Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság. i9s«. május 10., szombat VARGA SZILVESZTER: Eredendő naivitások Eredendő naivitásokból mosdatnak ki az évek. s mire eszmélsz, már elvesztetted a reggeli szüzességet. már rád dereng az est szétomló homályával, és összekeverednek benned érzések meg értelmek lökdösve magad a holnapba, Ihogy konzervdobozok csörgésével riasszon az óra a m«?g sarjadó valóra — dőlsz hosszú szoknyás álomba, kutatva alatta izzad» megváltást, narancsszínű párvirágzást, kielégülés- kertet, s nem bukkanva a nyomra, mit benőtt a lomha moha bolyha. letört ágak után indulsz vissza a gyermekkorba. Vissza, bicegve, kérdés nélkül oda, hol a vágyak tava kéklik, oda, hol gyöngül a szoba cigarettaillata és újra dagad a tudat, oda hol a válasz még remény és óhaj: voltaképp mi is az igaz? A túlélés sisakos vitézei tolonganak körülötted. üdvözlik az otthonról hazatértet. ki most magabiztosan lépked. mert mögötte a pálya bejárt magánya. és a csúcsnak bérce, hol a siker a földnek érce. te pedig büszkén gyámolítod őket, a mindig hűséget esküdőket, hogy a tégla ára marad a jövő nyárig és a vakolat sem drága, ha kétszer le nem mállik. az autóra előre kell befizetni és hogy az jár jól, ki a bort fölvizezi. Reggel ciháinak a gondok meg a rádióból rád torlódó hírek. szádban az első kávé érjedésíze. nem kérdezik tőled, hiszel-e Istenbe' — a nappalok sziklaomlása úgyis összezúzza eredendő naivitásaid. BATA JÁNOS: A szegénység dicsérete neked köszönhetem, hogy megtanultam emelt fővel járni, szemem nem lesütni. mert más levetett ingét hordom (gyermekkorunkban anyám a patikus lányok elny űtt ruháit hozta haza. Miklóssal örültünk neki: nekünk új volt. csak akkor fájt nagyon, ha az iskolában felismerni véltem magamon ingeeském kislány yollátl . .. emelt fővel járni? pedig sokáig szégyellem, meg teher is volt a szegénység: aztán érni kezdett, majd kihajtott a mag — a szegénység magja, a fájdalom magja, a keserűség magja, a szent szegény ség magja, a büszkeség magja, a költészet magja, a felismerés magja, a hovatartozás magja, a lét-tudat az ön.tudat, a tanulni-ludat magja, szent szegénység húzamagja. adj erőt az élethez: szent szegénység búzamagja, védj meg az. élettől: szent szegénység búzamagja. őrizz meg az életre: kincseimet te adtad — a szavakat MAJOROS SÁNDOR: * Atomkort Sohasem felejtem el azt a napot, amikor az öreg Huven kinyitotta a szelencéjét. öcsémmel a teraszon álltunk, háttal a kertnek, ahol a sárgásra fonnyadt bazsalikom vékony porburokba zárva imádkozott szabadulást jelentő esőért. Késő délután felé hajlott az idő s a nap úgy viselkedett, mintha láthatatlan tükörben cicomázná magát: Apró fénypamacsokat lődözött be az árnyékokba, a téglák repedéseibe. Ott álltunk, térdig érő klottgatyában, parittyával a nyakunkban, félmeztelenül. Csupasz lábszárainkat kék meg lila zúzódások tarkították. és bonyolult kalligrafikus rendszert alkottak a csípések ákombákomjaival. öcsém cipóbarna hasán még egy ragacsos folt is éktelenkedett — a corpus delicti — amelyet az öreg Huven tekintete mellett zöld mezei legyek döngicséltek körül. „Szóval, ti voltatok" — mondta ekkor Huven. Igazi ragadozóarca volt: kam- pós. lefelé ’görbülő orral, elkeskenyedő állal. A szelencét felénk nyújtva pihentette a tenyerén, hogy látványával úgy-ahogy megfékezze riadt madárként csapongó pillantásainkat. Féltem: öcsém nem érti majd meg a helyzetet, és piszkálni kezdi az orrát, mint mindig, amiko'r a felnőttek unalmas világába keveredik, de ami következett. az sokkal de sokkal rosszabb volt ennél! ' „Mi nem cinájtunk szem • mit!" — bökte ki olyan szemtelenül, hogy beleső, padtam „Fogd be a szád. . ." — súgtam, ő azonban oda sem figyelt. „Nem mi joptuk ej a dinnyéjit!" — kiáltotta, farkasszemet nézve az öreggel. Maszatos kis mancsai ökölbe szorultak, és az a kevéske megfontoltság, ami négy éven át csöpögött belé. je, makrancos dühhé alakult vissza. Ez a kis fújó, prüszkölő hörcsög szemlátomást készen állt arra. hogy bokán rúgja a nálánál hatalmasabbat és utána bőgve rohanjon be valami ágakból meg lécekből összetákolt bozótvárszerűségbe. Keserű gyűlölettel néztem akkor öcsémre. Szerettem volna megpofozni és addig rugdalni a hátsóját míg csak le nem borul a téglá. kon szaladgáló feketehan- gyák közé. Már az első dinnyelopásunk alkalmával elmondtam neki mindent, amit az öreg Huven . szelencéjéről tudtam. Főleg arról a néhány esetről meséltem, amikor az öreg megkegyet. mezett a csóróknak, mert sírva fakadtak és mindent Színes szőttesek, aranyveretek. festett-faragott faremekek szemet kápráztató gazdagságban. Ismert motívumok és szokatlan díszítések. keleties ornamentika. és egyszerű forma. Múzeumokban őrzött használati eszközök. _ népi viseletek. berendezési tárgyak. A soknemzetiségű Jugoszlávia népművészete a Néprajzi Múzeum vitrinjeiben, a belgrádi. a zágrábi, a ljubljanai és az újvidéki néprajzi múzeumok anyagából. Különleges vállalkozás, különleges élmény ez a kiállítás. Hiszen a változatos tájegységeket. népcsoportokat magába foglaló ország népművészete is igen sokoldalú Ösbalkáni örökségből táplálkozik, de szervesen alkalmazza a hozott művészeti hagyományokat is. alkalmazkodva és váltakozva a lakosság etnikai összetételével. összhangban a vallás:, felekezeti, földrajzi és természeti adottságokkal. Több kulturális zónára osztva tárgyalja a tárlat jugoszláv népművészetet, ami áttekinthetővé és hang súlyossá teszi az azonos sti lus- és formajegyeket. de óhatatlanul ismétléseket i- eredményez. Famegmunkálásaival. fa faragásaival, figurális plasz tikáival a nyugati (osztrák német) népek művészetével rokonítható az alpesi zóna kézművessége. Különlege sek a naivan bájos, festett faragott szobrok. Szent György a sárkánnyal, a Ma donnák. Piéták (kár. hogy nincsenek datálva). A bútorokon is megjelenik a val lásos téma. a szentek éle tőből vett jelenetek csak beismerlek. Igaz. ezek a fiúk aztán végig az egész dinnyeszezonban az öreg Huven kordáján ücsörögtek és rekedtre ordibálták magukat. míg leszolgálták vétkeik árát. de azt mindegyik beismerte. hogy a szelence százszorta rosszabb mindennél! Az árnyékokból ezalatt eltűntek a fénypamacsok. s a bazsalikomcsontvázak láthatatlan ujjak érintésétől borzongtak meg. Aztán az ujjak összefogóztak és ör. dögszél kerekedett belőlük. Olyan mezei ördögszél. amilyennel sokszor találkoztunk már sárkányröptetés közben is. csakhogy most sokkal nyugtalanítóbb volt. mert a hátunk mögött surrogott. Hallottam. amint zörögve törtet keresztül ár. kon-bokron. megrázza a leveleket. gallyakat tör le a fákról, s mielőtt még nyakamat behúzhattam volna, máris ott fütyült a teraszdeszkák repedéseiben. Homokot zúdított arcomra, teletömte vele füleimet, és valósággal megvakított, öcsém bőgni kezdett: szaggatottan. mekegve. mim a kecske. Az ördögszél megragadta a hangfoszlányokat, magába temette őket. és farkával széleseket kanyarítva. átcihelödött a korláton A gyümölcsösbe vetette be magát. és elenyészett olyan hirtelen, mint ahogy érkezett. Az öreg Huven ekkor elő. rehajolt. Olyan meredekeó. hogy orra szinte homlokomra lógott. Egy pillanatig tarkómon éreztem forró, ánizspálinka-szagú leheletét. a zsebeiből áradó fok. hagymaillatot. és hajának súlyos, pörköltavar szagát. Aztán mutatóujjával fölpeckelte államat és hosszan a szemembe nézett. Tekintete undorító. ragacsos hévvel font körül. A sötét, démoni erő mélyen húsomba akasztotta karmait, és mind erősebben vonszolt befelé, a homályba vesző árkádok alá. ahol hideg tü. zek vilióztak vigyorgó sátánpofákkal teletűzdelt cirádákon! Mikor végre észrevettem. hogy öcsém az. ki szipogva, remegve nyálából át. addigra a hosszú, csontos ujjak nyomán föltárult a rettegett szelence! Először jókora görög, dinnye bukfencezett ki belőle. Az volt, amelyiket nemrég gurítottunk ki a kerítés alatt kapart lyukon. Különösképpen, még fanyelű bicskám is benne pof. fészkedéit, mintha csak leket hasitól' volna rajta. Aztán egy k.« l as szövetdarab lebbent elő Rögtön ráis. mertem: Az öcsémről szakadt le. egyik almalopás során. Majd következtek a szőlőfürtök: kecskecsöcsűek. szagosak, fehérek, sötétlilák, félig érettek, összeaszaltak! Garmadával hullottak elő a szelence gyomrából! A feketehangyák szinte azonnal ellepték az első szemeket, de az áradat egykettőre betemette őket. Kis kupac keletkezett és ijesztő gyorsasággal magasodott. A lé is csordogálni kezdett alóla, összevissza tekeregve, rózsaszínű csíkokat rajzolva lábaink köré. Aztán váratlanul fölakasztott macskák következtek, a lenyilazott kendermagos kakas, az üvegtörmelék. zsákszámra savanyú alma, és végül megint csak görögdinnyék, szaftos, haragoszöld görögdinnyék. Se vége. se hossza lüktetés volt ez. egyszerre dobolt kívül is. belül is a dobhártyámon. pedig Huven egész idő alatt hallgatott. Nem tudom, meddig állhattunk ott. lecövekelve a lábujjaink közé szivárgott ragacsos masszában. A nap időközben elbújt a gyümölcsösben, csak hosszú, vörös lángnyelvek maradtak utána. Árnyékaink megnyúltak, rátapadtak a falra, ám Hu- vené nem volt sehol. Ugyanolyan hirtelen távozott. mint rokona, az ördögszél. Végül az öcskös elunva a várakozást, piszkálni kezdte az orrát. Már éppen nyaklevesre lendítettem a kezem, amikor megpillantottam a szelencét. ‘Egy alacsony zsámolyon hevert, a bejárati ajtó mellett. Máig sem értem, miféle kényszerítő erő bírt rá. hogy belenézzek. Csak egy üres bádogskatulya volt. fekete kordbársonnval bélelve. De az öcsém szemeiben aztán ugyanezt a puha. bársonyos feketeséget fedeztem föl. és megértettem: ha nem állunk őrt a kerítés hasitékánál mindaddig, amíg az ősz le nem kopasztja a diófák ágait, akkor jaj nekünk! H ol volt. hol nem volt. ha volt. ha nem. én most elmesélem Égi szitakötő az imént a kezemre szállt és — óh. ne vedd szellemem barokk ihletésű megalomániájának — meg- ihletett. Furcsa múzsám van. ugve!? Nos. hát ig.v történt: Késéi középkor. Francia- ország. egy poros út, rajta két páter. Az út bal felen az egyik tapossa a meleg nyári port. a- jobb felén a másik. Az egyik alacsonyabb. a másik magasabb. A magas határozott lépesekkel rója a távot: fölöt tébb magabiztosnak látszik Az alacsonyabb mellbősége 95 cm: és az akkori Franciaország legkívánatosabb mindzsójának a tulajdonosa* Még mindig kételyeid vannak, kedves? Na. akkor majd eloszlatom őket. Igen. a páteri reverenda alatt hölgy bujdosik, aki ebből kifolyólag nem lehet pap A másik — mint gondolhatod — sem pap, de még csak a gyengébb nem képviselője sem. Ennek ellenére — pedig igyekszem elkerülni a paradoxonokat — az erősebb nem soraiba sem lehet bizonysággal besorol ni. Ö férfi . . . istenem, anJugoszlávia népművészete
