Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. március 11., kedd 3. Neveljünk páitlannkat A legjobb évet zárták Új utakon az egri Agroker Ai egri Agroker központja kívülről A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egy­ségének megvalósítása és erősítése érdekében a párt­építést, a tagfelvételi mun­kát folyamatos politikai fel­adatnak tekintjük. A tagfelvételi munkánk­ban alapelv tinik továbbra is az, hogy szövetségi politi­kánk érvényesítésével a tár­sadalom minden osztályából és rétegéből egyéni elbírá­lás alapján a legjobbak, az arra alkalmasak kerüljenek a párt soraiba. Olyanok, akik politikai kiállásúikkal, jelle­mükkel, példamutató mun­kájukkal és magánéletükkel környezetükben tiszteletet ébresztve tanúsították: mél­tóak a bizalomra. Az elmúlt években a párt­építő munka feltételei ösz- szetettebbek lettek, a politi­kát befolyásoló kedvezőtlen gazdasági, életszínvonalbe­li és tudati körülmények, va­lamint a párttagsággal szem­beni nagyobb követelmé­nyek hatására nehezebbé váltak. Még nagyobb lett te­hát annak a jelentősége, hogy a párt taglétszámát és annak összetételét politikai eszközökkel az új követelmé­nyeknek megfelelően befo­lyásolja. A mai helyzetet te­kintve célunkat elsősorban azzal érhetjük el, ha az egyes társadalmi osztályok­hoz és rétegekhez tartozó leendő párttagok iránti köve­telményeket differenciáltan, de elvi engedmények nélkül fogalmazzuk meg. Emellett természetesen figyelembe kell venni az adott párt- szerv, pártszervezet területé­re jellemző foglalkozási, életkori, képzettség szerin­ti sajátosságokat. A helyi sajátosságok figyelembevé­telével kell megfogalmazni az adott területek, pártszer- veinefc a tagfelvétel köve­telményeit, és nem lehetnek mindenütt azonos elvárások egy ipari vagy mezőgazda- sági üzemmel, egy intéz­ménnyel, vagy tanintézettel szemben. Amikor a tagfelvételeknél elsődlegesen az alkalmassá­got hangsúlyozzuk, a párt munkásjellegének a megőr­zését változatlanul alapvető politikai kérdésnek tartjuk. Egyrészt a hatalom jellege miatt, másrészt azért is, mert társadalmunk struktú­rájában is az ipari és a me­zőgazdasági munkások ké­pezik a nagyobb arányt. Természetesen a munkások legjobbjai felvételének el­sődlegességét hangsúlyozva a jövőben is várjuk sora­inkba a szellemi élet, kö­zöttük is elsősorban az ér­telmiség legjobbjait, többek között a mérnököket, a nép­művelőket, a művészeket, az orvosokat, az igazságügy te­rületén dolgozókat. Mivel a párt mindenek­előtt a fiatalok köréből egé­szíti ki sorait, az utánpótlás nevelésében nagy szerepe van a KISZ-nek. A pártba felvettek több mint 60 szá­zalékát nagy felelősséggel ők ajánlják párttagnak. Ám a pártszervezetek szerepét ez nem csökkenti. A pártszer­vezetek feladata az, hogy a KISZ-szervezetekben po­litizálásukkal, aktivitásuk­kal kitűnt fiatalok közül minél többet megnyerjenek a-;párt eszméi számára, fel­készítsék őket a párttagság­ra. E kérdésben az előrelé­pés legfontosabb tényezője, hogy a párt befolyása, a párttagok kapcsolata, a te­rületükön élő fiatalokkal to­vább erősödjön. Egy-egy fiatal párthoz való közeledé­sét nagy mértékben befo­lyásolja, hogy a környezeté­ben dolgozó kommunisták — elsősorban vezetők — ho­gyan élnek, dolgoznak, mi­lyen magatartást, példamu­tatást tanúsítanak munkatár­saik körében. Külön is hangsúlyozni kell a párttag szülők szerepét. Közismert tény, hogy a csa­ládi hatások jelentősen be­folyásolják a gyermekek, a fiatalok világnézeti, politi­kai arculatának alakulását. Sokan a szülők példájából indíttatva érzik belső szük­ségletnek a párthoz, a kom­munista eszmékhez való kö­tődést. A középiskolákban, az egyetemeken és a főiskolá­kon a párttaggá nevelésben meghatározó a szerepük a kommunista oktatóknak. Ha előbbre akarunk lépni, elengedhetetlen, hogy a mun­kából a jelenleginél nagyobb részt vállaltjának a nagy szakmai és erkölcsi tekinté­lyű kommunista tanárok, ok­tatók, professzorok. A párttaggá nevelést je­lentősen befolyásolja, mi több, meghatározza a párt- alapszervezetek munkájá­nak a színvonala, s az, hogy mennyire ismerik tevékeny­ségüket környezetükben. A pártonkívüliek, és főleg a fiatalok gyakran kifogásol­ják, hogy a pártszervezetek munkájáról keveset tudnak, sőt, néha még a párttagokat sem ismerik. Ezért, amikor a pártszervezetek olyan té­mát tűznek napirendre, ami az egész kollektívát érinti, célszerű, ha erről a párton- kívülieket is tájékoztatják. Ezzel is ismertté válik, hogy a párt milyen kérdésekben támogatja politikai súlyával az adott kollektívát > érintő igényeket, elképzeléseket, terveket. Ezért fontos, hogy a jövőben az eddiginél min­denütt „nyitottabbá" váljon a pártélet, hiszen a színvo­nalas szervezeti munka mág­nesként növeli a párt irán­ti vonzódást, és egyben se­gíti a tagfelvételi munkát is. A pártszervezetek nyitott­ságának szélesítését segíti elő az a gyakorlat is, ami­kor az alapszervezetek a felvételre javasolt személy­ről környezete pártonkívüli tagjainak véleményét is ki­kérik és figyelembe veszik. Ez a bizonyos értelemben új gyakorlat esetenként és he­lyenként vitát és értetlensé­get vált ki. Olyan szélsősé­ges véleményt is lelhet hal­lani, miszerint ez azt jelen­ti, hogy a párt „legbelsőbb” ügyébe a pártonkívüliek is beleszólhatnak. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a pártonkívüliek határozzák meg, ki legyen párttag és ki nem, hanem arról, hogy a széles körű tájékozódás növeli a párt tekintélyét. A párt utánpótlásának a biztosításáért, az új párt­tagok neveléséért minden kommunistának felelőssé­get kell éreznie, és abban cselékvően részt kell ven­nie. E területen is van elő­relépés, mégis gondot je­lent, hogy a párttagok je­lentős része nem gondol a környezetükben található legalkalmasabb dolgozók pártba való bevonására. Az­zal a helyenként tapasztal­ható gyakorlattal sem lehet egyetérteni, hogy az ajánlók csak szűk körből, egy-két párt-, gazdasági, tömegszer­vezeti vezető közül kerül­nek ki. A következő időszakban a felvételre jelentkezőkkel szemben támasztott maga­sabb követelményeket érvé­nyesíteni kell a {jártban lé­vőkkel szemben is, ezzel elő kell segíteni a párt folya­matos öntisztulását. A kong­resszus előkészítése során, és napjainkban is a pártta­gok széles köre fogalmazza meg azt az igényt, hogy az irányító pártszervek, a ve­zetőségek határozottabban lépjenek fel a kötelessé­geiket elhanyagoló pártta­gokkal szemben. Ezt az igényt a XIII. kong­resszus határozata a követ­kező szavakkal rögzítette: „Meg kell válni azoktól, akik nem tesznek eleget köteles­ségeiknek, s akik alkalmat­lanná váltak a párttagság­ra”. Ehhez hozzá kell ten­ni, hogy ez nem valami so­ha nem hallott, soha nem látott igény. Éppen ezért — tapasztalatainkból kiindul­va — ebben nem lehet ad­minisztratív jellegű, eset­leg a tagkönyvcserével ösz- szekötött kampánymunká­ra hagyatkozni. A párt ön­tisztulását folyamatosan, el­sősorban a kommunista kö­zösségek személyeskedések­től mentes, a párt normáit követő, aktív közreműködé­sével lehetett eddig is és kell a jövőben is elérni. Bíró József az MSZMP KB alosztályvezetője A fennállása óta eltelt huszonnégy esztendő alatt a legjobb évet zárta 1985-ben az Egri Agro­ker Vállalat. Olyan új kereskedelempolitikai el­képzeléseket valósítot­tak meg, amelyekkel sike­rült a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok alapvető Igé­nyeit kielégíteni. Emel­lett pedig a korábbitól eredményesebb vállalati gazdálkodást valósítot­tak meg. Ennek köszön­hető, hogy tavaly árbevé­telük elérte a kilencszáz milliót és nyereségük pe­dig a 13 millió forintot Somodi Lajos igazgató szí­vesen villantja fel azokat az összefüggéseket, amelyek nyomán mindezeket megva­lósították. — Vállalatunkon belül so­kan felvetették, hogy 1985- ös tervünk feszített. Volt benne igazság, de a közgaz­dasági szabályozók arra kényszerítettek bennünket, hogy ezt megvalósítsuk. No­ha akadtak gondjaink. Pél­dául nitrogén műtrágyából, valamint néhány gépalkat­részből nem tudtuk zavar­talanul ellátni megrendelő­inket, mégis azok jobb ki­szolgálására törekedtünk. Új­donságként bevezettük a lí­zingtevékenységet és 30 mil­lió forint értékű kombájnt, valamint erőgépet adtunk három-, illetve ötévi gépbér­leti díjjal a közös gazdasá­goknak. Ezt Heves megyé­ben, de a megyén túl is töb­ben igényelték tőlünk. 1985- ben bővítettük a kiskereske­delmi forgalmunkat. Köz­— Valóban így igaz — mondta —, az utóbbi hetek­ben az emberek kevesebbet vásárolnak. Főként az ol­csóbb cikkeket keresik. De vajon kapnak-e ilyet mindig? Ez a kérdés önként adódik. — Minden törekvésünk az, hogy még a választék is meg­felelő legyen, de bizonyos áruféleségek beszerzése ne­hézségekbe ütközik. Főként azokról van szó, amelyek kertészeti termékeket tartal­maznak. Ilyen például a sa­vanyúság vagy a gyümölcs- konzerv. Tehát menni kell az áru után. Nem nagy öröm ez a kereskedőnek, hiszen a fu­varköltség is számít. En­nek ellenére folytatnak áru­cserét is az északi szomszéd ponti telepünkön az egri áfésszel közösen, a kertbará­tok boltjának megnyitásával, havonta négymillió forintos többletbevételt értünk el. A közgazdasági szabályozók ar­ra serkentettek, hogy meg­levő eszközeinket is minél jobban kihasználjuk. Ezért az Eger—Mátravidéki Bor- gazdasági Kombináttal, va­lamint a Vasvill Heves me­gyei kirendeltségével bértá­rolási szerződést - kötöttünk. Dolgozókollektívánk köré­ben az elmúlt évben jelentős béremelést hajtottunk végre, amely ösztönzőleg hatott. Összességében 12 százalékkal nagyobb árbevételt értünk el a gépek, a műtrágyák, a növényvédő szerek és alkat­részek értékesítésével, vala­mint a lízingtevékenységgel. áruházaival. Hogy miért? Mert a választékot is bőví­teni akarják és olyan áru­féleségeket is akarnak hoz­ni, amelyik nálunk nemigen kapható. — Nyugodt lélekkel mond­hatom, hogy az árucsere ná­lunk beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Olyannyira, hogy az idén növelni sze­retnénk a tavalyi keretet. Erre a lehetőségünk adott. — Mi a helyzet a hússal és a húskészítményekkel ? Talán hihetetlennek hang­zik, de egyre többen vásá­rolnak húst. Ennek mi az oka? — Mint háziasszony is mondhatom, hogy a jól el­készített hús még a leggaz­daságosabb étel manapság. persze, otthon. — Hogyan tovább 1986- ban? — kérdeztük az igaz­gatót. — Világosan látjuk, hogy azt a dinamikát, amit 1985- ben elértünk, nem tudjuk tartani. Ennek oka, hogy a vásárlóerő nem növekszik az idén sem a gazdaságoknál. Noha a termelési eszközök áremelése növelheti forgal­munkat, de ez minden bi­zonnyal visszafogja az üze­meket a nagyobb vásárlá­soktól is. 1986-ban ugyanis az áremelés megközelíti a 8 százalékot, amely több az el­múlt öt év átlagos 7 száza­lékával szemben. Ennek el­lenére, mégis úgy terveztük, hogy ebben az évben árbe­vételben elérjük az egymil- liárdot, nyereségünket pedig 16 millióban határoztuk meg. — Arra számítanak, hogy a marhahúsból az eddiginél lényegesen többet kapnak. A baromfival sem lesz gond. Mi van a félsertések bontá­sával ? Az üzletek vezetői ar­ra panaszkodnak, hogy ke­vés a hentes és a hús fel- darabolása rengeteg időt el­vesz. — Időt elvesz, az biztos, de nem nagyon törekednek arra, hogy a vágóhídról már részekre bontott húst kap­janak. Ezt is látni kell. — Az elmúlt évet jól zár­ta a vállalat. Az országos összevetésben is előkelő he­lyen szerepelnek. Mennyi jut ebből vissza azoknak, akik a pult mögött dolgoztak a szép eredményekért? — Arra törekszünk, hogy ők is érezzék a keresetükön, nekik oroszlánrészük volt a tervek túlteljesítésében. A fizetésüket az országos érvé­Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert dolgozóinknál 10 százalékos keresetnövelést irányoztunk elő. — Milyen újdonságokra számíthatnak a vásárlók? — Idén január 1. óta az összes tőlünk vásárolt gép szervizszolgáltatását vállala­tunk végzi az üzemeknek és a kiskerttulajdonosoknak. Ezt azért tesszük, hogy még jobb kapcsolatot alakítsunk ki vásárlóinkkal. Emellett, a tavaly létrehozott marketing­csoportunk tevékenységére is jobban alapozunk. Elsősor­ban az a törekvésünk, hogy a hazai gyártókkal együtt­működésünket fokozzuk, to­vábbá, hogy új piacokat ku­tassunk fel. Fejlesztési lehe­tőségünk lévén, a kiskertek ellátását bővítjük. Tervez­zük, hogy az idén, augusz­tus 20-án, Andornaktályai úti telepünkön egy háromszáz négyzetméteres raktáráruhá­zát létesítünk. Várhatóan Gyöngyösön is előkészítjük a kertbarátok boltjának meg­nyitását. Elképzeléseink kö­zött szerepel az is, hogy He­ves megyében két-három he­lyen, társulásos alapon, fo­lyékony műtrágya hasznosí­tására telepeket létesítünk. Alapvetően továbbra is a mezőgazdasági üzemeket szolgáljuk ki, hagyományos eszközökkel. Ugyanakkor, a közgazdasági szabályozók ar­ra ösztönöznek, hogy tovább bővítsük kiskereskedelmi te­vékenységünket és még több árut értékesítsünk. Egyéb­ként a lízing mellett arra is törekszünk, hogy az új pénzügypolitikai lehetősége­ket kihasználva, váltó- és ke­reskedelmi hitelt adjunk a velünk kapcsolatban levő üzemeknek. Igyekszünk te­hát minél szélesebb körben nyitni az üzleti munkák so­rán. nyű szinttől jobban meg­emeljük. Rákérdeztünk még a ke­nyérellátásra. Megtudtuk, hogy megyei intézkedés nyo­mán, az eddiginél nagyobb mennyiséget kell „biztonsá­gi tartaléknak” rendelniük. Ugyanerre kötelezték a sü­tőipart is. Ügy látszik, az időnként előforduló zavaro­kat a felügyeleti szerv min­denképpen meg akarja szün­tetni. Ehhez még hozzáfűz­te az igazgatóhelyettes: még a legkritikusabb időkben is csak az fordulhatott elő, hogy egy üzletben átmeneti­leg nem volt kenyér. De olyan, hogy sehol... ? Az nem. Napi gondok, feladatok fe­lől érdeklődtünk. A vála­szok megnyugtatók voltak. Reméljük, a vásárlás min- dennápjaiban sem kell majd idegeskednünk. (gmf> A vállalat szárazabb időszakra kínál Turo- Mat öntözőberendezést (Fotó: Kőhidi Imre — Szabó Sándor) Mentusz Károly Gyenge kezdet Inkább az olcsóbb árut Csupán az év végi nagy bevásárlások múltán látszik úgy, mintha csökkenne az érdeklődés az üzletekben? A kérdésre a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatóhelyettesétől, Haász Tamásnétól kértünk választ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom