Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 68. szám ÁRA: 1986. március 81., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az illetékekről és a sajtéról szélé törvényjavaslat az Országgyilés napirendjén Csütörtökön, 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választókerületében megválasztott dr. Czoma László képviselőt az Országgyűlés igazoltnak jelentette ki. Az országos választási listán — elhalálozás folytán — megüresedett két képviselői hely betöltésére az Országgyűlés Boldizsár Ivánt — két tartózkodással —• és dr. Schöner Alfrédot — egy tartózkodással — képviselővé választotta. Az Országgyűlés Kárpáti Ferenc képviselőt — miniszterré történt megválasztására tekintettel — a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Bűzás Józsefné képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Duschek Lajosné és dr. Schöner Alfréd képviselőt a külügyi bizottság, Weibl Elemér képviselőt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjává megválasztotta. A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés december 21-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az Ország- gyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügyminiszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá három képviselő interpellációt nyújtott be. A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: 1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója az építő- és az építőanyag-ipar helyzetéről és feladatairól ; 4. Interpellációk. Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Hetényi István előterjesztése Hetényi István előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül érint. A törvényt a .kormány azért kezdeményezte, mert az 1966-ban hozott jogszabály most már végleg elavult. Az akkor meghatározott mértékek mára az ár- és jövedelmi viszonyok lényeges átalakulása miatt, részben túl alacsony- nyá részben túl magassá váltak. De, ami ennél is fontosabb: társadalmi, gazdasá. gi fejlődésünket más rendezőelvek alakítják, ma másként vélekedünk például az ésszerű személyi vagyon mértékéről, a tulajdon köréről, mint húsz évvel ezelőtt. Sok vonatkozásban változott lakáspolitikánk is, és. ezt az illetékszabályoknak is tükrözniük kell. A pénzügypolitikai koncepció egyik sarkalatos pontja a méltányos közteherviselés elvének következetesebb érvényre juttatása — folytatta a miniszter. — Ez természetesen nagyon széles témakör, az egész adórendszert érinti majd a jövőben. Ennek egy része az illetékrendszer, s most e részterület szabályozását javasoljuk, úgy azonban, hogy figyelembe vettük a távlati összefüggéseket, elgondolásokat is. Az illetékek igen széles körűek, és társadalompolitikai értékítéleteket is kifejeznek, ezért indokolt, hogy az illetékekről az Országgyűlés törvényszintű jogszabályt alkosson. Ennek az előterjesztésnek nem az a célja, hogy az illetékfizetési terhek növekedjenek. Nem nő ennek nyomán a lakosság il- letékterhe, viszont arányosabbá, méltányosabbá válik az egyes illetékek megoszlása. Az illetékek egyik része nem más, mint meghatározott vagyontárgyak után — a megszerzéskor fizetendő — egyszeri, vagyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy mindenki anyagi lehetőségei függvényében járuljon hozzá a közterhek arányos viseléséhez. Az illeték másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az esetek többségében semmiképpen sem jelenti az eljárás költségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő illetéknem fenntartását — megfelelő belső változásokkal — továbbra is indokoltnak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos, harmadik illetéknemet, az okirati illetéket megszüntessük, illetve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékekbe. A józan mértékű illetékek lehetővé teszik, hogy a mentességek, kedvezmények rendszere is ésszerű körre szoruljon vissza. A miniszter a továbbiakban az egyes illetéknemek főbb vonásaira és összefüggéseire hívta fel a figyelmet. — A vagyoni javak újraelosztásához — például az örökléshez, az ajándékozáshoz, az adásvételhez kapcsolódó illetékek a társadalom értékítéletét