Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. április 18., péntek Manfred Wakolbinger: Fellépés előtt Josef Kern: Fritzi Alfred Klinkan: Az arc (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Vissza a színhez Fiatal osztrák alkotók kiállítása A magyar—osztrák kulturális csere újabb eseménye a fiatal osztrák művészek bemutatkozása a Műcsarnokban, a grazi Neue Galerie, az új törekvések előmozdítójának válogatásában. A közönség a nyolcvanas évek legújabb törekvéseit ismerheti meg a művekből. 16 művész festményeiből és szobraiból. A kiállítók a legfiatalabb nemzedék tagjai, 25- töl harmincévesig, de már vannak közöttük nemzetközi hí- rűek, mások most alakítják ki formanyelvüket. Az összkép változatos, sokszínű, bár leginkább az új expresszionizmus jellemző rá, amelyet most nemzetközi megjelöléssel transzavant- gardnak, az avantgárd törekvésen túlinak neveznek. A festők hátat fordítanak a hűvös, geometrizáló irányzatoknak, a különféle hatvanas, hetvenes években divatos, festészeten kívüli eszközök alkalmazásának, újra visszatérnek az ecsethez, és vele a színekhez. Örömmel fedezik fel és hangsúlyozzák is a szubjektum szerepét. Az olasz fiatal művészek sajátos klasszicizálási hajlama és a német új expresszionisták heves, vad színorgiái egyaránt hatottak rájuk, formálták életérzésüket, de a legerősebb bennük a hazai tradíció egyfajta újraélése, a barokk mozgalmasság szövődik össze bennük a modern festészet intellektuális élményeivel. Egy-egy művük visszautal régebbi korok formafelfogására, de a környezet annyira más, hogy a mű csak éppen jelzi a kiinduló élményt. A művészettörténet nagyjaihoz nyúlnak vissza, Alfred Klinkan például Brouwer kocsmajeleneteihez, ezt azonban színben és formában oly mértékben átírja, hogy csak a beavatottak ismernek rá az idézett alkotásra. A festő egyik kiállított képén például nagy, vörös, ülő oroszlánféle állatot fest az előtérbe, a háttérbe pedig nagy kék kecskebakokat. így a kép teljesen misztikussá válik, Brouwer lehetséges érzéseit idézi meg mai, freudi szimbólumokkal. Ezzel a módszerrel, erőteljes foltokkal festi meg nagyvárosi esti miliőben a palacsintasütő modern alakját is, az előtte sorban állókkal, a szék alatt vörösen izzó serpenyőkkel. Ismerősen cseng Alois Mosbacher, Hubert Schmalix, Siegfried Anzinger neve is, őket már a nemzetközi mezőnyben is jegyzik. Alois Mosbacher erőteljes szín- pásztákból összerótt, monumentális vásznai képzeletbeli tájakat vetítenek elénk némi szimbolikus töltéssel. Siegfried Anzinger alvilági figuráit a félelem, szorongás mozgatja. 1983-as „Címnélküli” festményének sötétből kivillanó, állatias alakjai Mednyánszky késői, extati- kus, menekülő csavargóival állnak igen közeli rokonságban, pedig nem hisszük, hogy a művész látta őket. Hubert Schmalix szintén figuralista. Leginkább feleségét festi a húszas évek német expresszionizmusának és a Neue Sachlichkeit-nak modorában. Josef Kernre is hat a Neue Sachlichkeit, de a pop art is. Azt festi, amit lát minden szépítés nélkül, könyörtelen, ironikus, leleplező szemlélettel. A nyolc fiatal szobrász munkái nálunk merőben szokatlanok, ök is a transz- avantgard sokirányú igazodását követik. Élményanyaguk eklektikus, a kubizmustól a futurizmuson át az art decoig minden stilustö- rekvés nagyjait idézik, nemritkán egy műben többet is. Legerősebb egyéniségük Erwin Wurm. Antropomorf alakzatokat, fatöredékekből, festett lécekből összetákolt szobrokat készít. Leghatásosabb metaforája a Boccioni műve alapján készült Für- dőzö figura; zaklatott, de kirobbanó erővel teljes szobor. Egymásra csúszott kulturális élmények alakítják a többi szobrász szemléletvilágát és kifejezésmódját is. A szobrászat klasszikus szabályairól műveikkel kapcsolatban beszélni nem lehet. Ahány figura, annyi szemlélet és megoldásmód. Manfred Wakolbringer Wotruba geometrizáló szobrainak ironikus változatait készíti. Gustav Troger Calder- ból indul ki, festett objete- ket hoz létre függő formákban, pop artos elemekkel, szinte színházi installációt alkotva emberi testrészek és használati tárgyak formáira kitömött vászonzsákokból. Arnold Strohmeier is festett szériákat készít gipszből, papírmaséból, oszlásnak indult korállokat, csontváz- töredékeket imitálva, bizonyos ritmus szerint összerakva. Manó Lindner kinyújtott testrészeket idéző, festett faszobrai emberi torzókra emlékeztetnek, de jeleknek is felfoghatók. A színes festés életet lehel a csonka formákba. Az új osztrák szobrászat megtörte az akadémikus hagyományt, mentesülni igyekszik az anyag- (kő, bronz, fa) megmunkálás évszázados törvényei alól is. Jelenleg valami köztes művészet a festészet és szobrászat között. Brestyánszky Ilona PATAKY DEZSŐ: Vakvágán you 000 V/3. — A háború? — húzta félre a száját a vékony1, sápadt, madárfejű ülnök. — Hol vagyunk attól, hogy mindent a háborúra lehessen kenni. A háború negyvenegy évvel azelőtt befejeződött, ember! Negyvenegy éve! Emlegetni is kár. A helyzetén ezzel nem segíthet. .. Melegén ádámcsutkája felugrott az állkapcsok alá. A bíró magához húzta a jobbján ülő madárfejű ülnököt, valamit súgott neki. A tárgyalás során már nem is szólalt meg többé. Hallgatott csak és apró szemeivel pislogott. — Hogy érti azt, hogy a háború az oka mindennek? — kérdezte kíváncsian a bíró. Az ügyész — hosszú, fekete fiatalember — lába kilógott az íróasztal alól, állát kezére támasztotta, s ceruzájával érdekes jeleket rajzolt egy papírlapra. Melegán a papírszeletet nézte meredten. A bíró észrevette, ő is letekintett egy pillanatra a pulpitus magasságából. Ismerte az ügyészt, nem ez volt az első közös ügyük. Hallotta, amint a tárgyalások elején az ügyész azt mondta a kíváncsiskodó újságíróknak: ,,Btk. 253. paragrafus, első bekezdés. Sima ügy, nem lesz sok kec- mecelés. Látták mikor ölt, plusz a vádlott is beismerte bűnösségét. A kvóta 5— 15 év. Remek riportot lehet belőle kerekíteni. Mozdonyvezetőről van szó. Ügy gondolom, nagyon stílusos lenne ez a cím: „Vakvágányon. .Sima ügy? Ha csak a törvényhelyet, a paragrafust nézzük! — gondolta a bíró és ceruzájával megkopogtatta az asztallapját. — Több figyelmet kérek. ..! Es mondja el kérem, hogyan érti ezt a „háború az oka mindennek"-et? A tárgyalóterem ablakai előtt fenyők álltak. A törzsüket fél karral is átérni, nem nőttek túlságosan magasra. Tomszkban nem lehetett fél karral átérni a fenyőket. Meg is nőttek jó magasra. Tomszk. .. Itt volt hadifogoly... Tizenkilenc éves legényként az utolsó hadba szálltak között volt. Még a puskáját sem sütötte el. És hadifogoly lett. Hat év után került 'haza Tomszk- ból. Már a szülei sem éltek. Nem volt senkije, aki várta volna. De hazajött... Ó, azok a tomszki fenyők! ! ! Fadöntésnél hiába vigyáztak, valakit mindig maga alá taposott. Emlékszik egy kar- paszományos őrmesterre, gőgös, kegyetlenkedő fajta volt, azt mesélték róla, hogy egy bakát a jeges Dnyeperbe futtatott, mert „tiszteletlenül” beszélt Hitlerről. Az a szerencsétlen baka szobafestő és mázoló volt, akár a Führer, és ott veszett a jég alatt. Az egyik fadöntésnél ez a karpaszományos Hitler - imádó maradt véresen a fenyőtörzs alatt. Az őrök nem vettek észre semmit, pedig akarattal csinálták az egészet. A halott karpaszomá- nyost nem sajnálta senki, csak éppen elkaparták a fagyos földben, nem tűztek a fejéhez keresztet sem... Zsúfoltak voltak a barakkok, csontukig vágott a fagy. Takarodó előtt levizelték a szalmát, legalább annyi meleget érezzenek. Aztán más tábor, fűtött barakkok következtek, de neki már mindegy volt akkor. Örök nyavalyát szerzett. Itthon volt már jó ideje, megházasodott, de gyereke nem volt. Elment az orvoshoz, egy, öt, tíz orvoshoz is. Megmondták neki, saját gyerekről ne is gondolkozzon, mert nem lehet. Olyan asszonyra várt, akinek már van gyereke. Mert a gyereket nagyon kívánta, ha nem az ő vére, akkor is. örült, amikor megismerkedett Kollár Rózsival. Viselés volt éppen, s nem kellett elválni se, mert csak úgy összeálltán élt egy férfival . .. Tomszk. Hideg barakkok. Levizelt szalma. Örök nyavalya.. . Hogyan érti hát, hogy a háború az oka mindennek? — .. .Csak úgy általánosságban értem... — mondta halkan a bírónak. — Mit csinált azon az emlékezetes napon? (Folytatjuk) Freek Neirynck író. Színdarabok. tévéjátékok, karcolatok és paródiák kedvéit szerzője hazájában, Belgiumban. Emellett sokáig aktív bábjátékos volt, jelenleg pedig a genfi Teater Taptoe bábszínház művészeti vezetője. A belga—magyar kulturális egyezmény keretében 11 napot töltött hazánkban, hogy megismerkedjen gyermek- és bábszínházainkkal. így jutott el az egri Harlekin társulatához, ahol két napon keresztül figyelte a műhelymunkát és az előadásokat. — ön meglehetősen szerteágazó tevékenységet folytat. Nem jár ez azzal a veszéllyel, hogy szétforgácsolja magát? — Hivatásom szerint író vagyok, de pusztán ebből szinte lehetetlen megélni Belgiumban. Ezért aztán igyekszem megragadni a lehetőségéket. Egyelőre még nem érzem magam fáradtnak, inkább felvillanyoz ez a sokféleség. — Kérem, ismertessen meg bennünket a bábszínházával! — A Teater Taptoe a legnagyobb ilyen intézmény hazánkban. Hat színésszel évente kétszáz előadást tartunk az országban vándorolva, de rendszeresen eljutunk külföldre is. Tavaly például az ÜSA-ban, Ausztriában és Fraciaországban vendégszerepeltünk. — Milyen művekből áll a repertoárjuk? — Csak újonnan írott da- rabotkat adunk elő, klasszikus mesejáték már öt éve nincs a műsorunkon. Előadásaink háromnegyede szól a gyerekeknek, negyedrésze inkább a felnőtt közönségnek készül Nem köteleztük el magunkat egyetlen játékstílus mellett sem, mindegyikből merítünk szükség esetén. — Nálunk a színházak az állam anyagi támogatásával működnek. 1önöknél van-e ilyen hozzájárulás? — Évente 800 ezer belga forintot kapunk. Ennek az összegnek a megítéléséhez tudni kell, hogy egy munkás évi átlagjövedelme eléri a 600 ezer forintot. Így a támogatás szinte csak jelképes és a saját bevételeinktől való függés, a sikertelenségtől való félelem állandó stresszt jelent. Nem minden produkció sikerülhet kiválóra. A művésznek is joga van a bukáshoz, de e2 nálunk egyenlő a halállal. Ezért is tartom rendkívül jónalk a nagyobb támogatást nyújtó magyar művészetpolitikát. — Pedig nálunk komoly viták folynak a színházi struktúra és az állam mecénást szerepe körül... — Én úgy látom, hogy a nagyobb anyagi és egzisztenciális biztonság több lehetőséget teremt a kísérletezésre, kiérlelt produkciók létrehozására. Bár másrészt el is kényelmesíthet. — Itt-tartózkodása alatt járt a Nemzeti Színházban, az Arany János Gyermekszínházban, látta az Állami Bábszínház és a Harlekin Bábszínház előadásait. Milyen tapasztalatokat gyűjtött eddig Magyarországon? — Kedvező benyomásokkal távozhatok majd. Először is: meglepett a magyar bábjáték minősége, amit én világszínvonalúnak ítélek, akár a szakmai tudást, akár a művészi teljesítményeket nézem. A díszletek és a figurák sok fantáziával készülnek, részben ennek is köszönhetők a látványos be„Meglepett a magyar bábjáték magas színvonala ..." mutatók. Az igazgatók rendkívül jól képzettek, bár néha kissé régimódinak tűnnek . .. Az is szimpatikus volt, hogy itt a gyerekeknek is igazi színházban játszanak, ahol a páholytól a büféig minden megtalálható. Így szinte észrevétlenül megtanulják az illemszabályokat és a szokásokat, ez pedig hallatlanul nagy lehetőség. — Sajnos, sokan közülük kamaszkorukra mindezt elfelejtik ... Bizonyára lát olyan területeket is, ahol még ránk férne a fejlődés. — Dramaturgiai szempontból kevésbé volt színes a paletta, mint vártam. Nézeteim szerint a színháznak tükörnek kell lennie! Olyan darabokra van szükség, amelyékben a fiatalok szembesülnek saját életük és a társadalom őket is érintő problémáival. Ez hatásos segítője lehet felnőtté válásuknak. Nos, erre nem nagyon láttam példákat itt. Ami még kifogásolható, az egyik- másik színész rutinszerű, klisékre építő, teátrális játéka, de ismétlem, a többségre nem ez jellemző. összegzésképpen elmondhatom, hogy sok ötletet kaptam, az egészen kis részletektől, az általános gondolatokig. Hogy helyi példát említsek, megragadott az élő színészi játéknak és a marionett-technikának az a szimbiózisa, amit az egri bábszínház Hófehérke előadásán láttam. Az utamat tehát sikeresnek értékelem és biztosan tudom majd az otthoni munkámban hasznosítani az itt tapasztaltakat. — Eljönne-e vendégszerepelni társulatával hazánkba? — Ha meghívást kapunk, nagyon szívesen vállalkozunk egy ilyen útra. És mi is szívesen vendégül látjuk Belgiumban a magyar bábjátékosokat. Meggyőződésem ugyanis, hogy egymás kölcsönös megismerése mind- annyiunknak előnyére válik ... Koncz János Bábszínházvezető Belgiumból „A művésznek is joga van a bukáshoz...”
