Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 28., péntek SZÁMÍTÓGÉPES SZOFTVERBÖRZE GYÖNGYÖSÖN Programok és pedagógusok Jó érzékkel és kellő időben lépett a Mű­velődési Minisztérium, amikor megkezdte a számítógépek elterjesztését az iskolák­ban. A program folyamatosan halad, s je­lenleg már több mint 5500 komputer ta­lálható az alap- és a középfokú intézmé­nyekben. A VII. ötéves terv végére kitű­zött cél: minden iskolában 15—20 készülék működjön. A VIII. ötéves tervben pedig azt szeretnék elérni a szakemberek, hogy minden, tanuló számítástechnikai képzés­ben is részesüljön. E programot a Mi­nisztertanács januárban elfogadta, s a je­lek szerint az anyagi hátteret is sikerül megteremteni. A továbblépés egyik bizo­nyítéka, hogy a Tudományszervezési és Informatikai Intézet több ezer Commodore C 16-os gépet oszt szét a közeljövőben az. általános iskolák között. Az oktatóprogramokat bárki kipróbálhatta Hatvani Galéria-naptár A színvonalas oktatáshoz azonban ez önmagában ke­vés: a felkészült szakem­berek mellett szükség van jól használható programok­ra is. Eladók és vásárlók egy­másra találását még segíte­ni kell, hiszen az „üzlet" egyelőre gyerekcipőben jár.. Ezért hasznosak az olyan rendezvények, amilyenre a gyöngyösi - Mátra Művelő­dési Központ vállalkozott a Heves Megyei Pedagógiai Intézet támogatásával a kö­zelmúltban. Oktatási szoft­verbörzét rendeztek, amely egyértelműen sikeresnek bi­zonyult. — Tavaly szeptemberben volt már egy hasonló ren­dezvényünk — tájékoztat Kovács Erzsébet, az intéz­mény munkatársa. — Ak­kor vetették föl a peda­gógusok, hogy szívesen el­jönnének egy szakmai jel­legű tájékozódásra, vásárlás­ra is. Mi a GATE-től és a város iskoláitól, üzemeitől kölcsönkértük: a gépeket, és meghívtuk az érdekel­teket. A nagyteremben van a „piac”, az előadóban pe­dig szakmai megbeszélése­ket tartunk', egészen dél­után 5-ig. . . Az előbbiben nagy a nyüzsgés: legalább 40 ké­szüléken^ futnak a progra­mok, előttük eladók és ve­vők tárgyalnak, érdeklődők figyelik a kínálatot. A he­lyiség két hosszabbik olda­lát a Novotrade Software Stúdió két irodája, a Delta Soft és az Okta Soft foglal­ja el. Az előbb; főleg kö­zépiskolákra specializálódott. — Jelenleg mintegy 400, kazettán rögzített progra­mot kínálunk — mondja Szőke Zokán üzletkötő —, elsősorban a matematika, fizika, kémia, biológia és a nyelvi tantárgyak köréből. Ennek legalább a tízszere­sére lenne szükség. ezért rövidesen pályázatot indí­tunk, melyen bárki részt vehet, aki jól használható, szellemes anyagot küld be. Az átfutási időt szeretnénk két hónapra rövidíteni és elfogadható árat kialakíta­ni. Jelenleg 200—600 forint­ba kerülnek az egyedi prog­ramok, de ez 100—200 fo­rintra csökkenhet, ha a so­rozatszámok nőnek. — Hogyan lépnek üzleti kapcsolatba az iskolákkal? — Mindenhová megküld­tük a teljes listánkat a megrendelőlapokkal, együtt, és rendszeresen postázzuk a kiegészítéseket is. Ezen kí­vül a Novotrade „2 C” üzlethálózatában. illetve a Művelt Nép és az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban érhetnek el bennünket a vásárlók. A másik oldalon az Okta Soft monitorjait áll­ják körül az érdeklődők: néhány nyelvi program és logikai játékok futnak a képernyőkön — egyelőre. Hiszen az iroda alig négy hónapja alakult, s mindösz- sze három emberből áll. Az ő feladatuk lesz az általános iskolák szoftverellátása. Év végére már legalább 30—40, Commodőre C 16- osra írt programmal akar­nak kereskedni. — Szinte naponta keres­nek bennünket ajánlatok­kal egyetemisták, mérnö­kök és pedagógusok, így nem lesz nagy gond a ter­veink megvalósításával — tájékoztat Miklós Katalin menedzser. — Főleg a ter­mészettudományi tantár. gyakhoz és az idegen nyel­vekhez kínálunk majd se­gédanyagokat. Érdekes­ségként megemlíteném, hogy Szegeden magyar nyelvhez is készült már szoftver, nincs tehát az ok­tatásnak olyan területe, melyen ne lehetne valami­lyen formában használni a számítógépet. Ha sikerül korszerű gyártóbázist ki­építeni, mi is a jelenleginél olcsóbban kínálhatjuk majd a termékeinket. Legutóbb részt vettünk- egy londoni bemutatón, s ott meglepve tapasztaltuk, hogy nemcsak a magyar játék-, de az ok­tatóprogramok iránt is ér. deklődnek a külföldiek. A piacbővítésnek erről az útjáról sem szeretnénk le­mondani . . . Az iskolák külön standon mutatják be és cserélgetik a saját fejlesztésű program­jaikat. A legszemrevalób- bak kétségtelenül a gyön­gyösi Berze Nagy János Gimnázium diákjainak al­kotásai. Különösen kettő látványos: az egyik a kü­lönböző élőlények vérkerin­gését. a másik a szinapszi­sokban történő ingerületát­vitelt szemlélteti. Itt találkozom Koncz Lászlóval, a Gyöngyösi 3 Számú Általános Iskola igazgatójával is, aki két éve foglalkozik a számítástech. nikával. — Az iskolai munka egyik legnagyobb gondja még mindig a sok admi­nisztráció — mondja. — Ennek könnyítésére én egy Commodore G 64-esre ül­tettem át az egész ügyvi­telt, Az ötletemet benyúj­tottam a Comporgan üz­letház pályázatára, ahol második helyezést értem el. Megbíztak a részletes ki­dolgozással. amit el is vé­geztem. Gombnyomásra le­hívhatók a tanulók és a tantestület, a költségvetés adatai, gyorsan kiszámítha. tők a tanulmányi átlagok. Viszonylag kis beruházással sokkal egyszerűbbé és ha­tékonyabbá tehetjük a mun­kánkat így. Az idei bérfej­lesztéseket már a géppel készítettük el. Az oktatás­ban is lépni kívánunk. Két szakkörünk működik, és meg szeretnénk szerezni a Művelődési Minisztérium hozzájárulását egy pedagó. giai kísérlethez, mely a gye­rekek számitógépes gondol­kodásának a fejlesztését szolgálja- A szakemberek megvannak, a város is tá­mogatja elképzelésünket: a főhatóságtól a géppark beszerzésében várnánk se­gítséget. Cserében ingyen felajánlom nekik ügyviteli programomat országos ter­jesztésre. Ennek már itt is nagy keletje van: Koncz Lászlót hol az egyik, hol a másik gép előtt látni kollégák gyűrűjében. Címeket cse­rélnek, négyen-öten máris elkérik a szoftvert, s lelke­sedésüket látva biztosra veszem, hogy használni íz fogják. Velük szemben Besenyei Péter a Vak Bottyán Szak- középiskola harmadikos mű­szerésztanulója ül találmá­nya előtt. — Nevezzük jobb híján intelligens magnókezelö be­rendezésnek — mondja. — A lényege, hogy egy távirá­nyítós Akai magnót egy elektronika közbeiktatásá­val összekapcsoltam a Primo komputeremmel. így a programkeresésre és -rög­zítésre, nincs gondom: a számítógép vezérli a mag­nót, és amíg van hely a kazettán, gond nélkül el­dolgozgat rajta. A betöltési sebességet a floppy-discének ötszörösére sikerült növelni. Igaz, amit ezzel nyerek, azt elveszítem a lassúbb kereséssel. De az én rend­szeremnek még mindig marad egy előnye: jóval ol­csóbb! A terem legnépszerűbb sarka kétségtelenül az, ahol játszani lehet. Karatézó fi­gurák harcolnak egymással, versenyautók száguldanak, szövevényes labirintusban kergeti áldozatát a pók, űr­hajók lövik egymást pusz­tító fegyverekkel. Az utcá­ról betévedt srácok maguk­ról megfeledkezve nyomják a gombokat, tekergetik a joystickeket. Mögöttük drukkerek serege. Ez az el-» ső lépés a számítógépek fe­lé. Csak hadd játsszanak! övék a jövő. Meg a kom­putereké ... Koncz János Három fiatal művész — László Margit a pódiumon — „Turné Amerikában" Harsányival — Busz Pest­re — Színház több tételben. A Hatvani Galériában március 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők Kurucz D. István Kossuth-díjas fes­tő és Szabó Iván Munkácsy- díjas szobrász közös kiállí­tását, amelyen a két művész száznál több alkotással sze­repel. Ezt követően márci­us 28-án este 6 órakor Mol­nár Zsolt, a művelődési mi­nisztérium tanácsosa nyit­ja meg azt az újabb, három fiatal művészt bemutató tárlatot, amelyen Marosits József szobrász, Ruzsonyi Gábor fotós és Tassy Béla grafikus lép munkáival a műpártoló közönség elé. Március folyamán „Arcok, tájak” címmel lesz egy ki­helyezett kiállítása is a ga­lériának, amelyet 6-án, csü­törtökön délután 4 órakor Gábor László, lapunk kul­turális rovatának vezetője nyit meg a Selypi Cukorgyár művelődési házában. Ézen húsz festő, szobrász egy-egy munkával szerepel, s a ren­dezvény kapcsolódik a „Népújság-napok Lőrinci­ben" címen szervezett prog­ramsorozathoz. A hagyományos pódium­estek keretében március 7- én. pénteken, 6 órai kezdet­tel László Margit, a Nép­köztársaság Kiváló Művésze, az Operaház magánénekese opera-operett hangverse­nyét rendezi meg a galéria: A népszerű számokból ösz- szeválogatott koncerten Frei- mann Magda zongoramű­vész működik közre. A min­den bizonnyal nagy érdek­lődésre számító „Turné Amerikában" című show­műsort, amelynek Harsányi Gábor Jászai-díjas színmű­vész a főszereplője, március 28-án, pénteken este fél 8 órakor a Damjanich Szak­munkásképző Intézet nagy­termében viszi közönség elé a Galéria-Játékszín, s azon a Jeszenszky-balett és a Hökörn Színpad fiatal mű­vészeinek népes gárdája is színpadra lép. A galériabusz március 22- én, szombaton délután 2 órakor ismét Budapestre ve­szi az útját. A műbarátok délután a Szépművészeti Múzeum spanyol anyagát, majd a Vasarely-ikiállítást tekintik meg, este fél 8-kor pedig Hasek: Svejk, a derék katona című zenés komédiá­jának a részesei lesznek, amelyben többek között Agárdi Gábort, Velenczey Istvánt, Fülöp Zsigmondot láthatják a színpadon, a címszerepet, a „derék kato­nát” pedig — miként majd a zenés színházi nyár so­rán — Harsányi Gábor ala­kítja. Márciusban folytatódnak a Galéria-Játékszín két saját produkciójának az előadásai is, mégpedig az alábbi mű­sorrend szerint: 12-én dél­után 4 órakor, 16-án este 7 órakor Hatvanban, a cukor­gyári művelődési házban, 24-én délután 5 órakor Nagy- yamboson, 29-én este 7 óra­kor pedig Zagyvaszántón Strindberg Julie kisasszony című darabja kerül színre Tóth Éva, Balkay Géza, Sán­dor Erzsi felléptével. Már­cius 18-án és 25-én este 7 órakor pedig Prokofjeva Ta­núk nélkül című művét Játsszák Hatvanban, a Cu­korgyári művelődési ház­ban Andai Györgyi, Beregi Péter szereplésével. Magyaros díszkerámiáh A lakáskultúra igényeinek növekedésével megnőtt a kereslet a Kerámia Iparművész Háziipari Szövetkezet termékei iránt. Sokan szívesen vásárolják a magyaros edényeket, díszkerá­miákat, lámpákat, amelyeket 1986-ban 80 millió forint ér­tékben állítanak elő. Képünkön: a tányérok festése » (MTI-fotó: Soós Lajos) VÁRHELYI JÓZSEF: Falak alulnézetből (11/2) Leküzdhetetlen kíváncsiság kerítette hatalmába, s oly­kor olyan közel hajolt, hogy a színek és a körvonalak összemosódtak a szeme előtt. — Majd ha egyszer lesz pénzem, veszek magamnak egy frankó nagyítót. — De még végig sem gondolta, talpra lökte a rémület. Pénz . . . pénz . . . pénz nél­kül haza ne gyere . . . Már a nagy építkezésnél járt, mire valamelyest meg­nyugodott. Az óriás daru ba­rátságosan lengette az or­mányát, és olyan mulatságo­san fordult jobbrd-balra, mint a fájós nyakú ember. És amikor valaki kiáltott, mindig felemelt egy nagy, szürke négyszöget. Ilyenkor fenn, a magasban, izgatott, apró emberkék hadonásztak, lent meg nagy bakancsú overal- losok szegték fejüket az ég felé. Egy pillanatig arra gon­dolt, de jó volna, ha az ap­ja is köztük lenne, pedig nagyon is jól tudta, hogy a munkának még a táját is el­kerüli. A tornyosodó betonóriás mellett, a fűben megbújva, szép, tiszta betonút futott körbe. Leült a meleg kőre, nézte a mozgalmas világot. — Hát te meg mit csinálsz itt? A csillogó, vadonatúj bi­cikli olyan csendesen sur­rant mögéje, hogy észre sem vette. — Szia. Robi! Semmit. Hát te? — Itt lesz majd az új la­kásunk. — Frankó bringa. A tied? — Persze. — Hadd menjek egyet ve­le. Reménykedve állt fel. Az arca csupa vágyakozás volt. Mutatóujjával félénken meg­érintette az ezüstfényű lám­pát. — Nem szabad fogdosni, mert elveszti a fényét. — Nem fogom meg, csak egyszer engedj. A biciklis melegítés alsó­karjával letörölte az érintés helyét, kék-fehér tornacipő­jével pergette a pedált és a földet nézte. — Jó, majd mehetsz, de először még én. A fiúcska türelmesen ült. Csak akkor állt fel, ha a csodálatos gép lefékezett mellette. Akkor sem szólt, csak várakozva figyelt. A szeme olyan volt, mint a labdára váró kutyáé. — Még nem. Várj. Aztán a biciklis meg-sem állt, csak elsurrantában ki­áltott oda valamit, ami új és új reményt keltett. — Gyere, fogj meg! Ügy szökkent fel, mintha nem is két, hanem négy láb lökte volna a magasba. Egyetlen ugrással elkapta a nyerget. Ügy érezte, tőből szakad ki a karja, de el nem eresztette. Rohant a bicikli mellett. — Megfogtalak, állj meg! Az iram nem csökkent. — Fogom a nyerget, nem látod? Azt mondtad .. . — Állíts meg! Próbálta megvetni a lá­bát, de a lendület majd has­ra rántotta. — Csak egy kicsit engedj! Rohant, mintha az életé­ért futott volna. Vékony bor­dái úgy verdestek, mint a madárfióka szárnya, szétpat­tanó tüdővel már csak azt hajtogatta; megígérted . .. megígérted. Gémberedett uj- jai közül kiszakadt a nye­reg, és homályos szeme csak azt látta, hogy a messze tű­nő, fényes sárvédőn megvil­lan a sárgára fáradt nap. A barátságos daru moz­dulatlanná dermedt. Az em­berek, az aprók, meg a. nagy bakancsosok is, hirtelen el­szólod tek, ki erre, ki arra. Csak a nagy, szürke négy­szögek maradtak ott az em­bertelenné vált, céltudatos zűrzavarban. Egymás vállá­ra állva szélesedtek, maga­sodtak kemény illeszkedés­sel az égig. Az egyik tetején zöld ágra aggatott fehér, meg piros papírszalagok li­begtek az alkonyati fuvallat­ban. Az építkezés körül sza- naszéjjel heverő limlomok között süldő macska játsza­dozott egy piros szalagfosz­lánnyal. Lekushadva várta, amíg a szél meglebbenti, akkor nekiugrott, körmei kö­zé kaparintotta, harapta, hempergett vele, s amikor tócsába ugrott, kényesen rá- zogatta finom praclijait. A kisfiú hátát a rücskös betonfalnak számasztva ál- longált, nézte a bolondos macskát. Hirtelen lehajolt, felkapott egy ökölnyi faltö­redéket és a macska fele vágta. — Rohadt Robi... rohadt Robi.. . rohadt apád ... — sírta. Leült a fal tövébe, fejét felhúzott térdeire hajtotta Már aludt, amikor betakar­ta a sötét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom