Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. május 31., szombat zárták el a jókora termeket. Amikor a berendezem elmozdította a súlyos ajtó- szárnyakat, szembe vágott bennünket a hideg pára Mínusz húsz fok alá süly- lyed a tornateremnek beillő helyiségek mélyhűtő részében a higanyszál. Akik itt dolgoznak, paplanruhát hordanak. Érthető ez az öltözék a kinti meleg idő ellenére is. — Ezer tonna árut fogad be a hűtőház — hallom az igazgatótól. — Ennek a megépítése már saját pénzünkből történt. Persze. jócskán kellett hozzá hitel is. Szerencsére a Magyar Nemzeti Bank központi vezetői is készséges tárgyaló- partnereknek bizonyultak Ök sem jószívűségből nyúltak be a széfbe, hanem a jó üzlet, biztos tudatában Csupán az, hogy az új üzem minden részébe bekukkantsunk, több mint egy órába tellett. Közben eszembe jutott, hogy vagy húsz évvel ezelőtt ugyanígy büszkélkedett az akkori igazgató az akkori új üzemmel, amely azóta már.. nagyon elöregedett, alig-alig felel meg a célnak. Ilyen könyörtelen az idő: morfondírozok magamban. Előbb- utóbb mindent tönkretesz. — Ha elkészül a sertésvágó üzem is, akkor a régebbi épületeket felújítjuk, és azokban lesz a feldolgozás. Tessék: ez pedig a jövő. Így folyik itt össze a múlt. a jelen és a jövendő. Mégiscsak jó ezt tapasztalni ... G. Molnár Ferenc Korszeré svéd csontvágó gép segíti a munkát Az exporthúsok minőségellenőrzése (Fotó: Szántó György) Az ezertonnás hütőházban mínusz 25 Celsius fokon tárolják szállítás előtt az árut Az új vágóhíd és a hütőház épületr AZ IDŐ KÍMÉLETLEN Még sohasem autóztam egyetlen vállalat központi telephelyén az egyik üzemből a másikba. Most erre is sor került. A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat akkora területen helyezkedik el, hogy az igazgatási épülettől az új marhavágóhidig Volgával tettük meg az utat. Így tlaacol két magyar „úr"? Á, csodát...! Az idővel akartunk takarékoskodni, ezért „loptuk meg a távolságot”. A másik meglepetés akkor ért. amikor az új üzemcsarnok mellett megálltunk és az igazgató körbemutatott: — Azért gyepesítettünk itt, azért nem ültettünk fákat, és az utakat is úgy alakítottuk ki, hogy majd köny- nyebb legyen itt megépíteni az új sertésvágóhidat. Merész a fantáziája a vállalat vezetőjének? Nem értem rá álmélkodni, mert újabb mondat ütött fejbe. — Amikor ide kerültem a céghez, aminek már jó pár esztendeje, ezt az egész területet megvetettem. Tudtam. hogy csak idő kérdése, mikor lesz meg itt az új, a már minden igényt kielégítő üzem. A marhavágóhíd és a hűtőház már kész. A többi... ? Mondanom sem kell: a pénzen múlik. Az pedig manapság „nehéz ügy”. De én rendületlenül bizakodom. Tovább magyaráz Molnár Gábor és a karjával jelzi, ott mi lesz, ide mi kerül. A mozdulatai eléggé szélesek, jócskán lekanyarítják a környező területet. — El kell érnünk, hogy egyetlen, zárt egység legyen itt: állatszállás, vágás, feldolgozás, hűtés, rakodás, de még a melléktermékek csőrendszeren történő mozgatása is ugyanannak a technológiai folyamatnak a tartozéka lehet csak. Ugyanis arra is gondolnunk kell, hogy az exportszállításnak nagyon szigorúak az előírásai. Mi itt minden követelménynek maradéktalanul meg akarunk felelni. Az export pedig . .. népgazdasági érdek is. Nem merek, nem akarok csodálkozni ezeken a kijelentéseken. Jól tudom, ha a külföldi piacon helyt akarunk állni, akkor nem le- gyinthetürík a még oly apróságnak tűnő részkérdésekre sem. A tőkés megrendelő nem jószívűségből vásárol tőlünk. Mindaz, amit idáig elmondtam. szervesen hozzátartozik az új vágóhídhoz. Létrejötte a különböző gazdaságok társulásának köszönhető: pénzt, milliókat adtak össze a mezőgazdasági üzemek. Természetesen a jó haszon reményében. A vágóvonal annyira gépesített, hogy még a különböző adatokat is számítógép rögzíti és továbbítja a központi nyilvántartóba. Ott pedig minden nem napra, hanem percre kész. Miből, hol, mennyi van, csak egy gombnyomás és a kijelző máris mutatja. Hadd jegyezzem meg, lehet akármilyen korszerű, a vágóhíd az vágóhíd, tehát itt leölik az állatot, kieresztik a vérét, lenyúzzák a bőrét, kettéhasítják, majd a rendelkezési célnak megfelelően tovább darabolják Ezt pedig a legkülönfélébb módon végzik, attól függően. hogy — mondjuk — a megrendelő csak csupa bélszínt akar-e? Akkor csak azt tesznek a kartonba, aminek a súlyát — ugye, lehet ez másként? — önműködően méri le a gép és küldi az adatot a központi nyilvántartóba. A vágóvonalat befogadó csarnokból különböző kisebb helyiségek nyílnak. Az egyikben a belső részeket veszik kézbe a dolgozók, a másikban a fejet, a harmadikban a . . . ! Lehet ez másképpen? Csupa fehérbe öltözött nők és férfiak mindenütt. Szinte hang nélkül szorgoskodnak. Begyakorolt mozdulatok követik egymást. Szabályos, szép, lendületes, de takarékos mozgásból áll össze itt — a munka. Milyen furcsa: a hentesszakmának is van esztétikája. Ha úgy tetszik: koreográfiája. Talán ezt is a modern üzem hívta elő? Közben Gombos Nándor, az üzem fiatal vezetője magyaráz és „mellékesen” utasításokat is ad imitt-amott. — Le kellett állnunk a vágással, mert az előrészben lévő marhák mérlegelésénél nagy különbség keletkezett. Meg kell várnunk a gazdaság megbízottját, hogy rendezhessük az eltérést — mondja az üzemvezető, amikor a mennyezet alá függesztett szállítópálya monoton zúgása megszűnt. Később azoknak kellett szólnia, akik a fejet bontották. — Ezt most hagyják abba, a vágást kell folytatnunk. Nem mindenki lelkesedett az átirányítás miatt. Kiértünk a hűtőház folyosójára. Hatalmas ajtók Új köntöst kap a városligeti Vajdahunyad vár Külső felújítási munkálatokkal folytatódik a Vajdahunyad vári rekonstrukció. Már korábban elkészültek az épület belső felújításával, a dísz- és közvilágítással, jelenleg a külső részeken kőfaragók dolgoznak. A tervek szerint a nyárra elkészülnek a hidaskapu és a kínzótoro'ny felújításával. Várhatóan még három évig tartanak a munkálatok, az évtized végére teljes szépségében áll majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak otthont adó Vajdahunyad vára. A vár külső homlokzata és a már felújított erkély (MTI-fotó: Kiss G. Péter felvételei — KSj Kell-e még a panel? Amióta van, vita kíséri, mi ismerők is kapisgálhatják i még azt is hozzátesszük, hogj már találós kérdésnek is gyei lasz egyszerű: házgyár. A köztudat kissé leegyszerűsítve kapcsolta egymáshoz a két fogalmat: panel és lakótelep, s a rossz tapasztalatokból általánosítva egy kalap alá vonta az építőipari elöregyártás egyik termékét és a sivár lakótelepeket. Hogy a kettő nem ugyanaz, arra csak most kezdünk igazán rájönni, amikor akadnak már mutatóban olyan házak, házsorok, lakónegyedek, amelyek panelből készültek ugyan, mégis egészen mások, mint a sokat szidott betonerdők. A társadalmi igényhez, amely változatos, emberi léptékű életteret kíván, lassan felzárkózott az építési technológia, és a tervezőket is egyre kevésbé köti az uniformis. Mégsem véletlen, hogy a házgyárral rendelkező kivitelező vállalatok szemérmesen az előregyártott ipari termék kifejezést használják, a lejáratott panel szó helyett. Jobban kifejezi azt a lényeges tulajdonságot, amely végül is eldöntötte az évtizedes vitát: kell-e nekünk házgyár vagy sem? A válasz ma is, a meny- nyiségi lakásigények kora az? Az építőipart csak hírből tár a választ. Ha könnyítésül a lakótelepekkel kapcsolatos, ge a költői kérdés, s rá a váután is egyértelműen: igen Ugyanis nem mondhatunk le sem a sorozatgyártás előnyeiről, sem a gyors össze- szerelhetőségről, még akkor sem, ha évről évre csökken az állami lakásépítés aránya. Nem dobható ki az ablakon az a milliárdos érték, amely a házgyárakban fekszik, inkább azon kell gondolkodni, miként használhatjuk fel azt legjobban, a megváltozott beruházási helyzetben. Tíz házgyárunkban is ezen meditálva jutottak el odáig, hogy a mai, a lakásépítési igényekhez igazítsák a termékszerkezetet. Azokban a körzetekben volt a legégetőbb a gond, amelyekben először érezték meg az állami és a magánlakásépítés arányának fordulatát. Elsőként a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat egyik házgyári üzemcsarnokában állt le a panelgyártás, helyette új termék és technológia érkezett: az osztrák Bramac gyár kiváló minőségű alpesi tetőcserepe, amely sokáig vezette a hiánycikkek listáját. Ezzel majdnem egyidőben. váltott a Budapesti 43. Számú Állami Építőipari Vállalat is. Kettes házgyára nevet is változtatott, és lett belőle Ferencvárosi Építőelemgyártó, Kivitelező és Ipari Szolgáltató Vállalat — nevében mutatva tevékenységét. Itt még ebben az évben 900 lakás panelje készült, aztán végleg megszűnik a gyártás. Még egy új technológia költözik a régi falak közé, az NSZK-ból vásárolt Isorast, amellyel szinte gyerekjáték a családiházépítés: a Legó mintájára összeilleszthetök az előregyártott épületelemek, a helyszínen csak betonnal kell kitölteni. Ezen kívül egy másik cégnek is otthont ad a házgyár: a magyar—japán Po- lifoam vegyesvállalatnak, amely két gépsoron habosított poliuretán szigetelő- anyagot gyárt majd. A napokban avatták fel a harmadik olyan gyárat, amely jelzi a házgyárak átalakulását: ugyancsak a 43. Számú ÁÉV határozta el, hogy Dunakeszi határába települt házgyárán is kicseréli a cégért, ide egy olasz technológia költözöttt, a római betoncserép és az U- termékcsalád, amely a házépítőknek gazdag formaválasztékban kínálja a szerkezeti elemeket. Alig egy év alatt tízből három helyen döntöttek a termékszerkezet-váltás mellett, és nincs kizárva, hogy a folyamat folytatódik. Nem arról van szó, hogy minden házgyárban gyökeresen mást kell gyártani, hanem, hogy az előregyártó üzem lehetőségeit és a paneligényeket számbavéve azt, ami a leginkább kelendő a piacon Ilyen építőipari termékekből is van elég. De az sem elképzelhetetlen, hogy minden marad a régiben, a házgyár a helyén, csak éppen a termék újho- dik meg. Mert a panelre sem úgy van szükség, mint tíz évvel ezelőtt volt. Hogy lehet változatos formákkal is lakótelepet építeni, arra számtalan példa van az országban Zalaegerszegtől Szegedig, Miskolctól Budapestig. Biztos, hogy ez nehezebb feladat, mint valami gyökeresen újba kezdeni, mert a gyártás jól begyakorolt menetén kell változtatni. De aki erre nem vállalkozik, azt nem csak a gondok nyomasztják, hanem az eladhatatlan panelek készletének anyagi terhe is. Ha más nem, ez feltétlenül kikényszeríti a házgyárral rendelkező építőipari vállalattól, hogy változtasson termékszerkezetén. Minél előbb dönt, annál jobb. Nem csak a lakosságnak, hanem magának a vállalatnak is Sz. K.
