Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
4NÉPÚJSÁG, 1986. április 2., f zerda Új állandó kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban Az eke és a szántás története címmel új állandó kiállítás látható a Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállított tárgyak e fontos m ezőgazdasági munka eszközeit mutatják be be a XVIII. századtól napjainkig. A kiállítás legértékesebb darabja a Rákóczi-korabeli faeke (képünkön) (MTI-fotó: Kisbenedek • Attila) MINT A FELNŐTTEK Diákszínház Gyöngyösön Elismerést érdemel a 'gyöngyösi Mátra 1 MűvelőAz óvodai nevelésről Az elmúlt esztendőben jelent meg először Heves megye óvodáinak módszertani kiadványa, az Óvodai hangok, s frissen került ki a nyomdából a második összeállítás. Célja, hogy tájékoztasson eseményekről és módszerekről, röviden, de velősen hívja föl a figyelmet bizonyos jelenségekre és ösz- szefüggésekre. Szó esik benne a többi között a kreativitás fejlődéséről, közlekedésről, az óvoda és a múzeum kapcsolatáról, bábozásról, szülőkkel való kapcsolatról. A szerkesztők arra törekedtek, hogy megyénk valamennyi nagyobb térségének szakemberei jelentkezzenek írásokkal, így Eger, Hatvan, Füzesabony, Gyöngyöshalász és más települések képviselői is szóhoz jutnak. Néphagyományaink és történeti emlékeink megmentésére az idén is megrendezik az immár hagyományos Ber- ze Nagy János néprajzi, nyelvjárási és történeti gyűjtőpályázatot. Ezen részt vehetnek mindazok, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak múzeumi munkával, illetve történetírással. Pályázhatnak egyének és csoportok is, helyszíni gyűjtésen vagy saját tapasztalaton, esetleg levéltári kutatáson alapuló dolgozatokkal. Mind a néprajz, mind a történelem témakörében nemcsak írásművet, de tárgymásolatokat, maketteket, eredeti fotó- és írásos dokumentumokat is elfogadnak a szervezők. A kiemelt néprajzi témák közül érdemes megemlíteni az egri hóstyák lakóinak életmódját, a piacozás, vásározás szokásait, a Tiszához kötődő hagyományos foglalkozások leírását. A történeti kategóriában többek között munkáséletrajzokkal, egy mezőváros történetét, egy-egy település oktatását, illetve önkormányzatát elemző írásokkal lehet pályázni legkésőbb 1986. augusztus 31-ig. Részletes pályázati kiírást az egri Dobó István Vármúzeumtól igényelhetnek az érdeklődők. dési Központ, amiért rendszeres színházlátogatókká igyekszik nevelni a fiata- lókat. Bérletes (előadássorozatot szervezett a diákoknak. Ennek keretében „házhoz hozza” a legjobbnak mine! sített (előadásokat is. Nem kell autóbuszozni, nem kell „felkészülni” a kirándulásra, hanem tanítás után, a délutáni órákban csak el kell sétálni a város belső részén lévő művelődési központba. Aztán ... kezdődhet az előadás. Mint legutóbb, a Hököm Színpad vendégjátéka, a Hasek—Burian által írt szabálytalan komédia, a Svejk. Méghozzá egyetlen délután kétszer is. Az elsőn a pótszékeket is be kellett rakni. A másodikon már nem voltak ennyien, de erre a felnőttek közül is sokan kértek belépőt. Ha pedagógiai szempont szerint nézem az előadást, azt kell mondanom, hogy nagyon helyes a tizenéve seket hozzászoktatni a' színházhoz, a színház légköréhez, hangulatához, a színházban követendő viselkedéshez, magatartáshoz. Mert a „komédiáziás” semmiképpen sem jelent Valamiféle szabados lezserkedést a nézőtéren. Még öltözködésben sem „megengedett” minden, ha ma már nem is követel senki zakót és nyakkendőt a bérlet tulajdonosától. De azt sem engedi meg Thália szentélye — nem Véltótlenül használom ezt a kifejezést —, hogy valaki feltegye a lábát az előtte lévő bársonyszék kariA Csak egy földünk van című országos középiskolai környezetvédelmi vetélkedőre három megye: Borsod, Heves és Nógrád több mint hetven csapata nyújtotta be pályamunkáját. A területi elődöntőt Salgótarjánban rendezték, ahol a tíz legjobb pályamunkát készítő csapat mérte össze tudását. májára, mint ahogy azt sem, hogy „jópofán” röhö- résszen akkor is, ha erre semmi oka nincs. De nem illik cukrospapírt zizegtet- ni és csörgetni, ahogy napraforgómagot törni sem és nem illik állandóan „szövegelni” a szomszéddal. Ugyanis a nézőtéren olyanok is ülnek, akik szeretnék zavartalanul végignézni a játékot, a színészek „csodatevését”, hiszen az, amit ők művelnek a színfalak között, az „varázslat”. Tehát: a színházhoz hozzászoktatni, a színház iránti igényt felkelteni, a színházi magatartásra nevelni — ezt nem lehet elég korán elkezdeni. Bár nem hiszem, hogy éppen a Svejk lenne a legalkalmasabb arra, hogy tízen aluli gyerekek is ott üljenek a szülőkkel az előadáson. Mert most erre is volt példa. Sajnos. Mert Svejk vonzóereje az idők múlásával semmit sem csökkent. Ahogy egyik ismerősöm mondta, ő már legalább hatszor elolvasta a regényt, szinte betéve tud minden fordulatot és poént, de a mostani előadást ugyanúgy élvezte, mintha valami teljesen ismeretlen művet nézett volna végig. Hadd legyek .igazságos. Ebben a véleményben benne foglaltatik a szereposztás vonzó ténye is. A címszerepet játszó Harsányi Gábornak olyan partnerei voltak, mint a Kossuth- díjas, kiváltó iművész Agárdi Gábor, valamint az érdemes művész Velenczey István. Harsányi Jászai-díját sem szabad elfelejteni. Ezek a díjak ugyan nem határozzák meg egy-egy színész pillanatnyi teljeA legeredményesebbnek a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola csapata, tagjai: Acs Rita, Urbán Katalin és Mihály Györgyi III. a. osztályosok bizonyult. Felkészítő tanáruk Gedáné Tarjányi Mária. így bejutottak az országos döntőbe. A Ki tud többet a Szovsítményét, de azért előlegzik a jó játék lehetőségét. Ezen a gyöngyösi előadáson pedig ez a minőségi színvonal volt a jellemző. Még az Agárdi-féle rögtönzések is annyira beleillettek az egész játékvonulat egyre emelkedő ívébe, hogy a néző szinte észre sem vette ezeket a „játékos” pillanatokat. Igaz, volt, aki ripacskodásnak vélte a megjelenítés egyik másik részletét, de azt gondolom, ebbe a Svejk- be a jó értelmű ripacsko- dás éppúgy beletartozik, mint ahogy a díszlet a színpadi térbe. A siker magával ragadta a színészeket is. A nyíltszíni tapsok azt igazolták, hogy a közönség érti a játékot, partner a hamiskás össze- kacsintásokban. Jól látja, hogy, Svejk csak példázat, az adott kor és az adott társadalom példázata, amely azonban átnyúlik az évek fölött a napjainkhoz. A Svejk-féle sok „ba darság” nagyszerű bölcsességeket tartalmaz. Oda kell azokra figyelni, ahogy erre az egész „díszes kompániára” amely a K.u.K. hiteles tükörképét is elénk tárja. Jó ötlet volt a „rezes banda” felvonultatása is. Minden együtt és külön is a rendező, Kirinthy Már. ton ráérzéseinek hitességét igazolta vissza. A diákbérlet sorozatában Németh László Nagy családja után jött Svejk és ezen a sorrenden nincs mit érzékenykednünk. A sokszínűség a valós életnek is a sajátja. jetunióról? című felnőttoktatási vetélkedő területi versenyén is a füzesabonyi középiskola csapata megszerezte a belépőt az Országos döntőbe. Ennek tagjai: Bukta László, Gulyás Gyula, Farkas Istvánná, Hartman Gyula és Kerekes Györgyi. Felkészítő tanár: Eperjesi Lászlóné. G. Molnár Ferenc Országos döntőkben a füzesabonyi középiskolások DEÁK RÓZSI: Vándor úton Jaj, de furcsát álmodtam, kedves. Tudod, azt mondják a régi öregek, hogy ha valaki először alszik egy szobában, számolja meg a sarkokat, s akkor teljesül az álma. Jaj, szoríts magadhoz, mert félek! Nem akarom, hogy ez teljesüljön. Tudod, azt a napot álmodtam vissza, araikor a házunk helyén még puszta térség volt. Ott járkáltunk a gödrös, gazos udvaron, átkaroltad a vállam, s nyitott szemmel álmodoztunk arról,, amikor majd itt lesz a lakásunk. S egyszerre olyan furcsára változott minden: Ügy rémlik, hatalmas házban álltunk, zegzugos folyosókon keresztül mentünk, s körülöttünk lázasan sürögtek-forogtak az emberek, mintha mindenki a helyét keresné. Szobákat mutogattál nekem, de a falak felett nem volt tető, a réseken bekukkantottak a csillagok. Másutt meg tető helyett nagy lombú furcsa fák árnya borult a fejünk fölé. Tudod, olyan lehetetlen érzés volt. Amíg átmentünk egyik szobából a másikba, léptennyomon meredek halmokon kellett keresztülvergődni. Akadály akadály után került elénk, s nekem olykor már elfogyott a lélegzetem is. De csak mentem utánad, s közben titokban attól féltem, nem tudok lépést tartani veled. Időnként visszanyúltál értem, megszorítottad a kezem, s attól új erőre kaptam. Bolyongtunk egyik helyről a <másikra. Kerestük, hol lészen nekünk otthonunk, ahová már odaképzeltem az öblös nagy foteleket, a széles családi ágyat. Szinte szégyelltem is, hogy én a modern keskeny heverők helyett nagy ágyról álmodom, amelynek melegében oly jó lesz összebújni. De akárhol torpantam meg, Te mindig továbbindultál. Ismerősökkel és ismeretlenekkel találkoztunk e furcsa vándorúton. Voltak, akik letelepedtek egy-egy kis zugba, mondták, nékik már jó az, de Te ilyenkor lenézően legyintettéi és vittél tovább. Voltak, akiknek kétfelé vált közben az útjuk, s ment ki-ki a maga ösvényén. Olyan szívet melengető volt, hogy mi nem tartoztunk közéjük. Mi egyformán éreztünk. Aztán fordult a kép és már-már kész házban állítunk. Határozottabbak lettek a vonalak, de furcsa mód olykor az általunk kiválasztott szobák között meredek, kacskaringós folyosók voltak. Azt mondtuk, ez sem jó, mert szem elől téveszthetnénk egymást. Mentünk tovább. Nagy térre jutottunk, ahová óriás kőgöröngyök gurultak le. Aztán újabb meredek magasodott elénk. Talpunkat felsebezték a sziklák, de Te húztál magad után, azt magyaráztad, nekünk ez még mindig nem jó, menjünk feljebb, feljebb. Egyre fárasztóbb lett a vándorlás. Már csak az tartotta bennem a lelket, hogy nem engedted el a kezem. Végre megálltál. Ez igen, itt nekünk is jó lesz, mutattál körbe, egy tágas szobában. Akkora volt, mint egy terem, s ott álltak a bútorok, jaj, nem olyanok, amikről álmodoztam, de akkor jólesett leroskadni, pihenni. Az ágy is keskenyebb volt, de tulajdonképpen hálás voltam, hogy legalább addig nem mégy messzebb tőlem. Most már itt maradunk? — kérdeztem reménykedve, hogy végére ér a bolyon; gásunk Válaszként csak furcsa kis mosoly bujkált a szájad szélén. Talán — -mondtad. De nem , fogott téged a hely. Néza csak, mutattál fel az ablakból odalátszó lankás domboldalra. Menjünk oda. ’ Indultam veled, mert hogy is lehetett volna másképp. Lábunk alá selymes fű terült engedelmesen, sima volt minden. De csak egy darabig. Ismét mere- dekebb lett a vidék. Néha vissza-vássza csúsztam, de Te értem nyúltál. Körülöttünk már mások nyüzsögtek. .Volt, aki leterítette nagy plédjét, asszonyok vajas kenyereket kentek, s hatalmas darab húsokat faltak a férfiak. Néha gye- irekzfcivajt is hallottam. Nézegettem a még üres kis tisztásokat, de Te csak intettél. Tovább, tovább Mentünk egyre feljebb. Körülöttünk elfogyóban az emberek. Már majdnem a csúcson voltunk. Fáradtan rogytam le. Itt maradunk, ugye — kérdeztem tőled, mert olyan jólesett a mindent körülölelő csend. Az a hely már maga volt a tágas nyugalom. Egy pillanatra ímegálltái, lehajoltál hozzám, aztán felegyenesedve körülnéztél, túl a csúcson. Izgalommal fúlt el a hangod: nézd, tovább is van még! És ott akkor rájöttem, elvesztettelek. Én nem bírok tovább menni. Elfáradtam. Nekem jó volt az a kis tisztás, de éreztem, Te tovább mégy. Fogtalak volna vissza? Ki állíthatja meg a sas röptét? Már indultál is. Még láttam, egy pillanatra visszanézel, de én már nem nyújtottam üflénad a kezem ... Nosztalgia Irigylem a mai fiatalokat. Az újságárusoknál egymás után jelennek meg a szexuális felvilágosító füzetek, könyvek. Nemrégiben a „Szex-Lex” című ismeretterjesztő színes kiadványt vettem meg minden újra fogékony, kíváncsi természet lévén, csúcsidőn kívül, óvatosan körülnézve, az újságárusnő előtt kissé pironkodva, most ugyanúgy a „Szexuális kultúránkról” című vaskosabb könyvet tettem magamévá 59 forint lefizetése mellett. Az előbbi kiadványt azoknak a fiatal házasoknak ajánlották, akik gyermeket akarnak. Már a címlapon összefonódó fiatal pár is gondolatébresztő volt, a tartalomjegyzék izgalmas tudnivalókat ígér, csak címszavakban: a szerelmi elő- és utó játék, az erogén zónák, a késleltetés, az orgazmus, a testhelyzetek. A belső lapokról azután színes fotókon, szemléltető rajzokon magyarázó szövegekkel kiegészítve tárult elém az elveszett paradicsom, a gyermekkészítés módozatainak széles repertoárjával. Az utóbbi kiadványból már megismerkedhetünk szexuálpedagógiai alapon a kisgyermek nemi nevelésével, az óvodás kortól a serdülő korig, olvashatunk a „petting" jelentőségéről, a serdülő korúak randevúzásáról, az érzékiség ABC-jéről, á mellerotikáról, ezen belül a női mell ingerelhetőségének módozatairól, továbbá a szexuálterápiáról és így tovább... Átlapozva a kiadványokat, akaratlanul is elgondolkodtató, mennyivel könnyebb is a mai házasulandóknak, a mai fiataloknak, akik a szerelmi kultúra tel-, jes fegyverzetével, képzetten léphetnek az anyakönyv- , vezető elé, nem úgy, mint annak idején oly sok társammal mi huszonnyolcasók, akik ilyen nemes szándékú kiadványok'híján, teljesen autodidakta módon, oly sok sikerrel, kudarccal tarkított kísérletezés után taposhattuk ki azt az utat, amely az öncélú örömszerzésen túl — esetemben — négy gyermek sikeres nemzéséhez vezetett. Arra is gondoltam, hogy ezen kiadványokkal 37 éves házas múlttal, négy unokával mit is kezdjek? Talán hűséges párommal olykor-olykor csendes magányunkban átlapozva a fejezeteket, a nosztalgia mellett ellenőrizhetjük, vajon jól csináltunk-e mindent, nem hibáztunk-e valahol... (K. B.) NÉPRAJZ ÉS TÖRTÉNELEM Berze Nagy Jánosgyűjtőpályázat
