. Az is ajánlatos, hogy az elkövetkezőkben kevesebb osztállyal lássák el feladataikat a szakigazgatási szervek. A tervek között kell még megemlíteni azt is, hogy Bács, Nógrád és Somogy megyében kiépítik a számítógépes nyilvántartást minden városban, majd az így létrehozott rendszereket hasznosíthatják mintaként a többi megyében. Lényeges törekvése lesz az államigazgatásnak még az is az elkövetkezőkben, hogy tovább nyesegetik a bürokratikus vonásokat. Alighanem valamennyiünk megelégedésére. Homa János Egy ország jött az étterembe Nemzetközi vacsoraestek a Kazamatában Néhány napra — pontosabban: estére, éjszakára — „átírták” az étlapot az egri Kazamatában. Konszonie. gyüvecs. kavarma-kebab. sznyezsanka és banyica — olvasható több más mellett a csupán néhány ügyes dekorációval. népművészeti munkával is remekül „átalakított” helyiségben. Ahonnan természetesen a sajátos balkáni muzsika sem hiány zik. S miközben a vendég a papíron sorjázó nevek közül próbálja a leginkább ínyére valót eltalálni, aperi- tivként Muszkát brandyt. Maszticat vagy szintén tar- govislei vodkát ajánlanak asztalánál. Nem könnyű a választás, hiszen a kínálat mindegyike önmagában is ritka élmény. A sokféle meglepetés, érdekesség — viszonzása annak, amivel a Heves megyeiek tavaly a bolgár testvérte- rúlet székhelyén kedveskedtek, mindmáig feledhetetlen emlékeket hagyván a külföldi város „Majkop" vendéglőjét újra meg újra szinte zsúfolásig megtöltőkben Az idén esztendős a két — merő véletlenségből egyidős — étterem szakmai, baráti kapcsolata, a- Ívnek alapján Nikola Petkm' direktor vezetésével most ez a kis csapat helyet kért a konyhában, s zenekari pódiummá varázsolta az egyik átjárót, a lépcsősorok között. Vajon, ki a főszereplője a kellemes óráknak. . .? — kíváncsiskodik a betérő. A most két együttest is vezénylő, ügyes üzletigazgató Vancsó Gyula, netalán a távolról jött főszakács. Todor Gánev, avagy a magasban meg az asztalok között éneklő csalogány. Marija Dobre- va? A házigazda nem szerénységből, hanem őszinte tisztelettel mutat az érkezettekre. Hiszen tulajdonképpen ők derítik most itt kedvre az érdeklődőket. A targovistei séf — kétségkívül mestere munkájának! A sajátos ételek, italok mellett a bolgár zenekar játéka is estéről estére hozzájárul a jó hangulathoz Amit főz, tálal, egytől egyig különleges. ízletes, még ha olykor kicsit idegen, szokatlan is a magyar szájnak, gyomornak. S utána csúszik bizony, dehogy marad a pohárban a fehér Antola meg a vörös Aléna bor! Könnyű Tódornak — tudom meg tőle. hogy utána lopakodom a tűzhely mellé — hiszen immáron 20 éve csinálja, amit csinál. Szakács volt anyja, apja, a szakma oktatója a felesége, s tanulója az érettségire, illetve később a főiskolára készülő leánya. Úgyszólván a családjában összeszedhetett a tudományából annyit, hogy idegenben is pódiumra állhasson! Már ifjú korában — pályakezdőként — második lett az albanai országos versenyen, az Aranyhomokon pedig hasonló mezőnyben aranyérmes! Szűkebb hazája képviselőivel együtt ott volt az ország fennállásának 1300. esztendejét köszöntő jubileumi vetélkedőn, a bolgár gasztronómiában legismertebb 300 receptből nem kevesebb, mint ötöt jómaga kreált. Igyekezetét már a „Munka Hőse” magas kitüntetéssel is elismerték! Korántsem véletlenül van állandó rovata a helyi újságban... S — alig merem leírni, mivel talán illetlenség, ha elárulom — még régebben dalol Marija, aki énekével a zenekar kíséretében teljes keresztmetszetét próbálja adni a bolgár folklórnak a lassúbb trák-vidékitől az alighanem legtemperamentumo- sabb sopszkai számokig a főváros. illetve Pleven. Sztrandzsa, vagy épenséggel a törökös motívumokkal megtűzdelt Várna-környék jellegzetésségeit egyaránt megszólaltatva Nem először jár Magyar- országon — mondja a lélegzetvételnyi pihenőn — a környező szocialista államokon kívül pedig fellépett már az NSZK-ban. sőt a messzi Szudánban is. S az az öröme, ha dalai vidámságra derítik az embereket — Én már a Kazamatában is visszatérőnek számitok — magyarázza a vendégszakács — Igaz, korábban csak turistaként fordultam meg a falai között, s csupán a bárig jutottam el. Arra. hogy egyszer főzök is ebben a romantikus étteremben, véletlenül sem gondoltam. Nagy boldogság számomra. hogy sikerült, s magyar kollégáimhoz már ismerősként jöhettem. Megszerettem itteni barátaimat, s nagyra tartom a tudományukat! Amikor nálunk voltak, iparkodtam tőlük ellesni s megtartani a művészetükből egyet-mást. S remélem, hogy talán én utánam is marad valami az egri étlapon. Mert végeredményben ez ad értelmet találkozásainknak, tapasztalatcseréinknek. . . No. de ne beszéljünk már többet a munkáról! Ugyanis az ilyenféle vacsoraestek, mint a mostaniak, a számomra szintén ünnepnapok. Csoda-e, amikor arról van szó. hogy egy ország jött az étterembe? Gyóni Gyula Ők ketten és a kutyák Ebnevelde az egri Csákóban A szakavatott lélekbúvárok sorozatos vizsgálódása bizonyította be: az a család, amelyik háziállatot — kutyát, macskát — tart, ott a gyerekek lényeid gesen jobb lelküek, nyíltszi- vűbbek, mint ahol nincsenek négylábú Játszótársak. Az apróságok ugyanis sokszor a legjobb falatokat, nyalánkságokat osztják meg kedvenceikkel, s nem egyszer kicsiny világuk „kibeszélhetetlen” sérelmeit sírják, szótlan társuk bundájába Mi tagadás, elég ritkán hallunk manapság ilyesfajta barátságokra' . gyermek is dokkal inkább arra figyel fel, hogy egyes állatok menynyire „veszélyesek”. Hisz a felületes gyanakvók azt hangoztatják például, hogy a éóka ravasz, a kutya hamis, a macska loipós, s sorolhatnánk még az állatainkra aggatott nem éppen hízelgő kádeticiák sorát. .Ezek után érthető a kíváncsiságom, amely két egri fiatalemberhez — a Korózstestvérekhez, Andráshoz és Gáborhoz — vitt. Ök ketten, no és legalább „két szakajtóra való” kutya él békés, sőt testvéri együttélésben az egri villanegyed, a népszerű Csákó egyik kertes házának udvarában. Az első tavaszi nap kicsalta nemcsak a fürge diákokat, hanem a kiskerttel foglalkozó idősebbeket is a gyepre. Igazi kesernyés füstillat száll fel, nagy a nyüzsgés, a tavaszi zsongás a kertes családi házakban, s vidámabban ugrálják körül a gazdit is a tacskók Kőrózsáknál. Amint a fiatal szakemberektől megtudom, szálkás- és rövid szőrű tacskókról van szó, s a tenyészet, „főnöke” az egri keris fiatalabb öccs. Gábor, ö viseli gondját a kutyáknak, sétáltatja, gondozza őket. igazi ragaszkodással. Bátyja, András mór katonaviselt fiatalember, de ő sem tudott megválni a gyerekkori passziótól. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete egri szervezetének az elnöke, s egy nem mindennapi foglalkozás, a kutyakozmetika egyetlen észak-magyarországi művelője. — Hogyan férnek meg, hogyha a jelenlegi öt-hat jószágnál nagyobbra duzzad az állomány? — Ez egyfajta családi szenvedély is. Még a nagyszülőket is bevontuk ott, Makiáron: foxterriereket tartunk, csak ezek az apróbb, városi kotorékkutyák élnek velünk. Édesapám is nagy állatbarát, a négylábúak mellett még méhekkel is foglalkozik — halljuk a kis gazdától, Gábortól. Majd így folytatja: — Igazán csak egyfajtával lehet foglalkozni, mert azt ismerjük meg a legjohban. — Nekem óhatatlanul is idefelé jövet Weöres Sándor gyermekverse jutott eszembe, s skandáltam is magamban, hogy „Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár ...” Jót nevetnek a fiúk. hisz ők is ismerik a strófát, majd András bevezet a kutyatartás rejtelmeibe. — Bármennyire is szokatlan egy mai fiataltól, de mi a testvéremmel még moziba is nagyritkán jutunk el. Mint másnak a béiyeg. a képeslap, a hanglemez gyűjtése, nekünk épp olyan szenvedélyünk a toppancsos barátainkkal való foglalkozás. — Haszonelvű korunkban önként adódik a kérdés, annyira megéri a nagy törődés? — Hát. ha a dicsőséget vesszük, amelyet egy-egy kutyánkkal kiállításokon, versenyeken nyerünk, akkor igen, de hiába járja az a fáma, hogy fajkutyákkal, pláne kotorékba mászó vadászebekkel vagyont lehet keresni, ez nem igaz. Mert mire fölcseperedik, s kineveljük őket, akkorra bizony jócskán túl vannak azon az áron, amiért el lehet adni. S ekkor még nem beszéltem a személyes kötődésről sem. — Mivel táplálják őket? — Olcsóbb, vágóhídi húsokkal. ám nem árt tudni, hogy a csirke- és disznóhúst főzve, míg a marhát nyersen eszik. !— ÍNem {félnek a fertőzésektől, járványoktól? Hisz az önök udvarán több jószág él együtt társbérletben. Bármennyire is takarosak az ólak, a |veszély fennáll. — Ezt hivatalból is ismerem; sajnos, a hontalan kutyatársak, a kóbor kutyák terjesztik legjobban a fertőzéseket. S nekünk, állatbarátoknak még nagyobb fájdalom egy-egy hontalan kon- csorgó látványa, mint másnak. de nyugodt szívvel állíthatom, a kóborok bűne a városlakó embereké. — S nem lehet semmit tenni az ellen, ihogy a dédelgetett ebet ne csapják ki. — Ebben legfőbb ludas a megemelt ebadó, de a gondatlanság és a durvalelkű- ség is. Július 1-től viszont mindenfajta törzskönyvezett jószágnál bevezetik a fültetoválást. amely kötelező lesz. Erről ha ebitangol is a házi kutya, meg lehet tudni, hogy ki a gazdája. Beszélgetés közben a fiúk bekalauzolnak legényszobájukba, ahol a polcok roska- dásig tömve szakkönyvekkel, különböző kutyafajták képeivel, no és az érmek, serlegek megszámlálhatatlan regimentjével. Az egyik sarokban tágas kalitkába két pinty fújja énekét... — iTudjuk, hogy egy nem mindennapos szakma a kutyakozmetikus. egyetlen művelője a környékünkön. .Mit kell tudni a négylábúak szépségével foglalkozó mesternek? — Először is egy tisztességes felszereléssel és berendezéssel kell rendelkeznie. Jómagam évtizedek óta járok nemzetközi versenyekre külföldre, s ez idő alatt gyűjtöttem össze a kelléktárat. Kellenek hozzá különfajta fésűk, nyíróollók, nyírógépek. sőt fürdőkád és fogászati felszerelés, olyan, amelyekkel a humán rendelőintézetekben dolgoznak. Nekem az a legnagyobb örömöm, ha egy gubancos gombócból a kezelés után igazi. sikkes, korzókutya lesz. — Úgy tudom, imost mégis zárva a 'szalonja? — Ez időszakos munka és elfoglaltság, elsősorban kora tavasszal és nyár végén jönnek a „vendégeim”. Akkor van a kutyaszépítkezési szezon. — Melyek azok a fajták, amelyek „törzskuncsaftok" önnél? — Elsősorban a dús szőni uszkárok és spánielek a gyakori látogatóim. Bár meg kell mondanom, környékünkön nincsenek sokan. Errefelé a hatalmas testű házőrző kuvasz a kedvelt fajta. A bongyorszőrű jószágoknak kitisztítjuk a fülét, megfürdetjük őket, és a fajta jellegének megfelelő fazonra „trimmeljük” a szőrét. Az utóbbi egy speciális késsel végzett eljárás, ami nem fáj a kutyának. Sőt, igényli is. Egyébként a kiállításokra és versenyekre kerülők nem is nevezhetnek enélkül... Még sokáig elhallgatnám a sok érdekességet, amelyet ez a két fiatalember átélt már négylábú barátaikkal. De az ebneveidének is megvan — mint bármilyen más napközinek — a maga rendje. így hát búcsúzom a gazdáktól és a tavaszi verőfényben nagyokat ugráló. vakkantó tacskóktól. S lépteimet a belváros felé irányítom, ahol sajnos egyre kevesebbek az ilyen fiatalok, ahol a kóbor kutyák száma nő, s a háziaké csökken! Soős Tamás (Fotó'- Pert Márton)
