Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. március 3., hétfő 3. JÚLIUS ELSEJÉVEL LÉP ÉLETBE TALÁLKOZTUNK OLVASÓINKKAL Új OÉSZ—a rendezett településekért Az idén július elsejével új Országos Építésügyi Sza­bályzat lép életbe. Legutóbb tizenöt évvel ezelőtt. 1970-ben módosították az OÉSZ-t, s az azóta bekövet­kezett társadalmi és gazdasági változások ismét szük­ségessé tettek, hogy korszerűsítsék ezt a fontos jog­szabályt. Minden falu-, község- és városlakó jól tudja, egyál­talán nem mindegy, hogy hol. milyen épületek nőnek ki a földből. Hiszen minden település lakosságának szük­sége van — volna — arra, hogy rendezett, gondozott körülmények között éljen, a megszokott utcakép, a zöld­területek harmóniája meg­maradjon körülötte. Régóta tudjuk, de még mindig nem vesszük komolyan, hogy közvetlen környezetünk alap­vetően befolyásolja minden­napi hangulatunkat, közér­zetünket. Nagyobb önállóság — és felelősség Az építési szabályzat jog­szabálygyűjtemény, amely a szakemberek számára írja elő. hova és milyen épület építéséhez milyen engedély adható. A jogszabály meg­fogalmazói most az egysze­rűsítésre törekedtek. A ko­rábbiakhoz képest jóval ke­vesebb a konkrét megkötés, a kötelező előírás. Ezzel ará­nyosan ugyanakkor megnőtt a helyi szervek, főként a ta­nácsok, az elsőfokú építés­ügyi hatóságok lehetősége, jogköre —, de vele együtt a felelőssége is. A fő cél ugyanis az volt a jogszabály megalkotásakor, hogy a he­lyi önállóság növekedésével együtt a helyi ügyintézés le­hetősége is kiszélesedjen. Azoknak legyen lehetősége dönteni, hogy hova mi épül­jön, akik ott, helyben élnek, s akiknek aztán a döntés kö­vetkezményeit is vállalniuk kell. Az elmúlt években sok gondot okozott, ha egy-egy területre építési tilalmat ren­deltek el, mert az néha tíz, vagy annál több évig is ér­vényes volt, a telket pedig nem lehetett eladni, de épí­teni se lehetett rá. Az év közepén életbe lépő szabály­zat már konkrétan öt, illet­ve tíz évben jelöli meg az építési tilalmak határidejét, s ez alól csak a különleges veszélyhelyzetben lévő terü­letek, mint például az árvíz, a földrengések által fenye­getett helyek kivételek. Itt határidő nélkül, azaz vissza­vonásig érvényes az építési tilalom. Üzem a lakótelepen A jogszabály javára írha­tó, hogy minden esetben a terület gazdaságos felhaszná­lását, a környezetvédelem szempontjait, a települések fejlesztésére elfogadott hosz- szú távú programot tekintik alapnak. Nem módosítja a korábbi területfelhasználási kategóriákat — lakó-, üdü­lő-, intézmény-, ipari terü­letek stb. —, de nem is vá­lasztja el őket élesen egy­mástól. Így várhatóan né­hány év múlva már keve­sebb alvó várossal és ipari negyeddel találkozunk majd nagyobb településeinken, mert lehetővé válik, hogy — megfelelő körültekintéssel — például egy kisebb üzem is épülhessen a lakótelep kö­zelében. Nem módosulnak az épí­tési övezetek sem. Az egyes övezeteken belül azonban szabadabb kezet kapnak a helyi hatóságok, döntsék el ők, hogyan és mivel teszik majd hangulatosabbá lakó­helyük utcáit, tereit. A sza­bályzat csak keretértékeket szab meg így egy-egy köz­ség, város a saját környeze­tébe illő házainak felépíté­séről maga dönthet. Kevés olyan település van, ahol az állattartás ne okoz­na a szomszédok között gon­dot. Van, aki a szép portá­ját félti, mások a hasznukat tekintik elsőnek, s ez min­dig konfliktus forrása. Hogy hol a határ, mennyi tyúk, kacsa, liba, sertés szarvas- marha, nyúl stb. tartható egy-egy portán belül, s ho­va kell az ólakat elhelyez­ni, ezt szintén a helyi ható­ságok szabják, meg. S jó, ha tudjuk, módosul a jogsza­bály a külterületi tanyás térségek esetében: ott is építhető tanya, ahol az épü­let a mezőgazdasági terme­léshez szükséges, gépjármű­vel megközelíthető, ivóvíz- és villamosengergia-ellátása megoldható. Fontos változás, hogy mó­dosul az üzemeket, gyára­kat, ipartelepeket körbeve­vő úgynevezett védőtávol­ság aránya. Az elmúlt évek­ben ugyanis túl nagy volt a „rátartás", azaz igen komoly területek estek ki a mező- gazdasági termelésből, vagy éppen kevesebb hely jutott a lakások építéséhez. Most majd — természetesen meg­felelő körültekintéssel —1 csökkennek ezek a távolsá­gok, s minden egyes üzem telepítésének kijelölésekor egyedi lesz az elbírálás. Régóta tudjuk, nagy gon­dot jelent a mozgássérültek­nek a mindennapos közle­kedés. Az aluljárók, magas járdaszigetek, a közintézmé­nyekhez felvezető lépcsőso­rok megannyi nehézség a tolókocsival közlekedők szá­mára. A jövőben, írja elő az új OÉSZ, a kijelölt közúti gyalogos átkelőhelyeken, az aluljárókban, a középületek bejáratainál lehetővé kell ten­ni a kerekes székkel való közlekedést is. A szigor nem enyhül Mindezek után felvetődik a kérdés bennünk: várha­tók-e kedvezmények, enyhí­tik-e a szigorú építési elő­írásokat? A válasz: nem. A jelenlegi építési fegyelem és kultúra ugyanis nem ad er­re lehetőséget. Sajnos, még ma is sok az engedély nél­küli, illetve az engedélytől eltérő építkezés, amely na­gyon gyakran csúfítja el a városképet. A szigor tehát marad, mert szükség van rá. A jogszabálygyűjtemény a korábbi 265 paragrafus he­lyett most csak 175 előírást tartalmaz. Szabadabb kezet kapnak az építkezők példá­ul a belső lakásterek kiala­kításában. a jellemző tele­püléskép megőrzésében, a természeti értékek fokozot­tabb védelmében. Mindezzel együtt azon­ban megnő a tervezők fele­lőssége, s gyakoribb, szigo­rúbb lesz a hatósági ellen­őrzés. Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium ugyanis egy sor egyéb in­tézkedést is tervez, amely- lyel építészeti kultúránk színvonalát tovább kívánja növelni. A közeljövőben fe­lülvizsgálják a tervezői jo­gosultságot, megerősítik az elsőfokú építési hatóságokat, s az új OÉSZ széles körű megismertetése és helyes al­kalmazása érdekében to­vábbképző tanfolyamokat szerveznek. Mindez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy ezeknek az intézkedé­seknek köszönhetően máról- holnapra megváltoznak fal- vainkban, városainkban az utcaképek, de joggal várha­tó el, hogy néhány év múl­va szebb és jobb lakások, házak adnak majd otthont az új lakóknak. B. I. A Ntipuj/aq Karácsaidon Heves, Hort és Füzesabony után a napokban Karácsondon. a községi könyvtárban rendeztek ankétot a Heves Megyei Könyvtár, valamint a helyi vezetők szervezésében. Az eseményen a község elöljárói, vala­mint a Népújság vezető munkatár­sai találkoztak az érdeklődőkkel. (Fotó: Szántó György) A bibliotéka legnagyobb terme szinte zsúfolásig meg­telt ezen a délutánon. a résztvevőket Sebők József országgyűlési képviselő, a helyi termelőszövetkezet el­nöke köszöntötte, majd Szá­méi István, tanácselnök szá­molt be arról a fejlődésről, amely az elmúlt évtizedben ment végbe a településen Egyebek között vízműhá­lózatot létesítettek, iskolát, óvodát bővítettek, fejlesz­tették a kereskedelmj háló­zatot; ABC-áruházat alakí­tottak ki. A tervek között említette azt a hideg-meleg konyhás éttermet, amelyet az idén kívánnak befejezni. Nagy feladatuk lesz a szi­lárd burkolatú úthálózat kiépítése: nyolc utcában. Természetesen ahol csak le­het, számítanak a lakosság társadalmi munkájára is. A Népújság nevében Men- tusz Károly gazdaságpoliti­kai rovatvezető köszöntötte a megjelenteket, s bemutat­ta a lap jelenlévő képvise­lőit: Budavári Sándor sport-. Gábor László kulturális ro­vatvezetőt, Homa János bel­politikai rovatvezető-helyet­test és Szántó György fo­tóriportert. Jó néhány kérdés hangzott el az újságkészítéssel kap­csolatban. Többek között megjegyezték, hogy nem foglalkozik a lap kellőkép­pen a gyesen lévőkkel, a községek rossz áruellátásá­val, mások azt kifogásolták, hogy kevés a külpolitikai írás, de akadtak olyanok is. akik a belpolitikai cikkeket — különösen a megyével foglalkozókat — kevesell­ték. Volt. aki arról szólt, hogy még többet kellene ír­ni az óvodásokról, az úttö­rőcsapatokról és a nyugdí­jasokról. Náhányan arra hívták föl a figyelmünket, hogy még sűrűbben kellene tollat ragadni az alkoholiz­mus és a dohányzás ellen. Akadt, aki arra várt választ, hogy miért kell a lapban hirdetéseket leadni. A felsoroltakból is kitű­nik. hogy mindenki a saját érdeklődési körének megfe­lelő riportokat, interjúkat, információkat szeretné ol­vasni. Az egymásnak ellent­mondó hozzászólásokból is kiderült, hogy nagyon ne­héz minden igényt kielégí­teni. Mindezekkel együtt az elhangzott észrevételeket is mérlegelik a szerkesztőség vezetői. Akadtak, akik Sebők Jó­zsef országgyűlési képvise­lőtől tudakolták: igaz-e. hogy tervezik a községben a földgáz bevezetését? — A Barátság II. vezeték csupán négy kilc méterre van a községünktől — vá­laszolta. — Ez pedig azt je­lenti. hogy nem teljesen alaptalan ez az igény. Vi­szont megvalósításához pénz­re van szükség. A napok­ban javasoltam a tanács végrehajtó bizottsági ülésén: fel kellene mérni, hogy hány Iházba szeretnék a gázt bevezetni, hányán haj­landók erre áldozni? Az elképzelések szerint a ge­rincvezetéket a községnek kellene elkészítenie. Ter­vezzük. hogy Nagyrédén ta­nulmányozzuk a gázbekötést, s ennek ismeretében kezd­jük el a szervezést. Minden­képpen fontos, hogy a la­kosság kedvezően álljon a dolgokhoz. Egyébként csak pályázat útján lehet csatla­kozni a Barátság Il-re. Bí­zom benne, hogyha a kö­zösség akarja, úgy lesz esé­lyünk e cél megvalósítá­sára. Ezután a |fiatalok fogal­mazták meg gondjaikat, me­lyek közül kiemelkedik: nincs megfelelő létesítmény, ahol kedvükre szórakozhat- nának. — Hetjente kétszer vetí­tenek a moziban, ritkán rendeznek egy-egy diszkót — mondták. — Nincs a KISZ-eseknek megfelelő, sa­ját helyiségük. A könyvtár­ban őrzik azt a lemezját­szót is. amelyet az ifjúság társadalmi munkájából vet­tünk. Ebbe az intézménybe viszont nem térhetünk be esténként lemezt hallgatni. Megoldást jelentene, egy if­júsági ház. — A művelődési házat igyekszünk jövőre rendbe hozni — válaszolt Száméi István. — A tanácsnak je­lenleg nincs arra pénze, hogy ifjúsági házat építsen. Egyesek a Crossbar-háló­zatba történő bekapcsoló­dást szorgalmazták. — Ahhoz, hogy Kará- csondról közvetlenül tele­fonálhassunk, szükség len­ne a gyöngyösi távbeszélő központ átalakítására. Ez tudomásom szerint ötmillió forintba kerülne. A közel­jövőben aligha várható lé­nyeges előrelépés e téren — szögezte le a tanácsel­nök. Egy nyugdíjas vasutas amiatt kesergett, hogy a húsboltban ritkán jut hoz­zá tőkehúshoz, jó néhányon viszont, akik általában tsz- tatfak, kapnak ezt\ Miért ez a kivételezés? — Ez a szaküzlet a tsz-é — válaszolta Sebők József. Természetesen. igyekszünk mindenki igényét kielégíte­ni. de azt jogosnak tartjuk, hogy számunkra elsődleges, hogy a tagságunkat szolgál­juk ki maradéktalanul. Sa­ját boltunkról lévén szó. ezt aligha nevezhetném ki­vételezésnek, vagy protek­ciónak. A községek áruellátásával foglalkozó kérdésre Alács László, a ludasi áfész elnö­ke válaszolt; — Sajnos, az is gond. hogy a falvakba csak he­tente egyszer. legfeljebb kétszer szállítanak árut, a húsipari vállalattól. Sőt, a vegyes iparcikk és az élel­miszer-ellátás sem megfe­lelő. Természetesen, igyek­szünk mindent megtenni a hozzánk tartozó települések lakóiért, de sokszor minden igyekezetünk ellenére sem jutunk hozzá kurrensebb cikkekhez. Majd újra Száméi István válaszolt: ezúttal a köztisz­tasági és környezetvédelmi kérdésekre. — A szemétszállításhoz nélkülözhetetlen kukák be­szerzését vállalja a tanács, viszont ezt mindenkinek, magának kell megvennie — mondta. — A község bel­vízelvezetési tervét elkészí­tettük, így az árkosítást. az útépítéssel együtt megold­hatjuk. Viszont, a lakosság is jobban szívügyének te­kinthetné a csapadékvíz el­vezetését. Jó lenne, ha ez­után senkit nem kellene felszólítani, hogy a portája előtt tegyen rendet. Egyéb­ként, az elhanyagolt Hősök terének szépítése valameny- nyiünk közös ügye, s erről igyekszünk gondoskodni az elkövetkezendőkben. De vi­gyázni, óvni kellett volna eddig is, hogy a tanulók, a fiatalok ne mászkáljanak rajta, ne tegyék tönkre a márványtáblát. Minden te­kintetben még nagyobb ösz- szefogásra van szükség, an­nak érdekében, hogy tele­pülésünk egyenletesen, min­denki megelégedésére fej­lődjön az elkövetkezőkben. A mintegy háromórás an­két Sebők József zárszavá­val ért véget. Homa János Néhány hónapig Aki végig akar hajtant Gyöngyösön a Deák Ferenc utcán, az meglepődve veszi észre, hogy az aszfaltburkolat fölé zárókorlátot helyeztek el az út egyik szakaszán. — Miért? A kérdésre a választ Szabó Bélától, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjétől hallottuk. — Építkezés miatt. Szerettük volna elkerülni ezt a mostani megoldást, de az építők elmondták, hogy a mun­kálatokhoz toronydarura van szükségük. Ha az udvjsir felőli részen állítják fel a gépet, nem tudják onnan ki­hozni. Olyan kis alkotórészekre képtelenség szétszedni, hogy valahol kiférjenek az egyes darabok. — Meddig marad fenn ez a mostani helyzet? — Az építők úgy kapták meg az engedélyt, hogy csak addig foglalhatják el az úttest egy részét, ameddig fel­tétlenül szükségük van a toronydarura. A megjelölt idő­pont június vége, július eleje. Addig? Addig tulajdonképpen mindenki végigmehet kocsival a Deák Ferenc utcán Gyöngyösön, ha egy kis kerülővel is. Az építkezés közvetlen környékén lakóknak pedig a házukhoz való behajtást és az onnían való kijárást bizto­sítják. Egyetlen olyan nagykapu van most a daruval szem­ben, amely elzártnak nevezhető, de az építők megígér­ték. hogy mindent megtesznek az érintett házba való be­jutásért. Többen kerestek meg bennünket az említett témában, volt olyan is, aki nem titkolta nemcsak az értetlenségét a körülményekkel szemben, hanem a felháborodását sem. A véleményünk szerint ezt a kis kényelmetlenséget szó nélkül el lehet viselni. Tizenhat család új otthonáról van szó végső sorban. Már csak ezért is ...! (gmf) HA NINCS MAKK, ÉHEZIK A BAK Téli vadetetés Immár hetek óta hó fútta be az erdei utakat. Próbára teszi a keményre fordult időjárás nemcsak az embert, hanem az állatokat is. A négylábú erdőlakókra rossz napok járnának, ha nem sietnénk segítségükre. Gyenes István a Mefag vadászati felügyelője el­mondta, hogy a mínusz 20 fok körüli fagyok komoly veszélyt jelentenek a vad­állományra, elsősorban a patásokra. Ugyanis, amíg a vadmacska foehúvik odújá­ba, s a Mátrában élő, ed­dig észlelt két hiúz is rá­csaphat az elesettebb, gyen­gélkedő zsákmányra, ad­dig a muflonok, vaddisznók, őzek nemcsak a hidegtől, hanem az éhségtől is szen­vednek. Sajnos, a környezet- szennyezés is hozzájárult ahhoz, hogy erdeinkben im­már 17 éve nem volt tölgy, tíz éve pedig bükk makk- termés. Ezek ugyanis igen fontos táplálékai a vadak­nak. így az embernek kell segítenie: 27 ezer hektáros területükön — a környék­beli termelőszövetkezetek, a Füzesabonyi Állami Gazda­ság és a Hatvani Cukorgyár jóvoltából — mintegy száz darab nagyvadetetőt töltöt­tek meg jelentős mennyisé­gű szálas takarmánnyal, ku­koricával, lédús répával és silóval. Szánkón, terepjárón és lo­vas kocsin hordják ki a friss ropogtatnivalót a jószágok­nak. Az etetést mindaddig foly­tatják, amíg ki nerh sar­jad az új fű. Hisz az olva­dás után sem lesz több ta­karmány, s ennivaló a tava­lyi avarban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom