Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 88. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 15., lődd 3 I Érdekünk Elképesztő számot hallottam arról, hogy mennyi ke- í meny valuta lehet kint a családi kasszákban. Százmil- l hókat emlegetnek, de azt is állítják, hogy a milliárd ! használata is szükséges lehet a teljes összeg megjelö- í lésénél. Nem tudom, mi az igaz. De azt tudom, hogy az ér- I vényben lévő rendelet által meghatározott mennyiség- j nél jóval több jut a statisztikai átlag szerint egy-egy j személyre, j Jó-e ez nekünk? Szerintem nem jó. Nekünk, a közösségnek nem jó. ’ Másképpen az államnak nem jó. Bevallom, nem sá- | pítozni akarok, nem megbotránkozva szólni arról, i hogy micsoda dolog ez. Ha egyszer a rendelet..., ha az I állampolgári fegyelem. .., ha a a. . . ! Annyira naiv én • sem lehetek, hogy azt higgyem, a rendelet létezése min- i dent megold. Mert, más a rendelet és más a valóság. ! A cinikusok szerint minden rendelet csak arra jó, hogy legyen mit kijátszani. Én ebben sem hiszek. A társas életet szabályozni kell, mert különben nincs társas élet. Mivel perlekedem hát? Miért morgolódom? Azért, hogy a rendelkezők véleménye, azt is mondhatnám, hogy a rendelkezők elképzelése nem épül rá a valóságra. Azt is szoktuk hangoztatni, hogy a tények makacs dolgok. Miért nem vesszük hát figyelembe ezeket a tényeket olyankor, amikor valamit szabályozni akarunk? Esetünkben a magánkézben lévő valuták forgalmát. Mert azzal, hogv megszerveztük a háromnapos „bevásárló utakat” az Ibusz és más irodák révén, elismertük, hogy akinek pénze van, kimegy és megveszi azt, amit szeretne birtokolni, vagy amit itthon jó áron el tud adni. Ja, hogy a vámok. . . ? Ja, hogy a szabálysértés. .. ? Persze ez is benne van a kockázatban. De ha sikerül, már megérte. Azt is tudom, hogy sokan hiánytalanul fel it tüntetik, mit hoztak magukkal. De ez még az ügynek csak az egyik oldala. A másik? Nem megérné, ha a magyar állampolgár itthon tudná elkölteni a valutáját? Számoljunk csak! Mellesleg: mennyi valutánk maradna meg más célra, ha az utazási irodáknak ezt a keretét a beszerzési utak elmaradása nem apasztaná? Ebben az egész javaslatban nincs semmi rendkívüli. Az élet nem áll meg, mondjuk nagy bölcsen és ezt tudomásul kellene vennünk a magánkézben lévő valuták esetében is. Annyira pedig kell jó kereskedőnek lennünk, hogy lássuk: a dollármilliók belső megmozgatása olyan üzlet, amit más úton-módon boldog örömmel könyvelnénk el. Tehát... ? Nekem, sajnos, személyesen nincsenek ilyen gondjaim. G. Molnár Ferenc MINDEN ÜGYBEN EL KELL JÁRNI Amikor a vállalati jogász ad tanácsot... A különböző vállalatoknál — megyénkben is — 10 éve működnek munkahelyi jogsegélyszolgálatok. Annak idején a szakszervezetek kezdeményezték megvalósításukat azzal a céllal, hogy a dolgozók „házon belül” kérhessenek szakszerű útmutatást a különböző problémákról, elkerülve ezzel az időt és pénzt emésztő utánjárást. A cégeken belül alkalmazott, alapos tudással rendelkező szakemberek, felvilágosítással, képviselet ellátásával szükség esetén a hatóságok előtti eljárással segítik a dolgozók jogainak, érdekeinek hatékonyabb védelmét, l Az elmúlt évek tapasztalatairól dr. Ráduly Barnabással, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának jogi tanácsadójával, valamint néhány vállalat képviselőjével beszélgettünk. Mivel az 1985-ről készített megyei statisztikai adatok összegzése még nem készült el, így az ezt megelőző évi beszédes számok közül említünk néhányat. A megye vállalatainál 3595 üggyel fordultak a jogsegélyszolgálatosokhoz. Ezen belül többek között munkajogi, társadalombiztosítási, államigazgatási, család- és főként polgárjogi kérdésekkel keresték meg a megbízott szakértőket. A jogi segítséggel kapcsolatos teendők munkahelyenként másmás személyre tartoznak. Gyakorta alkalmaznak rövidített munkaidőben nyugdíjas jogászokat, illetve ilyenfajta mellékfoglalkozást vállaló szakembereket. Hozzájuk többnyiré hetente egy alkalommal fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal a felvilágosítást igénylők. Elsősorban tanácsadással foglalkoznak, de kivételes esetben a szakszervezet felkérésére jogi képviseletre is vállalkoznak. A kezdeményezés egyértelműen bevált, népszerű, ezért a jövőben tovább érdemes és szükséges szervezni működésüket a megyében. A Mátravidéki Cukorgyáraknál a megalakulása óta, 1976-tól tevékenykedik a szervezet. Jelenleg egy nyugdíjas jogász látja el a teendőket, nyolcszemélyes, testület segítségével. Hatvanban és a selypi üzemegységben tavaly 56 ügyben fordultak dr. Király Józsefhez, a megbízott képviselőhöz. Az adatok szerint Selypen többen élnek a lehetőséggel, de ez azzal is magyarázható, hogy ott nem működik ügyvédi munkaközösség. Amint megtudtuk, a vállalaton belül évek óta eredményes a szolgálat, s ezért a dolgozók is nagyobb bizalommal keresik fel pket. Az Egri Vasöntöde a kisebb cégek közé tartozik, ennek ellenére az 1980-ban létrehozott „hivatal” segítségét sokan igénylik. Dr. Utassy Lászlót havonta négy alkalommal kereshetik fel a tájékoztatást kérők. Különösen polgárjogi, kártérítéssel, illetve vagyonjogi ügyekkel kapcsolatban kérik tanácsát. 1985-ben két esetben volt ügyfelének peres képviselője. Vallja: az egyszerűbbnek tűnő vitás kérdésekben is el kell járni, képviselni kell az érdekeket. Persze, mindez a dolgozó érdeke is, hiszen a tanácsadás és képviselet ingyenes. A faszobrászok, kárpitosok, bútorok asztalosai — úgy tűnik — nem szorulnak rá a paragrafusok ismerőire, de az is lehet, hogy nem ismerik a jogsegélyszolgálat előnyeit. Az Agria Bútorgyárban ugyanis dr. Chikán Zoltán nyugdíjas ügyvéd elmondása szerint nem igénylik a szolgáltatást. Tavaly csupán tizenhatszor fordultak hozzá: akkor is tanácsért, amelyekre vállalati jogász szerepkörben adott választ. B. K. Együtt, egymásért — nyugdíjasán is Pártmunka a lakóterületen Amikor a páricletet, a mozgalmi tevékenységet emlegetjük, jobbára a vállalati, szövetkezeti vagy a különböző intézményekben dolgozó kommunistákra gondolunk. Sokan talán el sem tudják képzelni, hogy a munkahelyeken kívül is telhetnek tartamasan, színesen és érdekesen a napok, kinek-kinek újra meg újra akadhat olyan dolga, amely szükebb és tágabb körben egyaránt hasznos, feltétlenül a társadalom tetszésével találkozhat. Ez utóbbiakat látszik igazolni a közelmúltban folytatott beszélgetésünk is az egri IV. számú pártkörzetben. — Korántsem valljuk, hogy nincsenek, nem lehetnek hozzánk hasonlók — mondta nyugdíjas elvtársai körében Bakos Gyuláné titkár, aki egyébként főállásban a megyei tanács elszámoló hivatalának aktív könyvelője, pénztárosa —, hiszen aligha van rendkívüli abban, amit csinálunk. A legtermészetesebb, hogy mindig találunk magunknak feladatokat, s amikre vállalkozunk, azokat el is végezzük! No, persze — mint kiderült — azért nem volt ez mindig, s mindenkinek any- nyira nyilvánvaló! — Nem tagadom — magyarázta Tóth János —, amikor ide kerültem, magam is kissé félve, szorongva léptem át hivatalos helyiségünk küszöbét, mivel bizony sokféle szóbeszéd járta, s másokhoz hasonlóan úgy gondoltam: nehéz lesz felcserélni a megszokottat az ismeretlennel. Ám, szerencsére hamar megszerettem az új légkört, gyorsan összebarátkoztam az itteniekkel, s nagyobb zökkenő nélkül sikerült folytatnom a pártmunkát. — Mi több — ahogyan Hóra Gyula még hozzáfűzte — nagyobb kedvvel is társul ez a folytatás. Jó né- hányan egyenesen úgy találják, hogy most tehetnek csak igazán szívből, önzetlenül, mindenfajta „helyezkedés", egyéni érdek nélkül. Hiszen, a körzetben már nem kell gyűjteniük a ,;jó pontokat”, valamennyien pusztán belső indíttatásból iparkodnak nap nap után, s legfeljebb társaik, a területen élők, dolgozók egyszerű köszönetét kapják. . önmagában is embert próbáló, hogy a megyeszékhelyi pártkörzetek közül övék a legnagyobb. A Petró- és Csomós-tanyáktól a Ráchegyig, a Május 1. utcától a Száláig, hóstyákat, belvárosi házakat felölel. S igen változatos, amivel foglalkoznak. Az ismertebb tennivalók mellett felvállalják a lakosság úgyszólván minden gondját. A Hazafias Népfront bizottságával — amelynek különben Hóra Gyula a titkára —, illetve a tanács- és póttanácstagokkal együtt lakógyűléseken, különféle fórumokon, nyílt napokon, előadásokon tájékozódnak és tájékoztatnak a legaktuálisabb kérdésekről. Eljárnak „égető” ügyekben, hadakoznak a közeli tanintéztek szomszédságában nyílt kocsma ellen, tejivó, zöldség-gyümölcs bolt létesítését sürgetik, társadalmi akciókat hirdetnek, s élükre állva segítenek a problémák megoldásában, Eger szépítésében, gyarapításában. — Mivel sok a kisnyugdíjas, az istápolásra szoruló idős ember — sorolta tovább a párttitkár —, külön is iparkodunk a helyzetükön valamit könnyíteni. Nem csak szociális segélyezésüket szorgalmazzuk a városházán, hanem például a téli tüzelő beszerzésében is a segítségükre vagyunk. Rendszeresek az öregekkel való nyilvános találkozók is az esztendő utolsó hónapjában. S tervezzük, hogy legközelebb már nem csupán apró ajándék kerül a karácsonyfa alá, hanem esetleg disznótorral is egybekötjük a kedves kis műsort. Nagyrészt a saját forintjainkból. .. összeírni is meglehetősen fárasztó, amit csak úgy. kapásból felidéztek! A kezdeményezésükre került ismét régi helyére a Vörös tüzér szobra, közreműködésükkel sikerült hosszú idő után rendbe tenni a Hősök temetőjét, több más mellett kétszer is társadalmi munkájukat adták a felsötárkányi ifjúsági tábor építéséhez. Törődnek a lakóterületi hátrányos helyzetű fiatalok sorsának javításával, patronálják a Gyermekvárost. Gyümölcsöző kapcsolatokat ápolnak a dohánygyári csomagolok szocialista brigádjával, különösen jó az együttműködésük a III. Számú Ál. talános Iskolával. Az úttörőkkel — akik rendszeres szereplői a pártrendezvényeknek — egész sor összejövetelen találkoznak. — Egyrészt személyes tapasztalataink, élményeink közreadásával iparkodunk gyarapítani az apróságok ismereteit, másrészt a két idősebb generációval együtt izgalmas túrákat szervezünk nekik minden évben a hajdani partizánok „lábnyomain” a történelmi emlékhelyek megtekintésére, hagyománytiszteletük, munkásmozgalmi, hazafias érzelmeik erősítésére — részletezte Balatoni András, aki maga is tagja a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének. — Voltunk már így együtt többször is Hangonyban, megfordultunk Karancsberényben, Miskolcon és a közelebbi Makiáron. A részvétel minden esetben jutalom: csakis a legkiválóbb pajtásokat visz- szük az utakra. S öröm észrevennünk. hogy az ösztönzés eredményes! Nem a titkár az egyetlen „aktív" kommunista az alapszervezetben. Ahogyan beszélték: többi között tagjaik sorába tartozik az Amfora kirendeltségvezetője is, akin keresztül szinte az egész telepet megnyerték programjuknak. Kiváltképpen az if- jabbakat tudják mozgósítani egy-egy nemes cél érdekében. Ennélfogva a területen végzett társadalmi munkák — amelyekkel különben 1984-ben elsők lettek a város tizenkét körzete közül — értékben tavaly is több millió forintra rúgtak! Pártmunkájuk szorosan a mindennapi élethez igazodik. Akinek nem jut a vezetőségi vagy pártcsoporti feladatokból, az valamelyik munkabizottságban kap megbízást. Az ügyesebb kezűek kérés nélkül is kötelességüknek tekintik kis „szék- házuk” karbantartását, ünnepségek alkalmával pedig nagyobb csinosítását, tetszetősebb dekorálását is. A beteglátogatók zsebből is meg- megtoldják a magukkal vitt ajándékokat. S a tagdíjakkal foglalkozó sem valamiféle pénzbeszedő. Amit Hora Gyuláné visszaemlékezése még inkább megerősített: — Volt rá eset, nem is egyszer, hogy nyugdíjas elvtársam előre akarta fizetni több bélyeg árát, amit, nyilván nem engedtem. S meg is mondtam mindjárt, hogy azért, mert nem kizárólag a pénz miatt, hanem egyéb okokból is akarom hónapról hónapra látni. Egyszerűen kíváncsi vagyok arra, hogy miként telik az ideje, milyen az egészsége. Osztozni kívánok örömében és bánatában. Mert hozzánk, közénk tartozik, felelősek vagyunk érte. Aztán — fűzte hozzá mosolyogva — utóvégre én is csak nyugdíjas vagyok, s számomra sem utolsó dolog egy kis beszélgetés ! A hetvenegynéhány tagú pártalapszervezetben egybehangzó vélemény, hogy a szinte serdülő korától itt nevelkedő, már hosszú ideje tisztségviselő s több mint másfél évtizede — a legrégebben — titkárként tevékenykedő Bakos Gyuláné táplálja bennük a tüzet. Látván, hogy a titkár már említett főállása, városi pártbizottsági tagsága, nem utolsósorban pedig családi, nagymamái teendői, 93 éves édesanyjának ellátása mellett végzi köztük a munkáját: maguk is igyekeznek helytállni. S azon vannak, hogy ez a lobogás a fiatalabbikra, a legifjabbakra is „átragadjon". Jó úton járnak. . . Gyóni Gyula Kályhák, tűzhelyek Salgótarjánból A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban évente mintegy 100 ezer gáztűzhelyet és szilárd tüzelésű kályhát készítenek. A több mint 1700 dolgozót foglalkoztató nagyüzem az idén 1,2 milliárd forint termelési értéket tervezett. Elsődleges feladatként a hazai igények kielégítését' tervezik, de exportra is kerül: Ausztriába, NSZK-ba, Dániába, Hollandiába termékeikből. Pálfi Sándor a gáztűzhely elosztóját szereli A jó hatásfokkal üzemelő Karancs tűzhelyek a szerelősoron ^ | (Fofó:^ Szabó Sándor),
