Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 88. szám 1986. április 15., kedd ÁRA: 1,80 FORINT NE CSAK ÜNNEPI ALKALOMMAL védelme Tisztújítás az észak-magyarországi bizottságnál Természetes módon ak­kor kerül iá figyelem hom­lokterébe valamilyen tár­sadalmi jelenség, ha min­dennapos feszültségforrás­sá válik. Így .például kör­nyezetvédelemről is azóta esik sok szó, mióta szeny- nyezett a levegő, a víz. Ugyanígy baj van a csalá­dok körül is, egyre több olyan gond jelentkezik, amely a familiáris kap­csolatok lazulásából, átala­kulásából következik. Elsősorban a legvédtele­nebb korosztályok szenve­dik a legtöbb 'hátrányt eb­ből: a gyerekek és az öre­gek. Ha az összetartás ko­pik, az ő helyzetük válik leginkább ingataggá, hi­szen ők szorulnak rá a leg­jobban a támogatásra. Nem csoda, ha a kétna­pos országos családvédel­mi tanácskozás — amely iaz elmúlt hét végén zaj­lott — ezekre a veszélyek­re hívta föl leginkább a fi- igyelmet. Nem volt könnyű dolga a Siófokon össze- igyűlt szakembereknek, hi­szen olyan kérdésekről kel­lett vitatkozniuk, amelyek mindnyájunk húsába vág­nak. .'Mi'TlÉWUriSa _vala­m ilyen rokoni kötelékben élünk, elválaszthatatlanul a társadalom többi kis sejt­jétől: szomszédok, bará­tok, közeli és távoli isme­rősök sorsáról értesülünk nap mint nap. A hírek egy­általán nem biztatóak, sok az összezördülés, a türel­metlenség, ia tragédiába fúló élet. Tévednénk, ha azt gon­dolnánk: csak napjaink vi­lágára jellemzőek e fe­szültségek. Mióta létezik a család, örökösen válság­ban van, soha nem volt ideális, ahogy néha most nosztalgikusan felidézzük emlékeinkben. Viszont fel- igyorsult körülöttünk min­den, s ebben a -hajtósabb, [ kapkodósabb ritmusban J kevésbé van idő rendezni ' ;a megbeszélnivalókat, tisz­tázni a mindenképpen fel­lépő konfliktusokat. Észrevétlenül duzzadtak I ezek a jelenségek veszé- I lyessé, össztársadalmi mé- I retben fenyegetővé. Néhány j évtizeddel ezelőtt még él- I itek olyan illúziók az új I [társadalmat felépítők kö- j rében, hogy e gondok a j fejlődéssel egy csapásra j megoldódnak, nem érde- I ímes különösebb figyelmet ! áldozni rájuk. Ma már í tudjuk, hogy ez nem így j van. öröklődnek és újra- I termelődnek kóros beideg- 5 ződések. Üj és új formák szü- I létnek mostanában arra, j hogy a család megtalálja í és képviselje valódi hiva- ! tását. Már tizenkét köz- í pont alakult az ország- i ban segítésére. Megyénkben j is újabb és újabb lötletek, ’ határozott elképzelések ■ kellenek ahhoz, hogy mér- ; sékeljük a gondokat. Mert alkotó munkánk í hátterében nélkülözhetet­len ez... Gábor László A 80-as évek első felében igen nehéz gazdasági körülmé­nyek között végezte munkáját a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Észak-magyarországi Bizottsága. 1982-ben alakult új­já, amikor létrehozták a tizenhét fős elnökséget, valamint a Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyét össze­fogó regionális irodát. Az elmúlt időszakban nőtt a tagvál­lalatok száma és ma megközelíti a százharmincat. Ebből Heves megyében huszonegy termelőegység kamarai tag. Az eltelt időszak munkáját értékelték és tisztújítást tartottak hétfőn délelőtt Miskolcon, a Borsodi Állami Építőipari Vál­lalat tanácstermében az észak-magyarországi bizottság tag­jai, illetve a tagvállalatok képviselői. Az elnökségben fog­lalt helyet többek között Szuhai Lajos, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának munkatársa, dr. Asztalos Miklós, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezetője és Bágyi Imre, Heves Megye Tanácsának elnökhelyettese is. Dancz Pál, a kamara észak-magyarországi bizott­ságának társelnöke nyitotta meg az ülést, majd Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke tartott előadást a népgazdaság hely­zetéről. Szólt arról, hogy a VII. ötéves terv megvalósí­tása jelentős erőfeszítése­ket igényel az országtól, a kollektíváktól. Elsődleges feladatunk — hangoztatta —, a gazdaság teljesítőképessé­gének, fokozása, a hatékony­ság javítása, a külső egyen­súly megőrzése. Ez utóbbi érdekében nélkülözhetet­len a konvertibilis elszámo­lású export bővítése. Emlé­keztetett arra, hogy a kül­piaci munka élénkítésére, a kivitel fokozására a kor­mány nemrég úgynevezett „rásegítő" intézkedéseket ho­zott. Azzal a céllal tette mindezt, hogy elősegítse ezen a téren a mihamarabbi kibontakozást. Végül hang­súlyozta, hogy 1986 hátralé­vő kilenc hónapjában nagy összefogásra, erőfeszítések­re lesz szükség, hogy az éves terv sikeresen teljesüljön. Ezután dr. Énekes Sándor, a kamara észak-magyaror­szági bizottságának elnöke tartott beszámolót. Vázolta az 1982—85 közötti időszak munkáját. Elmondta, hogy a bizottságnak négy állandó testületét hozták létre: a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari, a belkereskedelmi, közgazdasági és a határmen- ti bizottságokat. Kiemelke­dő eseményként említette a finnországi Poriban meg­rendezett egri napokat, ahol a tíz kiváló vállalat mel­lett a kamara észak-magyar­országi bizottsága is siker­rel szerepelt információs iro­dával. A tagvállalatok igény­lik a kamara munkáját, amely képes segítséget nyúj­tani a gazdasági feladatok megvalósításához. A jövő feladatairól szól­va aláhúzta, hogy a mező- gazdasági és az ipari szövet­kezetek felé ezentúl jobban nyitnak, hiszen az észak­magyarországi térség gaz­daságában ezek is fontos (Fotó: Szántó György) szerepet játszanak. Az Elnö­ki Tanács 1985-ben törvény­erejű rendelettel a Magyar Kereskedelmi Kamarát tár­sadalmi szervezetté nyilvání­totta. Ennek szellemében a gazdaságirányítás döntés­előkészítési munkája során észrevételeket, megalapozott véleményeket, elemzéseket várnak tőle. Ezt kívánják tenni a következő időszak­ban is. A beszámoló után vitára került sor. Felszólalt többek között Fodor Sándor, a He­ves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igaz­gatója, a kamara észak-ma­gyarországi bizottsága me­zőgazdasági és élelmiszer- ipari bizottságának elnöke. Hangoztatta az élelmiszer- gazdaság szerepét az export­ban. Kiemelte a termékek minőségének javítását. Mik­lós Imre, az MSZMP Bor­sod Megyei Bizottságának osztályvezetője három me­gye: Heves, Borsod és Nógrád vezető párttestületeinek ne­vében mondott köszönetét a kamara eddigi munkájáért. Azt elemezte, hogy a nép- gazdasági érdekek csak ak­kor valósulhatnak meg iga­zán, ha ezekkel szorosan kapcsolatba kerülnek a vál­lalati érdekek is. Ebben pe­dig a kamarának is fontos közvetítőnek kell lennie. Végül megválasztották az új tisztségviselőket és a húsztagú elnökséget. Az észak-magyarországi bizott­ság elnöke Drótos László, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója lett, társel­nöke Dancz Pál, az Eger— Mátravidéki Borgazdasági Kombinát vezérigazgatója, és Cressai Sándor, a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár igazgatója. A család 0 kereskedelmi kamara és a gazdasál Mindannyjunk kincse: anyanyelvűnk Murcsányi László: „Magyarságunk «gyík záloga anyanyelvűnk .. Emberi mivoltunk egyik fon­tos tényezője a nyelv, amely gondolataink hordozója. Régi mondást a stílus maga az ember. Tehát a személy be­szédmódja jóval több, mint csupán a szavak használata. Hogyan lehet az anyanyelvvel élni, hogyan lehet vele visz- szaélni és hogyan illene iga­zából használni: ezek a kér­dések kaptak hangsúlyt az anyanyelv hete rendelvény- sorozat megyei megnyitóján, amelyet tegnap délután tar­tottak meg Gyöngyösön. a városi tanács nagytermében a TIT megyei vezetősége jó­voltából. A megjelenteket Murcsá­nyi László, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte. — Második évtizede im­már, hogy esztendőről esz­tendőre felerősödik és pár napig a nyilvánosság köze­lében zajlik az a folyamat, amely tudatosítja, hogy nagy (kincsünk a gondolatcserénk eszközrendszere, a kultú­ránk és hagyományaink hor­dozója és magyarságunk egyik záloga, az anyanyel­vűnk. Majd arról beszélt: a fel- szabadulás után államérdek lett, hogy minden ember megtanuljon a >maga és má­sok ügyében hatásosan be­szélni. A beszédre nevelés az emberformálás, a köz- -életiségre való szoktatás fon­tos részévé vált. — Az anyanyelv hete ép­pen áprilisban, a költészet napjának hónapjában kerül sorra az utóbbi időkben. Ez a tény önmagában is hangsúlyt kap — folytatta. — Régi igazság, hogy a nyelvtanulás, a beszéd, s az írás tanulása végigkí­séri mindannyiunk életét. Hangsúlyozta még, az is­kolai és az iskolán kívüli nyelvművelésnek az a fel­adata, hogy rendszeressé te­gye az egyéni nyelvápolást és ennek szükségességét tu­datosítsa. Ma az a célunk, hogy az egész nép tanulja meg anyanyelvét jól hasz­nálni. Akkor sem szabad elcsüggedni, türelmetlenked- rri, ha azt látjuk, hogy igye­kezetünknek nincs sok fo­ganatja. Bizakodóaiknak kell lennünk, mert az emberek egyre dnkább szükségét ér­zik annak, \hogy anyanyel­vűket hibátlanul hasznáL ják. A hivatalos programban ezt követően dr. Bakos Jó­zsef kandidátus előadása szerepelt: Nyelvhasználat és társadalmi felelősség cím alatt. Akik arra készültek, hogy valamiféle nyerész­kedő gondolatsort lesznek kénytelenek végighallgatni, azoknak csalódniuk kellett. Igaz, kellemesen ... Miről hallhattunk? Töb­bek között arról, hogy az ember ugyan egyén, de ugyanakkor társadalmi lény is. A kétféle alapesetben a — A beszédmód jellemző -az emberre — hangsúlyozta dr. Bakos József kandidátus nyelvhasználat is általában különböző. Alapigazságot tartalmaz a minősítés: „Szó­lalj meg, és megmondom, ki vagy”. A beszédkészséget ugyan már a gyerekkorban elsajátítjuk bizonyos szín­vonalon, de ezt később tár­gyalókészséggé nem fejleszt­jük. Pedig a hivatalos he­lyen, a hivatalos környe­zetben másként kell a nyel­vet használni, mint az egyé­ni életben. A beszédmód jellemző az emberre. Tehát a beszéd­forma a jellemvonások hor­dozója is. Aki durva és se- kélyes a gondolatainak meg­formálásában, a beszédstí­lusában, annak emberi ér­tékei is csak hasonlóak le­hetnék. A nyelvhasználat a családi gőzösségben sokszor gátlástalan. Igaz, önmagá­ban véve „csúnya” szó nincs, mindig a használatá­tól függ, hogy az adott hangsort ordenárénak vagy közönségesnek érezhetjük-e. Részletes elemzést hall­hattunk továbbá az előadá­sok, az értekezletek és hoz­zászólások jellegzetességen ről. Ilyen kategóriákat so­rolt fel a tanácskozásokra vo. natkozóan: akkurátus, okos­kodó, bölcselkedö, fontos­kodó \ 'és szellemeskedő. Mindezek riasztóak. Az ér­velést meg kell tanulnunk, különben semmitmondássá sekélyesednek a monda­taink. Törődnünk kell az ér­vek felhasználásának a fo­kozásával is. Nemcsak az előadóknak kell felkészül­niük a mondandójukra, ha­nem a hallgatóságnak is a témára. Jó volna a külön­böző tanácskozásokon törőd­ni a hallgatók figyelmének alakulásával, megfelelően gazdálkodni az idővel, hogy csakugyan hasznos legyen minden szervezett összejö­vetel1. A -hagyományoknak meg­felelően az anyanyelvi hét rendezvénysorozata nem­csak néhány napig tart, ha­nem május végéig elhúzó­dik. Mintegy kilencven elő­adás hangzik elsősorban áL rtalános és középiskolákban, illetve művelődési házak­ban, de sor kerül ilyen al­kalmakra üzemekben is. G. Molnár Ferenc Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és a munkáspártok szolidaritásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom