Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 4., kedd Üj köntösben a Társadalmi Szemle Az otthonosság költője A 75 éves Takóts Gyuláról A hetvenöt esztendős Takáts Gyula otthonos a világban, kezéhez szelídülnek a tárgyak, egyforma biztonsággal tekint szét kertjében és az ég csillagai között. Biztonság és otthonosság lehetnének köl­tészetének kulcsszavai. Nemcsak azért, mert örömeit a természet ajándékai kö­zött keresi. Bensőséges kapcsolatban él a környező tájjal, de meghitt viszonyban a tájban élő emberrel is. Jól ismeri szü­lőföldje. a Dunántúl történelmét és népi hagyományait. Verseiből úgy lép elénk, mint a felvilágosodás korának tudós köl­tői, Földi János vagy Diószegi Sámuel, akik naphosszat a természet titkait val­latták, egyszerre voltak poéták és bota­nikusok. Költészetéből egy nagy múltú táj természeti képe, klasszikus hagyo­mányvilága és magyar népi műveltsége is kibontakozik. Költészete a természet ih­lető vonzásában született. A somogyi dombok szelíd geo­metriáját, a Balaton-vidék érett színeit idézi fel. Nem­zedékéhez, a modern ma­gyar líra harmadik generá­ciójához — Radnóti Miklós­hoz, Jékely Zoltánhoz, Dsida Jenőhöz és Jankovich Fe­renchez — hasonlóan, kez­detben ő is az idill világában kereste otthonát. Széttekint­ve maga körül, a látványt azonmód versben írta le, mintha a természet maga diktálta volna a sorokat. „ ... a delejes papír világít és zizegve kész rímeket ránt a tollhegyedre” — írta, mint­egy az alkotás önfeledt ter­mészetességéről. A környe­zet magával ragadó szépsé­gét finom tollal rajzolt ké­pekben, egyszersmind a szü­lőföld iránt érzett gyengéd szeretettel fejezte ki. Látta­tó módon festette le az eny­he dorrtbhajlatökat, a rejtel­mes erdőségeket, a régi ud­varházakat, a somogyi táj természeti és történelmi kin­cseit. Költészetében részben a látvány uralkodik. A vidéki élet leszűrt tapasztalataiból, apró csendéleteiből alakít játékos rendet. Máskor sej­telmes sugárzást kapnak a képek, álomszerű és groteszk elemekkel gazdagodik a lát­vány, a valóság fölé tündé- ri játékot rajzol a képze­let. Ennek a költészetnek mégsem a táj rajz a legfőbb erénye, s nem a tájkép a legfőbb műfaja. A levegős és tiszta természetfestés mellett egy teljes életrend költői be­mutatására és átlényegesíté- sére kell figyelnünk. A kör­nyezet lírai lefestésénél fon­tosabb az, amit saját egyé­niségéről és eszmevilágáról mond. Az első versek derűs látványfestészete után a köl­tő és a környező világ vi­szonya alaposan megválto­zott. Addig a külvilág futó benyomásai formálták a ver­set, azután a költő keresi életrendjének tükrét a pan­non tájiban és népi életben. Milyen is ez életrend? Eszményi a bölcs derű, a szelíd életöröm, a benső biz­tonságtudat. Takáts Gyula szinte elvonultan él Kapos­várott és Becehegyen, távol az irodalmi élet csatározá­saitól. Belső biztonságát és derűjét gyakran a köznapok bukolikus örömeitől vagy a kétkezi munka egészséges erőfeszítéseitől kapja. Mint­ha Horatius, a kétezer éves latin költő tanácsait fogadta volna meg: szereti a csöndes örömöket, a jó társaságot, a bölcs derűt. Ez az életrend mégsem pusztán epilkureista, még­sem csupán életélvező. Tá­gas, megalapozott és átélt kultúráról tanúskodik, amely a nagy európai és magyar hagyományokból ered. An­tiik és mediterrán nosztal­giák szövik át, a dunántúli történelem és művészet ne­mes emlékei: omlott várak, barokk présházak, roskadozó kápolnák, népi faragások vonzzák. Beléivódott a pan­non táj művelődési öröksé­ge: a latin auktorokat for­gató művelt ősök hagyaté­ka csakúgy, mint a szülőföld irodalmának játékos kedélye és komoly bölcseleté. Cso­konai „nép] rokokójának” modern hangszerelését ugyan­úgy megkísérli Takáts Gyu­la, mint Berzsenyi görögös klasszicizmusának korszerű felújítását. Tudatosan dolgo­zik azon. hogy egyensúlyt teremtsen a hagyomány és az újítás között. Életében és költészetében mindig arra tö­rekedett, hogy összhangba fogja az érzés és a kifejezés gazdag változatait. P. B. TAKÁTS GYULA: Mézöntő Jött a néma szó ... A könnyű dal. Acélt hozott és kötelet. Egy angyal hozta fényes szárnyain s megállt a szőlőskert felett. A hamvashúsú, zöld magok gyökérig meghajoltak. És átszóltak a körtefák a szomszéd asszonyoknak... Ezer tavacska nyílt a hegybe. A gálicos kutak vibráló párát permetezve fújták az égre-dőlt utat és lett a hegyben nagy csuda: akár egy dallal gyöngyözött madár elindult fölfelé a mandula. A prés aljába bujt. Köréje szállt a kert s a kék szüret megcsordult odafent __ A z öblök fényes, nagy sajtárjai az égi musttól kezdtek forrani s midőn csordult a sok edény, hajót hozott egy csónakos-legény. A szőlős táj, mint tág,lépes keret fölitta mind a mézöntö eget... S az angyal lábait megint a fölnyílt kék kutakba mosta s kinyitva könnyű szárnyait elszállt a felhős nádasokba. Mindig örömmel tudósí­tunk arról, ha egy jó ötlet megvalósul. Mint például most, az iskolamozi eseté­ben, amely a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat és az Egri 13-as Számú Általános Iskola közös elhatározásából született. A vállalkozás fő előnye, hogy a vetítéseket a „suliban" tartják, ahol száz gyermek fér be az erre a célra átalakítható terembe. A vetítőket és a filmeket a mozisok biztosítják, a főgé­pész viszont tanárember: Tóth Sándor igazgatóhelyet­tes. Főleg a nebulók életkorá­hoz igazodó alkotásokat tűz­nek műsorra: mesefilmeket, irodalmi alkotások adaptá­cióit, kalandos történeteket, amelyeket négyforintos, ked­vezményes áron lehet meg­tekinteni. A vetítéseken rendszeresen telt ház van, a gyerekek tehát megszerették ezt az új formát, amikor nem ők mennek moziba, ha­nem az jön hozzájuk. Hetente egy alkalommal van vetítés, de a szomszé­dos, hetes és nyolcas szá­mú iskolák kérésére más napokon is lepörgetik a fil­meket: a Rin-Tin-Tint, A holdlakók titkát, A beszélő köntöst és más alkotásokat. Heti könyvajánlat Kossuth Könyvkiadó: Reflektor. Válogatás a po­litikai sajtó cikkeiből. 1985 4. Tolna, összeáll. Szabó Gé­za. (Magyarország megyéi) Magvető Könyvkiadó: Pethő Sándor: Egy kis nép nagy gondjai. Válogatott publicisztikai írások. Mezőgazdasági Könyvkiadó: 88 színes oldal a nappali lepkékről. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó: Kulmovoa, Joanna: Ha a nap éjjel sütne. Kozmosz: Zolnay László: Mozaikok a magyar újkorból. (Az én világom) Múzsák Közművelődési Kiadó: Agárdi Péter: Művészet és közösség. Művelődéspoliti­kai írások. Műszaki Könyvkiadó: Bodor Ferencné: A hét­köznapi jólápoltság. Vegye igénybe. Szolgálta­tási iránytű. Szépirodalmi Könyvkiadó: Berzsenyi Dániel összes versei. (Klasszikus Zseb­könyvtár) Tudomány. A Scienfitic American magyar kiadása. 1985/4. Új köntösben jelent meg a Társadalmi Szemle januá­ri száma. A folyóirat köz­li Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesé­nek A pártdemokrácia hely­zete és fejlesztésének fel­adatai című vitaindító elő­adását. amely az 1985, no­vember 21—22-én tartott or­szágos elméleti tanácskozá­son hangzott el. Németh Ká­roly egyebek között rámu­tatott: a Központi Bizottság­nak és a területi irányító szerveknek a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell for­dítaniuk arra. hogy dönté­seik meghozatalában job­ban hasznosuljanak a párt­tagság észrevételei, javasla­tai, az alapszervezetek ta­pasztalatai. Ballal László áttekinti gaz­daságpolitikánk fő vonásait 1986-ban, Rámutat: a gaz­dálkodás hatékonyságának növelésével folytatni kell a külgazdasági egyensúly ko­rábbi években megkezdett javítását, és az egyensúlyi kö­vetelményekkel összhangban élénkíteni szükséges a gaz­dasági növekedés ütemét. Emellett folytatni kívánjuk az életszínvonal és az élet- körülmények javítását, szük­ség van arra, hogy megte­remtsük a reálbérek és a be­ruházások szintentartásának, illetve emelésének feltétele­it. Pach Zsigmond Pál tanul­mánya magyarázatot keres arra, mi az oka annak, hogy a nemzeti eszme (nemzettu­dat), amely sajátságosán az antifeudális-polgári átala­kulás óta, azzal szoros ösz- szefüggésben vált az euró­pai történelem egyik „ural­kodó eszméjévé”, ilyen rop­pant erejűnek bizonyul a történelem egy minőségileg Több új tv-film forgatása fejeződött be, illetve kezdő­dött meg a közelmúltban. Vészi Endre forgatókönyvé­ből Gábor Pál készített egyéni hangvételű filmet. Az Ember és árnyék cselekmé­nye a második világháború idején egy nyugatnémetor­szági munkatáborban ját­szódik: a drámai történet főszereplője Rudolf Péter. A darabot február 13-án —, Budapest felszabadulásának évfordulóján — tűzi műsor­ra a televízió. Hubay Miklós Öfc tudják mi a szerelem című drámá­ját Ádám Ottó rendezte kép­ernyőre. Az író Hector Ber­lioz életének egy érdekes pillanatát ragadja meg: 1864- ben a Lyoniban hangverse­nyező művész felkeresi azt i az asszonyt, aki iránt 40 éve ! táplál szenvedélyes, ám plá­új fejlődési szakaszában, az antikapitalista-szocialista át­alakulás, a szocialista társa­dalom építése időszakában is? A mienknél sokkal fej­lettebb tőkés országokat is megrázó világgazdasági vál­ság Magyarországot sajátos gazdasági adottságai miatt különösen kedvezőtlenül érintette. Csehák Judit elem­zi a hazai szociálpolitikában kialakult helyzetet, adottsá­gainkat, a megoldásra váró feladatokat és a lehetősége­ket. Bős—Nagymaros térségé­ben közös magyar—cseh­szlovák beruházásban víz­lépcsőrendszer épül. Breinich Miklós cikkében arra ad vá­laszt: tulajdonképpen mi és milyen cél érdekében épül, hogyan ítélhető meg gaz­daságossága, milyen hasznot hoz az országnak, mi az ál­láspont a környezetvéde­lemmel kapcsolatban fel­merült kérdéseket és aggá­lyokat illetően? A Szovjetunió és az Egye­sült Államok Genfben új párbeszédet kezdett, fontos terveket fogalmazott meg, megtette az első lépést egy olyan világ felé. amelyben kevesebb a fegyver, több a bizalom, erősebb a béke. Elek János a genfi csúcsta­lálkozót elemzi. L. Nagy Zsuzsa az 1920. évi, úgynevezett trianoni bé­keszerződéssel foglalkozik. Mint hangsúlyozza, a Tria­nonnal Összefüggő széles kö­rű problematika azt a ta­nulságot kínálja a Duna-me- dence kormányai és népei számára, hogy nacionalista alapon a nemzeti ellentéte­ket sem lehet felszámolni, ellenkezőleg: inkább elmé­lyíteni. tói érzelmeket. A késői le- ányikérés egyaránt feldúlja a nagyimaimakorú hölgy és kör­nyezete életét. Hubay darab­ja — amely stílusában so­kat merített a múlt század francia színjátszásából — többek között Tolriay Klári, Sinkonits Imre, Shütz Ila, Haumann Péter, Hűvösvölgyi Ildikó és Békés Itala játéká­ban elevenedik meg. Az adás február 23-án lesz. A drámai főszerkesztőség másik új produkcióját Szé­kely János Dózsa című mű­vét Sára Sándor rendezte; a romániai magyar irodaiam egyik kiemelkedő alkotójá­nak történelmi példázata el­sősoriban Dózsa belső, er­kölcsi vívódására irányítja a figyelmet. A monodrámát, amelyben Madaras József szerepel, március elsejével láthatják a nézők. r Uj televíziós produkciók r CSONGOR RÓZSA: Törésvonalak iii/i. A szálloda forgóajtaját úgy meglódította, hogy á so­főr két egész fordulattal ma­radt mögötte. Megkönnyeb­bülten mosolygott, mintha elváltak volna útjaik. Tar­tott az egész egy hosszú pil­lanatig, azután tisztán érez­te a háta megett, amint bak- . tat a nyomába. A két lapát- nagy kezet is, áhogy egész nap látni kényszerült, ta­lán álmában sem szabadul meg tőle. összezártságuk, akár a gályarabság, bilin­cseit a lábán vonszolja. s ez így tart reggel óta, hogy Kunszabó nagy kezeit a kor­mányra tapasztotta, lábát a gázpedálra, s nekilódultak az esőtől csillogó országúi­nak. Bárány Kornél anyag­beszerző, amint elhelyezke­dett, fellobbant beszélgető kedve. Mindig így van ez, amikor beszáll az autóba. Az istenit az esőnek... Nem zavarja? Valahol megállunk, kávét iszik vagy colát? A sofőr semmi jelét nem ad­ta, hogy érti. Talán nagyot­hall, vélte Bárány Kornél. És a család mit szól? Az asszony, ahhoz, hogy örök­ké úton van ? Ki örül az ilyesminek, nem igaz? Csa­vargó élet, a magáé éppen úgy, mint az enyém, örökké úton van az ember. Télen nyáron, vagy mint most, ősz­időben. Már meg sem isme­ri az ember a feleségét. Kunszabó, mintha nem ne­ki beszélne, hallgatott. Kis szünetet tartott, s azt gon­dolta: ezzel meg mi történt? Kezdte elölről, hogy a fi­gyelmét maga felé fordítsa. Más sofőr megköveteli va­lósággal, meséljen. Vicceket, bármit, hogy el ne álmosod- jék vezetés közben. Ez meg csak hallgat. Előszedte a vic­ceket is, vagy százat elme­sélt. Süket részvétlenség fo­gadta a csattanókat. Igye­kezetével olyannyira' ma­gára maradt, hogy elbizony­talanodott. Oldalról sandított Kunszabóra, mi baja en­nek? Az fejét előre szegve, lába a gázon, egyenletes het­vennel olyan elmélyülten ve­zetett, mintha a világon semmi más fontos dolog nem lenne. Arca, mint a viasz, merev s kifejezéstelen volt. Sapkája mélyen a homloká­ban, száját keskenyre szorí­totta. Bárány vette észre azt is, rossz úton járnak. Hohó, álljon csak meg, ki­áltotta nevetve, lássa csak a fickó, tudja ő jól, tévedni emberi dolog. Térképét ki­terítette ölébe, s magyarázni kezdte, erre kellett volna Kunszabó az út szélére haj­tott, piroskötésű térképéi elővette, s úgy elmélyedt a tanulmányozásba, mintha Bá­rány a világon sem lenne. Aztán a homlokára csapott, indított, hátramenetbe kap­csolt, így gurultak visszafe­lé, egészen az útkeresztező­désig. — Mi az istent csinál? És ha valaki belénk jön... — kiáltotta az anyagbeszerző, a sofőr mintha egyedül len­ne a fülkében. Dél elmúltával Bárány Kornél már nem esedezett egy helyeslő fejbólintásért, feléje fordulásért, mosolyért, csipetnyi érdeklődésért. Már csak magában töprengett: mi van ennek a fejében ? Mi­re gondol, ha képes ilyesfé­lére egyáltalán? Mi tartja oly szorosra zártan a száját? Tőle távol a figyelmét? Os­toba fajankó. Vagy ellenke­zően, bölcs? A máskor oly szilárd magabiztossága ro­mokban hevert. Talán a hi­ba bennem van? Megaláz­kodtam előtte, s most sem­mibe vesz, vélekedett az anyagbeszerző, és már sem­mit nem akart. Mindezek után aludjak vele egy szo­bában, állt a szálloda elő­csarnokában, s érezte a ben- zinszagú hallgatással tele van a szája. Tudta jól, így történik majd, csak az időt húzta, mígnem a szállodás kezdte: — Parancsolnak? — Kétágyast — mondta sóhajtva. Amelyikben a két ágy egymástól száz kilomé­ternyire van, tette volna hozzá szívesen. A bejelentő- lapot a sofőr orra elé tolta. Nem töltöm ki neki, mint azt mindenki másnak meg­teszem. Ennek nem és nem. Bosszú a benzinszagú néma­ságért. A sofőr a szomszéd asztal mellé telepedett, s hamarább végzett a kitöl­téssel, mint Bárány Kornél. Ejha, ez igen, s elindultak a szoba felé. Á sofőr mind­végig a háta mögött lépke­dett. Bárány az ablak mel­letti ágyat foglalta el, Kun­szabó az asztal mellé tele­pedett, s várni látszott. Bá­rány egyenest a fürdőszoba felé vette útját. Zuhogott a jó meleg víz a kádba, meg sem várta, hogy megteljék, elnyúlt benne. El-elbóbiskolt, órányi idő telt el a menny­országban. Amikor kijött, a sofőr még mindig az asztal mellett ült. Pillantást sem vetett rá, elindult az étte­rembe. Rendelt marhapör­költet, egy üveg soproni kékfrankost. A bort sokáig rágcsálta, mielőtt lenyelte volna, így fogyasztotta el az egészet. Érezte, mint oldó­dik testében a nap nyirkos unalma, a benzinszagú csö­mör. Éjfél után fizetett, fü- työrészve indult szobájába. Remélte, a sofőr az igazak álmát alussza, s vígan hor­kol. Mikor ajtót nyitott, fényár csapta arcul, s Kun­szabó látványa, aki az asz­tal mellett ült. A változás annyi volt, hogy asztalon, székeken, ágyon nagy raj­zok hevertek, — egy csalá­di ház részletei, műszaki példányban. Az ajtónyitásra Kunszabó ijedten kapta fel a fejét. Kezében golyóstollat markolt, akár egy kalapács­nyelet, ijedtében a földre ejtette. Feje felett a csillár minden fénye ott csillogott a fekete üstökén. Arca pír­ban égett, vonásai kirajzo­lódtak, duzzadt szája piros volt. Homloka magas, akár egy professzoré. (Folytatjuk) Ifjúsági mozi az iskolában

Next

/
Oldalképek
Tartalom