Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. február 10., hétfő Bemutatjuk: a Szegedi Szimfonikus Zenekart Próbán A megújulás jegyében Nincs olyan jó. amelynél ne lehetne hibátlanabbat, tö­kéletesebbet produkálni, ör­vendetes, hogy az önkriti­kus szemlélettel felvérte­zett alkotók erre töreksze­nek, igényelve, kamatoztat­va a segítő szándékú javas­latok, az épkézláb ötletek regimentjét. Ez az alapállás jellemzi az Új Reflektor Magazin stábjának tevékenységét, il­letve Ilkei Csaba felelős szerkesztő-műsorvezető mun­káját. Így érthető, hogy irá­nyításával felfrissült, élet- közelibbé lett ez a koráb­ban kissé megfáradt, el­szürkült program. Kollégáival együtt rájött arra, hogy egy vérbeli ú'ság- író alapvető kötelessége a Valóság jelzéseinek lelkiis­meretes vétele, analizálása. értékelése, s a mindig kéz­zelfogható, a félre nem ért­hető, magyarázható, a so­hasem ködösíthető Igazság következetes szenvedélyes képviselete. Különösképp a té­vében, ahol egy adást száz­ezrek, olykor milliók tekin­tenek meg. A gondolati érzékenység, árnyaltság megszülte — ez szinte törvényszerű ok_oko_ zati összefüggés — a formai változatosságot, a műfaji lehetőségek sokrétű kiakná­zását. A régebben elpártolt nézők vették a lapot, ezért emel­kedett a tetszési szint, emi­att kíváncsiak egyre többen az egyes műsorokra. Csütörtökön különkiadás­sal jelentkeztek. Arra vál­lalkoztak, hogy a szakszer­vezetek XXV. kongresszusa előtt körképet adnak a pil_ lanatnyi helyzetről, az ered­ményekről és a megoldást sürgető gondokról egyaránt. Ilkei Baranyai Tiborral, a SZOT főtitkárával készí­tett interjút, méghozzá hat­van perceset. Nem volt köny- nyű dolga, mert ilyenkor kísértenek aa unalmat, az érdektelenséget kiváltó sablo. nők. orozva közelít az egy­hangúság réme. Persze csak akkor, ha a mondandó is sekélyes, protokolláris ízű. ö épp ettől tartott, ezt akarta kiiktatni, száműzni. Szövetséges társul a hét­köznapok üzenetét választot­ta. Helyesen döntött, mivel a beszélgetésbe beiktatott blokkok mindig előre lendí­tették a diskurzust. Konkré­tabbá mintázódtaik a kérdé­sek, s ezzel párhuzamban célratörőbbek lettek a vála­szok is. Nemcsak információkkal gazdagodtunk, hanem él­veztük is a lendületes rit­musú, az ügyesen megkom­ponált egy órát. Az effajta kezdeményezés nem illendő penzum, nem udvarias időpazarlás. hanem okos lépés a nagyiközönség megnyerésére, a megnyilat­kozás hagyományos módjai­nak megújítására. Csatlakozhatnának hozzá a töibbi televíziós szerkesz­tőség hasonló jellegű próbál­kozásai is. Előlegezett biza­lommal várjuk valameny. nyit... Pécsi István Politikáról — magával ragadóan Gyakrabban szólunk e ha­sábokon és általában is a televízió-játékokról, mind­arról, ami valamilyen törté­net képében jelenik meg előttünk. Természetes is, egyénre szabottan láthatunk társadalmi konfliktusokat. Az élet izgalmas vagy ke­vésbé rendkívüli epizódjait vizsgálhatjuk a rendező, az író és a színész személyisé­gén keresztül. Ezek fogadta­tása ellentmondásos, kevés olyan alkotás akad, aimely osztatlan elismerést kelt. Ha jó is a mű. ki-ki tapasztala­tainak és vénmérsékletének függvényében ítéli meg az értékét. Esetleg azonnal tiltakozni kezd, hogy ilyesfé­lével „etetik”, de előfordul, hogy jóindulattal a rokon­szenvesebb vonásokat kísér, li meg a legsilányabb mun­kából is előbányászni. Nehezen lehet tehát ezen a területen igazán mérték, tartó ítéletet megfogalmaz, ni, túltenni magunkat be­idegződéseinken. Persze, sok­szor nem is fontos, hiszen a televízió az, ahol a minden­kori pillanat számít, ebben rokonságot mutat a napilap tiszavirág-életével. Nem le­het elfeledkezni a sajátossá­gokról, a ..varázsdoboz” jel­legzetességeiről: a legjobb mozifilm is ellentmondásos hatást kelthet, s egy olyan képsor, ami a moziban el­vész, az nézők milliói szá­mára mond sokat. Ilyenfor­mán éppen a napi politikai események követése és alá­festése lehet a tévé legsike­resebb vállalkozása. Nem mindennapi dolog az — bár már annak számít —, hogy jelen lehetünk egy katasztrófánál, fotelből szemlélhetjük egy diktátor bukását. Életre kelhet a hír vagy közkeletű nevén az in­formáció. Akárhogy is nézzük, a Magyar Televízió jól kihasz­nálja ezt az esélyt, s a legnagyobb külföldi konku­renseivel is felvéve a ver­senyt, jelen van a világ nagy eseményeinél. Kitűnő ripor­tok tekinthetők meg. Chru. dirták Alajos valóságos is­kolát teremtett azzal, hogy kameráját bátran szembeszegezi az is­métlődő fegyverekkel. Szinl te mindenhová eljutnak ő és kollégái, ahol valami fon­tos történik. Példa volt er­re a Panoráma múlt heti adása is, melynek témái rendkívül aktuálisak voltak: szó esett az SZKP kong­resszusa előtt a szocialista közösség vezető hatalmának változásairól, a dél-ameri­kai adósságállomány hely­zetéről, s az autó százéves történetéről. Valamennyi összeállítás pergő, magával- ragadó módon készült, lekö­tötte a figyelmet, s valóban lényeges kérdésekre tért ki. Nem túlzók, ha azt mon­dom: ezek ma a legélőbb, legizgalmasabb vállalkozá­sok. A tévé művészi tevé­kenységének is föl kéne zár­kózni éhhez a színvonalhoz, de áhhoz talán egy másfaj­ta izgalmasabb látás- és gondolkodásmódot szüksé­ges elsajátítani. Az lenne kívánatos, ha mindez „húzó­erőként” állna a többi szer­kesztőség előtt — beleértve még a szórakoztatást is. Jellemző, hogy az Utazás Quízlandba című politikai vetélkedő is jobb volt az egész országra kiterjedő nemrégen lezajlott művelt­ségi versengéseknél. Pedig szó sem volt arról, hogy egy egész várost megmozgasson egy-egy kérdés, „csupán” egy-két arc tűnt föl, az vi­szont rokonszenves volt. A Magyarország című hetilap­pal (közösen vállalkozott a tévé erre a játékra, s az együttműködés meghozta gyümölcsét. Ez is példa le­het arra, hogy milyen ügye­sen leihet szerkeszteni egy- egy műsort, jó cégért és kel­lő ritmust biztosítva. De felhozhatnánk itt azt is, hogy a televízió híradója js örvendetesen megújult, szakított a beidegződések­kel, azzal a tévhittel, hogy az élre a világ dolgai kíván­koznak, s másodrendű az az esemény, ami itthon megy végbe. Jobban súlyoznak a híradó munkatársai, s ez ér. zékelhetően javította a mű­sor színvonalát. Valamiben tehát világ- színvonalú a televízió. de sajnos, néhány más kérdés­ben utcáhosszal lemaradt. De politikai adásai sem vol­tak mindig ilyen jók, így hát van arra remény, hogy a többi területen is történhet változás. Gábor László A Tisza-.parti város zenei életéről az első figyelmet érdemlő tudósítás a XVIII. századból származik. Esze­rint már 1722-ben működött Szegeden hivatásos zenekar „Városi Zenészek” (Civitatis Musici) néven, amely az egyházi zenén kívül szóra­koztató muzsikát is szol­gáltatott, s amelynek tagjai zenére tanították a városi polgárság gyermekeit. Jelentősebb zenekari kul­túra azonban csak száza­dunk elején kezd kibonta­kozni Szegeden. 1903 novem­berében a honvédzenekar megüresedett karmesteri ál­lására — 63 pályázó közül — Fichtner Sándort hívták meig, aki rövid idő alatt igé­nyes szimfonikus együttessé fejlesztette a zenekart, amely vezényletével 1907-től már rendszeresen évente hat hangversenyt adott. Egy év­tizeddel későhb megalakult a Szegedi Filharmonikus Egyesület, a városban élő hivatásos és amatőr muzsi­kusokból. Elnök karnagya Fichtner Sándor. Ennek az együttesnek került az élére 1934-ben a fiatal, később vi­lághírűvé lett Fricsay Fe­renc, aki magasrendű tudá­sával, kiváló pedagógiai és zenekarvezetői adottságaival s nem utolsósorban vonzó művészi-emberi tulajdonsá­gaival, valamint a program választékos összeállításával méltó rangot adott Szeged szimfonikus kultúrájának. Az egyesület működésének a második világháború vetett véget. 1945 novemberében Vaszy Viktor vette át Szeged zenei életének vezetését. Először a Szegedi Nemzeti Színház működését indította be, majd a színház újonnan szervezett zenekarával rendszeresen ikoncerteket adott. Néhány évvel később a város opera- társulata feloszlik, ami ma­ga után vonja a szimfonikus muzsika átmeneti visszaszo­rulását is. Az 1954/5'5-ös év­adban azonban Rubányi Vil­mos irányításával megala­kult a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekar, amelynek élére 1957-foen is­mét Vaszy Viktor kerül. A két kiváló művész újraszer­vezte az operatársulatot is. s ettől kezdve a város zenei élete megélénkült. Szeged mai büszkesége, a Szegedi Szimfonikus Zene­kar 1969. augusztus 1-én kezdte meg önálló életét. Tagjai a már említett Bar­tók Béla Filharmonikus Ze­nekar, valamint a színházi zenekar muzsikusaiból ver­buválódtak. Az együttes — amelyet 1975-ig Vaszy Vik­tor, érdemes és kiváló mű­vész vezetett — a Szegedi Városi Tanács önálló intéz­ményeként működik. Fel­adata a Szegedi Nemzeti Színház helyi, valamint" ki­helyezett opera- és balett- előadásainak zenei ellátása, továbbá a szegedi és dél­magyarországi felnőtt és if­júsági koncertek megtartá­sa. Vaszy Viktor utóda né­hány éven át Pál Tamás, Diszt-díjas karmester volt. Jelenleg Oberfrank Géza a zenekar vezető karmestere. Az együttes említett fel­adatain kívül jelentős sze­repet vállal minden nyáron a Szegedi Szabadtéri Játé­kok lebonyolításában, és szé­les körű országos működése mellett gyakran megfordul külföldön is. Az elmúlt év­tizedben egyebek között Jugoszláviában, Lengyelor­szágban, Bulgáriáiban, Hol­landiában, Belgiumban s az NSZK-ban turnéztak, rész­ben önállóan, részben a szín­iház operatársulatával. Amellett, hogy a jelenleg 75 tagú zenekar koncert­repertoárja felöleli a barokk, a klasszikus, a romantikus és a kortárs zeneművészet legismertebb alkotásait, az együttes — mint Oberfrank Géza elmondta — a klasszi­cizmus és a korai romanti­(A szerző felvétele — KS) ka világában mozog a leg­otthonosabban, s kevésbé gyakorlott az ezt megelőző s ezt követő zenetörténeti stílusokban. — Tavaly nagy sikerrel szólaltattuk meg Honegger oratóriumát, a Johanna a máglyánt — mondja a veze­tő karmester —, jövőre pe­dig Stravinski-iművel, a Pet- ruskával lepjük meg a kö­zönséget. Ez utóbbi főként fúvósgarnitűránkat veszi majd alaposan igénybe. .. A zenekar, amelynek tagjai nagyrészt fiatalok, az itt is érezhető vonóshiány mellett aránylag kiegyenlített, telt hangzású együttes, ez első­sorban az évek óta érvé­nyesülő, Vaszy Viktor és Pál Tamás nevéhez fűződő ze­nei nevelőmunka eredmé­nye. Koncertjeink többségét Szeged után a környező vá­rosokban, többek között Hód­mezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon, de néha távo­labb, sőt a fővárosban is megismételjük, általában szép sikerrel, s kritika ré­széről is kedvező fogadta­tással szólalnak meg. És úgy hírlik, színvonalasan látjuk el a színház operaelőadásain is a feladatunkat. Mégis úgy vélem — főként az operai igények ellátásához, s a re­mélhetően előbb-utóbb is­mét megnyíló szegedi szín­házépület hangzásteréhez, akusztikájához mérten —kí­vánatos volna a zenekar vo­nósgárdájának s részben fafúvós gárdájának bővíté­se. .. A Szegedi Szimfonikus Zenekar tagjai közül sokan tanítanak a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola szege­di tagozatán, a Zeneművé­szeti Szakközépiskolában, va­lamint Szeged és Dél-Ma- gyarország kultúrkörzetéhez tartozó különböző intézmé­nyeknél. Közülük az elmúlt évek során huszonhatan kap­tak miniszteri kitüntetése­ket, illetve dicséretet. Pályázati felhívás J, A. Gagarin űrrepülésé­nek 25. évfordulója alkal­mából Út a csillagokba cím­mel képzőművészeti pályá­zatot hirdet a Fiatal Művé­szek Klubja, valamint a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza Szovjet Sci-fi Barátainak Klubja. A pályá­zaton űrkutatással kapcsola­tos és sci-fi témájú alko­tásokkal lehet részt venni. A pályázatra beküldött legjobb alkotásokból 1986. április 7-én kiállítást ren­dezünk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A pályázaton való részvé­tel alsó korhatára: 16 év. Egy alkotó több művel is pályázhat. A pályázatra szánt alko­tásokat személyesen 1986. március 28—29-én (péntek, szombat), 10—18 óra között lehet leadni a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában. (1052 Budapest, V. kerület, Semmelweis u. 1—3.) Postai úton is be lehet küldeni anyagot, ebben az esetben a postára adást március 20— 26. között kérjük lebonyolí­tani. A beküldött, beadott pá­lyaműveken kérjük feltün­tetni: a mű címét; a készí­tés idejét; a készítés tech­nikáját; az alkotás méretét cm-ben; a szerző nevét, szü­letési évét, pontos lakcímét, valamint státusát (amatőr­hivatásos) ; a szerző által be­csült eszmei értékét, vagy ha már volt zsűrizve az al­kotás, akkor a zsűrizett ér­tékét és a zsűrizési jegyző­könyv számát. A legjobb alkotásokat a zsűri összesen 60 000 forint jutalomban részesíti, a hi­vatásos és amatőr pályázó­kat külön kategóriában bí­rálva el. A pályázati anyagból a zsűri által kiállításra java­solt művekkel szemben az alábbi technikai feltételek vannak: festmények (képek) (keretezve, a grafikák (raj­zok) paszpartozva legyenek. (Javasolt méretek 50X70, il­letve 25X35 cm.) A pályázattal kapcsolato­san felvilágosítást a Fiatat Művészek Klubjától lehet kérni (1062 Budapest, Nép- köztársaság útja 112.). Sz. Gy. Szárnyalás Repülőtér mellett nőttem fel nr 20-as évek végén, a 30-as évek elején. Akkor még antant ellenőrzés járta az országot, s emiatt gya­kori volt. hogy a .Jelesleges” létszám egy napra eltűnt a hangárok környékéről, és naphosszat iá közeli porták partján heverészett, A he­tente lezuhanó iskolagépek látványa sem vette el a ked­vemet \a modellezéstől. Első vitorlázóm mindig orra bu­kott, de gumimotorosom há­romszor körözött a rét fö­lött. s a fű ikönnyedén fel­fogta landolását. A második világháború „áldásait” átéltem a repü­lőtér iszomszédságában. Ha­mar ,rájöttünk, |kár az ab­lakokat tájra üvegezni. A modellezéshez való kedv ennek \ellenére megmaradt bennem. Egy dunántúli kis faluban lettem tanító. Túlko­ros gyerekekkel kezdtem az 1946—47-es tanévet, tizenhat, tizenhét évesekkel. Nagyon szégyenleiték az iskolába já­rást. Tudtam szerelmi kap­csolataikról, később ezek há­zasságban realizálódtak, de akkor még egy osztályba tudták magukról, hogy tiné- tudtátk magukról, hogy tiné­dzserek. Tanítás után rohan­tak a szőlőbe. a mezőre, a műhelybe, kinek mi adatott családi elhivatottságából. Csak (tanulni ne kellett vol­na! A serdülőkor félszegsége a legtöbbjüket megakadá­lyozta abban, hogy feleljen. Hiába kértem, rno Jóska, próbáld meg, csak egy mon­datban legalább ... Arca pi­ros volt. a nyaka is, a feje súrolta a közel nyolcvan­éves iskola mestergerendáit. Nyáron újra ,kezdtem mo­dellezni. A fdlusi legelőn szálltak túlkorosaim segítse. gével vitorlázógépeim. Az egyhatvanötös fesztávolságú vitorlázómra (csodálatos nyá­ri emelkedő légáramlat volt) három kilométerrel odébb egy kocavadász rá is lőtt, iSzerencsére söréttel. Ilyen nagy madarat még nem látott, de este becsület­tel ä lakásomra szállította, egy csatoSüveg otelló kísére­tében. Szeptemberben már mo­dellezőkört alakítottunk. Délutánonként folyt a fúrás, faragás. Jóska, :az égimesze­lő. gyakorta benézett a föld­re könyöklő iskolaablakon. — Jöhetsz Ite is, Józsi — mondtam neki. >— De előbb légy szíves állj fel történe­lem órán, aztán hadd hal­lom a mohácsi vészt. — Csak meg kellett valahogy fognom Jóskát. Eltartott ez a Habsburgok detronizálá- sáig. Jóska akkor jelentke­zett. Szépen, okosan össze­gezett. Most, negyven év után is szívesen emlékezem erre a feleletre. Jóska a legjobb modelle­zőm lett, Pedig a falusi ko­vácsműhelyben ugyancsak igénybe vették fizikai ere­jét. Ha bementem hozzájuk, nótát vertek ki az üllőn tiszteletemre. Ugyan, hol van most Jóska? Emlékeim szérint ia hatvan .kapujában. Lehet, hogy a termelőszö­vetkezeti gépműhellyel csé­rélte föl a füstös kovács­műhelyt? Nem tudom. De remélem, szárnyalni nem fe­ledett el... Benkő Károly Egy hét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom