Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 1., szombat 6. ~ MINDENNAPI T NYELVÜNK Akármi: meg minden Aki figyelmesen nyomon kíséri mindennapi nyelv- használatunkat, észreveheti, hogy a címbeli két nyelvi forma feltűnően gyakran jut nyelvi szerepekhez szóbeli és írásbeli közléseinkben egyaránt. Az akármi szóalak éppen napjainkban válik amolyan mindenre jó divatszóvá, s ezzel egyre bizonytalanabbá semlegesül jelentéstartalma és használati értéke. Erről tanúskodik példatárunk is: Ott találod azt az akármit. amit éppen keresel; vigyázz, hogy ez az akármi, elkallódjék; ez az akármi még jó lehet valamire, itt játszanak ezekkel az akármikkel a lakótelep fiataljai; azt az akármit én is kerestem a boltokban; mik ezek az akármik az asztalodon; arra az akár. mire én is emlékszem stb. A köznapi beszédhelyzetekben elszaporodó akármik mellett egyre gyakrabban halljuk ezt a divatszót a szinkronizált filmek magyar nyelvhasználatában is. A James Stewart-sorozat Mr. Hobbs nyaral című változatában is el-elhangzik a nagyon változatos szófajisá- gú akármi, s éppen a meg minden nyelvi formával karöltve. A sajtó hasábjain is szaporodóban vannak az akármik. s Néhány akármi. .. kiemelt címként is szemünkbe ötlött. Hogy menynyire kiüresedik a jelentés- tartalma és eláltalánosodik és elszemélytelenedik a használati értéke, arról a sajtóban megjelent házassági hirdetés jeligéje bizonykodik: „Akármit-akármiért”! A változata ugyan ismertebb: Valamit valamiért!, de a nyelvi divatozás már ezt is háttérbe szorította. Hogy bizonyos szövegösz. szefüggésekben miért kap kulcsszerepet az akármi, arról ez a szövegrészlet tanúskodik: .,A karácsony nem kis akármi” (Népszabadság, 1986. jan. 6.). Ha behelyettesítjük az akármi szerepkörébe azokat a nyelvi formákat, amelyeknek a kiiktatásában is ludas ez a divatszó, akkor arra is feleletet kapunk, miért és mikor jut szerephez az akármi. Elsősorban akkor, ha bizonytalanok vagyunk a közlésben, ha nem akarunk egyértelműen. fogalmazni, ha nem jut eszünkbe a megfelelő tartalmas szóalak stb. Jelentésváltozatait és használati értékét tekintve ebbe a sorba illeszthető bele: tárgy, dolog, ügy, holmi, valami stb. Hogy a valamikor egyre ajkunkra tolakodó izé szinte mindent pótló szócska ritkábban jelentkezik, annak az az oka, hogy szerepét az akármi vette át. Sajátos és sokszor tartalmatlan töltelék nyelvhasználatunkban a meg minden nyelvi forma: összekötő, összekapcsoló és hozzátol- dó szerepköre egyre bővül. Eleinte azt hittük, hogy csak az ifjúság nyelvhasználatát jellemző sajátosság, amikor feleleteikben ilyen szövegrészietek jelentkeztek: A főhős, fázott és éhes volt, meg minden; a hős elnyerte jutalmát, meg minden; a hét végén hazamegyünk, meg minden stb. Ez a szinte állandósult szókapcsolat a közlést is elbizonytalanítja, határozatlanná teszi. Ezért nem örülünk elszaporodásának. Ha nincs több közölnivalónk, eddig általában az és a többi...; és igy tovább, több efféle szó- kapcsolatokat szoktuk használni, ma már egyre szélesebb körben a meg minden veszi- át szerepüket. A néo nyelvhasználatában általános volt a meg minden felhasználása, s va'ó'úoan a névnyelvi forma újraele- venedést js tapasztalhatjuk a meg minden egvre gyakoribb