Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 16., szerda 5 A LEGFONTOSABB, HOGY SZÁMÍTANAK RÁNK Megújuló közösség Érdeklődő, a világra fi­gyelni tudó fiatalok között járva, fiúkkal, lányokkal kicsit alaposabban elbeszél­getve a mozgalmi életről, szinte kitapintható mostaná­ban a kisebb közösségek ■megújulási vágya. Érthető ez, hisz a közelgő KISZ- ikongresszusra készülődvén, ilendiületet kaptak a legaktí­vabbak. Akadnak azonban olyan kollektívák, ahol már korábban megkezdődött az egészséges erjedés, s ma már megszilárduló mag várja az elkövetkező eseményeket. „Gyere csak, nézd meg, hogy dolgoznak a mieink” — kaptam a barátságos invi­tálást majd fél évvel ezelőtt. A Kiskörei Vöröshajnal Tsz KISZ-eseihez végre eljutot­tam a napokban. A negyven­tagú alapszervezet képvise­lői a párttitkár irodájában fogadtak, szemmel látható­an nagyon otthonosan. Mivel tudom, hogy a nagy­község életében a szövetke­zet, s így a K'ISZ-esei is meghatározó szerepet játsza­nak, az első kérdés óhatat­lanul így hangzik: — Mennyire valódi ez a tagság, s hányáknak van tagkönyve mindössze for­málisan? Timkóné Juhász Ibolya ■nagy levegőt vesz és rávág­ja. — Szóval .rögtön a köze­pébe? Hát, tessék! Bizony voltak és vannak is — igaz csökkenő mértékben — gondjaink az aktivitással. Valószínűleg ugyanazokat az okokat sorolom majd, ami­ket minden olyan települé­sen elmondhatnak, ahonnan hiányzik a tinédzser kor­osztály. A nyolcadikosok oigyanis elmennek a városok­iba tanulni, aztán katonának, .lehet, hogy ott is ragadnak, de ha hazajönnek is, már felnőttek, s belefeledkeznek a családalapítás, a házépí­tés gondjaiba. A mi tagsá­gunk átlagéletkora jelenleg huszonhat év. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. Aíki éveken át a fészekra­kással kell hogy legyen el­foglalva, azt bizony nehéz elcibálni egy-egy közös bu­liba. — Azt mondjátok, nek­tek mégis sikerült összeko­vácsolni a csapatot* Hogyan? Antal József a felelet élé­ibe vág. — Mint alapító tag, hadd ■mondjak néhány szót azért, hogy világosabb legyen, hon­nan indultunk. Szóval az az Igazság, hogy kezdetben, még a hetvenes évek végén, rendkívül lelkes gárda volt itt. Szinte (mindent együtt csináltunk, sok volt a kö­zös sportrendezvény, a tár­sadalmi 'munka, még téli üdülésre is elment a csapat. ■Aztán, amikor a törzsgárdis­ták buzgalma a már fön- tebbiek miatt lankadt, va­lahogy nem akadtak olya­nok, akik a helyükre moz­gósítani, szervezni álljanak. Egyre fogyott a tagság, azt mondanám szívem szerint, meg is szűnt a KISZ. Mi. régiek éreztük, hogy ez nem mehet így tovább. Kibonta­kozási elképzeléseink össze­találkoztak a gazdasági és a pártvezetőség rendkívül se­gítő, támogató ösztönzésével. ■Hát így kezdődött. — Lássuk akkor a konk­rétumokat! Az eddig hallgató KISZ- titkár most kapcsolódik a beszélgetésbe. Mint kiderült. Siposné Sós Ildikó szerény­sége indokolt, hisz, bár ko­rábban az Egri Alpári Gyu­la Szakközépiskolában egyik fő szervezője volt az akciók­nak, itt a téeszben funkció­jában csak január óta dol­gozik. — Fölmértük az adottsá­gainkat, s ennek megfelelő­en alakítottuk ki a program­jainkat, s a vállalásainkat is. Az utóbbi volt az egy­szerűbb. Hogy egy példát mondjak, nálunk egy gép­kocsivezető az üzemanyag­takarékosságot tűzi ki cé­lul. Mások hasonlóképpen kapcsolódnak a tsz gazdasá­gi terveihez. Társadalmi imunkákat is olyanokat vál­lalunk, amelyeket rugalma­san lehet végezni, így köz­tük a védett fákkal, növé­nyekkel kialákított angol- parkunk fölötti védnökséget. — És a nehezebbje? — Hát, igen. Ahhoz, hogy valóban eggyé kovácsolód- jék a társaság, kell az is, úgy gondolom, hogy közö­sen szórakozzunk, családo­sak és még társkeresők, mindannyian ... — Most hároméves a kis­fiam — szólt közbe Timkó­né. — Egy-egy kirándulás vagy sportvetélkedő már él­vezetes számára is, akár­csak a többi KISZ-es apró­ságainak. A kötivíziggel, a ruhaipari szövetkezet fia­taljaival szoktunk összefog­ni. Én ezt azért is jónak tar­tom, mert a közös rendez­vények lassan eltüntetik azt a megnevezhetetlen ellen­tétet, a falubéliek és a te­lepiek között, melyeket ré- gefbben még mint a pedagó­gus 'alapszervezet tagja is ■megfigyelhettem. Ifj. Magyar János látha­tóan nem bőbeszédű. Meg­rágja a szót. amikor arra kérem, erősítse meg a hal­lottakat, ha úgy gondolja. — Én korábban a Vízép­nél, előtte a Bervában dol­goztam, de soha nem érez­tem úgy, hogy a lehetősé­geinek megfelelően műkö­dik a KISZ nálunk. Először, tavaly mondtam azt a fele­ségemnek, hogy most igen, most csináltunk Valamit... — Ezek szerint otthon is téma a mozgalmi munka? — Hát, hogyne, hisz a fe­leségem tavaly a nagyköz­ségi titkár megbízott helyet­tesítője volt..., ő, Köti- víziiges Persze, náluk alapvetően másképp men­nék a dolgok, hiszen egy csoportban vannak. Úgy, azt gondolom, könnyebb elisme­réseket szerezni, mint ná­lunk, ahol a sok idénymun­ka miatt már az is eredmény volt kezdetben, hogy rend­szeresek voltak az összejö­veteleink. Ma már persze nem itt tartunk. — Hogy hol, arra ismét Antal József felel. — Régi vesszőparipám, hogyha követőket szeret­nénk állítani, akkor az is­kolákba, az úttörőkhöz kell elmenni, őket kell beolta­ni, mert amikor elhatároz­tuk, hogy új alapokra he­lyezzük a szervezeti életün- iket, szinte fájt, hogy a csa­ládos veteránok jobban lel­kesedtek, mint a húsz év körüliek. De hát kialakult személyiségeket már igazán nehéz „nevelni". Siposné töpreng: — Én azt szeretném, ha rendszeresen találkoznánk a nyolcadikosokkal. Sajnos, a srácok nemigen törik ma­gúkat azért, hogy politikai vitaköri előadásokat tart­hassanak, félnek, hogy fo­gós kérdéseket tesznek fel a gyerekek. Egyelőre lesza­vaztak, de nem adtam fel, megígértem, hogy konkrét témákat hozok, hátha úgy többen akadnák majd bát­rak. Molnár József, a párttit­kár elgondolkodva hallgatta a mondottakat. Nem titkol­ja, szívügye, hogy erősöd-1 jék a szervezet, mert a téesz is csak úgy tudja megolda­ni a növekvő feladatokat, ha 1 ehhez megnyeri a fiatalokat. — Kulcskérdés, hogy szá­míthassunk irájúk — véli. — ■Ehhez viszont az kell, hogy erős 'és ütőképes legyen a csapat. Én úgy látom, sze­rencsére ehhez a legjobb úton haladnak ... Németi Zsuzsa OLIMPIAI OTPRÓBAKLUB GYÖNGYÖSÖN A tömegsport fellendítéséért Annak idején Csia László kezdte el a városi KISZ- bizottság részéről megszer­vezni a gyöngyösi Olimpiai ötpróbaklubot. Jelentkezett is jó néhány sportot ked­velő (fiataül Rendszeresen készültek a próbákra, kö­zösen edzettek a fiúk és a lányok. A csoportot jelen­leg Kuzbelt Hilda, a Gyön­gyösi Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkás- képző Intézet testnevelő ta­nára irányítja. Aki „ráadá­sul” még a Batthyány .téri sporttelep vezetője is. — Az idén második esz­tendeje irányítom a közös­séget — mondta Hilda. — Kezdetben 39-en voltunk, majd 57 főre emelkedett a létszámunk. Rendszeresen találkozunk a nagyobb pró­bák előtt. Minden edzésről, próbáról írásban értesítjük klubunk tagjait. Folyama­tosan tartunk felkészítő jel­leggel a nagy próbák előtt tréninget. Például közösen végigjárjuk a túrák útvo­nalát. — Ügy tudom „időseb­bek" is akadnak közietek... — Igen, ez így igaz. A fiatalok nagy része 20 év alatti. De több középkorú, családos klubtagunk is ak­tívan bekapcsolódik mun­kánkba. Említhetném a Várallyai, az Ali és a Szmolnik családot, akik cse­metéikkel együtt mindig részt vesznek a próbákon. Talán az sem elhanyago­landó, hogy a gyöngyösie­ken kívül Karácsondról, Gyöngyöshalászról, Mátra- füredről és Gyöngyösoroszi- ból is szívesen járnak ed­zéseinkre. — Munkátokhoz . kiktől kaptok segítséget? — A KISZ Gyöngyös Vá­rosi Bizottsága mellett mű­ködő sport-munkabizottság­tól. Jó a kapcsolat, mond­hatnám úgy is. maximáli­san együttműködünk a Vá­rosi Tanács testnevelési és sportosztályával, az Ifjú Gárda parancsnoksággal. A túrák alkalmával a teázta- tásban mindig az ifjúgár­disták szoktak nekünk se­gíteni. De sorolhatnám to­vább. — Terveitek? — Szeretnénk, ha meg­maradna és eredményesen továbbműködne klubunk. A tömegsport fellendítését szolgáljuk. Lehetőséget adunk olyan embereknek, fiatotoknak és idősebbek­nek egyaránt, akik nem sportolnak rendszeresen. A napokban lesz a kerékpár­túra, májusban a futás. Ezekre már készülünk. Szí­vesen vesszük az újabb je­lentkezőket. Aki a gyöngyö­si olimpiai ötpróbaklub tag­ja akar lenni, az jelezze a városi KISZ-bizottságon. Egyébként minden megmoz­dulásról plakáton keresztül is tájékoztatjuk az érdek­lődőket. Érdemes ezeket fi­gyelni. (korcsog) A FIATAL DIPLOMÁSOK NEVÉBEN Szövetségeseket keresve... E.raei zónán smeres emDernea mond­hatja magát. Mindennapi munkája során azt csinálja, ami a szenvedélye, a számí­tástechnikával foglalkozik. Alig túl a harmincon, vezető beosztásban van, ko­molyan számítanak a véleményére és dön­téseire. A SZÜV egri központjának fiatal közgazdásza, a társadalmi szervezetekben is tevékeny. Többek között — két év óta — a MTESZ ifjúsági koordinációs bizott­ságának megyei titkára. Nemrégiben az egyesület fiatal aktivistáinak első Ízben országos fórumot hívtak össze, amelyen szőkébb hazánkat ő is képviselte. (Fotó: Köhidi Imre) Munkahelyén, a Számítás- technikai és Ügyvitelszer­vezői Vállalat új épületében kerestük fel. Harmadik eme­leti irodájának ajtaján a felirat: szervezési és prog­ramozási osztályvezető. — Hogyan kapott fiata­lon ilyen felelős megbíza­tást? — Pályázat útján kerül­tem a SZÜV-höz. Hat évvel ezelőtt, amikor a vállalatot létrehozták, fiatal, végzett szakembereket kerestek. Ak­koriban a salgótarjáni szá­mítóközpontban dolgoztam. Vonzott a város, a magasabb beosztás, azért jöttem Eger­be. Egyébként debreceni szü­letésű vagyok, a Számviteli Főiskolát Salgótarjánban vé­geztem, s először ott is he­lyezkedtem el. Első munka­helyemen négy évet töltöt­tem, s időközben Budapes­ten egyéves számítógépes szervezői tanfolyamra jár­tam. Emellett persze az ot­tani kollektíva KlSZ-titká- raként szakmai és szabad­idős programokat szervez­tem. Szóval, ott voltam min­denütt. — Gondolom, a mozgalmi gyakorlat jól jött később a vezetői munkában is... — Szeretek az emberek­kel foglalkozni — mosolyo- dik el beszélgetőtársunk. — Amikor idekerültem, előnyt jelentett szakmai tapaszta­latom, s az, hogy „kívül­ről” érkeztem. A KISZ-ben pedig szervezési gyakorla­tot szereztem. Azért nem volt könnyű! Négy évig ter­melési osztályvezetőként dol­goztam, két éve pedig a szervezési és programozási osztály élén fejlesztéssel is foglalkozom. Beosztottaim nagyobbrészt felsőfokú vég­zettségű emberek. A piac szerzése, a szerződéskötések, a szervezési munka irányí­tása a teendőnk. — Mit jelent ez közelebb­ről? — Miután sikerült meg­egyeznünk egy vállalattal, hogy például a bérrendsze­rét mi elemezzük, munka­társaim kidolgozzák a prog­ramot, majd egy szakembe­rekből álló zsűri bírálja el. Többek között ennek lebo­nyolítása is a mi felada­tunk, Emellett persze állan­dóan igyekszünk lépést tar­tani az országos számítás­technikái színvonallal. No és azori túl a folyóiratok, tapasztalatcserék segítségé­vel. — Bizonyára ezt az egye­sületi tevékenység is segíti. — 1980-ban az egyik tag­egyesület, a Neumann János Számítógéptudományi Tár­saság ifjúsági felelőse let­tem Heves megyében. Az it­teni feladatom közvetlenül kapcsolódott a munkaköröm­höz. A számítástechnikának próbáltunk híveket szerezni. — Milyen formái voltak ennek? — Számítógépes bemuta­tókat tartottunk. Sajnos, ezek csak szűk körben zaj­lottak, talán nem volt elég hatékony a propagandánk. Sikeresebbnek bizonyultak a KISZ megyei bizottságá­val és a TIT-tel közösen létrehozott tanfolyamok. — A MTESZ megyei szer­vezetének ifjúsági felelőse­ként nyilván megszaporod­tak a teendői. — Két éve bíztak meg azzal, hogy a „reál értelmi­ség” fiataljainak gondjait, elképzeléseit képviseljem. Népszerűsítsem az egyesüle­ti rendezvényeket, s hoz­zam közel a különböző szak­mák ifjú „tudósait”. Bár más társadalmi szervezetek aktivistái segítenek ebben, azért mégis úgy tűnik, elég nagy fába vágtam a fejszét. — Ezek szerint a műsza­ki és a természettudomá­nyos kultúra terjesztése ne­hezebbnek bizonyult? — Erről azért szó sincs. Tavaly például a gyöngyösi softverbörze sikeres volt. Inr kább az érdekeltség, az ösz­tönzés hiánya ami nehézsé­get okoz. S itt nemcsak anyagiakra gondolok... — Erről a januári orszá­gos fórumon is szó esett... — Sok megszívlelendő hely­zetelemzés, javaslat hang­zott el ezen az értekezleten. Ezek egy részét a februári megyei küldöttgyűlésen én is felvettem. Egyebek mellett azt, hogy ösztönözné a fia­talokat, ha a MTESZ, illet­ve az egyes vállalatok konk­rét és hasznosítható megbí­zásokat adnának pályakez­dő mérnököknek, szakembe­reknek. Olyanokat, amelyék az értékelés után nem ke­rülnek a fiók mélyére, ne­tán pénzt, értéket is hoz­nak. Nem csak készítőjé­nek, hanem a megrendelők­nek, s végső soron a nép­gazdaságnak. .. Több lehe­tőséget akarunk a tudomá­nyos tevékenységre, s a gya­korlati megvalósítás felelős­ségét is vállaljuk! Ezt már el lehet és el kell kezdeni a felsőoktatásban. A tudomá­nyos diákköri tanulmányok, Alkotó Ifjúság pályázatok, diplomamunkák hasznosí­tása is nagyrészt ábránd ma még. További feladatunk a nyelvtanulás népszerűsíté­se, szakmai utak szervezé­se. Elmondtam azt is, hogy a mi generációnk felkészül­ten szeretné átvenni a sta­fétabotot az idősebbektől a MTESZ vezetőségében. Eh­hez megbízásokat kérünk. Jogos igény az is, hogy az alkotó munkát végzőket pót­lékkal, egyéb juttatásokkal ösztönözzék. Ez összefügg a „Teái” értelmiség jelenlegi egzisztenciális helyzetével, amely mindenki előtt ismert. Remélem, ezekhez a célok­hoz sikerül szövetségeseket találnom kortársaim körében a MTESZ-en belül és más fórumokon is. Jó lenne, ha mi fiatalok megismernénk egymás szakterületeit, így jobban tudnánk becsülni és felhasználni a korszerű ter­mészettudományos és mű­szaki értékeket, s talán egy­szer megnyerjük ügyünknek a humán értelmiséget is. Jámbor Ildikó PAJTÁSOK ÍRTÁK Üttörőév Kompokon Ebben a tanévben úttörő­csapatunk is a 40. születés­nap jegyében dolgozik. Kez­dődött az ünnepélyes sta- fétaindítással szeptember 29-én. Itt a rajok adták egymásnak a feladatokat. A staféta pedig egy szépen hímzett nyakkendő. A 7. és 8. osztály egész éves fel­adatot kapott: csapattör­ténet-kutatást, melynek so­rán találkozókat szerveznek, riportokat készítenek rég­volt úttörőkkel, hajdani út- ■ törővezetőkkel. December­ben. csapatnévadónk szüle­tésének 101. évforulóján be­indult a csapatrádió rend­szeres adása. A műsorok gazdája az ekkor alakult Riporter őrs. Másik évfordulóról is megemlékezünk ez év má­jusában: 10 éve vette fel csapatunk Hámán Kató ne­vét. E két nevezetes alka­tomból született meg emb­lémánk terve: a háromágú lángból kinövő piros szeg­fű (mely Hámán Kató egyik fedőneve volt), s körötte a felirat: Hámán Kató Úttö­rőcsapat, Kompolt. Ez fogja díszíteni matri­caként pólónkat, trikónkat. Az ebből a tervből készült jelvényt kapta meg min­den kisdobos és úttörő fei- szabadulásunk évfordulójá­ra rendezett ünnepélyes csapatösszejövetelen. Büsz­kén fogjuk viselni ezt a jel­vényt, s igyekszünk úgy dolgozni, tanulni, hogy mél­tók legyünk a jelképre. Galambos Krisztina , 6. o. tanuló Kompolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom