Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-22 / 119. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 22., csütörtök HM Hatvan a százezerből? Hol tart nálunk a robottechnika? A sci-fi történeteken nevelkedőket talán meg sem lepte a hír: robot táncolta el Kaliforniában a Láthatatlan városok című balett férfi főszerepét. Mégpedig kifogástalanul. Az új stanfordi sztár hajolt, kígyózott, csavarodott, lágyan táncolt partnernőjével. Egy kuriózum az amerikai kutatómunka eredményei közül. De vajon mit láthatunk idehaza? Természetesen nem balettműsorokra gondoltunk, hanem a robottechnika magyarországi elterjedésére. Ma hozzávetőlegesen 60 robotot alkalmaznak a hazai vállalatok, intézmények, elsősorban a gépiparban. Milyen eredménnyel? Rövidesen pontos választ kaphatunk a kérdésre, miután az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban most összegezik annak a vizsgálatnak a tapasztalatait, amelynek révén képet alkothatunk a robot- technika magyarországi helyzetéről. Nem bíznak a gépben Bár az állásfoglalás még nem készült el, érdemes előzetesen néhány, figyelemre méltó tapasztalatot közreadni. Ügy tűnik: hazánkban az ipari és gazdasági környezet még nem olyan, hogy be tudja fogadni és eredményesen alkalmazza a robotot. Ugyanis csak alaposan szervezett, anyagokkal, alkatrészekkel folyamatosan ellátott technológiákban lehet robotot gazdaságosan működtetni. Programozásához, karbantartásához, működtetéséhez magasan képzett munkásokra van szükség. Ezek az alapvető követelmények általában még nincsenek meg a hazai vállalatoknál, intézményeknél. Előfordul, hogy a robot belépésével az élőmunka csak tovább fokozódott, mert nem bíznak kellően az automatizált gépben. Ugyanakkor fellelhető a másik véglet is: a milliókba kerülő robot áll, mert ilyen vagy olyan ok miatt, nem tudják beilleszteni a technológiai sorba. Az országban található hatvan robot mind műszaki színvonalban, mind az alkalmazási területet tekintve, jelentősen eltér egymástól. Ennek több oka van. Számos magyar gazdálkodó szervezet pénzhiányban szenved, sőt el is adósodott, s ez határt szab a robotosításnak. Gondot jelent az is, hogy nincs kellő választék sem idehaza, sem a szocialista piacon. Tőkés országokból pedig vagy az embargó vagy a viszonylag magas devizaszükséglet miatt nem vásárolhatnak. További gátat emel, hogy viszonylag még mindig olcsó az élőmunka. A gyorsítás feltételei Mindent egybevetve: kezdeti sikereket ugyan elkönyvelhet magának a magyar robotkutatás, -fejlesztés, -gyártás és .alkalmazás, de feltétlenül szükség van gyorsításra és rendszerek létrehozására. Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy 1985 végén már mintegy százezer programozható robot dolgozott a világ országaiban. A szomszédos Csehszlovákiában a múlt év végéig 4742 robotot, illetve manipulátort (egyszerűbb munkavégző gépet) állított elő a hazai ipar. E számokból is látható: igen jelentős hátrányt kell behoznunk. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nálunk mindössze néhány gazdálkodó szervezet vállalkozott a robot előállítására. A gyorsítást. a rendszerszemlélet kialakítását szolgálja az Ipari Minisztériumban a közelmúltban kidolgozott állami cselekvési program, amely megfogalmazza a robotosítás minden területére vonatkozó feladatokat, és sokat tesz a nemzetközi együttműködés összehangolásáért. Szorosan illeszkedik például a KGST 2000-ig szóló, komplex prog. ramjának fejlesztési céljaihoz. Robotgyártásban a főként technológiai teendők ellátására, az egészségre ártalmas fizikai munka helyettesítésére és a különböző termelőeszközök kiszolgálására alkalmas robotok gyártása látszik célszerűnek. Mindezekhez jelentős kutatásra és fejlesztésre van szükség. Az ebben a tervidőszakban induló országos középtávú kutatási-fejlesztési terv (OKKFT) kilenc műszaki jellegű programja közül az egyik magába foglalja a robottechnika komplex fejlesztését is. Vannak, akik azt remélik, hogy a roboto- sítási kényszer és az anyagi támogatások hatására a tervidőszak végére megsokszorozódik a robotok száma. A hazai robotizálást lényegében az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejesztési Bizottság 1983- ban közösen meghirdetett pályázata indította el. (Tapasztalatait felhasználva, újabb pályázat kiírására számíthatnak a magyar gazdálkodó szervezetek.) Hatására a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete — a SZTAKI — kidolgozta és elkészítette az első alakfelismerő rendszer prototípusát. További fejlesztéssel újabb egységek beiktatására is lehetőség volna, amelyek növelnék a gép intelligenciáját. A rendszer a minőségellenőrzésben, az orvostudományban is hasznosítható. Ha nem táncolnak — dolgozzanak A közelmúltban írta alá a SZTAKI és a Tamperéi Műszaki Egyetem azt a szerződést. amelynek értelmében finn robotokba Magyarországon gyártott érzékelőt építenek, mindkét országban egy- egy azonos, intelligens robotrendszert hoznak létre, konkrét ipari feladatok megoldására. A Csepeli Egyedi Gépgyár a japán Daido cégtől egy komplett gyártmány- család, a győri Rekard Ausztriából főként ívhegesztésre alkalmazható robot li- cencét vásárolta meg. A Bakony Művek Bosch-licenc alapján, a Mikroelektronikai Vállalat viszont hazai tervek szerint gyárt robotot. A Központi Fizikai Kutatóintézetben precíziós robotok fejlesztése is szóba került. A Vega-programban elért magyar eredmények hamarosan a köznapi életben is hasznosulnak. Emlékezetes, hogy a hazai szakemberek több műszert, részegységet készítettek a Vega-program számára; többek között a kamerát, az üstökösre irányítható berendezést. Ennek az ipari robotokéhoz hasonló, összetett mozgást kellett végeznie. Ez is azt igazolja, hogy a magyarok képesek jó robotok gyártására. A magyar robotosítás tehát elindult, jó úton halad, ha nem is a megfelelő ütemben. Ezen nyilván változtatni fog az OKKFT, de azért mégsem számíthatunk arra, hogy a közeljövőben robotok táncában „gyönyörködjünk” a hazai balettszínpadon. Azzal is beérjük, ha „.csak" dolgoznak. Sokkal nagyobb számban, mint napjainkban. H. T. „Szőlőskertiek” a hármas út mellett A Gyöngvszöv Áfész egyik legeredményesebb kollektívája a 18. Szőlőskert szocialista brigád. A vendeg- látóipari dolgozókból álló közösség a 3-as számú főútvonal mellett lévő Sző- lőskert vendéglőben látja el finom falatokkal, üdítő italokkal az országutak vándorait. Sikeres munkájuk méltatása az MSZMP Központi Bizottsága által adományozott kongresszusi oklevél \ pult mögött A pultnál Tóth Ildikó brigád vezető Serény munka a konyhában Nagy Jolán a ..mosolygó" pogácsákkal (Fotó: Szabó Sándor) Az alapítók megbecsülése Legyen példa Nagyréde Számos fórum foglalkozott a közelmúltban is a nyugdíjasok helyzetével. Őszintén szóltak ugyan, e réteg esetenként súlyos gondjairól, de ennél sokkal több nem történhetett: hiszen a költségvetés lehetőségei behatároltak. Ezért is adunk örömmel hírt a Nag.vrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet új kezdeményezéséről: ez évtől közös gazdaság saját pénzeszközeinek felhasználásával rendszeresen kiegészíti alapító tagjainak nyugdíját. — Honnan származik az ötlet? — fordulunk Frecska Sándor elnökhöz a válaszért. — Javaslatomra vitatta meg ezt a témát előbb a szőkébb vezetőség, majd a tervezet az egész tsz-t irányító fórum elé került. A zárszámadást megelőzően pedig ismertettük elképzeléseinket a munkahelyi értekezleteken, dolgozóinkkal is. Először arra gondoltunk, hogy minden kisnyugdíjasunknak egyenlő szintre emeljük a járandóságát, de ezt a változatot hamarosan elvetettük. Ezzel ugyanis éppen azokat a tagjainkat sújtottuk volna, akik korábban a legjobban kivették részüket a munkából! Ezért három kategória megállapítását határoztuk el. Az elsőbe azokat soroltuk, akik a megelőző tíz évben átlagosan 120 napot dolgoztak. Az ő nyugdíjukat 2600 forintra egészítettük ki azzal a megszorítással, hogy az emelés maximális értéke nem haladhatja meg a 300. a minimális pedig a száz forintot. A második csoportba azokat soroltuk akik 120 —160 munkanapot teljesítettek, míg a harmadikba kerültek. akik ettől többet töltöttek munkával a közös gazdaságban. Előbbieknek 2800 forintra, de maximum 400 forinttal, a legjobb dolgozóinknak pedig 500 forinttal juttatunk többet havonta. Ennél a csoportnál’a felső határ háromezer forint — Meddig folyósítják ezt az összeget? — Minden nyugdíjasunk, aki most emelést kapott, élete végéig számíthat erre a pénzre. Negyedévenként megjelenik a postás a háromhavi összeggel. — Hogyan fogadták a szövetkezet aktív dolgozói ezt a döntést? — Végeredményben mindenki egyetértett vele. Nem vitatta senki, hogy a tsz megalakulásakor lényegesen rosszabb körülmények között becsülettel helytálló emberek. akik ráadásul azokban az időben sokkal rosszabbul kerestek. ma anyagilag is nagyobb megbecsülést érdemelnek. — Mi adja ennek az intézkedésnek a pénzügyi fedezetét? — Ezt a havi, közel 70 ezer forintot a szociális-kulturális alap terhére fizetjük ki. Ezért nem értünk egyet azzal a jelenleg érvényben levő rendelkezéssel, miszerint nyugdíjasaink után nem képezhetünk ilyen alapot! Nekik is rendszeresen biztosit juk a hajdúszoboszlói üdülőnk használatát. őket is hívjuk határszemlére, új létesítményeink avatására, kirándulásokra és még sorolhatnám Ezen kívül mindenkinek ajándékokkal kedveskedünk 75. születésnapján. összességében ez tetemes költség — ezért mielőbb változtatni kellene az ilyen irányú szabályozókon. Mindezeken kívül vannak olyan idős emberek is. akiknek szociális segélyt nyújtunk, ezáltal igyekszünk enyhíteni nehéz helyzetükön. És ilyen esetben sincs lehetőségünk külön alapot képezni! — Kik döntenek a kiegészítés odaítéléséről? — Mindenki a kategóriája alapján járó összeget kapja. A besorolást pedig a minden évre rendelkezésünkre álló munkaegység- könyvek alapján . végezzük el. így tehát kizárjuk az esetleges protekcionizmusnak, még a lehetőségét is. Rédén, az Atkári út 28. szám alatt. idős Bene Cyörgyék házánál állunk meg először. A gazda beljebb tessékel, és hellyel kínál. A beszélgetésben hamarosan a hatvanas évekig kanyarodunk vissza . . . — Kocsisként dolgoztam a tsz-ben. egészen 1966-ig. Akkor — hatvanöt évesen — mentem nyugdíjba. Hétszáz- tizenöt forintot hozott még annak idején a postás! — Mennyire gyarapodott ez? — Kétezerháromszáz forintra. Erre jön még a kiegészítés s azzal együtt talán meglesz a háromezer is. — Kikkel lakik együtt ebben a szép nagy házban? — A feleségem sajnos, már meghalt, így csak a fiammal és a menyemmel élek itt. Van egy lányom is. Ök segítenek beosztani a nyugdíjat, s nekem általuk megvan mindenem. Meg, hoz egy kis pénzt a szőlő is. De mindemellett nagyon jólesik. hogy gondoltak ránk. öregekre, ezzel a kiegészítéssel. A pénznél még többet is ér a megbecsülés! — Jobban örültem neki. mint egy hold szőlőnek! — Én nagyon meg voltam elégedve a tsz-szel! — summázza egy mondatban véleményét Korsós lmréné. — A megszervezése előtt idegen helyekre kellett napszámba járnunk. Még Németországba is elmentünk. C9akhogv egy kicsit több pénzünk legyen. A szövetkezet megalakulása után meg itt dolgozhattunk Rédén, és biztos fizetést kaptunk. — Hány év után ment nyugdíjba? — Tizenhárom. 1972-ben ennyi időre 660 Ft járt! Én nem kaptam a férjem után sem kiegészítést, mivel szegény már az első évben meghalt. Idővel persze emelkedett ez az összeg, s ma már eléri a 2300 forintot. — Miként sikerül ezt beosztani? — A gyerekeimmel lakom. Itt közös kassza van. Korábban viszont ennyi pénzből éltem. És hogy hogyan futotta „mindenre?" Ügv, hogy ennyi volt! — Mellékes? — Nekem is van egy kis szőlőm mint szinte mindenkinek a faluban. És most kapom ezt a kiegészítést. Nagyon örülök neki. különösen azért, mert ezt a tsz adja! Jólesik a gondoskodás, a megbecsülés — jólesik, hogy egyszer mi is sorra kerültünk, a legöregebbek Móró István