Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. május 10., szombat Tollhegyen Mire jó egy repülögép- hordozó? (Valaha még úgy hívták: repülő­gép-anyahajó ...) Az. ame­rikai honatyák heves vi­tába szálltak egymással e tárgyban. A témát a haditengerészet líbiai sze­replése tette időszerűvé. Kiderült, hogy a repülő­gép-hordozókon levő A— ti típusú harei gépek vaj­mi keveset értek, ezért kellett a nagy-britanniai támaszpontokról az E— 111-es bombázókat elindí­tani. Vállalva a szövet­ségesek ellenkezését is. Egy harecsoport, amely­ben az „anyahajon" kí­vül más kiszolgáló és más védelmi hadihajók is vannak. ugyancsak beleértve a harei repülő­gépeket, potom 1* milli­árd dollárba kerül. S most a meglévő 12 ilyen harccsoportot még to­vábbi hárommal szándé­koznak megtoldani. Vi­lágos, hogy a szárazföl­di erők. vagy a légierő parancsnokai irigykedve fogadnák, ha a haditen­gerészet ekkora összegek­hez jutna. S meg akar­ják fúrni az amerikai kongresszusban a repülő­gép-hordozók építésének programját. Mondván például, hogy egy igazi háborúban ekkora hajók védhctetlen célpontként szolgálnak! Mire a honatyák re­publikánus része azt mondja: igen ám, de csak Grenada vagy Líbia elleni akciókra akarják használni a repülőgép­hordozókat. Mert Grena­da. a parányi szigetor­szág ellen annak idején valóban fényes sikert könyvelhettek el a repü­lőgép-hordozók gépei. Persze ez kétes dicsőség! (P) HÉTFŐ: Politikai kérdésekkel foglalkozóit Tokió­ban a hetes csúcstalálkozó — Waldhelm voll ENSZ-fötitkár majdnem megszerezte az osztrák elnökválasztáson a szavazatok többsé­gét. de június 8.án második fordulót kell tar­tani — Oiego Cordovez ENSZ-főtltkárhelyettes Genfben külön-külön tárgyalt Jakub Khan pakisztáni, és Muhammed Doszt afganisztáni külügyminiszterrel. KEDD: Érdemi megállapodások nélkül ért vé­get a tokiói csúcs gazdasági része — Mihail Gorbacsov Moszkvában tárgyalt Eduardo dos Santos angolai államfővel — A libanoni etnök Tunéziába, a szír államfő Jordániába utazott — Polgári politikust választottak meg miniszter- elnöknek Szudánban SZERDA: Nyugatnémet szociáldemokrata veze­tőket fogadott Berlinben Erich Honcckcr — — Reagan nyilatkozatában a Szovjetunióra hárította a felelősséget azért, hogy a leszere­lési tárgyalásokon eddig nem értek ei ered ményt — Az új-zélandi kormány felszólította a francia kormányt a csendes-óceáni atom- kísérletek abbahagyására CSÜTÖRTÖK: Genfben megkezdődött a szovjet­amerikai leszerelési tárgyalások újabb forduló­ja — A nemzetközi atomenergia ügynökség vezérigazgatója Csernobilban járt — Behozatali tilalom a Közös Piacon hét szocialista or szágból való egyes élelmiszerekre FENTEK: Az USA minden eddiginél szigorúbb gazdasági szankciókat szervez Líbia ellen — Az új afgán pártfőtitkár a pastu törzsek ve­zetőivel tárgyalt — Amerikai—olasz megálla­podás készül a terrorizmus ellen — Pérez de Cuellar bejelentette, nem jelölteti magát újra az ENSZ.főtitkári tisztségre. Koszorúzás! ünnepség volt Budapesten a Szovjet Hő­sök emlékművénél, a fa­sizmus felett aratott győze­lem 41. évfordulója alkalmá­ból. A képen: az Országos Béketanács nevében Sebes­tyén Nándorné és Barabás Miklós koszorúz (balra) Leningrádban a győzelem napja alkalmából nagygyű­lést