Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

V NÉPÚJSÁG, 1986. március 1., szombat Folytatta munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A péntek délutáni ülés el­ső, és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re volt. A bányászlakás-építés fány- és árnyoldalait tárta a kong­resszus elé egy donyec-me- dencei bányász, Jurij Sata- lov, beszámolva egyfelől ar­ról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányászlakótelepe­ken nem épülnek sport- és kulturális létesítmények. A kongresszusi palotát ezután a különböző köztár­saságok iskolásai, komszo- molistái népesítették be. Üdvözölték a kongresszus küldötteit és vendégeit, s át­nyújtották az elnökségnek a Lenini Komszomol szimboli­kus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dimitrij Gagaroc a Szov­jet Távol-Keleten fekvő Primőrjei határterület párt- bizottságának első titkára rámutatott, hogy évszázadunk végére itt lesz a Szovjetuni­ón belül a legdinamikusabb az energia-, a fűrészáru- és a színesfém-termelés növeke­dése. Ugyanakkor a közel­múltban visszaesés mutatko­zott ezekben az ágazatokban. Gagarov bírálattal illette az állami tervbizottságot, amely egy évtizede halogatja egy Kádár János, az MSZMP főtitkára és Mihail Gorba. csot>, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában baráti találkozót tartott. A megbeszélésen Kádár János nagyra értékelte az SZKP XXVII. kongresszusá­nak munkáját, azoknak a programdokumentumok- nak alkotó vitáját, amelyek megerősítik a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlő. bánya- és kohóipari komp­lexum létrehozását Szovjet Távol-Keleten, helyi nyers­anyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hét­köznapjairól adott képet ezu­tán Zsanna Fjodorova, a vo­ronyezsi területről, majd Szaparmurad Nyijazov, a Türkmén KP KB első titká­ra emelkedett szólásra. Az SZKP KB Politikai Beszámo­lója ismeretes módon e köz­társaság pártvezetését is el­marasztalta. Nyijazov elis­merte a bírálat jogosságát, és ígéretet tett a köztársa­ságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pangás felszámolására. Lev Kulidzsanov, a Szov­jet Filmművész Szövetség Vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepé­ről, a film nevelési feladatai­ról beszélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bí­rálják a szovjet filmgyártást: a filmek egy része tartal­matlan. a forgatókönyvek gyatrák, kevés mű szól a munkásokról, nem elég a gyermekfilm. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Herbert Mies, a Német Kom­munista Párt elnöke és Cus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő­titkára üdvözölte a kong­resszust. amely ezzel zárta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kong­resszusa ma folytatja mun­káját. dése meggyorsításának, a párt vezető szerepe növelé­sének, a szovjet nép szocia­lista önigazgatása tóvá hő­fejlesztésének, a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításáért vívott harcnak irányvonalát. Kádár János és Mihail Gorbacsov fontosnak nevez­te a Varsói Szerződés tagál­lamainak aktív, egyeztetett lépéseit, amelyek célja. Eu­rópa és a világ helyzetének gyökeres megjavítása, ami re lehetőséget adnak a Miha­il Gorbacsov ez év január 15-i nyilatkozatában szerep­lő szovjet javaslatok. Kije­lentették: Magyarország és a Szovjetunió egyaránt arra törekszik, hogy a nemzetközi biztonság és a szilárd béke érdekében erősödjék a szoci­alista közösség országainak egybeforrottsága, valameny. nyi haladó és békeszerető erő együttműködése. A magyár—szovjet kapcso­latok néhány kérdését átte­kintve Kádár János és Mi­hail Gorbacsov megerősítet­Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnö­ke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártkül­döttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Ulja- novszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte Alek- szandr Bolsov, az uljanovsz- ki területi tanács elnöke és Borisz Sztukalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vlagyimir Guri- novics, a területi pártbizott­ság titkára és más helyi ve­zetők köszöntötték. Népviseletbe öltözött, fia­tal lányok a vendégszeretet hagyományos jeleként, ke­nyérrel és sóval fogadták a magyar küldöttség tagjait. Pénteken délután a kül­döttség virágkosarat helye­zett el az uljanovszki Lenin- emlékműnél. Ezután az SZKP Uljanovszki Területi Bizottságának székházában Alekszandr Bolsov tájékoz­tatta a magyar vendégeket te. hogy a marxizmus—leni- nizmus és a szocialista inter­nacionalizmus elveire tá­maszkodva mindkét részről tovább akarják fejleszteni az MSZMP és az SZKP. Ma­gyarország és a Szovjetunió elvtársi együttműködését, ak­tívabbá akarják tenni az együttműködés új formáinak és módszereinek bevezetését, különösen a tudományos­műszaki haladás kiemelt te­rületein. A találkozót az MSZMP és az SZKP kapcsolatait jel­lemző egység, szívélyesség és testvéri barátság légköré­ben tartották meg. a Közép-Volga vidéki terü­let politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építő- munka magyarországi ta­pasztalatairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovsz­ki egyedi nehézszerszámgép­gyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. A nagygyűlés résztvevői­nek nagy tapsa közepette lé­pett a szónoki emelvényre Lázár György. Bevezetőben átadta a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusára ér­kezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét. Ezt követően — többek között hangsúlyozta: Küldöttségünk nagy figye­lemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szov­jetunió bel- és külpolitiká­járól a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunk­ra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára, szer­te a világon. Az önök városában tett látogatás alkalmat ad szá­munkra, hogy itt, a szülőhe­lyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyi­mir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az em­beriség sorsának alakulását meghatározó társadalmi és politikai folyamatoknak, esz­mei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő szá­mára ma is az elméleti tá­jékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthe­tetlen kincsestára. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatai­ról szólva Lázár György el­mondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán, kritikusan és mély­rehatóan elemezte helyze­tünket és meghatározta ten­nivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyújtot­ta lehetőségeket és felmér­ve a realitásokat, azt a fel­adatot tűzte elénk, hogy bel­ső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafe­gyelem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folyta­tott együttműködés elmélyí­tésével teremtsük meg a fel­tételét egy lendületesebb elő­rehaladásnak. Ebben a szel­lemben dolgoztuk ki és kezd­tük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végre­hajtását. — Népünket a meg bont­hatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. — A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennál­lása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett ara­tott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó em­beriség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető le nini külpolitikájának, béke­kezdeményezéseinek, a jelen­legi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelé­sért, az enyhülés útjára va­ló visszatérésért folytatott harcban. — A Magyar Népköztársa­ság külpolitikájának sarok­köve volt és marad barát­ságunk és szövetségi kapcso­lataink erősítése a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országok­kal. Barátainkkal együtt, a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tisztelet­ben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti párbeszéd foly tatásáért. Beszéde végén Lázár1 György a magyar kommu­nisták. egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII kongresszuson hozandó ha­tározatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatai­nak teljesítéséhez, a Szov­jetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetői­nek Ócsai-Kiss István „Fia-- tal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás em­lékéül egy szám jegy vezérlé­sű szerszámgép kicsinyített, domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kor­mányfőnek. A barátsági gyű­lés a két nép megbonthatat­lan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldött­ség tagjai részt vettek a Lenin-múzeum és -emlék- komplexumban rendezett ün­nepi hangversenyen. Kádár — Gorbacsov találkozó Miniszterelnökünk Uljanovszkban Közös sajtóértekezlet Moszkvában szovjet külpolitikáról tartottak sajtótájékoztatót Moszkvá­ban. A képen (balról jobbra): Georgij Kornyijenko. Leonyid Zamjatyin a tájékoztatón (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Az SZKP és a szovjet ál­lam külpolitikájának leg­fontosabb irányairól, a szov­jet—amerikai kapcsolatok­ról, a fegyverkezés megféke­zése és a leszerelés kérdései­ről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezletet pénteken Moszkvában, a kongresszusi sajtóközpont­ban. Georgij Kornyijenkot a Szovjetunió külügyminisz­terének első helyettese a sajtóértekezleten rámuta­tott, hogy a központi bizott­ság politikai beszámolójá­ban jelentős helyet foglal­nak el a külpolitikai kérdé­sek. A szovjet külpolitika azon a megállapításon alap­szik, hogy a két társadalmi rendszer közötti történelmi vitát csak békés — társadal­mi, gazdasági és szociális — eszközökkel és semmiképpen sem katonai erővel lehet megoldani. Az új szovjet program a béke megőrzésé­re irányul, s nemcsak a Szovjetunió, hanem minden ország számára biztosítani kívánja a békét, mivel csak békés körülmények között lehetséges a társadalmi ha­ladás, csak a béke megőrzé­se útján maradhat fenn az emberiség. Ma. amikor az ember ke­zében van az önmegsemmi­sítés eszköze, a Szovjetunió a feladatok feladatának tart­ja a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világűr­re történő kiterjesztésének megakadályozását, s a nuk­leáris és más tömegpusztí­tó fegyverek teljes felszá­molását. Ennek programja fogalmazódik meg Mihail Gorbacsov január 15-i nyi­latkozatában. Georgij Kornyijenko ki­jelentette, hogy a jelek sze­rint az Egyesült Államok kormányzatának nem áll szándékában pozitív lépése­ket tenni a programban ki­tűzött célok elérése érde­kében. Erre engednek kö­vetkeztetni Reagan elnök közelmúltban tett kijelenté­sei és a szovjet javaslatok­ra adott válaszok. Az első külügyminiszter-helyettes egyidejűleg leszögezte: a Szovjetunió nem engedi meg. hogy az Egyesült Államok a maga javára megbontsa a katonai egyensúlyt, mint ahogy maga sem törekszik fölényre. Az amerikai csil­lagháborús tervek nem a biztonságot növelnék, ha­nem a fenyegetettséget, az űrfegyverekben megtestesü­lő fenyegetés mindenki szá­mára azonos. Az SZKP és a szovjet ál­lam nemzetközi kolle.ktív biztonsági rendszer megte­remtését javasolja. Ennek politikai, gazdasági, társa­dalmi összetevőit részletesen ismerteti a politikai beszá­moló. A szovjet vélemény szerint nemzetközi értekez­letet kell összehívni e cél elérése érdekében. Ebben a munkában különösen nagy az ENSZ Biztonsági Taná­csa öt állandó tagjának fe­lelőssége. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájé­koztatási osztályának veze­tője, a szovjet javaslatokra adott amerikai válaszról el­mondta, hogy az nem ne­vezhető konstruktívnak, s éppen a szovjet javaslatok­kal ellentétes irányba mutat. Nem tartalmaz átfogó prog; ramot a legfontosabb prob­lémák megoldására, felté­telekhez köti a szovjet el­képzelések elfogadását, s az Egyesült Államok kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni. A válasz nem tar­talmaz döntést a világűrbe- li fegyverkezési hajsza meg­akadályozására vonatkozó­an. Reagan elnök javaslata alapján az Egyesült Álla­mok hadászati síkon több mint kétszeres fölénybe ke­rülne a Szovjetunióval szem­ben, a szovjet félnék le kel­lene szerelnie jelenlegi ha­dászati erőit, és az amerikai elvárásoknak megfelelően átépíteni azokat. A Szov­jetunió erre nem hajlandó. A közepes hatótávolságú eszközöket illetően az ame­rikai javaslat lényegében megismétli az úgynevezett nulla-megoldást, csupán vég­rehajtását bontja fel három­éves időtartamra. A nukleá­ris robbantások folytatásának szándéka azt jelzi, hogy az Egyesült Államok tovább kí­vánja szítani a fegyverke­zési hajszát. A válasz a re­gionális konfliktusokkal és több más olyan kérdéssel is foglalkozik, amelyeknek lé­nyegében semmi közük a Szovjetunió által javasolt programhoz. Szergej Ahromejev, a Szov­jetunió marsallja, a honvé­delmi miniszter első helyet­tese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke hozzáfűz­te, hogy az elnök továbbra is ijesztgeti az amerikai né­pet és a nemzetközi közvé­leményt az állítólagos szov­jet fenyegetéssel. Amerikai vélemény szerint a Szovjet­unió az 1970-től 1985-ig ter­jedő időszakban 500 milliárd dollárral többet költött fegy­verkezési célokra, mint az Egyesült Államok. A számí­tás abszurd. Az Egyesült Államok eb­ben az időszakban kétbillió dollárt költött, a Szovjet- uniónák tehát 2,5 billió dol­lárt kellett volna katonai cé­lokra fordítania. Ez kétbillió rubel. A Szovjetunió egész költségvetése ebben az idő­szakban négybillió rubel volt. A washingtoni számí­tás azt jelentené, hogy fe­le részben katonai célokra fordították a költségvetési összegeket. Ez csak a máso­dik világháború legsúlyo­sabb időszakában volt igaz — mondotta. Az elnök azt állítja, hogy a Szovjetunió ötször annyi páncélossal, kétszer annyi tüzérségi löveggel rendelke­zik, mint az Egyesült Álla­mok. Ám Vlagyivosztokból vagy Leningrádból nem le­het ilyen eszközökkel fenye­getni Amerikát, mint ahogy Bostonból vagy San Fran- ciscóból sem a Szovjetuniót. A Varsói Szerződés és a NATO erőit kell összehason­lítani, s ez nagyjából egyen­lő képet mutat. A NATO-nak 94 harckész hadosztálya állomásozik Európában, a Varsói Szer­ződésnek 78. A NATO-had- osztályok létszáma 18—24 ezer fő, a Varsói Szerző­déshez tartozóké 11—12 ezer. Egyenlőség mutatkozik a páncélos eszközökben és a légierőt tekintve is. Mértékadó nyugati forrá­sok is elismerik, hogy egy félnek sincs akkora fölé­nye, amely hagyományos fegyverekkel vívott háború­ban garantálná a győzel­met. Georgij Kornyijenko egy kérdésre válaszolva kifej­tette, hogy a közepes ható- távolságú rakétákra vonat­kozó szovjet javaslat nem azonos az amerikai nulla­megoldással. Ez utóbbi ugyanis a Szovjetunió eu­rópai és ázsiai ilyen esz­közeinek megsemmisítését is követeli, ám nem veszi figyelembe a brit és fran­cia rakétákat. A szovjet ja­vaslat az első lépcsőben nem számol az ázsiai raké­ták leszerelésével. ám megköveteli, hogy ebben az időszakban legalábbis ne növeljék a brit és a fran­cia nukleáris ütőerőt. Szer- gej Ahromejev kifejtette: Ázsia semmivel sincs kö­zelebb Európához, mint az Atlanti-óceán túlsó partja, és az amerikai eszközök egy részét is visszavonnák az Egyesült Államokba. Ázsiá­ban a szovjet eszközökkel hét repülőgép-anyahajó, vagyis 350 hordozóeszköz, továbbá a Dél-Koreában te­lepített amerikai eszközök néznek szembe. Kérdésre válaszolva iLeo­nyid Zamjatyin rámutatott, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a nyári szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, de olyan találkozóra készül, amely (valóban politikai eredményekre törekszik és nem az a célja, hogy a két vezető még jobban megis­merkedjék egymással. A nukleáris kísérleti robban­tások beszüntetése, az eu­rópai közepes hatótávolsá­gú rakéták felszámolása és a világűr militarizálásának megelőzése jelentik a. fő kérdéseket. Ezeket politikai úton kell megoldani. Ha a találkozó célja e kérdések > megoldása, akkor nem okoz­hat gondot az időpont ki­jelölése. Ám ha a követ­kező csúcstalálkozó nem a fegyverzetcsökkentés konk­rét kérdéseivel foglalkozna, elvesztené értelmét. Ez a szovjet álláspont nem jelen­ti a csúcstalálkozó elutasí­tását — hangsúlyozta Zam­jatyin. Leonyid Zamjatyin em­lékeztetett a beszámolónak arra a megállapítására, hogy a fegyverkezesi haj­szának ugyanúgy nem le­het győztese, mint a nuk­leáris háborúnak. A fegy­verkezési hajsza révén nem lehet fölénybe kerülni, az erőegyensúly fenn fog ma­radni. Felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió ugyan­akkor számos egyoldalú lé­pést tett a fegyverkezési- hajsza korlátozása érdeké­ben. Ilyen például a nuk­leáris kísérletekre meghir­detett egyoldalú moratóri­um — mondotta többek kö­zött a sajtószóvivő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom