Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-30 / 126. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 30., péntek * |HÉe 3 Termékeink életkora Gazdasági öngyilkossághoz hasonlította az ipari termékszerkezet esetleges konzerválását a Kereskedelmi Kamara elnöke, az Iparpolitikai Tanács legutóbbi ülésén. Majd hozzátette: „Tudomásul kell venni, hogy a fejlett ipari országokban jelentkező fellendülés nem a beruházási javak piacán következik be. hanem inkább a lakosság fogyasztását szolgáló termékekben. A fejlesztésnek tehát ebben az irány% ban érdemes haladnia .. S micsoda fejlesztésre lenne szükség! Igaz ugyan, hogy az ipar lényegében teljesítette az elmúlt ötéves tervidőszakra meghatározott feladatait, s hogy a nemzeti jövedelem 42 százaléka ebből az ágazatból származik. Az is igaz, hogy az ipar szerepe ma is meghatározó az exporttevékenységben: a rubelelszámolású kivitel 83 százalékát, a dollárelszámolású export 60 százalékát adja: Sőt: még a sokat vitatott ipari termelékenység is nőtt 18 százalékkal — a gépiparé 30 százalékkal — az elmúlt öt évben. E tendencia töretlensége nélkül elképzelhetetlen a magyar ipar nemzetközi versenyképessége, nem javítható érdemlegesen a külgazdasági egyensúly, s nem élénkíthető a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk. Tehát: még többet, még termelékenyebben, még jobb minőségben, és főleg a piaci igényekhez igazodva. De mit? Ez a nagy kérdés! Ha az állami ipar termékeinek „korfáját” nézzük, akkor bizony a nemzetközi versenymezőnyben egyre rosszabb helyezésre számíthatunk csak, s az is csoda, hogy iparunk például a dollárelszámolású export 60 százalékát adja jelenleg. Már azért is, mert azt olvasom, hogy az egyik nagy nyugat-európai iparvállalat kutatási központjaiban és laboratóriumaiban több mint 13 ezer ember dolgozik. Olvasom, hogy az új eljárások, technológiák és termékek kutatására és fejlesztésére naponta 6 millió nyugatnémet márkát költenek. S olvasom azt is, hogy e roppant méretű fejlesztő munka eredményeként a szóban forgó cég, az elmúlt tíz évben 2000-nél is több új terméket dobott piacra, s hogy a mai gyártmányprogramjuk fele olyan termékekből áll, amelyek 10 évvel ezelőtt még nem léteztek. Egyetlen — és csakis mellékesen említett — példa a sokat emlegetett nemzetközi piacról, annak halvány illusztrálására, hogy miféle versenytársakkal kell(ene) megmérkőzni, s hogy e versenytársak milyen felkészültséggel vetik magukat a külpiacokon dúló kíméletlen harcokba. S e ponton kell visszatérni a hazai ipar termékeinek életkorára, mintegy jelezve — s egyúttal aggódva megkérdőjelezve — az ágazat export- és versenyképességét. E termékek átlag- életkora ugyanis fél évtizede gyakorlatilag változatlan: 1980-ban és 1984-ben is egyaránt 15,7 év volt. Napjainkra legfeljebb csak néhány hónapot fiatalodhatott, ám ez aligha hihető, hisz’ a legfeljebb három éve gyártott termékek aránya az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent: 1980-ban 17,2, 1984-ben már csak 14,2 százalék volt. Egyébként az 1950-ig gyártásba vett és ma is létező, tehát 35 éves termékek aránya 12 százalék; mindössze 3 százalékot csökkent az elmúlt öt év alatt, így néz ki nálunk a termékcsere, a termékkorszerűsítés. Vagyis: egyre kevesebb valóban új és valóban korszerű gyártmánnyal jelentkezhetünk a vevőknél, következésképpen az ipar termékszerkezete — már csak gyártmányainak életkora miatt is — szükségképpen veszélyezteti az export- lehetőségeket. Ez akkor is - módfelett nyugtalanító jelenség, ha jól tudjuk, hogy a beruházási lehetőségek mérsékeltebbek, s hogy a kutatásra, fejlesztésre fordítható vállalati jövedelmek jelentős részét a legkülönbözőbb adók formájában elvonják a vállalatoktól. Napjaink legnagyobb gondja, hogy az ipari termelés tavaly, s az idei első három hónapban megtört fejlődési üteme miként gyorsítható fel? Miként lehet pótolni az elvesztegetett időt? De vitatható-e, hogy nem csak a gyorsítás a — meglehet: aktuális — gond, hanem sokkal inkább az, hogy a hazai ipar miként készíthető fel, s miként kényszeríthető a most már végképp elodázhatatlan — mert létkérdéssé vált — termékszerkezetváltásra ? Gyanítható, hogy ehhez nem elegendőek az újabban beígért „rásegítő” intézkedések; hasznos, de kevés a mostanság elhatározott exportpályázati rendszer, s minden más tüneti kezelés. Ehhez t— és végre — átgondolt iparpolitika kellene, amely nem korlátozódhat az úgynevezett „húzóágazatok” központi kijelölésére. Olyan gazdálkodási környezet megteremtésére van szükség, amelyben nem lehet kérdés, hogy a vállalatok most mihez alkalmazkodjanak: az éppen érvényes — amúgy pedig gyakorta változó — szabályozórendszerhez, vagy a piac diktálta követelményekhez és körülményekhez? Mert, — s ezt is tudni kell — manapság még ez a dilemma gyötri a vállalatok vezetőit,.. V. Cs. ÚJ TANFOLYAM A TIT és az Autóklub együttműködése A TIT Heves Megyei és az Autóklub egri szervezete — közösen — magángépjár- műnvezetői tanfolyamot indít. Autótípusonként tizennégy órát Amatőr autókezelési ismeretek címmel meghirdetett kurzuson — kétórás foglalkozásokon — sajátíthatják el a legfontosabb tudnivalókat. A jelentkező1' elméletben és gyakorlatba!, is megismerkedhetnek gépjárművük alkatrészeivel, a leggyakrabban előforduló hibák feltárásával és a javítás módjaival.* A tanfolyam végén az Autóklub tagjainak ingyenes széndioxidménést és fényszóróbeállítást végeznek. A klubon kívüliek számára pedig kedvezményes — háromsí tzötven forint helyett három-rázért'— belépési lehetős:' n/ílik. Jelentkezni a TIT Heves Megyei szervezeténél — Eger. Klapka u. 9. — lehet. NAGYRÉDE ÖT ÉVE Mindig többet és jobbat akarnak Ezek a tények tiszteletet parancsolnak. Ugyanakkor érdeklődést is keltenek: hogyan csinálják? Mi a titkuk? Frecska Sándor, a tsz Állami-díjas elnöke, a „rejtélyt" néhárly szóval felfedi: — A rédei ember mindig szorgalmas és törekvő volt. Annak idején elhatároztuk, hogy igyekszünk mindig többet és jobbat nyújtani, mint mások, mint azok. akik a környezetünkben élnek és dolgoznak. — Mindez, nagyon szépen hangzik és r\pgyon egyszerűnek tetszik. De az időjárás itt is időjárás, a fagy itt is tönkreteszi a szőlőt és a gaz. dasági szabályozók sem különböznek a többiektől. Tehát? — Az igaz, hogy sok mindentől függ a végeredmény. Néhányat említek közülük. Ilyen például a termelés szerkezeti összetételének a kialakítása. De hivatkozhatok a gazdasági mechanizmus lehetőségeinek a kiaknázására is. Azt mondtuk, olyan minőséget kell elérnünk, hogy ne legyenek értékesítési nehézségeink. A termékeink kapósak. Amikor a külföldi szállítási nehézségek a legnagyobbak voltak, nekünk akkor sem maradt a raktárban a portékánk. — A fejlesztésekhez azonban pénz is kell. Honnan teremtették ezt elő? — Ügy voltunk vele. hogy amikor máshol szinte számo- latlanul adták ki a jövedelmieket. mi visszafogtuk a pénzt. Előbb beruházásra van szükségünk, hogy a későbbi magasabb bevételt megalapozhassuk. hangoztattuk. — Nagyon igaz érvelés, de az emberek a piacról élnek és most akarnak jól élni. nem holnap vagy holnapután. A termelőszövetkezet segítségével vezették be a gázt Mégiscsak valami! Pontosan tizenkét márványtábla sorakozik egymás mellett és alatt a falon. Rajtuk a szöveg; a Nagyrédei Szőlőskert — Kiváló Termelőszövetkezet. Lehet ez? Az ember csák ámuldozik. Hát még akkor, amikor megtudja azt is, hogy eddig már kétszer elnyerték az MSZMP KB Kongresszusi Zászlaját és a Minisztertanács Vörös Zászlaját. Frecska Sándor tsz-elnök: „A rédei ember mindig szorgalmas és törekvő volt.. ." Exportra válogatják a málnát a szövetkezet hűtőházában — Figyelembe vettük ezt is. Ha a pénzt kissé vissza is fogtuk, a különbséget más területen igyekeztünk kiegyenlíteni. például a háztájival. ami annak idején nagy port vert fel, de mi nem tágítottunk. Ma már természetes a háztáji mindenütt. — Az elnök vagy a vezetőség elhatározását azonban végre is kell hajtani. Ahhoz pedig az embereket kell mozgósítani. Hogyan érték el ezt? — Nagyon jó az összhang a mi szövetkezetünkben. Minden kérdést a munkahelyeken tárgyalunk meg. Építünk a szocialista brigádok vállakozási készségére is. Mindig nyíltan és őszintén beszélünk meg mindent * a tagsággal. — A végrehajtáshoz egyre több szakemberre is szükség van. Mi jellemző ilyen szempontból itt. a tsz-ben? — Néhány adattal tudom érzékeltetni: összesen ötvenhat főiskolát és egyetemet végzett szakember dolgozik nálunk. Mindenkinek biztosítunk szolgálati lakást vagy bériünk lakást és annak a díjnak egy részét átvállaljuk. Aki építkezni akar, annak teliket juttatunk és tagonként negyvenezer forintot adunk. Kedvezményes fuvart vehet igénybe harmincötezer forint értékhatárig. Természetesen a munkalehetőségük is olyan, hogy megmutathatják, mire képesek. Szorgalmazzuk a szakmunkásképzést is. és a tanulás idejére ösztöndíjat, adunk. — A kitüntetések kötelezettséget is jelentenek. Meddig lehet a fejlesztést fokozni? — Azt hiszem, még nagyon messze vagyunk a lehetőségeink határaitól. Például: nemrég határoztuk el, hogy az idén újabb két százalékkal csökkentjük a tervezett költségeket. Csak ennek a törekvésünknek a végrehajtása mintegy tízmillióval növeli a jövedelmünket. A főágazatokra bíztuk á részletek kidolgozását. De törjük a fejünket azon is. milyen újabb gazdasági vállalkozásba fogjunk. Az elképzeléseink már megvannak, de még csak a megvalósításuk legelején tartunk. — A munkában nagy erőt képviselnek a szocialista brigádok. Mennyire tudnak ezekre a kis közösségekre építeni? — Nálunk harmincegy brigád tevékenykedik, a tagjaiknak a száma összesen 533. Vállalásaik a gazdaság termelési tervére épülnek Jutalmazásukra évente több mint félmillió forintot fordítunk. Irányításuk, szervezésük a gazdasági vezetők feladata. Évente hetven személyt küldünk külföldre üdülni jutalomképpen. Hajdúszoboszlón saját üdülőnk van. ahová a szövetkezet autóbusza viszi az embereket. Egyszerre huszonnyolc személyt tudunk ott elhelyezni. — Ezek után talán furcsán hangzik a kérdés: az Állami-díjas tsz-elnök elégedett ember? — Ha az életutamat veszem, akkor azt mondhatom: igen. Ha a saját munkámra vonatkoztatom, azt válaszolom: soha nem lehetek elégedett azzal. Ügy érzem, még van jövőm. Űjabb öt évre kaptam bizalmat a szövetkezet tagságától és én ennek a bizalomnak meg akarok felelni a következő időkben is. Amiről szó volt, az a számok nyelvére átültetve, az elmúlt öt év zárszámadásainak kimutatásaiban tükröződik. A VI. ötéves tervet is kimagasló eredményekkel zárták a szorgalmas tsz-gaz- dák Nagyrédén. Ennek következtében ma ünnepséget tartanak, hogy átvegyék az ■MSZMP Kongresszusi Zászlaját és a Minisztertanács Vörös Zászlaját. G. Molnár Ferenc Gombamódra épülnek a szebbnél szebb lakások (Szántó György felvételeit