rendezlek. Nemet mon­dunk a fegyverkezési haj­szára! — olvasható a képen látható transzparensen (lent) (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) A HÉTEN TÖRTÉNT Mihail Gorbacsov Moszkvában fogadta Jose Eduardo Oos Santost (Nepújsóg-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Elnökválasztást tartottak Ausztriában. Képünkön: Kiirt Waldheim (balra), a Néppárt, illetve Kurt Steyrer, a Szoci­alista Párt jelöltje adja le szavazatát Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) Befejeződött az MTA közgyűlése Csernobil után (Folytatás az 1. oldalról) Berend T. Iván később nyilatkozatot adott a sajtó­nak is, kiemelvén a jövő feladatait. A közgyűlés vitájában fel­szólalt Köpeczi Béla akadé­mikus, művelődési minisz­ter, aki többek között hang­súlyozta: a művelődési tár­ca nyitottabbá kívánja ten­ni a felsőoktatást. Fontos a Magyar Tudományos Aka­démia intézeteivel valc együttműködés új formáinak keresése. Tétényi Pál akadémikus, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke, hozzászólásában a VII. öt­A nagy honvédő háború­ban aratott győzelem 41. év­fordulóján a szovjet embe­rek. a hadsereg katonái fo­kozott aktivitással munkál­kodnak a munkában és a politikai életben egyaránt. Ez az SZKP történelmi je­lentőségű XXVII. kongresz- szusának eredménye. A kong­resszus meghatározta a tár­sadalmi és gazdasági fej­lesztés meggyorsításának stratégiáját, meghirdette a békéért és a társadalmi ha­ladásért folyó harc prog­ramját — mutat rá ünnepi napiparancsában Szergej Szokolov. a Szovjetunió mar- sallja. az SZKP KB póttag­ja. a Szovjetunió honvédel­mi minisztere. A napiparancs emlékeztet arra. hogy a nagy honvédő háború a legnagyobb meg­próbáltatás volt az egész szovjet nép számára. Ekkor dőlt el a világ első szocia­lista államának sorsa. az emberi civilizáció jövője. A Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal szo­rosan együttműködve szi­lárdan és következetesen folytatja békeszerető külpo­litikáját. állhatatosan küzd éves tervidőszakra szóló, or­szágos középtávú kutatási­fejlesztési terv programjai­nak megkezdéséről adott tá­jékoztatást. A közgyűlés kétnapos vi­tájában kért szót Kapolyi László akadémikus, ipari miniszter, aki a többi között kiemelte: iparunknak rend­kívül értékes és nélkülözhe­tetlen háttere a tudomány, amellyel az eddigiektől el­térően, közös érdekeken ala­puló, folyamatos és sziszte­matikus együttműködést kell kialakítani. A Magyar Tudományos Akadémia 146. közgyűlése határozathozatallal zárult. a népek békéjéért és biz­tonságáért, a háborús fenye­getés megszüntetéséért. A reakciós imperialista kö­rök. elsősorban az Egyesült Államok, figyelmen kívül hagyva a történelem tanul­ságait. nem akarnak a mai világ politikai realitásaival számolni. Folytatják a nuk­leáris fegyverkísérleteket, új fegyverfajtákat dolgoznak ki. intenziven fejlesztik a hadá­szati támadó erőket, kato­nai fölényre törekednek, s e cél érdekében a világűrt is fel akarják használni — emlékeztet napiparancsában a szovjet honvédelmi mi­niszter. A kialakult világhelyzet éberséget kíván, az ország védelmének, a szovjet fegy­veres erők harci készségé­nek állandó erősítését köve­teli meg. A honvédelmi miniszter napiparancsa értelmében a 4L évforduló alkalmából ün­nepi tűzijáték lesz este Moszkvában, a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, a Szovjetunió hős városai­ban és további tíz nagyvá­rosban. M int egykori hőerőgé­pész mérnököt — aki két éven át több tan­tárgyban is hallgatta az atomerőművek üzemtanát, tervezését — sűrűn kérdez­getnek ismerőseim arról, mit is jelent a csernobili ka- asztrófa — nekünk? Diplomám tizenegy éves, nagyképűség volna tehát, ha minden részletre kiter­jedő technikai választ kí­sérelnék meg összetákolni. Azt a néhány alapvető tényt, amely minden erő­műben biztosan így van, ér­demes viszont összefoglalni. A folyadékhűtésű atom­erőművekben — így a pak­siban is — uránrudak bom­lása adja a hőenergiát. Ezek az uránrudak egymást is bombázzák nagysebessé­gű bomlástermékekkel, amelyek közül a neutronok újabb uránatomokat bonta­nak meg — ez a láncreak­ció alapja. Ahhoz, hogy a láncreakció, és ezzel együtt a hőtermelés ne tetszőleges módon menjen végbe, sza­bályozni kell tudni a sza­badon röpködő neutronok mennyiségét — valamilyen árnyékolónak nevezett anya­got, például grafitot kell föl-le mozgatni az urá.iru- dak között. Az urán körül áramló víz pedig elvezeti a termelt hőt — a reaktor tehát egy erőmű ,,kazánja", ahonnan nagynyomású for­ró víz indul a turbina, majd a hűtőfokozat — a konden­zátor — felé. Ezt a forró vizet aztán hőcserélőben ve­zetik át. hogy az erőmű többi részén a radioaktív veszély minél kisebb le­gyen — Pakson ilyen az erőmű például — vagy köz­vetlenül a turbinára kerül, mint Csernobilben. Az utóbbi megoldást a na­gyobb biztonságú. korsze­rűbb műszaki színvonal és — ez a fő indok — a sok­kal jobb hatásfok indokol­ja. Nos, ami Csernobilt ille­ti, mint valamennyi atom- erőművi zavart, azt is a hőtermelés szabályozatlan­sága okozhatta. Hogy mi­ért, ez ma még titok. Ek­kor nagynyomású gőz veti szét azt a tartályt, amely­ben az uránrudak vannak. Tehát soha nem atombom­baként, még kevésbé hidro­gén- vagy neutronbombakénl robban fel az atomerőmű. hanem mindig úgy — u gőztől —, mint egy kukta­fazék vagy mozdony kazán. A radioaktív anyagok ki­szóródása tehát nem nuk­leáris robbanás következ­ménye. Nem sokakat vigasztal persze mindez, ha a oaj már megtörtént. Ami a leg­főbb — a hétköznapi em­ber számára is átélhető — következmény, hogy ezek az anyagok sajnos nem ma­radnak meg a szennyezés környezetében. A könnyebb sugárzó anyagok — mint a jód — a levegőben párolog­nak el. és a széllel gyakor­latilag a világ bármely pont­jára eljuthatnak. A nehe­zebb radioaktív szennyező­dés a talajon marad, de azt az esővíz moshatja szét a nemkívánt irányokba is. A szovjet vezetés tehát azt tette az első napon, ami a legfontosabb volt: a ve­szélyeztetett terület 49 ezer emberét helyezte biztonság­ba. és lokalizálni próbálta a kiszóródást. Az. hogy a tájékoztatás késett, valószí­nűleg a szombati nap (haj­nalban történt a robbanás) más. ennél jóval fontosabb tennivalói indokolták. Ami a többi országot ért szennyezést illeti: a televí­zió időjárás.jelentéseiben látható felhőörvényből min­denki követhette, hogy az első. legaktívabb felhőzónát Lengyelország és Svédor­szág kapta, ahol azonnal cselekedtek is. (Nem riasz­tottak: intézkedtek, és ez nagy különbség!) A felhő­tömeg hazánkat továbbra is elkerülte, és csak a szél­irány teljes megfordulása után. tehát csaknem öt nap elteltével kaptunk olyan légtömegeket, amelyek egye­nesen Csernobil felől jöttek. A bennük levő jódizotópok önmaguktól is fele intenzi­tásúvá válnak nyolc nap alatt, újabb nyolc nap múl­va ez már csak a negye­de. és így tovább. Ha tehát az első nap nem követke­zett be katasztrófa, annak veszélye az idővel már ro­hamosan csökken. Ha hiszi valaki, ha nem. Mert ké­telkedők, ne tagadjuk, van­nak. Én, személy szerint, egy­szerűen nem tudok elkép­zelni olyan felelős állami vezetést, amely propagan­daérdekeket állampolgá­rainak biztonsági érdekei elé helyezne! Ogv gondolom, hogy ha a magyar embere­ket veszélyeztető radioaktív légtömegek indokolták vol­na. hogy nekünk néhány napot a pincékben, a Met­ró alagútjában kellett vol­na eltölteni — amíg a su­gárzás szintje csökken —. akkor azt elrendelik. Amit a magyar vezetés ez ügyben megtehetett, né­zetem szerint gyanakvás nélkül tagadhatóan tette meg. A szovjet vezetéstől kapott információkat késle­kedés nélkül továbbította, emellett a bennünket köz­vetlenül érintő hatásokról részletes, értelmileg és ér­zelmileg megokolt infor­mációt adott. Azért emelen­dő ki saját vezetésünk tény­kedése. mert a világban nem ez volt az általános. Az még csak hagyján. hogy az európai országok közül a legtöbb önző gazdasági céloknak — importkorláto­zás — rendelte alá a hite­les tájékoztatást. Az Egye­sült Államok ténykedése is magyarázható, ha nem is elfogadható. Egy olyan uralkodó körtől, amely a világ működését saját ér­dekei szerint képzeli ei. nem ismerve fel a különfi- le érdekek hatását az ö le­hetőségeire, nem várható el „piszkos trükköknél" — és ez Howe brit külügymi­niszter szóhasználata! — több! Vegyük észre, hogy a líbiai lerrorbombázások el­döntői még azt sem ismer­ték föl. hogy az eddig csak a vélt arab érdekek szerint politizáló Líbia számára nem hagytak más cselekvé­si lehetőséget, mint a Szov­jetunióhoz való fordulást. Vegyük észre, hogy a szov­jet pártkongresszus reform­szellemének nyilvánvalóvá válása, a rendszerek békés versenyének meghirdetése provokációk sorát váltotta ki az amerikai vezetésből: űrfegyverkezési kísérletek, rendszeres föld alatti atom- robbantások, propaganda- kampány Csernobil ügyében. És vegyük észre, hogy az ame­rikai vezetés, amely a penn­sylvaniai hasonló katasztró­fa idején három héten ke­resztül saját népét sem tá­jékoztatta; most Tokióban közös nyilatkozatot fogadta­tott el szövetségeseivel. Gorbacsov most levélben köszönte meg Craxi olasz miniszterelnöknek, hogy a Szovjetunióban dolgozó olasz szakemberek nem hagyták el munkahelyüket, és hogy ők is, az olasz kormány is méltósággal fogadta a cser­nobili eset következménye­it. Gerinccel, emberi tar­tással —. ahogyan azt kell. Vagy kellene minden­kinek. Mindenkinek, aki tudja ma már. hogy a nukleáris szennyeződés nem ismer országhatárokat, s hogy az emberiség össze van zárva a Földön, amely cseppet sem lett nyugodtabb Cser­nobil után mint Csernobil előtt. De. hogy már előtte sem volt nyugodt, arról legke­vésbé Csernobil békés, energiatermelő reaktora te­het. Kőhidi Imre Szakolav napiparancsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom