Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
r**i NÉP ÚJSÁG, 1986. február 8., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM j. Romanov: Marija Padcsenkó művészettörténész portréja V. K. Dubrava: Meleg este Szükséglakás VIKTOR SZLAVKIN; UNOKAÖCS: De hát hogy tudnak egy céllövöldében élni? FÉRJ így, amint látja. (Torkán ragadja az UNO- KAÖCSöt, és lenyomja a fejét.) Az UNOKAÖCS lehajtott feje fölött lövedék röppen. FELESÉG Először persze rettenetes volt. Odamégy a szekrényhez, hogy átöltözz, hát csak úgy záporoznak kö- rülöttek a golyók, bzz, bzz, sitty-sutty. néha még a ruhádat is tönkreteszik. Szörnyen féltünk. A Mamus napokon át a földön lapult. FÉRJ Aztán telt-múlt az idő, és egy kicsit megnyugodtunk. Észrevettük például, hogy fél héttől hétig élet- veszélyes megközelíteni a szekrényt, mert csak úgy kattognak körülötte a golyók, öt órára le kell szedni az összes edényt a polcról, mert az idő tájt oda céloznak. FELESÉG Hála istennek, éppen ötkor ebédelünk, érti. Az egész étkészlet az asz(Részlet) talon van. Nagyon kényelmes így. Mindenesetre, amióta céllövöldében lakunk, szigorú napirend szerint folyik az életünk. Mindannyian egy időben eszünk, óramű pontossággal fekszünk és kelünk. FÉRJ A napirend az egészséges élet forrása. Megerősíti az idegeket, szabályozza a bélműködést. Magának is csak javasolni tudom, fiatalember, a szigorú napirendet. Örömteli dolog. MAMUS lép be egy terítékkel MAMUS Ebéd, ebéd, ebéd. Hogy akadna torkotokon a falat. FÉRJ (az órára néz) Elkéstünk. Felborítottuk a napirendet. Haladéktalanul vissza kell rakni a tányérokat a polcra. Ilyenkor már veszélyes az asztal körül üldögélni. Lövés. A lövedék az asztal mellé esik. FELESÉG Az ördög vigye, elbeszélgettük az időt. . . Hiszen te egész nap nem ettél semmit. UNOKAÖCS Bocsássanak meg miattam történt az egész... FÉRJ Semmi baj, vacsoráig kibírom. UNOKAÖCS Állj! Van egy ötletem. Mi lenne, ha eltolnánk az asztalt más helyre? Oda, ahol momentán semmi veszély? FÉRJ Nem rossz gondolat. Igaz? Hogy ez korábban nem jutott eszünkbe! MAMUS És nagyon .helyes, hogy nem jutott eszünkbe. Ezért is maradtunk életben. Én például megszoktam, hogy az asztaltól a szekrényig két és fél lépés a távolság. Ha tologatni kezdjük a bútort, nekem befellegzett. És nektek is, semmirekellők. himpellérek. FELESÉG De gondoljon a fiára. Reggeltől fogva egy falatot sem evett. Az éhségtől is fel lehet fordulni. MAMUS Miért nem ültetted időben asztalhoz? Hogy szakadna a fejedre mindaz, amit az előbb kívántam! Ilyenek mind a mai feleségek: fogalmuk sincs az ősi bölcsességről. A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út! Egyáltalán nem lennék meglepve, ha megcsalna egy kövér szakácsné- val. A tábori ízlés szerint az asszony legyen bővitoen mindennek! Ennivalónak is, testnek is! Lövés. FÉRJ Tessék, megkezdődött. FFLESÉG (MAMUShoz, gyengéden) Kérem, jöjjön arrébb. MAMUS odamegy a FELESÉG h ez. A FELESÉG átöleli. FELESÉG Itt biztonságban van. MAMUS Különben, mit bánom én! Toljátok el a bútorokat! Csak aztán ebéd után minden a helyére kerüljön ! FÉRJ (az UNOKAÖCShöz) Gyerünk, ez férfimunka lesz. Megengeded, hogy tegezzelek? UNOKAÖCS Természetesen. (Felkel a díványról.) FELESÉG Két lépés múlva hajtsátok le a fejeteket. (Fordította: Kovács Léna) VLAGYIMIR IGORJEVICS: Hát a többiek? Hol vannak? A PORTÁS hallgat. Talán válaszolna, felség! PORTÁS: Válaszolhatnék, de nem akarok. VLAGYIMIR IGORJEVICS: Aztán. miért nem? PORTÁS: Nem tetszik a modorod. VLAGYIMIR IGORJEVICS: Hogyhogy a modorom? PORTÁS: A hangod. Ilyen hangon velem nem lehet beszélni. VLAGYIMIR IGORJEVICS: És milyen hangot parancsol? PORTÁS: Mindenkinek tudni kell, hogy kivel, milyen hangon beszélhet. Ahogy a helyzete megköveteli. Ha kérni akar valamit, akkor lágy és meleg és kérlelő és vékony és halk hangot kell nekj hasz. hálni. Ha meg éppen az ellenkezőjéről van szó, mert alárendeltje, akivel beszél, ' akkor hidegen, szaggatottan. kevés szóval kell beszélni. Ha meg parancsol, akkor szabadjára engedheti magát, döröghet, ordíthat, ijesztgethet. Ha meg, mondjuk, egy csinos nőnek akar udvarolni, akkor gyerünk a sóhajtozás- sal meg a fuvolázással. Vagy elő a cselédandalító burukkolással. úgy bizony. Ha viszont a feleségével vagy a gyermekeivel beszél az ember, akkor elengedheti magát, akkor egyáltalán nem köll figyelni arra, hogy milyen hangot használ. Arra való a családi fészek, hát nem igaz, hogy az ember kipihenje magát a kinti világ után, elengedje magát. De ha kilép a lakásból, tudnia kelt. hogy visszatér a társadalomba. És a társadalomban megfelelő hangnem kéretik, sőt, sok meg. felelő hangnem, nem is egy . .. Látod, te is úgy beszélsz velem, mintha egyenlőek volnánk. Nem szép tőled, mondhatom. VLAGYIMIR IGORJEVICS: Mi. ért, hát hogy kéne magával beszélnem? PORTÁS: Hát úgy. kedves fiam, hogy érezhessem a köztünk levő különbséget. VLAGYIMIR IGORJEVICS: Miféle különbséget? PORTÁS: Na, elegem volt belőled! Én itt megpróbállak az életre tanítani, te meg rám akarod erőszakolni az elveidet. Látam én már karón varjút, tudod-e, nem egy elvet, de százat, aztán tudod menynyit érnek? Mint halottnak a pofon. VLAGYIMIR IGORJEVICS: Talán a csók? PORTÁS: Pofon. Mert én azt mondtam. Istenemre, be akartalak ereszteni, pedig otromba fickó vagy, és a többiek már bent is vannak, de látod, megint felmérgesítettél, így hát aztán nem bírlak beereszteni. VLAGYIMIR IGORJEVICS: A többiek már bent vannak? Akkor eresszen! (Az ajtó felé rohan.) PORTÁS: Hé, hová olyan sietve? (Elkapja) VLAGYIMIR IGORJEVICS: (kitépi magát) Majd én megmutatom magának, milyen hangon kell beszélni magával! Még ilyet! Eresz- szen! (Elkapja a kilincset.) PORTÁS: (dulakodik vele) Hát, te tudod! Az ilyenekkel, mint Te, csak egyféle hangot lehet használni. Ahhoz is értek, kedves fiam! (Előkap egy rendőrsípot, belefúj.) MUZA és a kísérője fut be. MUZA: Vologya! (A portásnak) De hiszen megígérte, hogy beereszti! PORTÁS: Úgy is van! De hát, elkezdett össze-vissza randalírozni. Ismerem én az efféléket, ezeket az elvi pasikat, tudom én. mit akarnak az ilyenek. Ezeket el köll kergetni. Mindenhonnan! (Majdnem kiabálva.) Itt én vagyok az úr!... (Megint sípol.) v GENNAGYIJ FJODOROVICS: Jaj, édes egy nyuszikám!... Baj van, hyuszikám! MUZA és kísérői gyorsan kiisz. kolriak az étterem előcsarnokából. (Fordította: Ki/rály Zsuzsa) ■MÜ nem akadály a fül, akkor össze lehetne házasodni. Mi a véleménye? NÖ Nekünk nem számít a fül. Az ón Dezdemónám... FÉRFI De csak, ha valóban nem akadály. NÖ Csak azt nem tudom, lehet-e. FÉRFI Mit NÖ Hát azt FÉRFI Miért ne lehetne? NÖ Bocsásson meg, de ... hogyan csinálnánk? FÉRFI Hogyhogy hogyan? Ahogy jön. Mindenki csinálja valahogy. NÖ No igen. Értem, de... FÉRFI Most mire gondol? NÖ Nézze, én .. . Nekem ez olyan hirtelen jött. Nem készültem rá. FÉRFI Mit kell arra készülni? Én talán edzést vettem? Egyébként nyugodtan gondolkodjon csak rajta. Senki sem hajt bennünket. Ilyen kérdésekben általában ... Persze csak akkor, ha a fül... NÖ A fül nem számít! Szerintem az olyan érdektelen, hogy szóra sem ... FÉRFI Ahány ember, any- nyi vélemény. Némelyek elvárják, hogy a fül az legyen olyan, amilyennek lennie kell. De hogy a lélek milyen, azzal nem törődnek. Hát csak gondolja meg a dolgot. Magán múlik. Én nyílt lapokkal játszom, nem hallgatom el a fogyatékosságunkat, nehogy utólag kifogás merüljön fel. NÖ A fül miatt? Ugyan kérem ... FÉRFI Gondolkozzon a dolgon! NÖ Megvallom, engem egészen más zavar. FÉRFI Csak a fülünk ellen lehet kifogás, minden egyébért kezeskedem. NÖ Nem, nem, én nem úgy értettem ... Az az igazság, hogy nekem nincs gyakorlatom az ilyesmiben, ön szerint abból, hogy az én Dezdemónám, ez áz én kis angyalom ... Szóval, hogy ő fehér a magáé pedig ... bár nagyon helyes, ez kétségtelen ... és nekem igazán tetszik, de fekete, az enyém pedig feihér... FÉRFI És az mit számít? NÖ Én nem tudom... Ez nem tekintendő akadálynak? Azért kérdezem, mert én nem értek hozzá: szokták ezt így csinálni? FÉRFI Hogy szokták-e? Csinálnak ennél sokkal különbet is. Olyat is csinálnak, amit aztán vissza sem lehet csinálni. NÖ Éppen ettől rettegek! Maga felnőtt ember, férfi, maga megérti, hogy ez olyan lépés ... FÉRFI Tökéletesen megértem. Én megértő vagyok. És Dakar is ... De tudja, ha mindent érteni akarunk, amit csinálni szeretnénk, mire megértjük, már nem is akarjuk. Bonyolult dolog az élet, nekem elhiheti... Néha jobb semmit sem tudni... Mert olyasmit tudhatunk meg, hogy attól... NÖ Igen ... igen .. . FÉRFI Hogy attól... NÖ Ne értsen félre, én nem akadékoskodom, de nem tudok nem gondolni a jö- vőnkre. Amíg nem volt senkink, nem is hiányzptt... Amit nem ismerünk, arra nem is vágyunk. Azt hisszük, így van rendjén. FÉRFI Hogy ez a természetes. NÖ Érti, mit akarok mondani? FÉRFI Biztos lehet felőle. NÖ És hogyan alakul az életünk utána? FÉRFI Hogy hogyan? (Töpreng) Hogyan? ... (Töpreng.) NÖ Dezdemóna, Dezdemó- na! Én talán szeretem, ha megcsalnak ? Nem szeretem. Nekem is van önérzetem. NÖ Ért engem? FÉRFI (nagyot sóhajt) Ajjaj !... NÖ Nagyon kérem, ne nehezteljen ránk, amiért így ingadozunk. FÉRFI Ha csak a szín aggasztja, azt felejtse el. Az a fő, hogy stramm uszkár legyen a partner. NÖ Értem. Mindent értek. De gondoljon arra . .. FÉRFI A szín nem számít NÖ szeretném megkérni, legyen türelemmel, hadd gondoljuk meg a dolgot. FÉRFI Felőlem csak tessék. Bár szerintem itt nincs semmi meggondolni való. Igaz, Dakar? NÖ Köszönöm. Maga igazán nagylelkű. FÉRFI Ez nem nagylelkűség ... Az ilyesmi magától jön. Spontán. No, és mi az érzése, mikor lesz aktuális? NÖ Nem értem ... FÉRFI Azt kérdeztem, mikor kerülhet sor a ... Hiszen tudja. Szóval mikor? NÖ Ja úgy, arra gondol.. Majd megfontoljuk... Én igazán nein tudom ... És maguknak mikor kellene? NÖ Akkor talán ... Nem is tudom, esetleg ... (Töpreng.) FÉRFI Jól van. értem. Megértettem. Hangos repülőgépbúgás. Azt hiszem, szemerkél... NÖ Szemerkél?... Én nem érzek semmit. FÉRFI Nekem úgy rémlett ... Meg aztán ... már biztosan megy a folytatásos (A kutyájához.) Föl, Dakar, talpra! Ideje hazamennünk, pajtás. Miért vágsz ilyen fancsali képet? Menjünk, menjünk. (A Nőhöz.) A viszontlátásra ! NÖ Szervusz, te drága, te okos, te bűbájos ... FÉRFI Elég, elég! Még egy ilyen szó, és haza sem lehet vonszolni. Hiszen mindent megért. Viszontlátásra NÖ Viszontlátásra! FÉRFI (Dakarhoz) Te is köszönj el a kisasszonytól. Látod, hogy várja. Hogy néz rád! NÖ Dezdemóna, csillagom, te is búcsúzz el a gavallértól. FÉRFI Viszontlátásra NÖ Viszontlátásra. A FÉRFI elindul a kutyájával, majd visszafordul. FÉRFI Hogyan maguk még maradnak? NÖ Igen, egy keveset. Olyan szép este van. FÉRFI Szép?... No, persze ... Nincs tévéjük. NÖ Az nincs. FÉRFI Akkor mi most már igazán ... NÖ A viszontlátásra. Minden jót. A FÉRFI elmegy a kutyájával. A NÖ és Dezdemóna követik a tekintetükkel. A NÖ tűnődve simagatja Dez- demónát. NÖ Dezdemóna, gyönyörűm, áruld el, mi a véleményed a gavallérról ? ... Tetszik? ... Igen?... Igen- igen?... És mondd... mondd, édesem... Ahhoz volna-e kedved?... Ahhoz... (Fordította: Maráz László) VIKTOR ROZOV: Portás úr, kérem! (Részlet)
