Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. március 14., péntek Kevesebb határozat, több eredmény Az MSZMP XIII. kong­resszusa a párt vezető sze­repének erősítésével össze­függésben többek között a következő feladatokat jelöl­te meg: „A vezető szerep gyakorlásának alapja a mar­xista—leninista politika. En­nek érvényesülése nagymér­tékben függ a határozatok végrehajtásának megszerve­zésétől és ellenőrzésétől. Munkánknak ma ez a gyen­ge pontja. Minden szinten nagyobb figyelmet kell for­dítani a munka megszerve­zésére, a végrehajtásra és az ellenőrzésre.” A pórt politikája a hatá­rozatok összességében feje­ződik ki, és a végrehajtás során valósul meg. A hatá­rozatokat a pártban a dön­téshozatal alapvető módjá­nak tekintjük. A gyakorla­ti munka során azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a párthatározatok je­lentős hatással vannak a pártonkívüliekre is. A jól megalapozott határozatoknak olyan politikai és mozgósító erejük van, amely lényege­sen befolyásolja a pártonkí- vüliek véleményét, állásfog­lalását, cselekvését is. Ezért elengedhetetlen, hogy a ha­tározatok előkészítésére, a döntési lehetőségek kimun­kálására nagy gondot for­dítsunk. Alapvető követel­mény, hogy mindenkor a reális, tényleges lehetősége­ken, feltételeken alapulja­nak, a szubjektív, irreális óhajokra, elképzelésekre nem épülhetnek. Az is fontos, hogy a döntés világos, egy­értelmű legyen. Általános megfogalmazások helyett egyszerű szavakkal leírt, vi­lágos, félre nem érthető, konkrét határozatok kelle­nek, melyek célszerűen meg­valósíthatók, végrehajtásuk pedig ellenőrizhető. Az el­döntendő kérdések, szakmai, tárgyi összetevőit figyelembe véve, helyénvaló, hogy min­denekelőtt a politikai össze­függések alapján szülessenek a határozatok, és elsősorban politikai feladatokat tartal­mazzanak. A tapasztalatok alapján arra is nagy gondot kell for­dítani, hogy a pártszervek és a pártalapszervezetek csak annyi határozatot hoz­zanak, amennyit végre lehet hajtani, ellenőrizni lehet, amennyiért testületileg is és személyileg érdemben fele­lősség vállalható. Ez különö­sen azért fontos, mert a párt vezető szerepe erősítésének most különösen a határoza­tok célirányosabb, követke­zetesebb megvalósítósóban kell kifejeződnie. A párt­alapszervezetek tekintsék alapvető feladatuknak a párthatározatok eredményes végrehajtását, a határozatok egységes értelmezésének, a végrehajtás megszervezésé­nek, a pártonkívüliek moz­gósításának és a végrehajtás ellenőrzésének útján. Alap- követelmény, hogy a hatá­rozatok mellett minden tisztségviselő, minden párt­tag álljon ki, azokat példa­mutatóan hajtsa végre és munkahelyén, környezetében mindent tegyen meg valóra váltásukért. Nagyobb támo­gatást kell adni azoknak, akik következetesen harcol­nak a határozatok végrehaj­tásáért, határozottabban fel kell lépni azok ellen akik akadályozzák — akár passzi­vitásukkal is — a határoza­tok végrehajtását. A párttagok aktivizálásá­nál, a pártmunkák elosztá­sánál tudatosabban töreked­ni kell olyan, konkrét párt­megbízatások kialakítására, amelyek segítik az egyes párthatározatok jobb végre­hajtását. A tapasztalatok szerint a kialakult munka­formák többségükben jól szolgálják a határozatok megismertetését és egységes értelmezését. Ugyanakkor igényesebbé, eredményesebbé kell tenni ezt a munkát. Esetenként elfogadható az az észrevétel, hogy sok a "ha­tározat és nincs mindig elég idő a végrehajtás feltételei­nek megteremtésére. Hang­súlyozni kell azonban, hogy a párthatározat a legfonto­sabb iránytű a cselekvésre, ezért kívánatos azok sokkal gyakoribb és alaposabb ta­nulmányozása, feldolgozása. Ez egyben a határozatok egységes értelmezésének leg­főbb biztosítéka is. Helytelen az a gyakorlat, amikor egy határozat meg­szervezését újabb és újabb határozat hozatalával vélik megoldani. Akkor, amikor az adott kérdésben meglevő, ré­gebbi határozatot még nem hajtották végre, s az új csak azt ismétli. Ez a gyakorlat a határozatok komolyságát csökkenti, előbb-utóbb ér­dektelenné, közömbössé te­szi a párttagokat. Nem ad megfelelő útmutatást a tö­megszervezetekben, -mozgal­makban dolgozó kommunis­táknak, gyakorlatilag nincs hatása a pártonkívüliekre. Sokszor ennek a helytelen gyakorlatnak a következmé­nye, hogy a politikai mun­kában, a párttagok nevelé­sében, a környezet tudatá­nak formálásában, a gazda­sági feladatok megoldásában gyenge az elért eredmény. Ezért is nagyon fontos, hogy a pártszervek és pártszerve­zetek határozatokat csak va­lóban indokolt esetben, ar­ra megérett helyzetben és kellő körültekintéssel hoz­zanak. A határozatok végrehajtá­sának megszervezésében fon­tos kérdés a helyi feladatok pontos kimunkálása, adaptá­lása. A tapasztalható fejlő­dés ellenére, sokszor előfor­dul, hogy mechanikusan is­métlik a központi vagy a közvetlen irányító pártszerv határozatait, nem alkalmaz- sák azokat a helyi viszo­nyokra, elmarad a konkrét tennivalók kimunkálása. Csak a világosan megfogal­mazott, differenciált, a he­lyi körülményeket figyelem­be vevő, személyre szóló, ha­táridős, konkrét tennivalók­kal biztosítható a határoza­tok eredményes végrehajtá­sa. Ez egyben feltétele a pártszervezetek és az egyes kommunisták kezdeményező­készsége kibontakoztatásának is. A XIII. kongresszus fon­tosnak minősítette, hogy minden pártszervezet fokoz­za kezdeményezőkészségét a fejlődéssel együtt járó ellent­mondások feltárásában, a feladatok megoldási lehető­ségeinek kidolgozásában, a végrehajtást akadályozó okok megszüntetésében. En­nek érdekében szükséges, hogy a pártszervezetek fej­lesszék eszmei-politikai irá­nyító tevékenységüket, ideo­lógiai tudatformáló nevelő­munkájukat, erősítsék ak­cióképességüket a határoza­tok végrehajtásában. Növel­jék a párttagok figyelmét és cselekvési egységét. Fejlesz- szék állandóan munkamód­szerüket, mindenkor igazít­va a társadalmi, gazdasági fejlődés igényeihez. A pártszervezetek töreked­jenek arra, hogy a napi kér­dések mellett átfogóbban foglalkozzanak a fejlődésün­ket meghatározó alapvető gazdasági, társadalmi, politi­kai kérdésekkel. A párthatá­rozatokban egyértelműbben és részletesebben fogalma­zódjanak meg a politikai el­vek és a helyi tennivalók. Fordítsanak nagyobb figyel­met a határozatok végrehaj­tását biztosító politikai, sze­mélyi, tárgyi feltételek meg­teremtésére. Küzdjenek bát­rabban a határozatok helyi alkalmazásában fellelhető rutinszerűség, a másolás, va­lamint a konfliktusok kike­rülésében, túlszabályozott­ságra való törekvésben meg­nyilvánuló hivatalnoki stí­lus ellen. Mindezek elvég­zése biztosíthatja a kong­resszusi célkitűzések elérésé­nek fontos feltételét, a hatá­rozatok eredményes végre- hatjását, a jó színvonalú, eredményes politikai mun­kát. Czank János, az MSZMP KB munkatársa Egy falu, két gazdaság Csányi számvetés Az alig másfél ezer hektár földterületen működő Csányi Állami Gazdaság jó évet tudhat maga mögött. Az itt dolgozók 1985-ben bőven túlteljesítet­ték kétszázmillió forintra tervezett termelésüket, a vállalati eredmény pe­dig megközelíti a húszmillió forintot. Ott jártunk alkalmával erre mondták: soha rosszabb évzárást! Pedig semmi különös dologba nem fogtak tavaly, csak amit korábban elterveztek, azt igyekeztek mind hatékonyabban meg­valósítani. Így jött be a tervezett nyereség is, mégpedig annak ellenére, hogy terjedelmes gyümölcsösükben az almatermést nem tudták gazdaságosan be­takarítani. Felújították viszont az üdítőital-gyártó üzemet, továbbá növelték az ott előállított Róna-család, valamint a Traubi piacát, s ez vitt a iken.vér- gabona. a napraforgó, illetve a dinnye hozamával együtt a jó mérleghez. Csendes ital Hogy mit várnak az álla­mi gazdaságban az idei esz. tendőtől? Vízer Ferenc igaz­gatóhelyettes kész tervet még nem tudott elénk tárni, hiszen most végzik rajta az utolsó simításokat. Tájékoz­tatója nyomán azonban már most képet alkothatunk a tornyosuló feladatokról. — A mindannyiunk által ismert új, feszített szabály­zók megnehezítik a hely­zetünket. Ennek ellenére azt valljuk, hogy teljesít­ményeink további növelé­sével, a gazdaságosság el­veinek szigorú érvényesíté­se révén a tavalyit megkö- zelitő eredményre képes gazdaságunk — jegyezte meg bevezetőben az igaz­gatóhelyettes —, Ilyen irá­nyú esélyünket csak erősíti, hogy tavaly nemcsak az üdítőüzemi, régi gépsort újítottuk fel, hanem 28 millió forintos beruházás keretében elkészültünk egy vadonatúj töltősorral is! Ezen úgynevezett „csen­des” italt, azaz szénsav nélküli, szűrt meggy- és al­malevet állítunk elő, amely­nek két komoly megrende­lője a Badacsonyi és a Deb­receni Állami Gazdaság, s esztendő végéig együttesen cirka 37 millió palack üdítőital forgalmazására le. szünk képesek. A másik szélen Elmondotta még Vízer Fe­renc, hogy 920 hektárnyi szántóföldjükön változatla­nul kitartanak a kenyér- gabona, illetve a napraforgó mellett, mivel a GITR tag­jaként minden garanciájuk megvan e növény gazdasá­gos, jövedelmező termesz­tésére. Az állami gazdaság­ból eztán tovább vitt utunk, s a falu másik szélén a Bú­zakalász Tsz portáján mái gondterheltebb arccal foga­dott bennünket Rai György elnök és szőkébb vezérka­ra. — Háromezer hektáros szövetkezetünk I kizárólag az alaptevékenységre épül, és mivel a tehenészet, il­letve a kukorica termeszté­se eredményesség dolgá. ban csalódást okozott, az 1985-ös évet illetően min. den erőfeszítés ellenére adósok maradtunk tervünk teljesítésével — nyilatko­zott az elnök — . Egyéb­ként éppen az esztendő ta­pasztalatain okulva hajtot­tunk végre különböző mó­dosításokat termékszerke­zetünkben. Száz hektárra! növeljük például a jövedel­mezőnek bizonyult napra­forgó területünket, éspedig a kukorica kárára, mert ez utóbbit nagy költség is ter­heli. Szinten marad viszont a kertészet, hiszen különös­képpen a részesművelésbe adott 50 hektárnyi pritamirr paprikánk jól fizető kultú­rának bizonyult. Tej helyett hús Rai György szóvá tette a tehenészetben, a tejterme­lésben bekövetkezett ku. darcot. Ez szintén új doni tés elé állította a Búzaká- lász Tsz vezetőségét. — Kétszázdarabos tehe­nészetünket fokozatosan le­építjük, s világbanki segít­séggel megkezdjük egy ezei férőhelyes hizómarha-telep kialakítását. Ha ez beáll, meggyőződésem, lényegesen csökken házunk táján a munkaerőgond, s ugyanak­kor nő az állatállomány jö­vedelmezősége. Az átprofi- lírozás különben már meg­kezdődött, s a telep kivite. lezésével még az idén vé­gezni akarunk, hogy 1987- ben teljes kapacitással raj­tolhasson nálunk a hízómar. ha-tenyésztés, amire tavaly sem fizettünk rá. Ennek kapcsán egyébként talán nem érdektelen fölemlíte­nem, hogy a Heves Megyei Húsipari Vállalatnál már szerződést is kötöttünk, ami­nek folyományaként egyik bázisgazdasága leszünk a Gyöngyösön most épülő, át­adás előtt álló, új export- marhavágóhidnak... Summázol Egy falu, két gazdaság Öröm ott, gond itt. Az mégis a jegyzetfüzet­be kívánkozik summázat- ként, hogy a problémákkal küzdőknél is olyan fölis­merésre, olyan útra találtak, amely kivezetheti őket az átmeneti nehézségekből. Moldvay Győző Könnyebb volt a csúcsra feljutni, mint ott megkapaszkodm Ma még az élvonalban... Nagyüzemeinkben a tavaszi munkákra való föl­készülés része a jé minőségű szaporítóanyag be­szerzése. Ezt közvetlenül a vetőmag vállalat, köz­vetve pedig az egyes nemesítő állomások bizto­sítják. Ez utóbbiak egyikére, a Zöldségtermeszté­si Kutatóintézet budatétényi osztályának újmajo­ri telepére — amely központja az Apc környéki Farkasmajornak — látogattunk el. D r. Lászlóffy Antal szaktanácsadó idéz­te fel a kezdetet: — Űjmajorban már több évtizede hagyománya van a növénynemesítésnek. Kez­detben csak külföldi fajták hazai meghonosításával fog­lalkoztak, a negyvenes évek végétől azonban egyre in­kább tért nyert a nemesítő munka is. 1968-ban országos jelentőségű feladattal bíz­ták meg intézetünket: lét­rehoztuk a magyar borsó- fajtasort. Ez a munka ered­ménnyel járt, s ennek ré­vén megismerték a munkát itthon és külföldön egyaránt. Az ország vetésterületének több mint a felét minden év­ben a nálunk nemesített 8 fajtával vetik be. Ezek átla­gosan hat-hét tonna zöldsze­met adnak hektáronként, de az Alföldön nem ritka a 10 —12 tonnás termés sem. Ma már ezekhez viszonyítják a külföldről behozni kívánt új fajtákat, ami önmagában is nagy szakmai elismerést je­lent. A zöldborsón kívül még dinnye, paprika, saláta, spenót, petrezselyem, tök, hagyma és sok más zöldség­féle nemesítésével is foglal­kozunk. A termőképesség folytonos növelése mellett, nagyon fontos követelmény a be­tegségekkel szembeni ellen- állóképesség is. Az erre irá­nyuló kutatások lényegét dr. Csizmadia László tudomá­nyos munkatárs foglalta ösz- sze: — A növények a legtöbb betegséggel szemben képe­sek önmagukat megvédeni. Nagyon leegyszerűsítve te­hát, az a kutató feladata, hogy a fertőzött állomány­ból mindig a legegészsége­sebbet válassza ki. Ezeket szaporítsa tovább mindad­dig, amíg a létrehozott új fajtát már nem képes el­pusztítani az adott kóroko­zó. A korábbi években kül­földről vásárolt vetőmag­vakkal együtt, behurcolták a borsó legveszedelmesebb ellenségeit is. Ezek a nagy­üzemi termelés általánossá válásával, az egymást köve­tő években túl gyakori ve­téssel összefüggésben fölsza­porodtak a talajban. A pe- ronoszpóra, a lisztharmat és más gombabetegségek, gyak­ran hektáros nagyságú fol­tokban pusztították el a fej­lődő növényeket. 1974-ben kidolgoztuk az egyik legve­szedelmesebb kórokozónak ellenálló borsófajta nemesí­tésének programját. Ez a munka azóta sikerrel befe­jeződött. Jelenleg a szárle­vél- és hüvelyfoltosodás le­küzdésén fáradozunk. — Van-e kapcsolatuk más intézményekkel? — kérdez­tük dr. Lászlóffy Antaltól. — Magyarországon leg­gyakrabban a Kertészeti Egyetemmel, és a Gödöllői — valamint a Debreceni Ag­rártudományi Egyetemmel dolgozunk együtt. Külföldön a Szovjetuniótól kezdve, a két német államon keresz­tül Hollandiáig, nagyon sok országban ismerik eredmé­nyeinket. Rendszeresen szer­vezünk tanulmányutakat, s számos intézettel már köz­vetlen kutatási együttműkö­dés is megvalósult. — Milyenek a kutatási feltételek Űjmajorban? Dr. Csizmadia László így összegezett: — A nyugati államok jobb körülményeket biztosítanak a kutatóiknak, de sajnos, mi a környező szocialista or­szágok többsége mögött is messze elmaradtunk. Sőt! Ha rangsorolnánk a hazai. nemesítéssel foglalkozó tele­peket műszer- és kisgépellá­tottság szerint, akkor mö­göttünk már nemigen állna senki. Ezen a helyzeten sür­gősen változtatni kellene! A nyolcvanas években, amikor a borsótermelés a legjobban gépesített zöldségágazat,. amely munkaintenzitásban felveszi a versenyt a búzá­val és a kukoricával, a ne­mesi tők még mindig kézi munkaerőre vannak utalva. Egyszerűen nem tudjuk ki­próbálni, hogyan viselik el új fajtáink a gépi betaka­rítást! Annál is inkább fur­csa a helyzet, mert az or­szágban a borsó vetésterü­lete 100—120 ezer hektár. Ezzel szemben nekünk csak annyi pénz áll rendelkezé­sünkre, ami egy átlagos mé­retű gazdaság vetőmagigé- nye ebből a növényből. —► Milyen időközönként jelentkeznek új fajtákkal a piacon? — Mint a tudomány min­den területén, a nemesítés­ben is fölgyorsult az ered­mények elévülésének folya­mata. Óriási ütemű a fejlő­dés külföldön. Itthon a deb­receni agráregyetemen, va­lamint a Nyíregyházán mű­ködő, Vetőmag Vállalat Ku­tató Központjában is egyre erősebb vetélytársra talá­lunk. Ma még jó helyzetben van Űjmajor. Minden év­ben képesek vagyunk új fajtáikkal jelentkezni, de az említett feltételek mellett, kérdés, hogy meddig ... Móró István Főiskolai kar Székesfehérváron Székesfehérváron működik az Erdészeti és Faipari Egye­tem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kara. Az intéz­ménynek jelenleg mintegy 150 hallgatója van, akik a sike­res vizsgák után földmérési és földrendezői üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. A főiskola oktatási épületét a múlt évben ötszáz négyzetméternyi tanteremmel bővítették, ezál­tal lehetővé vált a gyakorlati mérések tantermi oktatása. Felvételünkön a mérőteremben az I. c. évfolyam hallgatói mérési gyakorlatokat végeznek (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom