Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-14 / 112. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 14., szerda S KONGRESSZUSI KÜLDÖTT LESZ KISZ KB-tag Andornaktályáról Stefán Tibornak, az An- dornaktályai „Egervölgye” Mgtsz 25 éves KlSZ-titkárá- nak nevét sokan megtanulták az elmúlt hónap alatt a megyeszékhely ifjúságmozgalmi vezetőinek körében. A kazincbarcikai születésű, bányászcsaládból származó fiatalember a kecskeméti kertészeti főiskola szőlőtermesztői szakán szerzett diplomát. — A tsz vezetői az államvizsgát követően hívtak Egerbe, ahol egy évig gyakornokként dolgoztam, majd másfél év katonaság után tavaly februárban, mint területfelelős kerültem vissza. A főiskolai évek alatt is folytattam az 1975-ben megkezdett mozgalmi tevékenységet, melyet most a szövetkezeti KISZ-szervezet titkári munkái során hasznosítok. — A küldöttgyűlés során a Központi Bizottságba, és a városi KISZ-bizottságba is megválasztottak... — Bizalomnak tartom a küldöttek részéről, hogy egy ilyen nagy terület fiataljait képviselhetem a KISZ Központi Bizottságában. Ahhoz, hogy ezt érdemben tudjam tenni, időre lesz szükségem, amely alatt alaposabban megismerem a legfontosabb feladatokat. A KB-tagsággal járó munkát örömmel vállalom és remélem, hogy tevékenységemmel hozzájárulok a megújulási törekvések megvalósításához. Szakmám révén az élelmiszer-gazdaságban dolgozó fiatalokat érintő döntések előkészítésében fokozottan szeretnék részt venni. — Helyzetedből adódóan, minden ifjúsággal kapcsolatos nehézség még előtted áll... — Valóban így van. Nőtlen vagyok még. s saját magamon érzem, hogy a családalapítás felelőssége, a lakáshoz jutás gondjai, valamint az önálló egzisztencia megteremtése rendkívül nehéz feladat. A legfontosabb területen, a lakáshoz jutás kérdésében sajnos, a többletmunka vállalása is kevés a cél eléréséhez. — Mit vársz a kongresz- szustól? — Nem azonnali változásokat várok, de fontosnak tartom, hogy ez a fórum őszintén közvetítsem a pártéi gazdasági vezetés felé a problémáinkról. (honfi) EGERBEN Amatőr könnyűzenei együttesek megyei bemutatója A KISZ KB, a Népművelési Intézet és a Magyar Rádió kétévenként hirdeti meg a — felmenő rendszerű — országos amatőr poprock találkozót. Ezek fórumai a Megyei Művelődési Központok. Egerben, az elmúlt hét végén rendezték meg ezt az összejövetelt tizennyolc együttes részvételével. Az előző évekhez képest az együttesek számának örvendetes növekedését figyelhettük meg. Sajnos, ec nem jelentette a mondanivaló, a művészi önkifejezés színvonalának emelkedését is. Tiszteletre méltó, hogy szabad idejükben ilyen sokan foglalkoznak zenéléssel; pontosabban hódolnak a könnyűzene művelésének. Az viszont kétségtelenül szomorú, hogy sok esetben a befektetett munka nem térül vissza a produkciókban. Nem igazán sikeresek a zenei megoldások, a mondanivaló gyakran elsikkad a felszín és a sekélyes közhelyek mellett. Tudjuk, hogy e jelenség mögött bonyolult problémák húzódnak meg. így például ezek az előadók többnyire nem rendelkeznek z 'nei előképzettséggel, a zenéléshez szükséges bereniezések, hangszerek nagyon költségesek, s ezek hiánya gátolja a színvonalas munkát. Gond az is, hogy nagyon sokan fenntartó, patroníló szervek nélkül pusztán önerőből dolgoznak, s ez nemcsak az anyagiak hiányát jelenti, hanem megfelelő konzulens híján a muzsikálás is öncélúvá válik. Az ilyen jellegű találkozók —, túl a tehetségkutatáson — a helyes út megmutatását is szolgálják. Ugyanis a megyei seregszemlén sikerrel szereplők az országos tájegységi szemlékre kerültek. Ezt követően pedig a salgóbányai poprock szaktáborba mehetnek, ahová már csak a legjobbakat hívják meg. Ezekkel az együttesekkel a Magyar Rádió is készít felvételeket. Az egri eseményen találkoztunk néhány ígéretes zenekarral is. Kellemes meglepetést okozott a korábban dobós diákokból álló — immáron egyetemistává váló csapat — az El Paraiso. Könnyed, modern dzsessz- rockos muzsikát játszanak, színvonalasan. A Komjáthy György és Berki Tamás alkotta zsűri az ő részvételüket javasolta a gyöngyösi Mirag-zsal együtt a szolnoki tájegységi szemlére. A Mirage hardrock stílusban muzsikál, fenntartója, csakúgy, mint az El Paraiso- nak nincs, pedig a támogatást igazán megérdemelnék. Nagyon tetszett még az egri Pótkerék és a gyöngyösi Horizont Group műsora. De kellemes perceket szerzett a recski Póló Band, az egri Vídia, a felsőtárkányi Team, a gyöngyösi Phantom Lord és az egri gárdonyis gimnazistákból álló GTL—X is. A találkozót részletes szakmai megbeszélés követte. Az együttesek minden bizonnyal hasznosítják majd a szakemberek tanácsait, s ezáltal produkcióik, művészi önkifejezésük árnyaltabbá, gazdagabbá válik. Agyagási Dezső POP-SAROK Lemezről lemezre Előző cikkünkben már volt szó a Rolling Stones új slágeréről, a Harlem Shuffle-ról. Azóta megjelent a nagylemez is, Piszkos munka címmel. Ki tudja, hány rajongója volt eddig ennek az ősi csapatnak, egy biztos: ez az új lemez tovább szaporítja a Stones- hívek számát, hiszen jó néhány gyengébb korong után, az idei ismét a régi nagy sikereket idézi. Mick Jagger csapata megalakulása óta világhírű, a Miami Sonud Machine viszont tíz évig várt a sikerre. Tavaly a Ritmusdoktor című felvételük már népszerű volt a világ összes táncparkettjén, az idei lemez — Primitív szerelem — talán még több elismerést hoz az együttes számára. Dél-amerikai ritmusok teszik lüktetővé, tüzessé a gyors felvételeket. Az USA-. ban főleg ezek a számok hódítanak, míg az album lassú dalait a dél-amerikai hallgatóknak szánták. Nálunk a MIDEM-feszti- vál eredményhirdetése óta ismert igazán, a Matt Bianco. Ez az együttes is nagy előszeretettel alkalmazza a latinos ritmusokat. Zenéjükben érdekesen keveredik a jazz-rock a szolid, simu- lékony bárzene és a kitűnő vokálon alapuló slágermuzsika. Bár még mindig a Yeh. Yeh a legnépszerűbb felvétel erről a lemezről, de biztos hallunk még a Nyári dal, és a Nem tudom elviselni című számokról is. A nagylemezek után néhány „single”, azaz kislemez. A Budapest koncertalbum óta nem sokat hallottunk a Manfred Mann’s Earth Band felől. Március közepén jelentették meg a Csináld azt, amit akarsz című felvételüket, bár ez az újdonság olyan, mintha már játszotta volna valaki. Az Abszolút kezdők című film betétzenéi közül most a Style Council Voltál-e már szomorú dala az ügyeletes sláger. Ez a szám már szerepelt az együttes tavalyi LP-jén, most egy kicsit átdolgozták, így az eleje olyan, mintha egy 30 —40 tagú zenekart koncert közben megtámadna egy méhraj. Ennek ellenére a folytatás igen kellemes. Egy ideig úgy tűnt. hogy Madonna a tavalyi sikerév után eltűnik a slágerlistákról. most megjelent kislemeze viszont magában hordozza az újjászületés lehetőségét. A Live To Tell férje filmjében hangzik el, s egyben előzetes is az új nagylemezről. A Wham énekese, George Michael ismét egy lassú felvétellel örvendeztette meg rajongóit. Egy másik sarok címmel készült a dal, igazi rooksztárhoz illő kivitelezéssel. Hasonló a helyzet a Queen friss kislemezével is. A Kind Of Magic — Egyfajta varázslat — valóban varázslatos munka. Freddie Mercury hangja — bár eddig sem panaszkodhattunk — tán még soha nem tűnt ilyen férfiasnak. A zene is jellegzetesen .^királynői”, s ez egyben a dal egyetlen hátránya is. hisz csupán a megszokottat nyújtja. Az együttes egyébként július 12-én koncertezik a Wembley stadionban, s remélhetőleg az ezt követő európai turné keretében eljutnák Budapestre is. Koncertezik a Dire Stra-' its is, jelenleg Űj-Zélandon és Ausztráliában zenélnek. Utolsó nagylemezüket eddig 12 millióan vásárolták meg. Végezetül még egy sztárcsapat. Elképzelhető, hogy ez évben ismét összeáll a Police-trio néhány koncert erejéig. Gadanecz György (Fotó: Koncz János) D. D. — azaz diákdivat *86 PAJTÁSOK ÍRTÁK r Élmények az őrsvezetőtalálkozókról Az úttörőév jelentős eseményei közé tartozik a XVí. Országos őrsvezető-találkozó. Az első ilyen rendezvénynek Eger adott otthont, majd egy jubileumit, a XV. találkozót tartották újra itt. Az országban kevés olyan úttörővezető van, aki minden ilyen találkozón részt vett. Ezek közé tartozik Luda Miklósné, Anikó néni, a 7-es Számú Általános Iskola igazgatónője. Úttörőtanácsunk úgy határozott, hogy az ez évi találkozó tiszteletére megkérjük, meséljen nekünk élményeiről. Legnagyobb örömünkre elfogadta a meghívást. A délután efső részében az őrsi szokásokról, rajhagyományokról és a csapaton belüli jutalmazásról volt szó.. Ezután a jelenlevők őrsöket alakítottak, képzeletbeli őrsigyűlést és különböző rendezvényeket tartottak. A program végén az őrsvezető-találkozókról beszélt. Elmondta, hogy az elsőn a pajtások „szívéhez” keresték a kulcsot. Az ötödik találkozón emlékművet állítottak föl. Ez egy rúd, melyen négy zászló található. Ezek az eddigi találkozókat jelképezik, a négy szimbólummal: a kulccsal, a három kérdőjellel — mikor? hol? mit? — az alapítólevéllel és a kincsesládával. Legtöbbet az utolsó találkozóról mesélt nekünk. Anikó néni ötlete alapján indult el a várjáték is, amelyen minden hatodikos pajtás részt vesz. A délután nagyon jó hangulatban telt el, mindannyiunknak hasznos volt, hisz sok tanáccsal, ötlettel lettek gazdagabbak őrsvezetőink. Mezei Judit 8. oszt. tan. Eger, 5-ös Számú Általános Iskola Diákdivat — hirdeti a felirat az Epri Ifjúsági Ház átriumának homlokzatán. A boltívek alatt, fehér pult mögött három csinos kamaszleány: a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulói. Kedvtelésből vállalták, hogy hétfőn és szerdánként azt csinálják, amely néhány év múlva már igazi munkájuk lesz. Eladók. Udvariasak... — Tessék, nyugodtan gyere be az asztal mögé, válogass! Akkor sem háborodnak fel, amikor kicsit ügyetlen mozdulattal összetúrom a sorba rakott blúzokat. Sőt, egyikük készséggel áll „spanyolfalat” a nadrágpróbánál. — Melyek a legkelendőbb árucikkek? — A miniszoknya, miniruha — válaszolnak kórusban. — Az a legnagyobb probléma, hogy egyes darabokat túl szűkre szabtak a készítők. Nézd meg például ezt — emel fel egyikük egy formás, piros rövidnadrágot. Legalább ötöt el tudtunk volna adni ma belőle, de mindenkire kicsi volt. Szóltunk is a közvetítőnek, reméljük május végén már több méretben is kapunk. Az árak diákpénztárcához szabottak. Kínálnak még térdnadrágokat, nyári vászonpantallót, divatos fehér dzsekit. Azt is elárulják, hogy nem csak a fiatalok, hanem a „keriben” felállított másik árudában például a tanárok is szívesen választottak a nyári viseletek közül. Ott több mint 6 ezer forint volt az aznapi bevétel — a Házban egyelőre kevesebb gyűlt össze a kasz- szában. A fogasokon ízléses, vidám színű ruhadarabok. Bizonyára nem csalódnak majd azok a tizenévesek, akik a drága butikok helyett először ide térnek be. D. J. Ballagok... öt perce egyfolytában viszket a hátam. Jenő mellettem vörösre röhögte magát, mert miközben álltunk a folyosón, óvatosan, hogy senki ne lássa, megpróbáltam a falhoz dörgölőzni, mint a szarvasok vedléskor. Frissen vasalt matróz blúzban, sötétkék szoknyában. Tegnap még fodrászhoz is el kellett mennem, mert amikor csuromvizes hajjal kiléptem a fürdőszobából, anyám gyaúakvón megkérdezte: „Csak nem ezzel a lobonccal akarsz holnap iskolába menni?" Tele virággal. Az előbb nekem rontott Simó a harmadik B-ből — akiről mindig azt hittem, egy kétbalkezes tyúknak tart, amiért egyszer a menzán véletlenül az ö tányérjába repült a húsom másik fele — és most vagányul vigyorogva az orrom alá nyomott öt szál fehér rózsát, és jól hátba vágott. Csak semmi bőgés! Űristen! El ne felejtsek integetni a nagyinak. Már egy hete mást se hallok, csak azt, hogy: „Jaj, kislányom, csak meglássalak abban a nagy tömegben, ugye integetsz majd nagyanyádnak, hadd tudják meg a többiek is, milyen szép nagy lány lett az én kisunokám.” Hát, tömeg — az van. Ilyen rokonáradatban még tisztes- ségesen megfordulni sem lehet. De azért mindenki igyekszik valami jó helyet kiverekedni magának, lehetőleg a járda szélén, hogy az utolsó pillanatban még a kezünkbe nyomhasson egy másfél méteres szőrmekutyát, vagy egyre súlyosbodó virághalmunkra rátegyenek még néhány bokrétával. Hol a fenében lehet az osztályfőnök? Mindjárt megszólal a csengő, el kéne indulni, ő meg sehol. Fogadjunk, hogy megint az utolsó pillanatban fog ideérni. Nyertem... Fenyőillat van. Kellemes, de azt hiszem erről az illatról sohasem a ballagásom jut majd eszembe. Egy hete minden délután búcsúdalokat tanulunk, Húzd cigány, Ballag már a vén diák, aztán isten veletek, Most búcsúzunk, meg satöbbi. Az egész éneklésben az a ciki, hogy az udvaron, a hangszóróba szinte biztosan mást játszanak be, mint amit mi elkezdünk. Így aztán inkább mindenki motyorászik magában, egyetlen értelmes sem csendül fel, mert az „égő", hogy még a magnóval sem tudunk együtt énekelni. Évről évre ugyanaz a búcsúztató. Csak a formája más, de lehet, hogy az se. Emlékszem, tavaly Kata mondta el, órákig ült felette, amíg összehozott másfél oldalt, még tetszett is, mert volt benne valami különleges, őszinte, aztán Manyi néni fogta, és átírta az egészet olyanra, amilyen lenni szokott. Ez a szegény lány is csak mondja, mondja, megpróbál érzelmet is vinni a dologba, ettől olyan az egész, mint egy rossz sláger. Ballagok. Éreznem kellene valami meghatottságot, hisz az előbb mondta az igazgató, milyen sokat jelentettünk mi az iskolának, a tanároknak, és mennyire fáj most neki, hogy mi nem leszünk itt többet — de nem tudok se bőgni, se meghatódni. Ügy látom, Jenő se. Épp azzal szórakozik, hogy a fáról lehulló virágszirmokat megpróbálja a nyelvével elkapni. .. » Azt mondják, jön a nagybetűs „Élet". Hát, az biztos. Három nap múlva meg az érettségi. A kettő közül inkább ez utóbbi izgat jobban. Nyugtatom magam, hogy nincs akkora jelentősége, hiszen a felvételi pontszámba egyébként sem számit bele, de azért mégis megizzad a tenyerem, ha erősebben gondolok rá. Ballagok... — doros — Gyűjtőúton Fontosnak tartom az őszinte hangvételt
