Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-05 / 80. szám

4*

NÉPÚJSÁG, 1986. április 6., vasárnap

MŰVÉSZETI DÍJASOK '86

Almásí Éva — kiváló művész

AMIÉRT A PYRKER-KÉPTÁR ELKERÜLT EGERBŐL

Megteremtve a Szépművészeti Mézeim alapjait

Giorgione: Ifjú képmása

Gentile Bellini: Cornaro Katalin királyné képmása

Almásí Éva arra is képes, ■ami talán a legnehezebb: két órán keresztül egyedül uralni a színpadot, lekötni a néző figyelmét, ezernyi színt felvillantani egyetlen nagy — dalokkal megszakított — monológban.

Egyedül — annak a drámának is ez a címe, amelyben partnerek nélkül játszik, amelyben torokszorí- tóan idézi fel egy színésznő, egy magányossá vált ember: Dómján Edit portréját.

Aimási Éva éppen csak érettségiző diáklány volt, amikor Dómján Edittel felváltva játszotta el Polly szerepét a Petőfi színházbeli Koldusoperában.

— Még el sem kezdtem főiskolai tanulmányaimat, amikor Szinetár 'Miklós, a Petőfi Színház alapítója és igazgatója szerződést ajánlott. Melyik tizennyolc éves lány tudna visszautasítani ilyen lehetőséget? Egy hályogkovács öntudatával játszottam, s tulajdonképpen csak a nyolcadik, tizedik előadás után döbbentem rá, hogy oda- fönit vagyok a trapézon, de nincs alattam védőháló, hogy mennyire nem tudok mozogni, beszélni, jelmezt viselni. Egy év múlva vettek fel a főiskolára, Simon Zsuzsa osztályába kerültem, s boldogan ittam magamba a tanárok szavait, örömmel tanultam, készültem a nagybetűs Pályára.

1965-ben végzett, aztán négy évadot töltött Angyalföldön, a József Attila Színházban. Sorozatban játszott el kihívó, dekoratív nőket, könnyűvérű lányokat. A skatulyán ez volt a címke: démon.

Tizenhat éve, 1970-ben került jelenlegi munkahelyére, a Madách Színházba. S lett egyik vezető színésze, akire — mint mondani szokás — színházat lehet alapítani. Aki egyforma magas színvonalon játszik Shakespeare-t, musicalt, mai magyar drámát, akitől nem áll távol a humor, a zene és a tánc sem. Nem panaszkodhat arra, hogy sok a szabadideje, a színházán kívül foglalkoztatja a szinkron, a rádió, a televízió.

— Az évek során sok szerepet eljátszott. Melyeket tartja fontosnak, emlékezetesnek?

— A Gellérthegyi álmok Iányalakját; azt hiszem, ez hozta meg számomra az igazi kiugrást. A Vígszínházban vendégként játszattam el a Popfesztivál női főszerepét, nagyon szép feladatnák tartom ma is. De említhetném Ibsen Hed- da Gablerjót, vagy a Spanyol Izabellát Illés Endre drámájában. S természetesen nagyon közel áll a szívemhez az Egyedül színésznőhőse, Zsuzsa, már csak azért is, mert Dómján Edit jó barátom volt. De nem akarom kihagyni a Macskákat sem, amely talán még húsz év múlva is telt háziakkal menne a Madáchiban.

— Milyen újahb feladatokra készül, min dolgozik?

— Két filmben kaptam nagyon szép szerepet, mindkettő a televízió számára készül. Az egyik a Bánk bán, Szőnyi G. Sándor rendezésében (ebben Ger.t- rudist játszom), a másik a Kreutzer szonáta, amelyet Zsurzs Éva rendez. Tolsztoj híres regényének tévé- válltozatában Liza szerepét alakítom.

Kárpáti György

Az 1828 és 1844 közötti időszakban Egerben látható volt Pyr- ker János László érsek világhírű festők alkotásait is magába foglaló gyűjteménye, amelynek történetéről egyelőre keveset tudunk. Százötven évvel ezelőtt, 1836- ban ajánlotta fel az érsek a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ez volt Pest és Buda első önálló képzőművészeti kiállítása, majd 1906-ban az Esterházy-képtárral együtt a Szépművészeti Múzeum értékes alapjává lett. Ma is ott látható.

Pyrker a képeket még li- lienfeldi apátként kezdte gyűjteni Ausztriában, de többségükhöz Velencében jutott hozzá, ahol pátriárka volt. Innen magával hozta azokat Egerbe, ahol azonban hozzáfogott a Líceum és a bazilika közé eső érseki palotaszárny átépítteté- séhez, amelynek az emeleti része bemutatóterem lett. Még ennek elkészülte előtt látta a festményeket Kazinczy Ferenc is, akit az érsek hívott meg a gyűjtemény megtekintésére. A kollekció városunkban is tovább gyarapodott ajándékozás, megrendelés, öröklés, stb. útján. Külön említést érdemel Markó Károly A Szent Hajdan Gyöngyeiből című festménye, mint a gyűjtemény egyetlen magyar művész által készített alkotása. Különösen szorosan kapcsolódott az összeállításhoz Josef Danhauser bécsi festő munkássága, aki több évet töltött a városban az érsek meghívására. Foglalkozott restaurálással, másolta nagy mesterek alkotásait, saját eredeti festményeivel járult az anyag színesítéséhez.

Az országgyűlésen a Magyar Nemzeti Múzeumnak Pyrker 1836-ban 154 festményt ajánlott fel. Az okot eddig többféleképpen magyarázták. Ezek közül az egyik legismertebb változat szerint, a befogadó épület elkészülése után az érsek felkínálta az alkotásokat a városnak, amely azonban nem vállalta a fenntartási költségeket. Egy másik verzió szerint az érsek és a vármegye, illetve a város közötti politikai ellentétekben kell keresni indítékot.

A valóság a következő: a „Megyei rendek” örömmel fogadták az elajándékozás hírét, és megbízták az országgyűlési követeket a törvénybe iktatás keresztülvitelével, amire sor is került. Az 1836. évi XXXVIII. törvénycikkely 2. paragrafusában ugyanis ez olvasható: „Felső — Eőri Pyrker János László, Patriárcha és Egri Érseknek azon nemes tette, minél fogva ritka jeles- ségű képgyűjteményét a Nemzeti Múzeum gyarapításául a Hazának felajánlá." Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a gesztust azon a napon tette, amikor az országgyűlés megszavazta a Magyar Nemzeti múzeum jelenlegi épületének pénzügyi fedezetét. Eredetileg bizonyára Egerben maradtak volna a művek, mert Pyrker egy szellemi és művészeti központ kialakításán fáradozott. Ezt bizonyítja az ország első magyar nyelvű tanítóképzőjének létrehozása, rajziskola létesítése, a bazilika felépíttetése, és a

korabeli városszépítő egyesület, az „Egri Szépítő Co- missió” megszervezése. E törekvésekhez szorosan kapcsolódott a képtárépítés is. Ezeket figyelembe véve kétségtelen, hogy az ajándékozás Pyrker hazafias cselekedete volt.

A reformkor idején valósult meg több nagy országos hatókörű művelődési intézmény. Ezek létesítésénél az önkéntes felajánlás formája volt a meghatározó, amelynek két alapvető változata terjedt el a gyakorlatban. Az egyik esetben széles körű gyűjtést indítottak, s ki-ki saját tetszése szerint támogathatta az így meghirdetett tervet, de meg is tagadhatta hozzájárulását. Az adomány nem csak pénz lehetett, hanem épület, telek, stb. is. Ily módon gyűlt össze például a Nemzeti Színház költsége is. A másik esetben valaki saját kezdeményezéssel gyűjteményét az országnak ajándékozhatta, egy intézmény felállítására vagy továbbfejlesztésére. Így jött létre a Nemzeti Múzeum Széchényi Ferenc gróf ajándékából, s ide tartozik az érsek tette is, e múzeum régi képtárának alapját vetette meg.

A kollekció 1836-tól kezdődően Egerben, mint „A nemzeti musaeum képtára” volt látható. Amikor Barabás Miklós ide érkezett, hogy megfesse az érsek

nagyméretű képét, itt Ti- zianót másolt. A festményeket Pestre szállították 1844- ben, a Nemzeti Múzeumba, ahol a következő évben ki is állították ideiglenesen azokat. A hivatalos megnyitásra 1846-ban került sor, «. ekkor azonban már nem 154, hanem 190 alkotást láthattak az érdeklődők.

De nem maradtak látnivaló nélkül a képzőművészet barátai. Alig fél évszázaddal a festmények elszállítása után már kialakult Pánthy Endre nagyprépost magángyűjteménye. Ebben néhány olyan kép is volt, amely egykor az érsek szobáinak falait díszítette. Néhány alkotás vendégként is visszakerült: Szmrecsányi

Miklós kérésére a Szépművészeti Múzeum igazgatója 12 festményt adott át ideiglenes letétként, az Egri Érseki Líceum Múzeuma számára. Így érkezett „haza” a Főegyházmegyei Könyvtár híres mennyezetfreskóját megfestő Kracker János Lukács egyik alkotása is. Ezt a tucatnyi festményt annyira féltették, hogy tűzkár elleni biztosítást is kötöttek rájuk. A képeket egészen addig megtekinthették, amíg a háború miatt 1944-ben be nem zárt a múzeum, s 1949-ben visszaszállították a Szépművészeti Múzeumba Budapestre.

Kiss Péter

Világirodalmi adomák

Lambrecht Kálmán és Var. ró István szerkesztésében a húszas évek elején látott napvilágot A világirodalom anekdotakincse című, kétkötetes összeállítás, amelyben a szerzők színes csokorba szedték a világtörténelem nevezetes egyéniségeiről elterjedt anekdotákat. A megörökített történetek főhősei között nem csak külföldi politikusok, írók, tudósok, művészek szerepelnek, szép számmal találhatók magyarok is.

★

zsábámnak jót tesz: tehát

megvesszük!

•k

Möliere-t, anyjától örökölt tüdőbaja egész életén át kínozta. Már egészen fiatalon különös ellenszenvvel viseltetett az orvosok iránt, darabjainak orvosszerepei is erre vezethetők vissza. Tőle származik a következő epés megjegyzés: — Boldog emberek az orvosok. Eredményeiket napfény világítja, tévedéseiket pedig föld borítja!

Heinrich Heine, a költő már utolsó napjait élte, amikor egyik barátja felkereste. Két ápolónő éppen akkor tette a beteget friss, tiszta ágyba, amikor a barát belépett.

— Hogy vagy, Heinrich? — kérdezte a látogató.

— Igen jól, pajtás — válaszolt a beteg költő. — Amint látod, engem az asz- szonyok még mindig a tenyerükön hordoznak!

k

Napólenonnak ■ lengyelországi diadalútja során egy ünnepségen bemutatták G. W. híres művésznőt, aki kissé tolakodó modorban azzal fordult.a hódítóhoz, hogy ajándékozza meg őt az arcképével.

— Itt van, tessék! —szólt a császár. A zsebéből kihúzott egy 100 sous-s Napóleon-tallért, és a művésznő kezébe nyomta.

k

Darwin nagyapja, Erasmus Darwin, a maga korának jelentős tudósa, beszédhibás volt, dadogott. Valaki megkérdezte tőle:

— Darwin úr, a dadogást nem találja egy kissé kényelmetlennek?

— Nem, uram — válaszolt nyugodtan a tudós —, mert közben van időm gondolkozni, s a beszélgetés során nem teszek föl szemtelen kérdéseket.

k

Schopenhauer, a világhírt filozófus, amikor barátját, W. Gwinnert felkérte végrendelete végrehajtójául, a megbízott az iránt érdeklődött, hogy a filozófus megengedi-e tetemének a felboncolását.

— Nem engedem! — szólt rövid gondolkodás után Schopenhauer. — Ha az orvosok eddig sem tudtak, úgy ezután se tudjanak meg rólam semmit!

i

*

Bolyai Farkas, matematikus orvosi tanácsot ritkán vett igénybe. Aranyerét dr. Szotyori József orvösbarát- ja kezelte, de nem sok eredménnyel. Végül naponkénti lovaglással tett kísérletet, s a módszer bevált. Egy ilyen lovaglásból. hazatérve találkozott az orvosával, és nevetve kiáltott oda:

— Barátom, vedd le a kalapod a lovam előtt. Ez a jószág kigyógyított, amire te nem voltál képes.

K. Gy. M.

Hampel József egyetemi tanár a Nemzeti Múzeum régiségtárának az igazgatója volt. Egy alkalommal bevittek hozzá egy karosszéket, amely állítólag Liszt Ferenc hagyatékából származott. A tudós, akit éveken át zsába kínzóit, szerette váltogatni a székeit: hol kemény, hol puha ülőhelyet használt. Ráült hát az új székre és így szólt:

— Az nem biztos, hogy ez a szék Liszt Ferencé volt, az viszont bizonyos, hogy a

■k

Alexandre Dumas francia írót egy alkalommal gyűjtőívvel keresték fel, s kérték, adakozzék egy szegény elhunyt adóvégrehajtó temetésére.

— Mennyibe kerül a temetés? — tette föl a kérdést Dumas.

— ötven frankba — hangzott a válasz.

— Akkor itt van száz frank! Temessenek el még egyet!

Megalakult az Országos Közművelődési Központ

A köziművelődés irányítási rendszerének fejlesztése, a feladatok hatékonyabb, összehangoltabb megoldása érdekében a Művelődési Minisztérium — tevékenységük önállóságát résziben megtartva — egységes szervezetbe kapcsolta össze a Művelődéskutató Intézetet és a Népművelési Intézetet. Az új szervezet, az Országos Közművelődési Központ vezetésével főigazgatóként Vitányi Ivánt bízták meg.

' A központ létrehozását többek között az indokolja, hogy az elmúlt években változások voltak a közművelődés fejlődésében, illetve társadalmi és gazdasági környezetében. Az irányítás fejlesztésének célja többszéktorúvá vált köz- művelődés, az állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, a szövetkezetek, az egyesületek 'közművelődési tevékenységének hatékonyabb . összehangolása, illetve e szervezetek és a tömegkommunikációs eszközök ilyen irányú munkájának fejlesztése, a rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerűbb és takarékosabb felhasználása.

E célokkal összhangban határozzák meg az új szervezet feladatait, amelyeket a szeptemberre elkészülő részletes szervezeti és működési szabályzatban rögzítenek. Az előzetes elképzeléseknek megfelelően az Országos Közművelődési Központ tevékenységi köre kiterjed a kulturális értékek alkotásával, befogadásával összefüggő kérdések vizsgálatára, a kultúra társadalmi és gazdasági vonatkozásainak kutatására, a különböző területeken folyó kiemelt kulturális kutatások koordinálására, illetve önálló kutatások végzésére. Fontos feladata lesz továbbá a művelődési mozgalmak szakmai támogatása, tapasztalatainak elemzése, illetve elterjesztése, valamint szakemberek képzése és továbbképzése az amatőr művészeti mozgalom egyes területéin. E szerteágazó feladatokat 'az intézmény a részben önálló szervezeti egységként működő Művelődéskutató Intézete és Módszertani Intézete — a korábbi Népművelési Intézet — útján oldja meg.