Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 57. szám ARA: 1986. március 8., szombat 2.20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kádár János táviratban üdvözölte Mihail Gorbacsovot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban fejezte ki jókívánságait Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárává történt újraválasztása alkalmából. (MTI) A NEMZETKÖZI NŐNAP ALKALMÁBÓL Kitüntetési ünnepség a Parlamentben Forradalom, tavasz, ifjúság Sajtótájékoztató a forradalmi ifjúsági napokról Virág helyett Ünnepeinket általában évfordulókhoz kapcsoljuk. Megtörtént eseményeket, sorsfordulókat tisztelünk meg az emlékezéssel. Van azonban egy olyan jeles nap is, amely különbözik ezektől: március 8., annak a mementója, ami hiányzik. Igen, a nemzetközi nőnap azért született meg és azért maradt fenn máig, mert figyelmeztet arra, hogy a nőknek meg kell találniuk igazi helyüket a társadalomban. Az út eddig sem Volt könnyű, s ezután sem lesz az. A lányok, asszonyok harca egyenjogúságukért régen kezdődött, s nem is zárult le még teljesen. Nyilvánvalóan vadhajtásai is voltak ennek a küzdelemnek, amely mögött komoly átalakulás húzódik meg: mind a családban, mind pedig mindennapjainkban a gyengébb nem más szerepet játszik, mint azelőtt. Míg évtizedekkel ezelőtt az otthon megteremtője és éltetője volt csupán, addig ma hazánkban is százezrek álltak munkába, kapcsolódtak be a termelésbe. Ha ebben történt is fordulat, azért abban nem, ami a legősibb és legfontosabb: a gyermeket ők szülik, egyengetik első lépéseit, tanítják meg az első szavakra. Ebből következik az a feszültség, amely annyira meghatározza társadalmunkban a nők és férfiak kapcsolatát: hivatásukat az erősebbik nem tagjai zökkenők és nagyobb kitérők nélkül be tudják járni, míg az asszonyokra sok év kiesés vár. Nagyon gyakran'- az sincs meg számukra, mint annak előtte: szerető nagymamák és nagynénik segédkeztek, míg napjainkban sokszor csupán a négy fal marad társaságnak. S minél több apróságot vállalnak, annál súlyosabban nehezedik — az összes gyermeki kedvesség ellenére — ez a „rabság” az édesanyára. Felnőttebbek, magabiztosabbak korunk női. Kiléptek abból a „babaszobából”, amelyről Ibsen olyan megrázóan ír a Nórában. Mindamellett új gondokkal, feszültségekkel kell szembenézniük, s nemcsak nekik, hanem nekünk, férfiaknak is. Mert külön- küfön nem megy, mert a sorsunk az együttélés, egymásnak vagyunk teremtve. Manapság egyre többször elfeledkezünk erről, hiszen egyre több a válások, csődbe ment életek száma. Sok erőfeszítéssel igyekszik államunk könnyíteni a gondokon, de az anyagi vonatkozásokon túl az emberiekkel is számot kell vetni. Kinek-kinek saját életében kell megtalálni a harmóniát, kiküzdeni az egyensúlyt. Virág helyett jó lenne most ebből adni egy keveset. De most mégis a csokor marad, s néhány esetlen szó. Köszönet a türelemért, amiért megbocsátják nekünk, férfiaknak, valaminek a hiányát. Gábor László A nemzetközi nőnap alkalmából pénteken kitüntetési ünnepséget tartottak a Parlamentben. Részt vett az ünnepségen Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Czinege ‘'Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Du- schek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke is. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte a kitüntetési ünnepségen megjelenteket. A nők társadalmi szerepéről szólva hangsúlyozta: bármilyen részt vállal is magára az iskola — vagy általában a társadalom — az új nemzedékek formálásából, főként a jó családi légkör segíti elő, hogy gyermekeink elfogadják azokat az értékeket és erkölcsi normákat, megszerezzék azokat a legalapvetőbb ismereteket, amelyek a társadalmi beilleszkedéshez, a kiegyensúlyozott élethez és munkához nélkülözhetetlenek. E jó családi légkör legfőbb őrzői pedig — az asz- szonyok. Losonczi Pál ezután átadta a kitüntetéseket, amelyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományozott a béke védelmében, hazánk szocialista társadalmi rendjének építésében, a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javításában kifejtett, kimagasló munkásságuk elismeréseként. Megyénkben Takács Cé- záné, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának szakelőadója a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át. A Hazafias Népfront megyei bizottságán tartott ünnepségen az elnökség, a bizottság, valamint a munkabizottságok nőtagjainak pénzjutalmat adtak át. A Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezető-helyettese. Kása Lászlóné, valamint a Mátra Volán egri üzemegységének csoportvezetője, Godó Sándorné Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. Miniszteri dicséretet kapott ugyancsak a Mátra Volán egri üzemegységénél Juhász Józsefné, Gyöngyösön Szko- csovszky Tiborné, Hatvanban Nagy Ferencné, Domán Andrásné és Baranyi Józsefné, akik szintén a Volán dolgozói, a SZOT-kitüntetés ezüst fokozatát érdemelték ki. A nemzetközi nőnap alkalmából megemlékezéseket, jutalmazási ünnepségeket tartottak megyénk számos vállalatánál, szövetkezetében, intézményénél is. A forradalmi ifjúsági napok idei rendezvényeiről tájékoztatták a sajtó képviselőit pénteken, a KISZ Központi Bizottságának székházában. Ernőd Péter, a KISZ KB titkára elmondotta: az imA Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-helyettesei pénteken Budapesten találkozót tartottak, amelyén Viktor Karpov különleges megbízatású nagykövet, a szovjet—amerikai nukleáris és űrfegyverekrőí folyó tárgyalásokon részt vemár hagyományos központi programok — ifjúsági nagygyűlések, történelmi emlékműsorok —■ most is az ifjúság történelemszemléletének formálását segítik, s vő szovjet küldöttség vezetője tájékoztatást adott a most befejeződött tárgyalási fordulóról. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár fogadta a találkozó résztvevőit és ebédet adott tiszteletükre. (MTI) A magyar társadalom és az egész nem- zetközi közvélemény nagy érdeklődéssel figyelt az SZKP most véget ért, rendkívül tartalmas, a lenini hagyományok szellemében lezajlott kongresszusára. A megkülönböztetett figyelem indokolt, hiszen a szovjet kommunisták tanácskozásán számos, a társadalmi és a gazdasági fejlődéssel, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésével kapcsolatos állásfoglalás született, amelyek befolyással leszndk nemcsak a szovjet emberek, nemcsak a szocialista országok népei, hanem az egész emberiség sorsának alakulására. Miként Mihail Gorbacsov fogalmazott a kongresszus utolsó munkanapján elhangzott zárszavában: a párt bel- és külpolitikájá- nak elfogadott és megerősített általános irányvonala, a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításának, az egyetemes béke megszilárdításának irányvonala, ezek az SZKP XXVII. kongresszusának legfontosabb eredményei. Az SZKP KB főtitkára utalt arra is, hogy „a szovjet kommunisták tudatában vannak annak, milyen nagy felelősséget, milyen hatalmas terhet vállalnak magukra a programban meghatározott fel- í adatok és célok kitűzésével”. A történelmi felelősség és annak következetes vállalása tükröződött a kongresszus elé terjesztett politikai beszámolóban és a gazdasági számvetésben csakúgy, mint a küldöttek hozzászólásában és a határozatokban Ami a párt megújított programját illeti, abban például kimondják: elsietettnek bizonyulták az előző programnak azok a megfogalmazásai, amelyekben meghirdették az áttérést a kommunizmus kiterjedt építésére, noha — miként az új program fogalmaz — belátható ideig mlég a szocializmus tökéletesítése lesz napirenden. Ez a bátorság és őszinteség a régi beidegződések megszüntetésére, a kezdeményezésre és az útkeresésre ösztönöz nemcsak az i SZKiP-foan, s nem csupán a Szovjetunióban, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ebben az egyetlen állásfoglalásiban is tükröződik a kongresszus nyíltsága, kritikus, elemző légköre, a realitások figyelembevétele. Nehéz lenne másként értékelni azt a másik, ugyancsak figyelemre méltó megállapítást, hogy a hetvenes években a jelentős vívmányok mellett a társadalmi és a gazdasági élet különböző területein negatív tendenciák bontakoztak ki, amelyekkel szembe kellett nézni. A Központi Bizottság politikád beszámolója nagyfokú nyíltsággal fogalmazta meg, hogy az ország fejlődésében egy időiben gyorsabban növekedtek a problémák, mint ahogyan megoldották őket. Minden bizonnyal ezek a kialakult helyzet gondos és realista elemzése nyomán született megállapítások is szerepet játszottak abban, hogy a párt a társadalmi és a gazdasági szféra fejlődésének gyorsítását határozta el. Lényegében ezt a programot hirdette meg már a Központi Bizottság múlt év áp- ' rilisi ülése is, ennek szellemében dolgoztak a párt felsőbb szervei, ezt a programot fogadta el most a kongresszus. A gyorsításnak ki kell terjedni minden lényeges kérdésre. Az egyik a gazdaságirányítás és az azzal összefüggő problémák, amelyek megoldásához új módon közelítettek. A dokumentum ezzel összefüggésben hangsúlyozza: az irányítás rendszerének folyamatos tökéletesítésében elért eredményeket nem szabad lebecsülni. Ugyanakkor megállapítja: „Most olyan a helyzet, hogy a dolgokat nem korlátozhatjuk részleges javításokra, radikális reform szükséges”. Ez a megfogalmazás a kongresszus falain kívül, a Szovjetunió határain túl is nagy visszhangot váltott ki. Amint a vitát összefoglaló zárszóból, s magából a kongresszusi határozatból is kitűnik, az SZKP vezetése a „radikális reformon” belül az egyik legfontosabb kérdéskörnek az irányítás tökéletesítését, az érdekeltség és a gazdaságosság közötti kölcsönhatást tekinti. Azt, hogy érdekeltté tegyék az egyes embereket és a kollektíváikat a munka jövedelmezőségében, s hogy annak arányában javadalmazzák őket. Figyelemre méltó, hogy az idevonatkozó megállapítások, egyes korábbi elméleti tételek újbóli vizsgálatát, az áru- és pénzviszonyok, a szocialista tulajdon és a vállalati önállóság kérdésének a megváltozott körülményekhez való hozzáigazítását szorgalmazzák. Ez a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából is igen fontos. Továbbgondoikozásra ösztönző állásfoglalás. A kongresszus arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmerült problémák megoldása nem csupán a szovjet társadalom belső fejlődésének igénye, hiszen azt a merőben új nemzetközi helyzet is sürgeti. Utalás ez arra, hogy a nagyszabású, a népjólét emelését célzó gazdasági program és a társadalomformáló célkitűzésék megvalósítása nem képzelhető el a kedvező külső feltételek biztosítása nélkül. Ebben a legsürgetőbb feladat most a fegyverkezési verseny megfékezése, a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének megszilárdítása és kiszélesítése. A kongresszus és annak idevonatkozó határozata az SZKP és a szovjet állam vezetőinék nagyfokú rugalmasságáról, kompromisszumos készségéről tanúskodik. Együttműködésre szólítja fel a világ valamennyi népét és államát, mindenekelőtt az amerikai kormányt és nyugati szövetségeseit egy olyan biztonsági rendszer megteremtésében, amelyben nem a haditechnika, nem a fegyverek nyújtanak védelmet, hanem a kölcsönös biztonság elvéinek elfogadása, s e biztonság garantálása. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az űrkorszafcban egyetlen állam sem teremtheti meg saját maga vagy szövetségesei biztonságát csupán a katonai erőre támaszkodva. A kérdés korszerű megközelítéséről tanúskodnak azok a szovjet javaslatok, amelyeket ez év január 15-én terjesztettek elő, s amelyeket a kongresszus szónoki emelvényéről Gorbacsov megismételt. Ezek konkrét leszerelési elképzelések, és abból indulnak ki, hogy a szembenállás helyett az együttműködésre kell törekedni, a saját biztonság mellett a másik fél biztonságát is figyelembe kell venni. Csakis ezen az úton, politikai és nem katonai eszközök révén valósítható meg a tartós biztonság. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a kongresszus a szocialista országok együttműködésének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseinek. Ami az előbbit illeti, hangsúlyozta, hogy a szocialista országok együttműködését az eddiginél is jobban össze kell hangolni, egyeztetni a nemzeti érdekeket, kizárni a zavaró tényezőket. A cél a szocialista országok fejlődésének közös erővel történő felgyorsítása, hogy a társadalom és a gazdaság fejlesztésében elért eredményeikkel gyakoroljanak vonzást az őket körülvevő viliágra, azokra az országokra, amelyeknek népei saját útjukat keresik. Hogy milyen utat választanak, az nagyban függ attól, milyen példát mutatnak nekik a szocialista országok. Ami a nemzetközi kommunista és a munkásmozgalom kérdéseit illeti, a kongresszus hangsúlyozta, hogy nem lehetséges és nem is szükséges a teljes nézetazonosság valamennyi kérdésben. Az álláspontokkal elvtársi vitában kell egyeztetni. Az egység tehát nem monolitikus, hanem a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen, a mozgalomhoz tartozó pártok gazdag tapasztalatainak cseréjén alapszik. Minthogy a Szovjetunió soknemzetiségű állam, érthető, hogy szó esett a nemzetiségi kérdésekről is. A kongresszus hangsúlyozta: a kommunista pártoknak különös figyelmet kell tanúsítaniuk a nemzetiségi kérdés lenini hagyományoknak megfelelő kezelése iránt. A magyar társadalom vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a gyakorlati munkában Szerzett tapasztalatai is arról tanúskodnak, hogy szocialista ország számára ez az egyedüli, történelmileg helyes és követendő út. Mindent egybevetvé megállapítható; a szovjet kommunisták most véget ért kongresszusa a népek sorsáért viselt történelmi felelősség tudatában nagy bátorsággal és őszinteséggel elemezte az ország társadalmi és gazdasági helyzetét, a nemzetközi életben mutatkozó veszélyeket, realista szemlélettel közelített valamennyi bel- és külpolitikai problémához. Olyan megoldásokat javasolt, amelyek figyelembe veszik nemcsak a szovjet emberek szükségleteit, hanem az egész emberiség legfőbb oélját, a béke és a biztonság megteremtését, a tartós együttműködés útján. Ezért is fogalmazott így a magyar nép ™ üdvözletét tolmácsolva Kádár János: ....... A kongresszus állásfoglalásai nemcsak e hatalmas ország fejlődését fogják meghatározni, hanem sókféle módon hatni fognak az egész emberiség számára legfontosabb- kérdés, a béke megőrzése szempontjából”. (Folytatás o 2. oldalon) II Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszter- helyetteseinek találkozója JbnmwEi ■ura ra Történelmi felelősség
