Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 7., hétfő ■■■■■»■■■I 3» A megelőzés-vöröskeresztes feladat is A VI. ötéves terv időszakában nőtt az egészségügyi ellátás színvonala, ugyanakkor — sajnálatos módon — nem javult a lakosság egészségi állapota. Napjainkban az egészségtelen életmód népegészségügyi problémát, társadal­mi gondot jelent. Éppen ezért a lakosság egészségi állapotának javítását csak a társadalom minden rétegére kiterjedő megelőzési programok kibontakozta­tásától lehet remélni. Az egészségügyi ágazat által meghirdetett megelő­zési programhoz kapcsoló­dik a Magyar Vöröskereszt tevékenysége, így az Eger Városi Vöröskereszt veze­tősége és egészségnevelési munkabizottsága is. Tevé­kenységünket az egészség- ügyi szolgálat szakmai irá­nyításával a közművelődé­si tervekben foglaltaknak megfelelően végezzük. Össztársadalmi ügy Milyen célokat fogalma­zott meg az egészségnevelé­si munkabizottság az 1986. évi — s a napokban elfo­gadott — munkatervében ? Az egészségvédelem kere­tében fontos feladatnak te­kintjük a megelőzési prog­ram össztársadalmi üggyé való kiszélesítését, támoga­tását. Egészségnevelési munkánk kiemelt feladata: a lakosság egészségkultúrá­jának fejlesztése, az egész­séges életmódnak megfelelő szokások és magatartás ki­alakítása. Az egészséget segítő élet­mód kialakítására buzdít az 1986. évi egészségügyi világnap jelmondata is: „Egészséges életmóddal — mindenki nyertes!” Az egészségnevelési munka- bizottság koordinálja és tá­mogatja a vöröskeresztes alapszervezetek egészség- védelmi tevékenységét, s javasolja az alábbi progra­mok megvalósítását: egész­ségügyi napok, hetek szer­vezésével, az ismeretterjesz- jesztés és felvilágosítás kü­lönböző módszereit és esz­közeit alkalmazva segítsék az egészséges életmód ki­alakítását. Fokozottabb fi­gyelmet fordítsanak a me­zőgazdasági és ipari üzemek, valamint az orvosi szék­hellyel nem rendelkező társ­községek egészségvédelmé­re. Bekapcsolódunk a halálo­zásért döntően felelős be­tegségcsoportok kockázati tényezőinek leküzdésére irá­nyuló városi és megyei megelőzési programba. Ennek megfelelően ki­emelt feladatunk: a szív­ós érrendszeri, a daganatos megbetegedések, a balese­tek, különösen a háztartási balesetek, valamint az erő­szakos halálozás megelőzé­se. Közreműködünk az egészségkárosodást okozó helytelen életmódbeli szo­kások kialakulásának meg­előzésében, illetve visszaszo­rításában. a dohányzás, al­koholfogyasztás, túlzott gyógyszerfelhasználás és ká­bítószerpótló szerek elleni harcban. Az ifjúsági szer­vezeteink kiállítások, pá­lyázatok, előadások, fóru­mok szervezésével irányít­sák rá a figyelmet a káros szenvedélyek elleni küz­delemre. Ebben az évben megkü­lönböztetett figyelmet for­dítunk a különböző szűrő­vizsgálatok szervezésére, s az azokra való mozgósítás­ra, különös tekintettel a kiemelt feladatra: az onko­lógiai megbetegedések meg­előzésére! A szűrővizsgála­tok hatékonysága érdeké­ben együttműködünk az egészségügyi hálózattal, a népfronttal, a szakszerveze­tekkel. az ifjúsági szövet­séggel. Tisztaság és környezetvédelem Fontos feladatunknak tartjuk a családsegítő egész­ségnevelési tevékenysé­günk fokozását: a család szerepének erősítéseit a gyermekek egészséges élet­módra nevelésében, a szü­lői ház és az iskola közös egészségvédelmi tevékeny­ségének támogatását, az idős emberek egészséges életmódjának, családi kap­csolatainak ápolását. Az egészségvédelem sajá­tos területe a tisztasági mozgalom, a környezetvé­delem. Fokozott figyelmet fordítunk a tisztasági moz­galom fejlesztésére, szélesí­tésére és értékelésére, a közegészségügyi és járvány­ügyi előírások ismertetésé­re, a környezeti higiéné megteremtésére és védelmé­re. A lakóterületi tisztasá­gi mozgalom jobban igazod­jon a településfejlesztési követelményekhez, míg a munkahelyi, az üzemi, va­lamint az iskolai alapszer­vezetek ez irányú munkája tudatosabban alakítson ki helyi jellegű környezetvédő magatartást. Más szervekkel közösen veszünk részt különféle tisztasági mozgalmi akci­ók szervezésében, környe­zetvédelmi őrjáratokban és az értékelések lebonyolítá­sában. Nagy gondot fordítunk az elmaradott néprétegek egész­ségnevelésére, felvilágosí­tására. Fokozzuk a lakos­ság egészségpolitikai tájé­koztatását, Iszélesítjük egészségügyi propaganda- munkánkat az egészségvé­delmi célkitűzések hatéko­nyabb megvalósítása érde­kében. Hagyományos vöröske­resztes feladatunk az első­segélynyújtó tanfolyamok szervezése, az oktatás irá­nyítása, a tanfolyamok szín­vonalának emelése, a ver­senyek lebonyolítása. Nagy figyelmet szentelünk az ál­talános és a középfokú is­kolákban folyó tanfolya­mok szélesítésére, a főisko­lai alapszervezetben az el­sősegélynyújtó tanfolyam megszervezésére. Javasol­juk, hogy a munkahelyi alapfokú elsősegélynyújtó tanfolyamokon — a helyi sajátosságok figyelembe­vétele mellett — szerepel­jen a háztartási balesetek megelőzése, illetve a bal­eseti elsősegély oktatása is. Az ipari és mezőgazdasá­gi üzemekben szintén a megelőző és gyakorlati szemléletű elsősegélynyúj­tás oktatását szorgalmaz­zuk. Továbbra is támogat­juk a gépjárművezetői el­sősegélynyújtó tanfolyamo­kat, különös tekintettel, a gyakorlati oktatás fokozá­sára. Megszervezzük az el­sősegélynyújtó oktatói gár­da továbbképzését a men­tőszolgálat szakmai irányí­tásával. Korszerű táplálkozás Alakításának elemei kö­zé tartozik: a korszerű táp­lálkozás, a rendszeres test­edzés. a sport, a fizikailag aktív életmód elfogadtatá­sa. Az egészséges táplálkozás megvalósítása érdekében termékbemutatóval, kósto­lóval, tanácsadással egybe­kötött korszerű táplálkozási napokat szervezünk. En­nek sikere érdekében együtt­működünk a sütőipari és tejipari vállalat vezetőivel, a Vöröskereszt és alapszer­vezeteivel. Ilyen jellegű rendezvények szervezését tervezzük nagyobb üzeme­inknél — így például az egri Finomszerelvénygyárnál, a Csepel Autónál, a KAEV-nél, az Egri Dohánygyárnál, a Borkombinátnál, az Ipar­cikk Kiskernél, a Tanépnél, a Vilatinál. Természetesen más alapszervezetek kezde­ményezését is támogatjuk. A szervező munkában egyik legfontosabb felada­tunk a vöröskeresztes vi­lágnapra való felkészülés, melynek 1986. évi jelszava: A véradás — életmentés! Csatlakozunk a je’mondat- hoz és egészségnevelési munkánk során tudatosít­juk a véradás jelentőségét, ismertetjük a vérből készült életmentő gyógyszereket, ké­szítményeket, amelyek hoz­zájárulnak a betegségek megelőzéséhez, gyógyításá­hoz. Javasoljuk alapszerve­zeteinknek a hatékonyabb egészségnevelési munka ér­dekében különféle kiállítá­sok szervezését: az egész­séget elősegítő életmód, a szabadidő kulturált eltölté­se, a káros szenvedélyek, szokások leküzdése, vissza­szorítása. A Rajtunk is múlik, il­letve a Dohányzás káros az egészségre című kiállítás anyagai igényelhetők a megyei Köjál egészségne­velési osztályától. Támogatjuk az ifjúsági, és a felnőtt alapszerveze­teinknek a káros szenvedé­lyek eHeni küzdelem jegyé­ben, valamint a novembe­ri fogászati és testápolási hónap sikere érdekében vég­zett szervező munkáját Egészségnevelési rendez­vényeikre, programjai­hoz kérjenek előadókat a Vöröskereszt egészségügyi előadói gárdájának tagjai sorából: a Kórház- és Ren­delőintézetből, az Egészség- ügyi Gyermekotthonból, a Megyei Köjáltól és a Gyógyszertári Központtól. Az alapszervezetek köz­vetlenül is hívhatnak elő­adókat a felsorolt intézmé­nyek vöröskeresztes titká­rai vagy a városi Vöröske­reszt segítségével. Egészségnevelési mun­kánkkal arra törekszünk, hogy a lakosság aktívan közreműködjön az egészség- politikai célok megvalósítá­sában, valamint saját és embertársaink egészségé­nek megőrzésében. Sipos Jenő a Vöröskereszt Eger Városi Vezetőségének tagja Hogy az alkony is szép legyen... Emberek és esetek Délután az otthonban ... (Fotó: Perl Mártont III 2. Szegő doktor és felesége többféle módszerrel is meg­próbálkoztak. Kísérletet tet­tek például arra, hogy az otthonban élő öregek és azok hozzátartozói között a megszakadt kapcsolatokat helyreállítsák. A családba való visszavezetés azonban ekkor már szinte lehetetlen­nek mutatkozott. A szálak már nem csupán elvéko­nyodtak, hanem el is sza­kadtak. Ez a felismerés ve­zette a házaspárt arra a következtetésre, hogy csak is a prevenció, vagyis a megelőzés jelenthet kiveze­tő utat. Első lépésként azo­kat a veszélytényezőket igyekeztek felderíteni, ame­lyek leginkább leselkednek az idős emberekre. — Nem volt könnyű dol­gunk — emlékezik vissza Szegő Imre —, hiszen a szakirodalom sem nyújtott hathatós támogatást erre nézve. Tehát nem kaptunk feleletet arra, hogy mit kell vizsgálni ennél a generáció­nál, illetve, hogy egyáltalán melyik korosztálynál kelle­ne elkezdenünk ezt a meg­előző tevékenységet. Végül úgy ítéltük meg, hogy az egy esztendővel a nyugdíj előtt álló férfiaknál és nők­nél indítjuk el ezt a „szű­rést”. Ez azért is célraveze­tőnek mutatkozott, mert a nyugdíj — így vagy úgy — mindenkinél alapvető változások forrása, s gyak­ran nem mentes a kisebb- nagyobb megrázkódtatá­soktól. — S milyen ún. veszély- tényezőket állapítottak meg? — Az első az egészség- ügyi vonal. Ez fölöttébb fontos, mivel jó néhányan, leromlott testi, fizikális ál­lapotuk miatt kerülnek be az otthonokba. Ezért kell még idejében feltérképezni az esetleges betegségeket. Második az egyén szociális helyzete. Foglalkozunk a la­káshelyzettel. a jövedel­mekkel stb. A következő a tevékenységgel kapcsola­tos, tehát, hogy vannak-e az illetőnek tervei, elképzelései a jövőre vonatkozóan vagy sem. Végezetül az elmagá­nyosodást kell figyelembe venni. Ezt csak akkor lehet elhárítani, ha fény derül az idős ember családi viszo­nyaira, így — többek kö­zött — arra, hogy gyerme­kei látogatják-e egyáltalán. — Űpv tudom, h későbbi­ek folyamán egy , ötödik szempont is felmerült... — Igen. Méghozzá a jogi problémák. Számtalan öreg majdani pihenését zavar­hatják a kellően le nem zárt jogi ügyek. Márpedig ezeket nem lenne szabad átvinni az idős korba. Ezért egyfajta jogi szolgálatot is megszerveztünk. Pereket in­dítunk. nyerünk meg, vesz­tünk el... A hevesi orvosi rendelő­ben 1976-ban indult a ge­rontológiai szakrendelés. Évente összesen mintegy négyszáz-ötszáz embert — 54 esztendős nőket és 59 éves férfiakat — hívnak be a fent említett vizsgálatok elvégzésére. Bár a részvé­tel önkéntes, iaz érintettek nyolcvan százaléka ennek el. lenére ás felkeresi laz orvost. Remek eredmény ez. főként ha meggondoljuk, hogy a kötelező tüdőszűrésen sem sokkal nagyobb a megjelen­tek aránya. — A gerontológiai szak- rendelésre érkezettek — magyarázza dr. Szegöné Szűcs Erzsébet — egy gon­dozónő fogadja. Első lépés­ként — az ő segítségével — az idős emberek kitöltenek egy adatfelvételi lapot. Ez már sokat elárulhat ne­künk, tudniillik az általá­nos adatokon túl — szüle­tési év, családi állapot, ke­reset stb. — speciális kér­désekre is válaszolni kell. Érdekesebb kérdések az adatlapról: Nyugdíjba szí­vesen megy? Nyugdíj után akar-e dolgozni? Külön la­kó gyermekei látogatják-e, s milyen időközönként? A karácsonyt hol szokta tölte­ni? Családtagjai igénylik-e munkáját, tanácsát? Elége­dett a sorsával? — A válaszokat .— aho­gyan látom <— többnyire aláhúzással kell jelölni. Ele­gendő ez egy is&emélyiség teljes megismeréséhez? — Nem. Éppen ezért egy összefoglaló szociálpolitikai lapot is készítünk, melyen részletes jellemzés szerepel. Miután ezekkel végeztünk, jöhet az orvosi vizsgálat. Ez sem hagyományos, mert különösen azokra az esetle­ges betegségekre koncentrá­lunk, amelyek főként az idős korúakat érinthetik. Te* hát az egészségügyi vonat­kozású adatokat is regiszt­ráljuk. A lap egyik példá­nya nálunk marad, a mási­kat pedig — a diagnózissal együtt — elküldjük az illétő körzeti orvosának. A to­vábbiakat neki kell elvégez­nie. hiszen a gondoskodás az alaphálózatra épül. Per­sze az ottani ellátás színvo­nalát jelentősen befolyásol­ja az orvos személyisége. — S mi itörténik akkor, amikor azonnal intézkedni kell? — Ilyen is van. A lapok kódolása után kapunk egy általános értékmérő számot — egytől négyig terjedően —, amely a veszélyeztetett­ség fokát fejezi ki. Akik­nek a neve mellett hármas szerepel, azokat figyelni kell, illetve részgondozásba venni. Akinél négyest lá­tunk. ott rögvest cselek­szünk. A .másik két csoport­tal legalább öt évig — a következő „újraszűrésig” — nem kell foglalkozni. A ve­szélyhelyzettől tesszük füg­gővé, hogy az idős nőket és férfiakat milyen időközön­ként látogatjuk meg. Ter­mészetesen erre pusztán a férjemmel nem lennénk ké­pesek, mert ez a gerontoló­giai tevékenység egy város­ra és tizenhét községre — mintegy negyvenötezer em­berre — terjed ki. Óriási segítséget nyújt ehhez a Vöröskereszt, pontosabban ennek helyi alapszervei. Az ebben dolgozók igazán lel­kesen támogatják a mun­kánkat. S hogy az eredményes cselekvés sem lehetetlen — ha kellő kitartással, igyeke­zettel párosul —, arra áll­janak itt a következő ese­tek. 1. 59 éves férfi elválik feleségétől, majd újra nő­sül. Fia és lánya megvetik válásáért, s elhagyják. Sze­gő doktorék előtt kiderül, hogy az idős ember egyet­len vágya, hogy gyermekei látogassák. A Szegő házas­pár levélben kéri a fiút, ke­resse fel apját. A válasz pozitív, a hosszas beszélge­tés elsimította az ellentéte­ket. Azóta kettejük kapcso­lata rendezett. 2. Idős embert két hónap­pal a nyugdíjazása előtt fegyelmi határozattal elbo­csátanak munkahelyéről, mert ittasan ment be dol­gozni. Szegő doktorék fel­vették a kapcsolatot az szb- titkárral. Kérték: ilyen rö­vid idővel a nyugdíj előtt ne bontsák fel a munkavi­szonyt. Válasz: az illető gé­pen dolgozik, s a vállalat — az italozás miatt — fél a balesettől. Szegőék kérése: akkor bízzák meg más jel­legű tevékenységgel. Ered­Dr. Szcgőné Szűcs Erzsébet mény: a fegyelmi határo­zatot visszavonták, a férfi a cégtől ment nyugállo­mányba. 3. A fiatal pár együtt lakott a szülőkkel. Az idős néni háztartásbeli, férje kis nyugdíjjal rendelkezett. A fiatalok később elköltöztek, s az öregeknél hagyták hat­hetes gyermeküket. A Szegő házaspár — ügyvédi segít­séggel — unokatartási peri indított a fiatal pár ellen. A bíróság a férjet ötszáz, a nőt négyszáz forint tar­tásdíj fizetésére kötelezte. Sokaknak talán érthetet­len, hogy a jogi szolgálta­tást milyen eszközökből lehet honorálni. Nos. nincs szükség pénzre. Dr. Puskás Endre — aki egyébként egy budapesti nagyvállalat jog­tanácsosa — immár nyolca­dik éve segíti a házaspár munkáját. Teszi mindezt in­gyen, mégis felelősségtelje­sen. — Szép feladat ez — mondja Szegőné Szűcs Er­zsébet —. de sok persze a kudarc is. S az is tény: az üzemekkel, gyárakkal sok esetben lényegesen kön y- nyebb szót érteni, mint az érzéketlen gyermekekkel. A lényeg, hogy nem szabad' feladni soha ... (folytatjuk) Sárhegyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom