Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-14 / 87. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 14., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Színészi remeklés A szerelem örökzöld témája a mindenkori irodalomnak. Az igényesebb szerzők persze nem elégszenek meg az alapérzés sablonos, felszínes változatainak felvillantásával, hanem arra törekszenek, hogy a mélységek titkait is kutassák, megláttassák. Közöttük Egon Wolff is, akinek Papírvirágok című művét vitte képernyőre Kenyeres Gábor. Voltaképpen nem rosszul választott, hiszen több szempontból figyelemre méltó, bár egyáltalán nem tökéletes alkotást jelenített meg, ha nem is milliók, de legalább százezrek számára. Ráérzett a szerző szándékára, megsejtette, hogy az író a kendőzetlenebb lelki feltárulkozás- ra, az egymástól elválasztó, olykor szinte áthidalhatatlannak tűnő szakadékok megszüntetésére serkent mindnyájunkat, ugyanis nehezen indokolható tartózkodásunk, aligha magyarázható, mégis saját magunknak megszabott tilalmaink, félszeink megakadályozzák azt, hogy teljes életet, valóban tartalmas sorsot teremtsünk elégedettségünkre és legszűkebb környezetünk örömére. Megértem a rendezőt, azt, hogy az effajta, mindennapos gyakorlatunkban többnyire szokatlan gondolatgazdagság elbűvölte, s nem fedezte fel a részletek pal- lérozatlanságát, a cselekményvezetés lassúságát, a „kertek alatt” lopakodó unalmat. E hiányosságokért bizonyára kárpótoltak a néha remek dialógusok, az aforiz- maszerű tömörséggel megfogalmazott bölcsességek, s az a tudat, hogy Eperjes Károly és Bodnár Erika számára nagyszerű alkalmat adott átlagon felüli képességeik igazolására. Mindketten egyértelműsí- tették: a legjobbak közétartoznak, akik kevés eszközzel produkálják a majdhogy tökéleteset, az úgyszólván hibátlant. Eddig is elismeréssel adóztunk ritka adottságaiknak, most azonban aligha vonjuk kétségbe, hogy a legkiválóbb karakterformálók közt a helyük, s érdemes őket a korábbiaknál is rangosabb feladatokkal megbízni. Maradéktalanul azonosultak az ábrázolandó figurákkal, s ezek remekmívű jellemrajzával ajándékoztak meg minket. Ilyennek álmondhatta őket világra pa- rancsolójuk, aki nem csak a múlt tanulságait összegezte, hanem napjainknak és holnapjainknak is szólt, vagyis az örökzöld, az időt álló mozzanatokat akarta hangsúlyozni. Ezért lett sikeres a bemutató. Akkor is, ha szűkebb rétegnek tervezték. A főszereplők bravúrja azonban a szélesebb közönség számára is csemegét kínált. Köszönet érte... Pécsi István Megmerítkezve a romantikában Igazán nem panaszkodhatunk a televízió kínálatára. Legalábbis, ami a változatosságot illeti. Mindenféle rendű-rangú műsor előkerült a héten is, s nemcsak az esti fő műsoridőben akadt néznivaló, de délután és késő este is. Némi törökös vonás húzódott végig az elmúlt napokon: Heltai Jenő színműve, Az ezerkettedik éjszaka és a Huszka Jenö- operett, a Gül Baba keleties ízt vitt a programba. Ogy tűnik, a szerkesztők már készülnek Buda vissza- vívásának jeles évfordulójára. .. Rendre visszatértek a kedvelt magazinműsorok, újabb érdekességekre tekinthettünk ki az Ablakból, a Kék fény is az volt, amire számíthattunk. Még új vetélkedővel is előállt a tv: Hogy kik vannak... címmel Vágó István jelentkezett egy fejtörővel. Ez utóbbi arra figyelmeztetett, hogy bizony nem ártana néha a tartalmi megújulásra is gondolni. Jó, ha a néző részesül ebből-abból, de az már kevésbé, hogy ugyanazok az arcok és kérdések tűnnek fel, mint azelőtt. Tévedés ne essék, szeretem Árkus vagy Pálfy személyiségét, humorát, de hogy elképzelhetetlen legyen nélkülük egy kvíz, azért túlzás. Mindenesetre a hét eseménye A pármai kolostor című sorozat zárása volt. Nagy erők mozdultak meg, hogy ebből a klasszikus alkotásból filmet készítsenek, nem fukarkodtak pénzzel és ötletekkel. A színészek is tették a dolguk, s nem is akárhogy. Különösen izgalmas volt Marthe Keller szépasszonya, akit ráadásul nem is olyan régen egy másik szerepben üdvözölhettünk, mint az élettől búcsúzó, az utolsó napjait tékozlón pazarló teremtést. Íme a művészi átlényegülés: szemünk előtt ragyogó, erőtől duzzadó nővé változott. De ugyanígy kiemelhetjük Gian Maria Volonte játékát. Ám az egész valahogy mégsem akart összeállni teljes képpé. Ki tudja miért, talán éppen sajátos szemléletünk az oka, hogy hiányérzeteket hagyott maga után a szélesívű történet. Mi ugyanis már a XX. század gyermekeiként megmosolyogjuk, de irigyeljük is a XIX. század hittel teli emberét. Romantikus hevületét, lendületét, mindent lebíró szenvedélyét kettős szemlélettel: ámulattal és lekicsinyléssel vizsgálgatjuk. Ez a megközelítési mód jellemző volt erre az alkotásra. Míg maguk a történelmi hősök nemigen érezték át a sorsfordító pillanatok jelentőségét — példa erre Fabrizió del Dongó Waterlooi kalandja — mi, utódok annál inkább átlátjuk ezek súlyát. Pedig már maga Stendhal is felfigyelt erre a sajátos kettősségre, a kor és a személyiség különbözőségére és azonosságára. Nem mint szobrot építették fel saját sorsukat az akkori figurák, hanem tették, amit lehetett, vagy átitatva a szabadság izgató eszméjétől vagy patrióta módon ellentmondásba kerülve a hódító franciák elveivel. Közben szerettek, ettek, ittak: hétköznapjaik is voltak, nem állandó ünnepként fogadták maguk körül a világot. Ez a film viszont még „rátett egy lapáttal” az alapmű eredendően romantikus szemléletére. Állandóan pa- tetikus zene kísérte a jeleneteket, mivel — érzésem szerint — a rendező kevesellte a hangulatteremtés egyéb formáit. Pedig jobban bízhatott volna a szereplőkben és a szenvedélyek sodrásában. Ha nem rágják állandóan a szánkba, hogy itt igenis komoly és mély folyamatok játszódnak le ezekben a nőkben és férfiakban, talán el is hittük volna. Hiába, a mértéktartó józanság az utókorra jellemző a legkevésbé. Ránk maradtak a kőlovak, amelyeken Párma hercegei hősi pózban díszelegnek, miközben kisstílű intrikákban döntenek. A szobrok filmjét készítették el: megfürödhettünk a romantikában, pontosabban abban a stílusban, amit józan korunk annak vél. De talán a mézet még kár kristálycukorral megszórni, hogy édesebb legyen. .. Video és oktatás Egyre inkább teret nyer a számítógép mellett a másik közhasznú technikai újdonság, a video is az oktatásban. Mind több iskola rendelkezik ilyen felszereléssé!, amelyet föl is használ a tanítás céljaira. így például az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában szalagra rögzítettek módszertanilag hasznosítható osztály- főnöki órákat, amelyek bemutatásával hozzájárulhatnak a jó tapasztalatok terjesztéséhez. A pályaválasztásban is nagy jelentősége lehet a látvány erejének. A megyei tanács pedagógiai intézete filmeket készít a hiányszakmákról, hogy vonzóvá válhassanak a diákok számára. A Melyiket válasszam? című sorozat első darabja már el is készült, a gépi forgácsoló szakmáról forgattak egy összeállítást. Múzsák A kecskeméti Komszo- mol téren felavatták Inga Szavranszkaja szovjet szobrászművésznő Múzsák című szobrát. A művész ajándékba adta alkotását Kecskemétnek korábbi látogatásainak emlékéül (MTI-fotó: Karáth Imre — KS) MŰVÉSZETI DÍJASOK ’86 Vathy Zsuzsa — Mennyire határozza meg írásaidat az, hogy hol élsz és dolgozol? — Nagyon is .meghatározta és meghatározza, de mesz- szebbről kezdeném. Vidéken, Pápán éltem, kisvárosban és hárman voltunk testvérek. öt éven belül születtünk, de mindegyikünk más-más történelmi korszakot élt meg. A nővéremet a középiskolába nem akarták felvenni, engem az egyetemre, de az öcsém már népköztársasági ösztöndíjjal végzett, S talán ezért is történt, hogy mint másod- harmad éves egyetemista úgy éreztem, nekem nem a ve- igyészmérnökség lesz a hivatásom, csupán azért választottam, hogy kikerüljek egy kisvárosból, ahol az ötvenes évek elején, a hatvanas évek közepén rossz funkcionáriusok céltáblái lehettünk. De ibe kellett fejeznem az egyetemet, miközben naplószerű- en írtam magamnak. Aztán éreztem, hogy nem találom a helyem, olyan környezetbe kerültem (Százhalombattára .művezetőnek), egy olyan .gyárba, ahol soha életemben nem jártam. A prózaírónak óriási élményanyagra van szüksége, sorsokat, élethelyzeteket kell megismernie, és ezt rögtön, amikor komolyabban kezdtem az írással foglalkozni, megkaptam ott az üzemben. Tehát a környezetem azonnal meghatározta, hogy mit és hogyan kell írnom, — Miben látod a férfi és női író közti különbséget, ha egyáltalán lehet beszélni valamiféle különbözőségről? De a női érzékenység, karakter más az életben is, és ez nyilván egy írónőnél is megmutatkozik valamilyen formában. — Én ezt nem tudom pontosan megmondani, csak azt. hogy ha valaki elé odatesznek egy szépirodalmi munkát és csak kicsit is értő, biztos meg tudja állapítani, hogy nő vagy férfi írta. Ez valószínű a mélyenfekvő titkok közé tartozik, pontosab- .han, hogy az érzékenységek melyik tartománya a nőké és melyik a férfiaké. — Hogyan próbálod ösz- szeegyeztetni a háztartást, a gyermeknevelést, és egyéb tevékenységedet azzal, hogy közben író is legyél? — A család nélkül számomra nem létezik élet, és hogy mennyire így van, tulajdonképpen akkor derült ki számomra, amikor már a gyerekeim megszülettek. Én olyan voltam a gyerekek nélkül, mint egy vitorlás, amelyiknek nincs svertje. .. — Fenékuszonya, nehezéke. .. — Igen, nehezéke, és csak jön a szél, ami hol erre viszi, hol arra a hajót. Nekem (kellett a sok kötöttség, kötelezettség, az a nehezék, amit a család jelent és mindjárt másmilyen volt az életem, nem gondolhattam arra, hogy azt csinálok, amit akarok. Bár ez olykor nagyon sok munkát jelent, de ezt csupán össze kell hangolni az írással, egyszerű technikai kérdés. — Az 1969-es lillafüredi fiatal írók találkozóján mint kezdő novellisták többen voltunk, de semmiféle csoporthoz, szellemi közösséghez nem tudtam akkor kapcsolódni. Te mit tapasztaltál a magad írói útján? Van- e valami kötődésed pályatársaidhoz? — Nekem személy szerint nagy szomorúságom, hogy a hetvenes évek elején nem léteztek azok az. irodalmi társaságok, körök, ahol fiatal írók rendszeresen, értelmes beszélgetés 'közben találkozhattak volna. Ma már valamilyen formában ezt pótolták, de akkor semmiféle szervezett formája nem volt a mi íróságunknak. Csak a magunk álltai választott szűk baráti körökben létezhettünk. Én a házasságom révén egy nálam idősebb korosztállyal tartam a kapcsolatot, Szakonyibal, Csurkával, Gyurkoviccsal — jó néhány éve ők az én írói köröm. — Óhatatlanul meg kell kérdeznem, miután Lázár Ervin író felesége vagy, milyen az, ha két író él együtt? Szóba kerül közietek az, mit és hogyan írtok? — Persze. Mindenkinek kell hogy legyen egy olyan íróbarátja, akinek legelőször megmutatja a kéziratát. Nekem nagy könnyebbség, hogy ez éppen a saját fér- ijem, aki hajlandó egy összefirkált kéziratot elolvasni. Persze ez lehet, hogy nem a legelfogultabb kritika lesz. de az ember ilyenkor arra kíváncsi, hogy egyáltalán irodalom-e az, amit csinált. — Mi az írói ars poeticád? — Sokat beszélnek most a hagyományos irodalomról, az avantgarde-ról meg a neoavantgarde-ról. Jót .kell írni és kész. Ne sikkadjon el, hogy az ember bizonyos esztétikai és erkölcsi elvárásoknak, követelményeknek tesz eleget. — Mily'zn munkán dolgozol? — Most fejeztem be egy kisregényt, amely egy tíz- tizenkét éves leánygyermekről szól, aki egy nyári vakációban éli meg családjának szűkebb-tágabb életét 1951- ben. Győrffy László Monológ — Nem, erre nem vagyunk felkészülve — mondja Zsuzsa az üzemi étkezdében. — Gyerekek, én harmincéves vagyok, jó, tudtátok eddig is, vagy többnek nézek ki? ... Képzeljétek, este hazaérek, a férjem a kisebbik lánnyal, Sa- cival a konyhában, a nyolcéves Zsuzsi meg a tanulóasztalnál, a szobában. Igen, az is Zsuzsa, szólj, ha nem tetszik, majd átíratom Rékára. ... jó? Mondhatom tovább? Úgysem hozzák még a sárgaborsót... Na, puszi a konyhában, puszi a szobában, s akkor a nyolcéves lányom, tudjátok, jeles tanuló, azt mondja: anyu, kérdezhetek valamit? De a világ legtermészetesebb hangján. Hát mikor nem kérdezhetett? Kitől kérdezzen, ha nem a szüleitől? Ki vele, kislányom, mondtam. Te, anyu! A Lacika, tudod, akinek az apukája a lakásszövetkezet elnöke, hozott ma egy könyvet az iskolába. Az a címe: Hogyan születik az egészséges gyermek. És abban benne van, hogy a férfinak mi a teendője. És mintha lakóhelyismeretről lenne szó, a kislány elmondta, hogy a férfi mit és hová tegyen, és úgy lesz a gyerek ... Kiszaladt belőlem a vér. Vagy az arcomba szaladt. Hebegtem. Gombóc? Vasgolyó volt a torkomban és ilyenkor a férjem kint ül a konyhában és nyugodtan játszik Sacival. Pillanatok alatt futott bennem végig a gondolat, én sem az anyámtól tudtam meg. Az olyan természetes volt, mikor férjhez mentem, hogy úgyis tudom, minek erről beszélni. No jó, az apám káromkodásaiból ... ez volt az egész nemi felvilágosítás. Biztos, hogy az anyám se az anyjától ... És most ez a gyerek ... Mondd anyu, ez igazán így van? ... Igen, jött ki belőlem valahogyan a hang, tudtam, ez a kérdés most már megkerülhetetlen. Ki kellene mennem a konyhába a férjemért: hát ilyenkor hagysz magamra? Mindent csak én? Te nem törődsz azzal, ihogy a lányod már ... Átöleltem a vállát. Igen, ikislányom, igen. De erről még majd sokat beszélgetünk, hogy megértsed. Látod, az oviban nem értetted még az egyszeregyet, ma meg már milyen jól tudod ... Egyszer majd ezt is megérted, össze-vissza beszéltem. A kabát még rajtam volt. Ürügy, hogy kimenjek, és levessem. Gyere már, rohantam a konyhába. Tudod mit kérdezett a lányod? ... És mondom. Na, akkor már a vasgolyó az ő torkában volt. Menj be és beszélj vele, én még nem is fürödtem, kerestem valami kibúvót, legalább egy kis szünetet, amíg ösz- szeszedem magamat. Nem, a férjem nem ment be. Ismeritek, a világ legjobb embere. Láttam összeolvadt a székkel. Ma fel nem vakarom róla. Hát ez egy anya sorsa... Úgy settenkedtem vissza a- szobába. Menni kellett, de mit mondok? ... Zsuzsi a tévé előtt ült, elmerülve nézte az Ablak műsorát. , Fellélegeztem: Egyelőre szünet. Hátha el is felejtette már ... Aztán vacsora, fürdés, mintha mi sem történt volna. Lefekvés előtt odarohan hozzám a lányom, és két puszi között súgva mondja: Anyu, de tényleg beszéljünk majd róla ... Tudod, ebből is jeles akarok lenni... Mint az ütődöttek feküdtünk az ágyban a férjemmel. Hát, erre fel kell készülnünk. Légy szíves, mondtam neki, holnap vegyél néhány könyvet. De ne, majd inkább én. De te is beszélj vele. De jobb, ha én ... Gyerekek! Itt van a sárgaborsó főzelék!... Na és tudjátok, néha hogyan összejönnek a dolgok? Később bekapcsoltuk a televíziót, háttérzörejnek. Mit gondoltok, mi volt műsoron? Nem találjátok ki: Mégsem a gólya hozza... Benkő Károly Gábor László