Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 16., szerda 5 A LEGFONTOSABB, HOGY SZÁMÍTANAK RÁNK Megújuló közösség Érdeklődő, a világra figyelni tudó fiatalok között járva, fiúkkal, lányokkal kicsit alaposabban elbeszélgetve a mozgalmi életről, szinte kitapintható mostanában a kisebb közösségek ■megújulási vágya. Érthető ez, hisz a közelgő KISZ- ikongresszusra készülődvén, ilendiületet kaptak a legaktívabbak. Akadnak azonban olyan kollektívák, ahol már korábban megkezdődött az egészséges erjedés, s ma már megszilárduló mag várja az elkövetkező eseményeket. „Gyere csak, nézd meg, hogy dolgoznak a mieink” — kaptam a barátságos invitálást majd fél évvel ezelőtt. A Kiskörei Vöröshajnal Tsz KISZ-eseihez végre eljutottam a napokban. A negyventagú alapszervezet képviselői a párttitkár irodájában fogadtak, szemmel láthatóan nagyon otthonosan. Mivel tudom, hogy a nagyközség életében a szövetkezet, s így a K'ISZ-esei is meghatározó szerepet játszanak, az első kérdés óhatatlanul így hangzik: — Mennyire valódi ez a tagság, s hányáknak van tagkönyve mindössze formálisan? Timkóné Juhász Ibolya ■nagy levegőt vesz és rávágja. — Szóval .rögtön a közepébe? Hát, tessék! Bizony voltak és vannak is — igaz csökkenő mértékben — gondjaink az aktivitással. Valószínűleg ugyanazokat az okokat sorolom majd, amiket minden olyan településen elmondhatnak, ahonnan hiányzik a tinédzser korosztály. A nyolcadikosok oigyanis elmennek a városokiba tanulni, aztán katonának, .lehet, hogy ott is ragadnak, de ha hazajönnek is, már felnőttek, s belefeledkeznek a családalapítás, a házépítés gondjaiba. A mi tagságunk átlagéletkora jelenleg huszonhat év. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. Aíki éveken át a fészekrakással kell hogy legyen elfoglalva, azt bizony nehéz elcibálni egy-egy közös buliba. — Azt mondjátok, nektek mégis sikerült összekovácsolni a csapatot* Hogyan? Antal József a felelet éléibe vág. — Mint alapító tag, hadd ■mondjak néhány szót azért, hogy világosabb legyen, honnan indultunk. Szóval az az Igazság, hogy kezdetben, még a hetvenes évek végén, rendkívül lelkes gárda volt itt. Szinte (mindent együtt csináltunk, sok volt a közös sportrendezvény, a társadalmi 'munka, még téli üdülésre is elment a csapat. ■Aztán, amikor a törzsgárdisták buzgalma a már fön- tebbiek miatt lankadt, valahogy nem akadtak olyanok, akik a helyükre mozgósítani, szervezni álljanak. Egyre fogyott a tagság, azt mondanám szívem szerint, meg is szűnt a KISZ. Mi. régiek éreztük, hogy ez nem mehet így tovább. Kibontakozási elképzeléseink összetalálkoztak a gazdasági és a pártvezetőség rendkívül segítő, támogató ösztönzésével. ■Hát így kezdődött. — Lássuk akkor a konkrétumokat! Az eddig hallgató KISZ- titkár most kapcsolódik a beszélgetésbe. Mint kiderült. Siposné Sós Ildikó szerénysége indokolt, hisz, bár korábban az Egri Alpári Gyula Szakközépiskolában egyik fő szervezője volt az akcióknak, itt a téeszben funkciójában csak január óta dolgozik. — Fölmértük az adottságainkat, s ennek megfelelően alakítottuk ki a programjainkat, s a vállalásainkat is. Az utóbbi volt az egyszerűbb. Hogy egy példát mondjak, nálunk egy gépkocsivezető az üzemanyagtakarékosságot tűzi ki célul. Mások hasonlóképpen kapcsolódnak a tsz gazdasági terveihez. Társadalmi imunkákat is olyanokat vállalunk, amelyeket rugalmasan lehet végezni, így köztük a védett fákkal, növényekkel kialákított angol- parkunk fölötti védnökséget. — És a nehezebbje? — Hát, igen. Ahhoz, hogy valóban eggyé kovácsolód- jék a társaság, kell az is, úgy gondolom, hogy közösen szórakozzunk, családosak és még társkeresők, mindannyian ... — Most hároméves a kisfiam — szólt közbe Timkóné. — Egy-egy kirándulás vagy sportvetélkedő már élvezetes számára is, akárcsak a többi KISZ-es apróságainak. A kötivíziggel, a ruhaipari szövetkezet fiataljaival szoktunk összefogni. Én ezt azért is jónak tartom, mert a közös rendezvények lassan eltüntetik azt a megnevezhetetlen ellentétet, a falubéliek és a telepiek között, melyeket ré- gefbben még mint a pedagógus 'alapszervezet tagja is ■megfigyelhettem. Ifj. Magyar János láthatóan nem bőbeszédű. Megrágja a szót. amikor arra kérem, erősítse meg a hallottakat, ha úgy gondolja. — Én korábban a Vízépnél, előtte a Bervában dolgoztam, de soha nem éreztem úgy, hogy a lehetőségeinek megfelelően működik a KISZ nálunk. Először, tavaly mondtam azt a feleségemnek, hogy most igen, most csináltunk Valamit... — Ezek szerint otthon is téma a mozgalmi munka? — Hát, hogyne, hisz a feleségem tavaly a nagyközségi titkár megbízott helyettesítője volt..., ő, Köti- víziiges Persze, náluk alapvetően másképp mennék a dolgok, hiszen egy csoportban vannak. Úgy, azt gondolom, könnyebb elismeréseket szerezni, mint nálunk, ahol a sok idénymunka miatt már az is eredmény volt kezdetben, hogy rendszeresek voltak az összejöveteleink. Ma már persze nem itt tartunk. — Hogy hol, arra ismét Antal József felel. — Régi vesszőparipám, hogyha követőket szeretnénk állítani, akkor az iskolákba, az úttörőkhöz kell elmenni, őket kell beoltani, mert amikor elhatároztuk, hogy új alapokra helyezzük a szervezeti életün- iket, szinte fájt, hogy a családos veteránok jobban lelkesedtek, mint a húsz év körüliek. De hát kialakult személyiségeket már igazán nehéz „nevelni". Siposné töpreng: — Én azt szeretném, ha rendszeresen találkoznánk a nyolcadikosokkal. Sajnos, a srácok nemigen törik magúkat azért, hogy politikai vitaköri előadásokat tarthassanak, félnek, hogy fogós kérdéseket tesznek fel a gyerekek. Egyelőre leszavaztak, de nem adtam fel, megígértem, hogy konkrét témákat hozok, hátha úgy többen akadnák majd bátrak. Molnár József, a párttitkár elgondolkodva hallgatta a mondottakat. Nem titkolja, szívügye, hogy erősöd-1 jék a szervezet, mert a téesz is csak úgy tudja megoldani a növekvő feladatokat, ha 1 ehhez megnyeri a fiatalokat. — Kulcskérdés, hogy számíthassunk irájúk — véli. — ■Ehhez viszont az kell, hogy erős 'és ütőképes legyen a csapat. Én úgy látom, szerencsére ehhez a legjobb úton haladnak ... Németi Zsuzsa OLIMPIAI OTPRÓBAKLUB GYÖNGYÖSÖN A tömegsport fellendítéséért Annak idején Csia László kezdte el a városi KISZ- bizottság részéről megszervezni a gyöngyösi Olimpiai ötpróbaklubot. Jelentkezett is jó néhány sportot kedvelő (fiataül Rendszeresen készültek a próbákra, közösen edzettek a fiúk és a lányok. A csoportot jelenleg Kuzbelt Hilda, a Gyöngyösi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézet testnevelő tanára irányítja. Aki „ráadásul” még a Batthyány .téri sporttelep vezetője is. — Az idén második esztendeje irányítom a közösséget — mondta Hilda. — Kezdetben 39-en voltunk, majd 57 főre emelkedett a létszámunk. Rendszeresen találkozunk a nagyobb próbák előtt. Minden edzésről, próbáról írásban értesítjük klubunk tagjait. Folyamatosan tartunk felkészítő jelleggel a nagy próbák előtt tréninget. Például közösen végigjárjuk a túrák útvonalát. — Ügy tudom „idősebbek" is akadnak közietek... — Igen, ez így igaz. A fiatalok nagy része 20 év alatti. De több középkorú, családos klubtagunk is aktívan bekapcsolódik munkánkba. Említhetném a Várallyai, az Ali és a Szmolnik családot, akik csemetéikkel együtt mindig részt vesznek a próbákon. Talán az sem elhanyagolandó, hogy a gyöngyösieken kívül Karácsondról, Gyöngyöshalászról, Mátra- füredről és Gyöngyösoroszi- ból is szívesen járnak edzéseinkre. — Munkátokhoz . kiktől kaptok segítséget? — A KISZ Gyöngyös Városi Bizottsága mellett működő sport-munkabizottságtól. Jó a kapcsolat, mondhatnám úgy is. maximálisan együttműködünk a Városi Tanács testnevelési és sportosztályával, az Ifjú Gárda parancsnoksággal. A túrák alkalmával a teázta- tásban mindig az ifjúgárdisták szoktak nekünk segíteni. De sorolhatnám tovább. — Terveitek? — Szeretnénk, ha megmaradna és eredményesen továbbműködne klubunk. A tömegsport fellendítését szolgáljuk. Lehetőséget adunk olyan embereknek, fiatotoknak és idősebbeknek egyaránt, akik nem sportolnak rendszeresen. A napokban lesz a kerékpártúra, májusban a futás. Ezekre már készülünk. Szívesen vesszük az újabb jelentkezőket. Aki a gyöngyösi olimpiai ötpróbaklub tagja akar lenni, az jelezze a városi KISZ-bizottságon. Egyébként minden megmozdulásról plakáton keresztül is tájékoztatjuk az érdeklődőket. Érdemes ezeket figyelni. (korcsog) A FIATAL DIPLOMÁSOK NEVÉBEN Szövetségeseket keresve... E.raei zónán smeres emDernea mondhatja magát. Mindennapi munkája során azt csinálja, ami a szenvedélye, a számítástechnikával foglalkozik. Alig túl a harmincon, vezető beosztásban van, komolyan számítanak a véleményére és döntéseire. A SZÜV egri központjának fiatal közgazdásza, a társadalmi szervezetekben is tevékeny. Többek között — két év óta — a MTESZ ifjúsági koordinációs bizottságának megyei titkára. Nemrégiben az egyesület fiatal aktivistáinak első Ízben országos fórumot hívtak össze, amelyen szőkébb hazánkat ő is képviselte. (Fotó: Köhidi Imre) Munkahelyén, a Számítás- technikai és Ügyvitelszervezői Vállalat új épületében kerestük fel. Harmadik emeleti irodájának ajtaján a felirat: szervezési és programozási osztályvezető. — Hogyan kapott fiatalon ilyen felelős megbízatást? — Pályázat útján kerültem a SZÜV-höz. Hat évvel ezelőtt, amikor a vállalatot létrehozták, fiatal, végzett szakembereket kerestek. Akkoriban a salgótarjáni számítóközpontban dolgoztam. Vonzott a város, a magasabb beosztás, azért jöttem Egerbe. Egyébként debreceni születésű vagyok, a Számviteli Főiskolát Salgótarjánban végeztem, s először ott is helyezkedtem el. Első munkahelyemen négy évet töltöttem, s időközben Budapesten egyéves számítógépes szervezői tanfolyamra jártam. Emellett persze az ottani kollektíva KlSZ-titká- raként szakmai és szabadidős programokat szerveztem. Szóval, ott voltam mindenütt. — Gondolom, a mozgalmi gyakorlat jól jött később a vezetői munkában is... — Szeretek az emberekkel foglalkozni — mosolyo- dik el beszélgetőtársunk. — Amikor idekerültem, előnyt jelentett szakmai tapasztalatom, s az, hogy „kívülről” érkeztem. A KISZ-ben pedig szervezési gyakorlatot szereztem. Azért nem volt könnyű! Négy évig termelési osztályvezetőként dolgoztam, két éve pedig a szervezési és programozási osztály élén fejlesztéssel is foglalkozom. Beosztottaim nagyobbrészt felsőfokú végzettségű emberek. A piac szerzése, a szerződéskötések, a szervezési munka irányítása a teendőnk. — Mit jelent ez közelebbről? — Miután sikerült megegyeznünk egy vállalattal, hogy például a bérrendszerét mi elemezzük, munkatársaim kidolgozzák a programot, majd egy szakemberekből álló zsűri bírálja el. Többek között ennek lebonyolítása is a mi feladatunk, Emellett persze állandóan igyekszünk lépést tartani az országos számítástechnikái színvonallal. No és azori túl a folyóiratok, tapasztalatcserék segítségével. — Bizonyára ezt az egyesületi tevékenység is segíti. — 1980-ban az egyik tagegyesület, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság ifjúsági felelőse lettem Heves megyében. Az itteni feladatom közvetlenül kapcsolódott a munkakörömhöz. A számítástechnikának próbáltunk híveket szerezni. — Milyen formái voltak ennek? — Számítógépes bemutatókat tartottunk. Sajnos, ezek csak szűk körben zajlottak, talán nem volt elég hatékony a propagandánk. Sikeresebbnek bizonyultak a KISZ megyei bizottságával és a TIT-tel közösen létrehozott tanfolyamok. — A MTESZ megyei szervezetének ifjúsági felelőseként nyilván megszaporodtak a teendői. — Két éve bíztak meg azzal, hogy a „reál értelmiség” fiataljainak gondjait, elképzeléseit képviseljem. Népszerűsítsem az egyesületi rendezvényeket, s hozzam közel a különböző szakmák ifjú „tudósait”. Bár más társadalmi szervezetek aktivistái segítenek ebben, azért mégis úgy tűnik, elég nagy fába vágtam a fejszét. — Ezek szerint a műszaki és a természettudományos kultúra terjesztése nehezebbnek bizonyult? — Erről azért szó sincs. Tavaly például a gyöngyösi softverbörze sikeres volt. Inr kább az érdekeltség, az ösztönzés hiánya ami nehézséget okoz. S itt nemcsak anyagiakra gondolok... — Erről a januári országos fórumon is szó esett... — Sok megszívlelendő helyzetelemzés, javaslat hangzott el ezen az értekezleten. Ezek egy részét a februári megyei küldöttgyűlésen én is felvettem. Egyebek mellett azt, hogy ösztönözné a fiatalokat, ha a MTESZ, illetve az egyes vállalatok konkrét és hasznosítható megbízásokat adnának pályakezdő mérnököknek, szakembereknek. Olyanokat, amelyék az értékelés után nem kerülnek a fiók mélyére, netán pénzt, értéket is hoznak. Nem csak készítőjének, hanem a megrendelőknek, s végső soron a népgazdaságnak. .. Több lehetőséget akarunk a tudományos tevékenységre, s a gyakorlati megvalósítás felelősségét is vállaljuk! Ezt már el lehet és el kell kezdeni a felsőoktatásban. A tudományos diákköri tanulmányok, Alkotó Ifjúság pályázatok, diplomamunkák hasznosítása is nagyrészt ábránd ma még. További feladatunk a nyelvtanulás népszerűsítése, szakmai utak szervezése. Elmondtam azt is, hogy a mi generációnk felkészülten szeretné átvenni a stafétabotot az idősebbektől a MTESZ vezetőségében. Ehhez megbízásokat kérünk. Jogos igény az is, hogy az alkotó munkát végzőket pótlékkal, egyéb juttatásokkal ösztönözzék. Ez összefügg a „Teái” értelmiség jelenlegi egzisztenciális helyzetével, amely mindenki előtt ismert. Remélem, ezekhez a célokhoz sikerül szövetségeseket találnom kortársaim körében a MTESZ-en belül és más fórumokon is. Jó lenne, ha mi fiatalok megismernénk egymás szakterületeit, így jobban tudnánk becsülni és felhasználni a korszerű természettudományos és műszaki értékeket, s talán egyszer megnyerjük ügyünknek a humán értelmiséget is. Jámbor Ildikó PAJTÁSOK ÍRTÁK Üttörőév Kompokon Ebben a tanévben úttörőcsapatunk is a 40. születésnap jegyében dolgozik. Kezdődött az ünnepélyes sta- fétaindítással szeptember 29-én. Itt a rajok adták egymásnak a feladatokat. A staféta pedig egy szépen hímzett nyakkendő. A 7. és 8. osztály egész éves feladatot kapott: csapattörténet-kutatást, melynek során találkozókat szerveznek, riportokat készítenek régvolt úttörőkkel, hajdani út- ■ törővezetőkkel. Decemberben. csapatnévadónk születésének 101. évforulóján beindult a csapatrádió rendszeres adása. A műsorok gazdája az ekkor alakult Riporter őrs. Másik évfordulóról is megemlékezünk ez év májusában: 10 éve vette fel csapatunk Hámán Kató nevét. E két nevezetes alkatomból született meg emblémánk terve: a háromágú lángból kinövő piros szegfű (mely Hámán Kató egyik fedőneve volt), s körötte a felirat: Hámán Kató Úttörőcsapat, Kompolt. Ez fogja díszíteni matricaként pólónkat, trikónkat. Az ebből a tervből készült jelvényt kapta meg minden kisdobos és úttörő fei- szabadulásunk évfordulójára rendezett ünnepélyes csapatösszejövetelen. Büszkén fogjuk viselni ezt a jelvényt, s igyekszünk úgy dolgozni, tanulni, hogy méltók legyünk a jelképre. Galambos Krisztina , 6. o. tanuló Kompolt