jelentkezésében. (>r. Bakos József NYOLCVANÉVESEN IS FIATALOSAN A gyémántdiplomás tanár Szabados Árpád kiállításáról Amikor Rózsavölgyi Pál nyugalmazott középiskolai tanárral találkoztam, a régmúlt jutott eszembe, hiszen a tanár úr 1906-ban született, élete gazdag tapasztalatokkal, élményekkel, tettekkel teli. — Jászberényben, 1925- ben szereztem tanítói és kántori oklevelet, — kezdte elbeszélését. — Egy évvel később Budapesten, a Ze neakadémián középiskolai tanári oklevelet, kaptam. Az akkori rendszerben csak különleges protekcióval lehe tett elhelyezkedni középiskolánál. Mivel ilyen kapcsolatom nem volt, egy tanítói állásra adtam be a pályázatomat Gyöngyöspatára, a római katolikus iskolához. Ott úgy választottak meg. hogy a pályázók közül csak nekem volt három diplomám. Ma is emlékszem az ott eltöltött évekre. Szerettem a kisiskolásokat, közel áll szívemhez ez a korosztály. — ön Heves megyében gyökerezett meg. Még egészen fiataton számos funkciója volt. — Valóban, 1927. március 2-án Rózsaszentmárfonba kerültem, ahol 1951 augusz tusáig tanítottam. Ha hiszi, ha nem, négy fizetett állásom volt: tanítói, kántori, a hitelszövetkezet ügyvezető igazgatói és a Hangyaszövetkezet könyvelői. Mellékállásokat azért kellett vállalnom, mert egyedüli kereső voltam, és két fiút kellett taníttatnom. Jóval későibb, a felszaba dulás után ugyancsak ebben a községben társadalmi munkában vállalta, illetve szervezte meg az iskolai úttörő- csapatot. Minden politikai rendezvényen részt vett a pajtásokkal. Ma már történelem : Rózsavölgyi Pál megindította a kalászgyűjtő mozgalmat. Talán nem érdektelen elmondani, hogy a gyűjtés eredménye 86 kilogramm tiszta búza volt. A tanár úr ma is találkozik régi tanítványokkal az utcán .. . amelyet beszolgáltatás címén adtak a közösségnek. De a társadalmi munkavál lalása nem merült ki ebben Az önkéntes tűzoltó testület vezetője lett és megalakította a MADISZ énekkarát, amely az akkori kultúrver- senyen járási első helyezést és megyei második helyezést ért el. — Majd 1951-ben Hatvanba kerültem, ahol a Bajza József Gimnázium és Vegyesipari Technikum tanára, énekkarvezetője lettem. Az ott élő felnőttek talán még emlékeznek az egykori sikerekre. — Mikor ment nyugdíjba tanár úr? — Annak is már sok éve, pontosan 1959. október 1-én. De mint nyugdíjas, egy évig még Hatvanban, azután Egerben 19 évig dolgoztam különböző helyeken. Egészen 74 éves koromig. A nyug díjas korszakom alatt a SZOT által rendezett gyermeküdültetési akció keretében húsz évig vettem részt mint gyermekkísérő Rózsavölgyi Pál nyugat mázott középiskolai tanár az elmúlt év december 3-án vette át Egerben a gyémántdiplomát. — Hogyan telnek most napjai? — Feleségemmel élek, de elmondhatom, nem vagyunk magunkra hagyva. Négy unokánk és hat dédunokánk mindennapos vendég nálunk. A családból Rita unokám választotta az én hivatásom: az egri főiskola testnevelés szakos hallgatója. Arra vigyázok, hogy ma is tevékenyen éljek. Sokat olvasok, és a keresztrejtvényfejtés a hobbim. És nagyonnagyon jólesik, ha régi tanítványaim, még Rózsaszentmárton- ból is, néhanapján felkeresnek ... (mi kés) Féltett kincs, az elismerő oklevél A fiatal diplomás (Fotó: Perl Martom Szabados Árpád korai, tradicionális, szemléletű rajzai, m i gas technikai színvonalú metszetei után a hetvenes évekében új stílust hozott a magyar grafikába gyermekrajz ihletésű és a falfirkák világára emlékeztető egyéni munkáival Ezzel párhúzamosan kezdettől fogva szisztematikusan foglalkozik a kreativitásra épülő vizuális neveléssel. (GY(K Műhely, Képzőművészeti Főiskola Vizuális Nevelési Tanszék). Műcsarnokbeli kiállításán grafikáin kívül plasztikákat, fotókat, videót, installációt mutat be, amelyekben úgyanaz a problémakör foglalkoztatja, mint rajzaiban Tavaszváró Furcsa! Úgyszólván; tél sem volt és mi mégis a tavaszt várjuk. Furcsák vagyunk, mi emberek is! Panaszoljuk, fájlaljuk a tél hiányát, de ha ,— mondjuk — nagy tél lett volna, akkor ezt mondanánk : — Szörnyű ez a tél! Micsoda hó, micsoda fagyok! Az Isten hidege majd megveszi az embert.. . Mit tegyünk? Furcsa a világ ts. Miért is ne lennénk szeszélyesek, a kákán is csomót keresők. — Mit tetszik mondani? — Szóval, hogy ennek az időjárás az oka! A szakadatlanul érkező frontok felborzolják az emberek idegeit, érzékennyé tesznek minket. Legyen hát bűnbak az időjárás, az úgysem szól vissza . . . — A gyakori napfolttevékenységet sem szabad kihagyni a számításból. Meg aztán, hogy az Északi-sarkon melegebb van. és a jégtáblák . . . — Az influenzának is ez a szeszélyes időjárás az oka! Lehet! Annyi bizonyos, hogy a tél után — akár volt. akár nem — a tavasz következik, a természet ősi rendje szerint. Márciusban megérkeznek^a barázdabil legetök, az örvösgalambok is. A déli verők, a napsütötte hegyoldalak tele lesznek hóvirággal, és fújjon bár a szél, essen az eső, vagy jöjjön hózápor, akkor már a tavasz leheletét árasztja a föld A természetet nem lehet a szobából megismerni. Ki kell menni, erdőn, mezőn kell járni ahhoz, hogy titkaiból valamit is megsejtsen az. ember Tavasszal a tavalyi kerékvágásokban csörgedezni kezd a víz. Az olvadó hó keresi a völgyben folydogáló patakocskát. az avar alól parányi rügyek, bimbók, szerény kis virágok bújnak elő. Már az ibolya is bontogatja ilyenkor szirmait. Sokszor csíkos hátú vadmalacokat is látni, amint dideregnek még szegények a vackon, de élnek. Szalonkák! Azok is megjönnek. Azt tartják, ők a tavasz igazi hírnökei. Mennyi minden mondanivalója van a természetnek! Csak. idő kell hozzá, hogy meghallgassa" az ember. És akarat! Szeretni kell a hegyeket, a forrásokat, a sza- kadékos völgyek titkos rej- . tekeit. az ott élő állatokat és akkor . . . — Miért kell szeretni? — Aki nem szereti, ahhoz nem beszél! Csak az értőkkel osztja I meg titkait. A kíváncsian, I szeretettel közeledőknék meséli el, ősi, sok millió éves, de mégis mindig érdé- j kés és tanulságos mondaná- I valóját. — És mit veszít a szoba- í ember, a természetre nem » kíváncsi ? — Sok mindent! — Aki nem kíváncsi saját i bölcsőjére, a föld, a terme- j szét titkaira, az a néhány j évtizedes rövidke életét te- j szí sivárrá és hiányossá. — Nem túlzás ez? — Nem! Csupán egy ősi, emberi j kíváncsiságot, vágyakozást kell felismerni önmagunkban. amely akár életcél is í lehet és sok mindenre magyarázatot ad . . . Szalay István Lapok a Pauszok című sorozatból (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Sokol (részlet) — fent