hivatottak kifejezni az egyes vagyontárgyakról, azok megszerzésének módjáról. A vagyonszerzési illetékek hatóköre kiterjed az ingatlanvagyon- ra, valamint a vagyoni értéket megtestesítő jogokra, mint például haszonélvezetre, a használatra, valamint szűkebb körben, egyes ingóságokra. Valamennyi ilyen illeték esetében érvényesül az a szabály — és ezzel mai illetékrendszerünk egyik, sokat bírált ellentmondását oldjuk fel —, hogy ha többen részesülnek egy adott vagyontárgy előnyeiből, például az örökös és a haszon- élvező, akkor ezentúl az illetéket is megosztva fizessék, tehát a haszonélvezettel terhelt ingatlan örököse a mainál kisebb terhet viseljen. Hogyan ítéljük meg azt a vagyonfelhalmozódást, amely az öröklés útján végbemehet? Az örökség erőteljes adóztatása esetén nem veszélyeztetnénk-e azt az ösztönző erőt, amely ma a családok jelentős részénél érvényesül az utódokról való gondoskodás során? Másfelől, a nagy értékű örökségek mennyiben állnak összhangban a társadalmi esély- egyenlőségről vallott nézeteinkkel? Több, egymásnak részben ellentmondó szempont összhangját kellett megteremteni. Ennek alapján az kristályosodott ki, hogy olyan rendszer és mértékek kialakítása célszerű, amely honorálja a családoknak azt a törekvését, hogy életük munkájának eredményéből utódaikat is részeltessék, de az illeték lehetőleg gátolja meg a jelentős társadalmi esélyegyenlőtlenséget előidéző, túlzott, saját munkával meg nem alapozott vagyon- felhalmozást. Mindezek figyelembevételével, az ingyenes vagyonszerzés esetében a fizetendő illeték továbbra is az örökhagyó, az ajándékozó és a vagyonszerző közötti rokoni kapcsolat jellegétől és a vagyon értékétől függ. Ez azt jelenti, hogy igen csekély az illetékteher a közvetlen hozzátartozók közötti, kisebb értékű vagyonmozgás esetén, de lényegesen nagyobb a távolabbi rokonok között, illetve sávosan progresszív a vagyoni érték növekedése esetén. Az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel, az öröklési és ajándékozási illetékek a javaslat szerint általában 20—40 százalékkal alacsonyabbak lesznek, mint a ma hatályban levők. Mai és előre látható gazdasági viszonyaink közepette a leginkább elterjedt és figyelmet érdemlő vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való összhang megkívánja — és ennek az igénynek a javaslat következetesen eleget tesz —. hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az illeték érzékelhetően ne fokozza. A lakásvásárlás esetén fizetendő illeték például — amely néhány éve még 17 százalék volt és ma 5 százalék — a javaslat szerint csak 2 százalék lesz. A lakásépítést szolgáló telekszerzés illetékmentes lesz, ha a lakás valóban megépül. Lakás öröklése, ajándékozása esetén pedig az egyébként járó illeték felét kell csak fizetni. Ha valaki lakás haszonélvezetét örökli, ezután egyáltalán nem kell majd illetéket fizetni. A nem lakás céljára szolgáló ingatlanok —például garázsok, üdülők — megszerzése esetén fizetendő illeték kulcsa az eddigi 17, illetve 20 százalékról egységesen 15 százalékra csökken. A vázolt elvek érvényesítése bizonyos esetekben megkívánja az illeték emelését is. Így például növekszik a nem lakáshoz kapcsolódó használati jogok alapításának illetéke és a 20 év (Folytatás a 2. oldalon.) Megkezdte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Fotó: Perl Márton) Március 2t. 1919. március 21-én, délben egy órakor a szociáldemokrata párt hivatalos küldöttsége elindult a budapesti gyűjtőfogházba, hogy a fogva tartott kommunista vezetőkkel tárgyaljon a kiút lehetőségéről. Az antanthatalmak magyarországi képviselője, Vyx francia ezredes ugyanis egy nappal előbb jegyzéket nyújtott át a kormánynak, amely Debrecen, Makó, Orosháza és Hódmezővásárhely átadását kívánta. A jegyzék a kormány antantbarát külpolitikájának teljes csődjét jelentette. Ezért kellett a szociáldemokrata párt vezetőinek a kommunistákkal való kiegyezést keresniük, hiszen a jegyzékben foglaltak teljesítése egyszerűen lehetetlen volt. A két párt vezetői a börtönben teljes megegyezésre jutottak és határozatot hoztak. Ennek szellemében kiáltvány született, amely másnap reggel már a Vörös Üjság címoldalán hirdette: „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat.” Március 22-én, este kilenc óra tíz perckor a csepeli szikratávírónál a következő üzenetváltás zajlott le: „Itt Lenin, őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköztársaság proletárkormányának és főleg Kun Béla elvtársnak. Üzenetüket éppen most közöltem Oroszország kommunista (bolsevik) pártkongresszusával. Óriási a lelkesedés.” És a történelem eseményei hihetetlen gyors sodrásban követték egymást. A világ második proletárhatalma mindössze 133 dicső napig tartott, de a négy hónap alatt sokkal több mindent valósított meg a munkások, parasztok, katonák állama, mint ami előtte évszázadokon át .történt. Rendelet született a Vörös Hadsereg felállításáról, az ipari, a közlekedési, a bányaüzemek szocializálásáról, a száz holdon felüli nagybirtokok kisajátításáról és folytathatnánk. A belső és a külső ellenség azonban nem nyugodott. Április 16-án, a román hadsereg támadást indított a Tanácsköztársaság ellen, 23-án már elfoglalták Debrecent. Még e hónap végén, 27-én a csehszlovák burzsoá csapatok is támadást indítottak. Május 5-én Aradon ellenforradalmi kormány alakult. A Vörös Hadsereg átmenetileg sikert ért el. az északi fronton visszafoglalták Miskolcot, Losoncot, felszabadították Lévát és Érsekújvárt. Július 20-án még megindult a tiszai offenzíva, de néhány nappal később már megkezdődött az általános visszavonulás. A külső és belső ellenség hatalmas túlerejével szemben a küzdelem reménytelenné vált és augusztus elsején lemondott a Forradalmi Kormányzótanács. A 133 dicső nap emléke azonban ma is fényesen él az utódok emlékezetében. Az utódokéban, akik ma elődeik példája nyomán a nép országát építik. ÜNNEPI KÜLDÖTTGYŰLÉSEK A KISZ KB Vörös Vándorzászlaja Sírokban és Hatvanban Tóth Tibor a Mátraiéin KISZ-bizottságának titkára negyedízben tartott olyan évről beszámolót, amelyben a mozgalmi munkával a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját érdemelték ki (Fotó: Köhidi Imre) A siroki Mátravidéki Fémművek kultúrtermében ünnepi KISZ-küldöttgyűlásre ikerült sor csütörtökön, amelyen többek között megjelent Bocskai László, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezetőhelyettese és Pács János, az egri városi pártbizottság tit_ .kára is. Tóth Tibor, a vállalati KISZ-toizottság titkára beszámolójában szólt az előző tervidőszak óta végzett mozgalmi munkáról. Többek között elmondta, hogy a hagyományoknak megfelelően jelentős társadalmi munkát végeztek. Bekapcsolódtak az alkotó ifjúság mozgalomba, s Eger ifjú újítója pályázatra öt ésszerűsítő javaslattal jelentkeztek. A résztvevők a beszámoló s a kongresszusi dokumentumok vitáját követően megválasztották a küldötteket, akik a városi KISZ-értekezleten képviselik társaikat. Ezt követően Hubai László, a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsának titkára nyújtotta át a Vörös Vándor zászlót Tóth Tibornak. A hatvani Bajza József Gimnázium KISZ-eseinek küldöttértekezletét is tegnap tartották a helyi városi pártbizottság nagytermében. Az eseményen — melyen többek között részt vett Tótpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára is — Sós Tamás, a megyei KISZ- bizottság első titkára adta át a kiemelkedő munka elismeréseként az iskolai KISZ-bizottság titkárának. Kaszás Mónikának, a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. A küldöttgyűlésen itt is sor került a vezetőség beszámolójára, s az írásban kiadott értékeléshez Kaszás Mónika fűzött szóbeli kiegészítést. Az előző időszak eszmei, politikai nevelőmunkájáról megtudtuk, hogy a politikai vitakörök és marxista diák- akadémiák mellett nagy figyelmet fordítottak a házi vezetőképzésre is. Sikerült előbbre lépniük a tanulmányi munkában, ezt igazolja, hogy a Ki miben tudós? versenyben is országos sikereket értek el az itteniek. A beszámolót követően Tóth Mária, a KISZ KB tagja, az iskola tanulója összegezte a kongresszusi dokumentumokkal kapcsolatos vitát, majd megválasztották az iskolai KISZ-bi- zo.ttság tagjait s a városi értekezlet küldötteit.
