Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat

ÉVI SZÁZMILLIÓ

Vámhivatal - helyben

Nem könnyű rátalálni. A város központjában ugyan, de egy kis utcában áll a ház. amelynek bejárata mellett ott a tábla: vámhivatal.

Vámhivatal? Gyöngyösön?

— Majdnem kilencven üzem tartozik hozzánk, és ebből negyven az. ahová mindennap kimegyünk.

Tessék! Kinek maradtak még kétségei? Mészáros László pénzügyőr századosnak. a gyöngyösi vámhivatal vezetőjének a szavai mindent megmagyaráznak.

De — csak annyi az egész, hogy kimennek az üzemek, be, ott ellenőrzik a berakodást, aztán lezárják a jármű ajtaját és ezzel kész is minden?

Amikor nyomoznak

Elég sok mindenre oda kell figyelniük. Mert a Mátra az szőlő ás. gyümölcs is. tehát bor is és pálinka is.

— A borral már nem foglalkozunk: Az a tanács gondja lett. Mi csak akkor jutunk kapcsolatba a borral, ha exportra szállítják.

— Pálinkát főznek zugban a környéken?

— Főként a Mátra déli táján fordul elő ez még mindig. De nehogy azt gondolja. hogy az úgynevezett szegény emberek akarnak ilyen módon jövedelemhez jutni.

— Maguk barkácsolják otthon a főzőedényeket?

— Annak már régen vége. Ezek nagyon jó berendezések. De ha azt kérdezzük. ki csinálta meg. a válasz úgy hangzik: én.

— Hogyan jutnak el a zugfőzdékhez? Az orruk után?

— Lehet, hogy mosolyog- nivaló, de a felderítéskor az orrunkra is szükség van. Sokat segít azonban a lakosság is ...

— A törvény azonban védi mindenkinek a lakását.

— Így van. Ezért van szükség írásbeli határozatra.

amely vagy a helyiség ellenőrzésére szól, vagy házkutatásra. Előfordulhat más ügyben hogy személyi ellenőrzésről is döntenünk kell. Ezt motozásként ismeri a köznyelv.

— Ki állítja ki ezeket az iratokat?

— Mindig a vezető, a mi esetünkben: én.

— Mi történik akkor, ha eredménytelen lesz a ház. kutatás?

— Mielőtt megkezdenénk a helyszíni ellenőrzést, közöljük, hogy milyen jogok illetik meg az ellenőrzött személyt. Becsületsértésért, rágalmazásért tehet feljelentést. Mi tehát nagyon ügyelünk arra, hogy csők az alapos gyanú esetén kezdjünk eljárást.

Ezek szerint ez az egész felderítés nem is olyan egyszerű. Nem lehet „csak úgy" benyitni valahová.

A mi kis

,,közös piacunk”

Azt hihetné az ember, hogy a hatóságok semmit sem törődne}* azokkal a ki. rakodóvásárokkal, amiket naponta keresnek fel a hozzánk érkező turisták. Sok mindent lehet itt kapni: számítógéptől kezdve a használt bugyiig.

— Nem hunyunk szemet efölött, mert vétenek a tör. vényes rend ellen azok is, akik eladnak és azok is. akik vásárolnak.

— Mit tudnak tenni akkor, ha az eladó nem beszél magyarul?

— Tolmács nélkül nem kezdhetjük meg a kivizsgá. lást. Az eljárásról pedig jegyzőkönyv készül.

— Hadd hozakodjam elő egy kissé kényesebb témával. Valutázásra gondolok. Pincérek. benzinkutasok, fizető vendéglátók. hogy csak néhányat említsek, kö. vetnek el valutával szabálytalanságot?

Mészáros László parancsnok

— Mondanom sem kell, hogy az érvényes rendelke. zések szerint minden állampolgárnak joga van meghatározott értékben külföldi valutát tartani magánál. Az ennél nagyobb mennyiséget fel kell ajánlania a banknak.

— Ugye. nem azt akarja mondani, hogy ezt mindenki meg is teszi?

— Nem. Vannak, akik külföldi utazásukhoz gyűjtik. vannak, akik feketén eladják és vannak, akik itthon vásárolják el az úgy. nevezett valutaboltokban.

— Mennyien vannak?

— Alapos gyanú nélkül itt nehéz a helyzetünk. Igaz, hogy minden bejelentést kivizsgálunk, de végzünk kör. nyezettanulmányt is, hogy jobban tudjunk tájékozódni a „gyanúsított” személyét illetően. Alig számottevő mennyiségű „valutaügy" fordul elő nálunk.

— Még valamit ennél a tárgykörnél: a csempészet milyen mértékű? '

— A hajdanvolt csempé. szék ma már nem működnek. Nálunk főként a külföldre útlevéllel utazóknál fordul elő csempészés, ha nagyobb mennyiségű, vám nélkül behozott árucikket kínál megvételre. A kapott

A szállítmány Nagyrédéről indul Ausztriába

információk segítik ezt a felderítést.

Egyszóval: ha a vámhivatal nem is lát meg mindent, vannak, akik helyettük is kukucskálnak

Vagonok és kamionok

Az „igazi munka" mégiscsak a határainkon kimenő vagy bejövő áruk ellenőrzése.

Ki gondolná, hogy a gyöngyösi vámhivatal az elmúlt évben 544 beérkezett és 2546 kimenő vagon szállítmányát vizsgálta át. Gya. korlatilag ez azt jelenti, hogy felbontanak néhány csomagot, mert tudni akarják, az van-e benne, mint aminek lennie kell a pecsétes papírok szerint.

Ha nem az van. akkor ...? A „kellemetlenség” itt kéz. dődik.

De kamionból ás bejött 375 és kiment 1149. Nem akármilyen tételek ezek.

— Nálunk mindig van szolgálat. Január 1-től december 31-ig tart a munkánk. Előfordul, hogy éjjel kell valami nagyon fontos áru átvételéhez kimennünk, mondjuk a Gagarin erőműhöz. Nem vállalhatjuk magunkra annak a felelősségét. hogy leálljon egy fontos berendezés, mert... már lement a nap és a vámhivatal dolgozójának, a pénzügyőrnek is joga van a pihenéshez.

Természetesen az általános rend fegyelmezett magatartást és bejelentési kötelezettséget ró a partnerokra

is.

Itt érdemes megemlíteni, hogy tavaly körülbelül százmillió forint vámot könyveltek el a gyöngyösi hivatalban. Gondoljuk el, mennyi érték lehetett ennek az alapja.

Nőknek is

Ha Mészáros László példáját veszem, az kivételnek számít. Öt a családjának egyik tagja „oltotta be" a szakma iránt. Hogyan lettek a többiek pénzügyőrök?

— Van ennek a munkának presztízse — mondja a a parancsnok, majd hozzáteszi. — Anyagilag sincs okunk a panaszra. Gondoskodunk a fiatalokról. Ok térítés nélkül kapnak lakó.

Boltok József alhadnagy lezárja a kamiont

(Fotó: Szántó György/

helyet. A családosoknak ugyan bért kell fizetniük, de jut fedél a fejük fölé.

— Nők is teljesítenek szolgálatot?

— Nálunk ketten is. ök is felveszik az egyenruhát, ha szolgálatban vannak Azon túl mindenki civilben járhat. Nem „előírás", hogy nők is dolgozzanak nálunk, de olykor kimondottan előny, ha az eljárásba be kell von ni nőszemélyt is.

Az erkölcsi megbecsülésre pedig álljon itt példának Bollók József alhadnagy, aki legutóbb a Haza Szolgá. latáért Érdemérmet vehette át. Soron kívüli előléptetésben részesült Várkonyi Ru. dolf és Szőke Györgyné. mindketten főtörzsőrmes térből törzszászlósok lettek.

\Amint tehát a tények is jelzik: szép is. érdekes is. megbecsült is ez a pálya.

G. Molnár Ferenc

Fintorok

A most kővetkező történetek kitaláltak. Semmi közük a valósághoz. Ha valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen müve lehet.

A jelszó

— Kandírozott mandarinzselé színű kakukkos karórát kérnék — fordulok a Rendes bolt elnevezésű szaküzlet eladójához.

— Nincs — böki oda szemlesütve a hölgy.

— De hiszen ott van, annak a bácsinak is a kosarában — mutatok rá a pénztár felé igyekvő fehér botos öregemberre.

— Nincs — ismétli ugyanazzal a hangsúllyal, majd papagájszerűen még háromszor felfortyan:

— Nincs, nincs, nincs.

— De hiszen ezen múlik a boldogságom. Az anyósom azt mondta, hogy enélkül haza se menjek. Földönfutó leszek... — mondom sírástól fuldokló hangon.

— Nincs — így a válasz.

— Nincs, nincs, nincs.

— De hiszen engem a Nagyfejű elvtárs küldött — veszem elő az utolsó adut. Miközben magam is csodálkozom, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe.

— Miért nem ezzel kezdte — simogatja meg a fejem búbját a nő, de közben ismét erélyesebbre vált. — Ezt mindenki mondhatja. Tudja a jelszót?!

— Persze — csillan fel a szemem. De oly hirtelen szeretném kibökni, hogy nem jut eszembe. Leblokkolok. Mi lesz velem? Itt állok megfürödve. Szégyenszemre azt hiszik, hogy csaló, hazug, nagyhangú, mellébeszélő vagyok. És nincs is semmi közöm Nagyfejű elvtárshoz. Ahogy végigfutnak lelki szemeim előtt mindezek, s miközben ott látom magam előtt Nagyfejű elvtárs képzelt képét, beugrik, a jelszó.

— Bender Oszkár.

— Igen, igen — tapsolja

meg a választ partnerem. S máris vezet főnökéhez, akihez alig lehet bejutni, mert a szobája előtti folyosót plafonig rakott ládák zárják el. Bennük: kandírozott mandarinzselé színű kakukkos karórák.

A papagájember

Nyalvay Zénó, hivatásos karrierista és zugpecsenyesütő halkan kopogott főnöke ajtaján.

— Tessék — mondotta Baumeister Kazimir, a Vezetési és Rétegződési Rt. igazgatója.

— Igenis főnök — lépett be Nyalvay fülig érő szájjal, de arcáról azonmód eltűnt a vidámság, ahogy meglátta főnöke szomorú ábrázatát. Felismerte a helyzet súlyát: keserű képet vágott.

— Szép időnk van. drága jó Zénókám — mondotta az igazgató.

— Igenis, főnök — vágott közbe a könyökvédőt viselő beosztott.

— Nagyon szeretem, ha esik az eső — folytatta Baumeister —, mert ilyenkor olyan nagy a sár.

— Igenis, drága jó főnököm — recsegtette meg kappanhangját Nyalvay.

— Nincs jobb annál, amikor esténként hazafelé menet belépek egy-egy pocsolyába — folytatta a diri. — Imádom, ha a cipőmben tocsog a víz.

— Igenis, drága, drága igazgató úr — így Zénó. — A szívemből beszél. Én is éppen ezeket szeretem.

Az igazgató ezután sokat sejtetően elhallgatott. A ha. talmas íróasztalán lévő papírtenger között turkált. Hosszas keresgélés után egy gyűrött fecnit szedett elő.

— Tudja mi ez? — fordult Nyalvay felé.

Zénó megtorpant. Eddig még soha nem mondott nemet főnökének. Amaz látván beosztottja zavarát. így folytatta:

— Az ön kinevezése. Ne haragudjon meg kedves barátom, de arra gondoltam, hogy ön lesz a helyettesem. Régóta tetszik, hogy van önálló véleménye és azt nem rejti véka alá. Nem tagadom. nagyon megszerettem magát.

Nyalvaynak az udvaron

át vezetett az útja irodájába. Kezében lobogtatta kinevezését. Már jó pár lé. pést megtett, amikor észrevette, hogy elállt az eső. Persze ezt most már teljesen lényegtelennek tartotta.

Mese

a halandzsáiéról

Az öregebbek úgy tartót, ták hogy a CSÚSZÓPÉNZ UTÁN: A LEGNÉLKÜLÖZHETETLENEBB ANYAGI JUTTATÁSOK elnevezésű jótékonysági cég vezetője már gyermekkorában két nyelvet bírt. Igaz. anyanyelvét csak értette, de nem beszélte. Egészen más nyelvet beszélt, bár azt senki sem értette.

Történt egy napon, hogy beállított hozzá egy szegény vándorlegény, s előadta pa. nászát, hogy erre és erre lenne szüksége, mivel bizen- két gyermekével nagyon nehezen boldogul. Na mármost, mivel a szervezet zászlajára tűzte a rászorulók állami szintű felkarolását, így kér. te. hogy segítsenek rajta.

— Sabalaba ge tasamacaja — emelte fel mutatóujját a vezető.

Furcsa mód a vándorlegénynek is éppen a hálán, dzsa volt a második anyanyelve, így értette, hogjy azt mondta a másik: a Krisztus koporsóját sem őrizték in. gyen.

— Esele. mesele. tututu —

adta meg a választ a talpraesett férfi. Ami annyit jelentett: nem is koporsó,

ban temették el Krisztust.

— Sabalaba ge tasamaca- ja — ismételte a vezető ugyanazon a hangon.

A vándorlegény pedig ugyanazt vágta rá. mint először.

Amikor kilencvenkilenc, szer ismételték el a párbeszédet. a vándorlegénynek feltűnt, hogy a vezető levegő utón kapkod, majd lefordul a székéről. Akkor vette észre a legény, hogy a cégvezető kabátja alól ve. zeték húzódik a konnektorig. Azonnal rádöbbent, hogy egy emberszabású ro. bottal akarta megvívni csatáját. De az áramszünet közbeszólt.

Homa János