Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-11 / 59. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 11., kedd S. Jogtörténet Középkori büntetések A magyar büntetőtörvény célja, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, és a törvények tiszteletére neveljen. .Mint minden civilizált államban, a társadalomból hosszabb-rövidebb időre kiiktatott bűnözőket, bűnelkövetőket büntetésük letöltése alatt megpróbálják megnevelni, hogy megjavulva térhessenek vissza az emberi közösségbe. A fertőrákos! pellengér (Bausz Sándor felvétele - KS) középkorban a cél f | az volt, hogy a bűnösöknek fizikailag fájjon a büntetés, hogy minél jobban szenvedjen. A kínok kilátásba helyezésével vélték elrettenteni az embereket a bűncselekménytől, visszatartani a törvényszegéstől. Ez a középkori büntetőjogi felfogás a Tálió- elven nyugodott, amit legegyszerűbben a szemet szemért, fogat fogért fejez ki. Hogy e büntetési nemnek mily széles a skálája a le- nyakazástól a kerékbetörésen, karóbahúzáson át a megégetésig, tömlöcbe vetésig és a vízbef ullasztásig, különböző testcsonkításo- kig, arra talán fölösleges emlékeztetnünk. E súlyos büntetéseken kívül természetesen enyhébb ítéletek is születtek, olyan ballépésekért, amelyek ma legfeljebb szabálysértést jelentenek. Ilyen enyhébb büntetésnek tekintették azt, amely nem okozott nagy testi fájdalmat, s célja a megtévedt ember nyilvános megszégyenítése volt. A lelkét gyötörték vele, mint a pellengérre állítással, amelyre nemes embert nem lehett ítélni, csak városi polgárt, falusi jobbágyot, szabad parasztot, csavargókat, és ezekbe az osztályokba tartozó nőket. A nyilvános megszégyenítéshez azonban szükség volt valamilyen eszközre, amelyhez a megbüntetett személyt hozzá lehetett erősíteni, hogy el ne fusson onnan. Ezt az instrumentumot — eszközt, vagyis a pellengért (palus infamansi), amelyet különböző vidékeken szégyenkő- nék, szégyenfának, szégyen- oszlopnak, cégérnek is neveztek —, központi helyen kellett felállítani, hogy mindenki, az egész közösség — község, város — tudomást szerezzen róla és okuljon belőle. Hazánkban az első szégyenkövek a XIII. században jelennek meg, egyidő- ben azokkal a jogkönyvekkel, amelyek első városaink polgárainak kiváltságait, életviszonyaikat szabályozták. Ebben természetesen benne foglaltattak a városi bíróságnál kialakult helyi szokásjogon nyugvó büntetőjogi szabályok is. Hazánkban Selmec város jogkönyve a legrégibb (1270). Időrendben a szepesi szász városok, Pozsony és Buda jogkönyvei következnek. A magyar városi jog fejlődésére (amely egészen más volt, mint a nemesi jog), különösen a budai jogkönyv gyakorolt nagy befolyást. Lemásolták és alkalmazták Kassán, Debrecenben, Kolozsvárott és még sok helyen. A városi jog kiszivárgott a szabad parasztok lakta mezővárosokba, falvakba; majd később bizonyos rendelkezései az úriszék joghatósága és illetékességi területe alá tartozó jobbágytelepüléseken is érvényesültek. A városi jog nem volt egyforma, így különböző városi jogcsaládok alakultak ki hazánkban. A legjelentősebbek a budai, székesfehérvári, selmeci, nagyszebeni, szepesi és zágrábi. Mindegyikhez több-kevesebb város (úgynevezett leányváros) tartozott, azokhoz pedig a falvak. A pellengér gyorsan terjedt, a XVI. század második felétől már csaknem minden településen állt egy, amelyet egyúttal a büntetőhatalom jelképének is tekintettek. A XIX. századig úgy hozzátartozott a városok, falvak képéhez a piactéren vagy a községháza, városháza, esetleg a malom előtt felállított szégyenosz- lop, mint a templom. A szégyenkő egyszerű oszlop vagy kőépítmény volt, amelyet helyenként vaskerítés övezett. Ehhez az oszlophoz láncolták hozzá, előre kiszabott időre az elítélteket, hogy ott közmegvetés és gúny tárgya legyen. Esetleg a pellengéren csapatták meg a poroszlóval vagy súlyosabb esetben a hóhérral. Különösen a városi elöljáróság rágalmazóit, a kisebb értéket eltulajdonító tolvajokat, és a feslett életű, „rossz magaviseletű asz- szonyszemélyeket” fenyítet- ték pellengérre állítással. Innen ered a „kipellengérez” kifejezésünk. 1786 után már csak a lcpás büntetésére volt alkalmazható a pellengérre állítás, mert II. József eltörölte ezt az emberi méltóságot megalázó büntetést, sőt, később eltávolíttatta a szégyenoszlopokat. Halála után azonban számos helyen visszaállították. A pellengérre állításnak voltak fokozatai. Ha hóhér működött közre a büntetés végrehajtásában, az elítélt jogvesztetté vált, elveszítette polgári becsületét, például nem lehetett tagja a céhnek. A szégyenkőre állított személyt rendszerint helyi szokás szerint „kidíszítették”. Például 1621-ben Ráckevén egy verekedőt és részegest arra ítéltek, hogy a vasárnapi istentisztelet után a szégyenoszlop elé álljon, és kést, átszűrt kalapot, valamint a sértett véres ingét rakták mellé. A kikapós nő fejére szalmakoszorút tettek, tyúktollal ékesítették a haját, kezébe seprűt kellett fognia, amellyel aztán kiseprűzték a városból. Előfordult, hogy a megesett lány sárga ruhában, sárga gyertyával a kezében volt köteles a pellengér mellé állni. Sok helyen az elítéltet arra is kötelezték, hogy fennhangon kiáltsa szét, miért áll a szégyenfánál. Másutt táblát akasztottak a bűnös nyakába „tolvajnak menedéket adott”, „a lopott holmit megvette”, tehén lopásban tapasz tal ta- tott” stb. Ilyen szégyentábla maradt fenn Székesfehérvárról, Selmecbányáról, Béla bányáról. Sokszor a bűnjelet is az elítélt nyakába akasztották, például egy furkósbotot, amellyel verekedett, pálinkásbutykost a részegesnek, lófarkat, ha lovat lopott stb. Ilyen szégyentáblák viselői lettek aztán a „cégéres csirkefogók, gonosztevők”, amit elkövettek, azok pedig a „cégéres vétkek.” A jogrendszer fejlődése a XIX. század közepétől elsöpörte a szégyenoszlopokat, alig néhány maradt csak belőlük. A bozóki pellengér a kiskunfélegyházi múzeumba került, a királytelekpusz- tai pedig a nyíregyházi múzeumban látható. Eredeti helyén áll azonban még. s dacol az elmúlással a Fertőrákoson álló pellengér, immáron háromszáz esztendeje. Lépcsőzetesen felépített kerek talapzaton áll a szögletesből kerek oszlopba átmenő, gúlával fedett szégyenkő, csúcsán zászlós golyóval. A másik, még szintén eredeti helyén, a szabad ég alatt álló szégyenoszlop ugyancsak a Dunántúlon található. A Zala megyei Be- zeréd büszkesége ez á jog- történeti ritkaság és érték. Egyszerű, nyolcszögletű oszlop, egyik oldala vájatos, amelyben a kikötésre szolgáló gyűrű van. Valamivel fiatalabb, mint a fertőráko- si. Remélhetőleg, most már mindkettő a helyén marad. Dr. Csonkaréti Károly AZ UTOLSÓ OSZMÁN-HÁZIAK - NYUGAT-EURÓPÁBAN (4/3.) Kuruzslóktól a kórházalapításig Török hercegnők India szerájaiban A valóságban is maharadzsái vagyonnal rendelkező indiai navab (muszlim fejedelem) a híres Hyderaba- di Nizam, Sedzsaat nevű fia úgy bámult rám, mint egy patinás nevű versenyistálló kancájára „Ha ez a ló felnő, vajon hány versenyt nyerek majd vele” ... ekképp tűnődhetett. Francia, országban anyámmal együtt az anyagi csőd szélén álltunk. A kilátástalanságból szabadulni akartam, ezért 16 évesen a kincseinek, gazdagságának határát nem ismerő indiai muszlim uralkodó a Nizam ul Műik fiának nyújtottam a kezem. Nem gondolván arra, hogy ezzel visszakerülök a középkorba, ahol másfél évtizedet kell leélnem — e szavakkal kezdte- visszaemlékezését V. Murad pasa dédunokája, Nilü- fer Poppe, aki jelenleg Párizs előkelő negyedében, a Lamartine-téren álló ház mértéktartó pompáról árulkodó szalonjának lakója. A falakról dicső elődök évszázadokkal dacoló ereklyéi, portréi és kalligráfiái néznek sanda szemmel a titkukat kutató betolakodók, ra. A ház úrnője, ma is fejedelmi, vonzó jelenség. Megkapó közvetlenséggel, előkelő gráciával segít át minket kezdeti zavarunkon: hiába Franciaországban vagyunk, s a név kötelez, hisz — Nilüfer — vízililiomot jelent... — ön a második törökpárti, akit ismerek — veszi fel a társalgás elejtett fonalát. Az elsőnek, a későbbi híres orientalistának Ger- manus Gyulának még az ölében is ültem, igaz akkor olyan hároméves lehettem, „kompromittáló flörtünket” a Beylerbey palotában készült fotó még ma is őrzi... Aztán már asszonykoromban, Hyderabadban ismét találkoztam a professzorral, de akkor én már a hárem foglya voltam . . . A vízililiom regénye 1920-ban Isztambul ázsiai oldalán Kadiköyben születtem, kétéves -koromban veszítettem el apámat, Da- mad Morali Selahattin Beyt. Természetesen a kivándorlási parancs özvegy édesanyámra is érvényes volt. Első állomásunk Budapest, majd Niza. Akkoriban ez a város volt a kalandorok és a trónfosztottak „menedékhelye”. A magunkkal menekített értékek kótyavetyé- léséből tartottuk fenn magunkat, de végül már orvosra sem maradt pénzünk. — Ekkor kapóra jött a „módos” kérő! — Valóban a végső lökést a házassághoz szűkös helyzetünk adta. Jómagam hozományként csak egy Koránt vittem magammal Sedzsaat palotájába. — Hogyan alkalmazkodott az indiai muzulmánok elzárt, elszigetelt világához? — Sokat szenvedtem, de a szerencsétlenségemben szerencsés is voltam. Volt kivel megosztanom bánatomat, ugyanis a Nizam idősebbik fia Azam Cah Abdül Medzsid száműzetésben élő török kalifa leányát Dürrüsehvar hercegnőt vette nőül. Hyderabad élet és halál ura az idős fejedelem kimondottan bárdolatlan, durva ember volt. tóinkét, menyeit egyszerűen csak „kicsi”-nek meg „nagy”- nak titulált, aszerint, melyik fiának a feleségéről volt szó. Maguk a délceg ifjú trónörökösök álluk alatt összetett kézzel, megszeppenve üdvözölték nagyságos apjukat, akinek a jelenlétében csak „igen”, meg „nem” hagyta el a szájukat. Nevét kórház viseli — önnek furcsa lehetett a bezárt háremélet, még akkor is, ha az a bizonyos „kalicka” úgymond aranyból volt. — Nézze, egyszerűen nem hagytam magam. Az idős uralkodó arra is rá akart venni minket, hogy helyi szokás szerint fúrassuk ki orrunkat. Ekkor anyámnak azt írtam „ha erre engedélyt adsz, téged is megtagadlak”. Amikor ezt a barbárságot visszautasítottam, el sem képzelik milyen vadállat módjára viselkedett ... Az indiai háremélet valóságos pokol volt. Bárhová mentem nyomomban a lakájok és spiclik hada sündörgött. — Ilyen körülmények között hogyan sikerült tető alá hozni az ön nevét viselő kórházat? — Állandó kapcsolatot tartottam az indiai kormánnyal, ugyanis ezek a részfejedelmek az igazat megvallva, csak a saját portájuk körül seperhettek. 250 ezer font alapítványt helyeztem letétbe. Nagy szükség volt erre az intézményre. A második világháború évei alatt a hindu lányok, asz- szonyok körében arattak a nemi betegségek különböző fajtái. Falut, várost járva felvilágosító előadásokat tartottam. Sőt, egy külföldi forgatócsoportnak nyilatkoztam is. — A szeráj konzervatív lakói erről tudomást szerezve, majd kitértek hitükből. Abban az időben ők még vándor kuruzslókkal gyógyíttatták híveiket. Jómagam is tífuszos lettem, s az udvari vén boszorkány- mester mozsárban tört gyöngyszemmel akart kezelni. Ez az eset még néha ma is, rossz álmaimban előjön. Ám akkor már állt a modern laboratóriumokkal, rákszűrőállomással ellátott kórház, így hamar kikezeltek a veszélyes kórból. Ismerkedés a Maximban — Végül sikerült elválnia és elhagyni a Nizám birodalmat. — Ez is külön tortúrával járt. 15 évig tűrtem, aztán egy szép napon megszöktem. India akkori köztársasági elnökét, Nehrut, egy már Párizsból írt levélben arra kértem, beszéljen nagyhatalmú apósommal, vegye rá, hogy egyezzen bele a válásba. Nem ment köny- nyen, volt férjem Párizsba jött, s tíz napig próbált szándékomról lebeszélni —, de amint látják, nem sikerült neki. Viszont az alatt az idő alatt se élő, se holt nem voltam. — Hogyan ismerkedett meg mostani életpárjával? — Huszonkét évvel ezelőtt a párizsi Maxim mulatóban egy fogadáson találkoztunk Edward-dal, akkor ő még az USA diplomatája volt. Rövid ismeretség után megkérte a kezem, ezt követően kilépett az állami szolgálatból. Jelenleg a Ho. liday Inn szállodalánc szervezetének egyik irányítója, de érdekeltségei vannak a filmiparban is. — Mi lett a korábban említett sorstársának, Dürüs- sehvar hercegnőnek a sorsa? — Családunk legszebb hölgytagja Angliában él, de az ottani ködöt minden nyáron Törökországban, az Égei-tenger partján piheni ki. Neki is sikerült elhagynia Indiát két fiával együtt. Hazai föld a kupában — Természetesen ön is járt már szülőhazájában. — Sőt, a néhai uralkodóház sarjai közül nekem sikerült elsőnek török földre lépnem az amnesztia megjelenése előtt. Tudniillik, akkor még útlevelem, ben ez állt: India Hercegnője ... Már utazás alatt órákat sírtam a repülőgépen, ami a földreszállás után zokogásba fulladt. Sajnos, 15 napra szóló vízumom hamar lejárt... Apai rokonom, az akkori évek sikeres török teniszbajnoka Ibrahim Morali egyik győzelmi kupáját hazai földdel megtöltve adta át ajándékként a búcsú perceiben. Nem is sejthette, hogy ez mit jelentett nekem, akkor. S 1952 után régi jogainkat visszaadta a török kormány. Elsőként vettem fel az állampolgárságot .. Soós Tamás Eger Város Tanácsa V. B. Munkaerő-szolgálati Iroda állásajánlatai: PARK SZÁLLÓ: Eger, Klapka u. 8. A Vörösmarty turistaházba (Mátraháza) azonnali belépéssel keres szakácsot, konyhai dolgozókat és kazánfűtőt. Jelentkezni lehet a Park Szálló munkaügyi osztályán vagy a turistaház vezetőjénél. HM-I TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas u. 94. Felvételre keres 3—5 éves gyakorlattal rendelkező magasépítési tervezőt, irányító munkakörbe: mélyépítési tervező-szerkesztőt; villamos tervező-szerkesztőt; gépész szerkesztőt. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán. Tel.: 10-622 SZOLNOKI MEZŐGÉP EGRI GYÁRA: Eger, Lenin út 26E Felvesz forgácsoló szak- és betanított munkásokat, továbbá forgács nélküli hidegalakító szak- és betanított munkást; autóvillamossági szerelőt; fémfeslőt; gyártástechnológust. VILATI EGRI GYÁRA: Eger, Faiskola u. 10. Alkalmaz szakirányú felsőfokú végzettséggel rendszerszervezőt; szerkesztő mérnököt; gyártmány technológust; bemérő-élesztő mérnököt; közgazdászt. Szakirányú középfokú végzettséggel pénzügyi előadót; esztergályost és géplakatos szakmunkást, valamint anyagmozgató segédmunkást. EGER VÁROS TANÁCSA MÉLYÉPÍTŐ ÜZEME: Eger, Bródy S. u. 4. Felvesz érettségivel rendelkező gyors- és gépírónőt; vidéki szemétszállítás ellenőrzésére fiatal férfi munkaerőt. (Feltétel: érettségi és motorvezetöi jogosítvány.) RÉVAI NYOMDA EGRI GYÁREGYSÉGE: Eger, Vincellériskola u. 3. Férfi munkaerőt keres felvételre rotációs segédmunkás munkakörbe, állandó éjszakai műszakba. Jelentkezni lehet a gyáregység munkaügyi osztályán. TÜZKÉV: Eger, Klapka u. 9. Felvételre keres középfokú képesítéssel rendelkező munkavédelmi és tűzvédelmi vezetőt; kőművest; tüzeléstechnikai karbantartó és kéményseprő szakmunkást. Visontai telephelyre ács-állványozó; ív- és lánghegesztő szakmunkásokat. Hatvani telephelyre jogosítvánnyal rendelkező műszerészeket. KISIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE: Eger, Csiky S. u. 22. Középfokú végzettséggel rendelkező gépíró adminisztrátort keres felvételre. VÍZÜGYI ÉPÍTŐ VÁLLALAT EGRI FŐ-ÉPÍTÉS- VEZETÖSÉGE: Eger, Lenin út 142/c. Iroda takarítására női munkaerőt keres felvételre, valamint ács szakmunkásokat gyöngyös környéki munkaterületre. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi csoportjánál. F I G YE L E M ! Irodánknál az alábbi új szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás — nyelvtanítás — gyermekfelügyelet — beteggondozás. A lakossági igény bejelentése az Irodánál (Dobó tér 2.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig 8—12 óráig. Minden héten szerdán 16 órától 18 óráig díjtalan munkajogi tanácsadást biztosítunk.
