Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-16 / 114. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. május 16., péntek

J •

Csak téglányi terhet

Nem félt első jelentős közéleti munkájától a fiatal tanácstag. A tervet tulajdonképpen a falu gondolta ki.. .

A fiatalasszony a múlt évben lett tanácstag, választó- körzete lakóinak bizalmából. A közéleti munka, amire éppen készült, a választókörzet lakóinak meggyőzése, egyetértésének elnyerése a vízmű létrehozásához.

A falu egészében mindez nemcsak a fiatal tanácstag feladata volt, hanem a majdnem esztendeje választott tanács minden tagjának tennivalója. A testület, a több éves kötelezettséggel járó, a falu jövője szempontjából korszakos ügyben nem emelhette vállára az egyedüli felelősség terhét. A döntés csak úgy volt elképzelhető, ha a tanács akarata mellé a falu közösségének, a falu polgárainak névre szólóan megfogalmazott támogatását is megnyerik.

Korábbi években a falu tanácsa, a település tanácstagjai nem túl nagy önállósággal döntöttek saját lakóhelyük ügyeiben. Kevés közvetlen beleszólása volt a falu lakosságának egy-egy helyi fejlesztésbe.

Az utóbbi években viszont szaporodtak a közvetlen beleszólás példái. Hiszen a gyakorlat bizonyította: a legjobb szándék sem válhat valósággá, vagy legalábbis örömet hozó, a falu igazi előrelépését jelentő tetté, ha nem a faluban „találták ki” ... Az vált igazi erővé, amelyet mindenki a sajátjának érzett, amelyben — a falu közvéleménye szerint, az által elismerve — a maguk személyes gondolata fogalmazódott meg.

Az utóbbi hónapokban a településfejlesztési hozzájárulás igenjei — sok helyen a nemjei — igazolják a személyes egyetértés megszerzésének fontosságát, ennek eszközét a személyes találkozást, beszélgetést — ha kell —, vitát.

Mostanára már valósággá vált a közvetlen beleszólás egyik el nem hanyagolható eleme: legyen mibe beleszólni. Mégpedig érdemben. Legyen-e úthálózat-bővítés vagy fordítsák másra, óvodára, művelődési házra a megajánlott összeget? De még előbb, egyáltalán tegyenek a polgárok is le a közös asztalra egy bizonyos összeget? Ahol a közvetlen beleszólást, a beszélgetést csak valamiféle „levelező demokrácia” helyettesítette, ott sok helyen hamvába holt a jobb sorsra érdemes igyekezet „Húzza alá ...”, „Tegyen ikszet a megjelölt helyre..

— ilyen módon, személyes találkozás híján, nem cserélődhettek a vélemények, nem hathattak érvek és ellenérvek egymásra. Az ilyesféle beleszólás nyomán a közös asztalra, a támogatás helyett csak a „nem” kerülhetett. Hallottam községvezetőktől, még most is csak valami konokságot, makacsságot emlegetni. Szó sincs minderről, csak éppen még sok mindent gyakorolni, tanulni (és tanítani) kell.

A demokratizmus mélyítésének tanulásában — községe, városa és polgára válogatja — ki előbbre van már, ki hátrább. Aki már lépett egyet-kettőt, tanúsíthatja, hogy a személyes találkozás hallatlan erőt, hátteret jelent közös ügyek eldöntésében. Erősíti mindez azt, amit mondhatunk egyszerűen gazdaérzésnek, vagy kicsit szebben szülőföldszeretetnek.

Mindebben felelősséggel munkálkodni szép kötelessége a fiatal tanácstagnak. De kötelessége melléállni mindenkinek, aki vállalhat, ha nem többet, csak téglányi terhet lakóhelye boldogulásáért.

(vincze)

Oláh Pál felügyelete alatt legel a nyáj

Zsédő Károly egykor a Mátrában juhászko- dott. A bükki kos egyik szép példányát veszi szemttgyre

(Fotó: Szabó Sándor)

Juhászat a Blikkben...

Régi hagyományai vannak a Bükkben a juhászainak. A Bélapátfalvi Bükkalja Termelőszövetkezet az 1500 hektáros, mezőgazdasági

művelésre nem alkalmas hegyvidéki területeit hasznosítja állattartásra. Kilenc „részes” juhász 3200 anyajuhot gondoz. A gazdaságossá lett birkatartástól az idén

mintegy 1,5 millió forint nyereséget várnak. Az év végéig 6500 pecsenyebárány szállítását tervezik Olaszországba, s az arab államokba.

A HATVANI MUNKAERŐ-SZOLGÁLATI IRODÁN:

Nyolcszáz állás kínálja magát

Reggeli órák a munkaerö- szolgálaiti irodában. Egy hatvani üzlet érettségizett elárusító kisasszonya kevesli a havi kétezer forintját, inkább visszamenne a hanti óvodába. Állítólag ígérték neki, hogy alkalmazzák képesítés nélkül. Lázián Gá- borné irodavezető, aki lassan másfél éve gazdája az egyszemélyes tanácsi intézménynek. természetesen figyelmezteti, hogy az óvoda- főnök szabálytalanul járt el. ha így biztatta, mivel ő nem tud ilyesféle üres helyről Horton. Márpedig minden intézmény, vállalat, üzem, gazdaság negyedévenként köteles jelezni az ellátottságot vagy a megüresedett állásokat, legyen az óvónői, tanári, mezőgazdászi. esz- tergályosi beosztás, netán segédmunkási kenyérkereső lehetőség. A leány kényszerűen tudomásul veszi a közölteket, ránk csukja az ajtót. s máris a'ka'munk van kicsit közelebbről megismerni Hatvan és környéke munkaigényhelyzetét.

Központi

utasításra

— Központi utasításra, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal intenciójának megfelelően jött létre irodánk, s legfőbb célja, hogy a munkahelyekkel kötött együttműködési megállapodás

alapján naprakész helyzetet teremtsen mind az igények, mind az elhelyezkedési lehetőségek dolgában — mondja bevezetőben az irodavezető. — Ez kölcsönös jó, mivel a különböző területen munkát keresőknek nem kell kilincselniük, mi eléjük tárjuk a kínálatot. A gyár, az intézmény, a termelő- szövetkezet pedig leveti annak a gondját, hogy maga keresgéljen embereket az éppen megüresedett helyek betöltésére. Szerény anyagiak fejében, ami a munkajogi létszámtól függ. irodánk még a reklámozás, a hirdetés eszközeit is alkalmazza a siker érdekében.

Megugrott a munkaigény

Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy Hatvan térségében ez év januárjától májusig duplájára nőtt a munkaigény. ami talán a bejelentés* elmulasztók szankcionálásával hozható összefüggésbe. Az iroda e pillanatban csaknem nyolcszáz, javarészt szakmunkás- hiányt tart számon a jelentőlapok alapján, adminisztrációs hely viszont mindössze kilenc kínálja magát. Hogy mi ennek az

oka? Az imént ellesett beszélgetésből következtetni lehet rá, ám az irodavezető is megerősít bennünket. Egyszerűen: kedvezőtlen a szociális ellátás, hajnalban kell utazgatni vagy a kereset olyan, hogy innen is, onnan is tágulnak az emberek. Lehet őket kötéllel visszatartani? Nem hinnénk. Mindenki rendezettebb életre vágyik. Tshát helyben, az adott, a munkaerőválságban levő üzemekben, gazdaságokban kell és lehet a dolognak elejét venni.

Az ábra visszája

— Természetesen a nagy mozgásban, s főként a szakmunkások biztosítása terén, olykor visszájára fordul az ábra — tárja elénk a helyzet további részleteit Lázián Gáborné. — Jobb kilátások reményében különböző üzemeket itthagytak a szakmunkások, elmentek Hatvanból és környékéről a fővárosba, egyéb nagy településekre, aztán egyszer csak nálam kopogtatnak. Csalódtak, jönnének vissza. Egy brigádvezető épp a napokban volt itt, s jelezte, hogy huszadmagával hatvani építkezésen kívánnak ismét dolgozni. Ecséden viszont semmit sem változott a helyzet, tehát ilyen is

van! Tucatszám indulnak a buszok Pestre, holott cipőgyárunkban vagy az Orion- nál, Petőfibányán pedig a Páva ruhagyárban ott a sok, a közeli, a nem rosszabbul fizető munkalehetőség.

Pótmamaszolgálat

Befejezésként arról kaptunk tájékoztatást a munkaerő-szolgálati irodán, hogy hónapok óta kísérleteznek a humán szolgáltatás bevezetésével. A helyi mentálhigiénés csoport és a Vörös- kereszt aktívái ajánlották fel. hogy bejelentett igények nyomán vállalnak beteggondozást. elaggottak oldalán ház körüli munkát, szülők helyzetén könnyítő pótmamaszolgálatot. De mindmáig csak a jó szándék érhető tetten, mert Hatvanban nincs érdeklődés az ilyesféle társadalmi munka iránt. Holott a fővárosban, de egyebütt is komoly órabér fejében vállalnak egy- egy iroda szervezett munkatársai hasonló tennivalókat. Hát ilyen a világ! Csak az ne legyen a dolog vége, hogy akkor támad éhség a humán szolgáltatásra, amikor a spontán szerveződött segítők csapatai széthutla- nak az érdektelenség okán.

Moldvay Győző

40 ÉVVEL EZELŐTT

Első kommunista lapunk:

a Hoves Népe

IV/2.

Az indulástól 1946. november 10-ig a szerkesztőség és a kiadóhivatal Egerben, a Széchenyi u. 23. szám alatt volt. Majd november 10-től a Deák Ferenc u. 46. szám alá költözött. A Heves Népe és a Gyöngyösi Néplap összevonási időszakában külön egri és gyöngyösi szerkesztőség. illetve kiadóhivatal működött. Az egri a régi helyén, a gyöngyösi pedig a Petőfi út 12. szám alatt. Amikor a két lap különvált, a szerkesztőség és a kiadóhivatal ismét Egerben, a Deák Ferenc u. 46. szám alatt volt. 1947. július 28- tól a kiadóhivatal a Bajcsy- Zsilinszky utca 5. szám alá költözött.

A hírlap nyomását az induláskor a gyöngyösi Szabadság Nyomda, majd november 10-ig az egri Dobó Nyomda végezte. November

10-től 1947. március 28-ig ismét a gyöngyösi nyomdában, majd a Dobó Nyomdában készítették. 1947. június 12-től 27-ig Miskolcon

Fekete Pál nyomdájában, július 27-től augusztus 31- ig az egri Hungária Nyomdában nyomták. Az augusztus 31-i számon már a gyöngyösi Szabadság Nyomda neve található.

Az indulástól 1946. végéig heti egy, 1947. január 5. — március 28. között heti két alkalommal adták ki. Március 28-tól pedig hetente egyszer jelent meg.

A hírlapnak két rendkívüli kiadását is ismerjük. Az első 1947. január elejéről való. Ez nincs fejléccel ellátva, s a kiadás napja sincs feltüntetve. A második rendkívüli kiadás 1947. február 16-án jelent meg.

A lap egyes számai 4 oldalon, néhány esetben 6 oldalon jelentek meg. A rendkívüli kiadások pedig két oldalon.

Az újság példányszámának alakulásáról eddig mindössze egy adatot ismerünk. Egy 1946. július 4-i jelentés szerint a Heves Népe júniusban 1500 példányszámban jelent meg és ettől több bizonyára nem is volt. Feltevésemet arra alapozom, hogy számos jelentés a 2000-es példányszám elérését tűzte ki célul. Az 1500- as példányszáma az MKP korabeli megyei 23 ezer körüli taglétszámához viszonyítva csekély volt, annál is inkább, mivel a párt párton- kívüli olvasókkal is számolt. A nagyobb példányszám kiadásának egyedüli akadálya az anyagi fedezet szűkössége.

A lap indításakor még javában tombolt az infláció. Ekkor az újság ára szinte számról számra változott. s csillagászati áron lehetett kapni. Az 1946. június 6-i szám ára 20 milliárd pengő, a június 20-i szám ára már 150 ezer milliárd pengő volt. A stabilizáció után új árat állapítottak meg, 1946. augusztus 1-től szeptember 7-ig 50 fillérért, szeptember 7-től a megszűnéséig pedig 40 fillérért adták egy-egy számát. A rendkívüli kiadások ára 30 fillér volt.

A lap kiadásához létezése egész időszakában nem volt elég pénz: anyagi gondokkal küszködött a kiadó. Az 1946. május 31-i megyei párt-végrehajtóbizottsági ülésen határozatot fogadtak el az anyagi fedezet megteremtésére. Létrehozták a Heves Népe Baráti Köréi, amelynek feladata lett a kiadáshoz szükséges pénz összegyűjtése. Az 1946. augusztus 29-ii megyei pártvégrehajtóbizottsági ülésen a bevétel fokozására elhatározták a hirdetésközlés megszervezését. 1946. szeptember 21. és november 10. között a lap kiadását fedezethiány miatt ideiglenesen szüneteltette a végrehajtó bizottság. 1947. január 5. és március 28. között a Heves Népe és a Gyöngyösi Néplap egyesült, s ez hozzájárult az anyagi alapok megerősödéséhez. Amikor azonban március 28-tól a Heves Népe ismét önállóan jelent meg, a kiadási nehézségek fokozódtak.

Az anyagi alap megteremtésére nyomdalétesítéssel is kísérletezett a végrehajtó bizottság. Az Elhagyott Javak Kormánybiztosságától használt nyomdagépeket szereztek, a nyomdalétesítéshez pedig a Du- navölgyi Banktól kölcsönt. A nyomda felállításáról azonban nem vallanak források.

Terjesztését az MKP járási és körzeti sajtófelelősei irányították. Időnként terjesztési kampányokat is szerveztek. A párt megyei végrehajtó bizottságának az volt a célja, hogy a Szabad Népen, a központi lapon kívül minden helységbe járjon a párt megyei lapja, a Heves Népe is.

Az újságnak függetlenített munkatársai nem voltak. Még a szerkesztők sem függetlenített személyek. A szerkesztőség az anyagok megírásában, összegyűjtésében külső aktívákra támaszkodott. 1946. őszén a végrehajtó bizottság megszervezte az újság levelező gárdáját és kiépítette a híranyagfelelős rendszert. Minden járásban és városban híranyagfelelőst bíztak meg. Több alkalommal fordult a szerkesztőség a megye dolgozóihoz, kérte őket hírek, információk beküldésére. Ezekből a lap indulásától kezdve rendszeresen közölt anyagokat, a Dolgozók Levelei rovatban.

A lap jelentősebb cikkírói a következők voltak: Arosi Lászlódé, az MKP megyei nőfelelőse; dr. Csaba József, az MKP hevesi járási propagandafelelőse; Dancza János. a Megyei Levéltár munkatársa ; Garay Gitta. az MNDSZ aktívája; Gazdag Ervin, az MKP megyei végrehajtó bizottságának tagja; Horváth Nándor, az MKP egercsehi-bányatelepi vezetőségének tagja; Kolacskov- szky Lajos, a Heves Népe felelős szerkesztője; Mácsay Tivadar, az MKP ifjúsági felelőse: dr. Máray János, a Heves Népe Gyöngyösi Néplap szerkesztője; Mucsi Sándor, az MKP egri városi titkára. Podányi Sándor. vármegyei szociálpolitikai felügyelő; Sarkadi János, a a Heves Népe—Gyöngyösi Néplap főszerkesztője, illetve szerkesztője: dr. Setét

András, a Heves Népe szerkesztője; Siklós Imre, MADISZ-vezető; Súlyán György, az MKP megyei titkára; Tanner József, az MKP megyei végrehajtó bizottságának tagja; Túrós József, megyei szakszervezeti titkár.

A lap alapvető feladata a párt általános irányvonalának népszerűsítése, a párt által megjelölt helyi és országos feladatokra való mozgósítás, a megye élete egyes területeinek bemutatása volt. Bár közölte az országos, sőt a nemzetközi politikai élet eseményeit, híreit, profiljának megfelelően elsősorban a megyével foglalkozott. Hű krónikása volt a megye korabeli politikai. gazdasági, társadalmi és kulturális életének, s azt az MKP irányvonalának, érdekeinek megfelelően mutatta be.

(Folytatjuk) Szecskó Károly