Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 27., csütörtök S. A lavinák pusztító hatása Nagy sebességű porhólavina az Alpokban Nincs olyan év. hogy az újságok ne közölnének hírt valamilyen lavinakatasztrófáról, amelynek során alpinisták, síelők, turisták és sokszor a hegyilakók tucatjai vesztik el életüket. A lavina eredetileg mindig ugyanazokon a földrajzi he lyeken képződik, de lezúdu lása gyakorlatilag kiszámíthatatlan, A hó furcsa anyag: bizonyos tulajdonságaiban a szilárd, szemcsés anyaghalmazokkal (talaj j, másokban inkább a folyadékokkal rokon. Viselkedése a hegyoldal meredekségétől, felszínének alakulásától és növényzetétől, a hó minőségétől, nedvességtartalmától, a környezet hőmérséklet-változá- sáitól és mindenekelőtt a hóréteg vastagságától függ. Az Alpokban a legfélelmetesebbek a téli időszakra jellemző porlgvinák. Nagy hidegben az új, száraz porhó ráhull a- megfagyott, régebbi hó sima felületére, és néha annyira felhalmozódik, hogy már- imár alig van tartása. A lejtőn magasabban fekvő rétegek nagy erővel nehezednek az alacsonyabban fekvőkre, s ha hó szilárdságát a nyomóerő már csaknem felülmúlja, olykor már kisebb rázkódtatás is sietteti a lavina kioldódását. A por lavina úgy kezdődik, Hogy egy helyen a hórétegek mozgásba jönnek, ezek mind több hókristályt mozgatnak meg, s a lavina szétterül. Eleinte lassan csúszik vagy gördül az alsó, megkeményedett rétegeken, majd amint meredekebb helyre ér, felgyorsul S akárcsak a mesebeli kisgömböc, egyre növekszik.. Mind több és több hó tapad hozzá, magasba lendül, szétterül, átugorja az akadályokat, s óriási sebességgel száguld tova. A rettentő nyomástól- összesűrűsödő levegő erdőket szakíthat ki, épületeket rombolhat szét, embereket, állatokat ragad hat fel a magasba, és hajíthatja nagy távolságra. Sokáig nem értették, hegy a porlavinák miként fejthetnek ki ilyen romboló hatást. Végül is az a szemlélőt alakult ki, hogy a porlavina nem más. mint hó-levegő elegye amelyre a gázok áramlási törvényei érvénye_ sek. A gázok egyenletes es örvénylő áramlással mozoghatnak. Bizonyos sebes ség elérésekor az egyenletes áramlás hirtelen átmegy örvénylő áramlásba A for gószélhez hasonlóan a por- hólavináknak is van egy- haladási és egy forgási sebességük, és az utóbbi jó val meghaladja az előbbit. A forgószél általában óránként 10—20 kilométeres sebességgel halad előre, de a belsejében a forgás se bessége eléri az óránkénti 100 kilométert is. A méré sek alapján a porhólavinák belsejében óránként 400 kilométeres sebességű örvénylés is felléphet. Ez az oka a lavinák roppant pusztító hatásának. Az angol nők este nem mernek kimenni az utcára A bűnözéssel kapcsolatban vizsgálatot folytattak, és ennek során a megkérdezett nők fele közölte, hogy este inkább nem megy ki egyedül az utcára. Az adatokat a belügyminisztérium közölte. A megkérdezett férfiaknak és nőknek a 21 százaléka kerül bizonyos utcákat és területeket a szomszédságában, a bűnözés miatt. A nők körében ez az arány 41 százalékra emelkedett. Az 1984-es brit bűnügyi felülvizsgálat, amely 11 ezer ember megkérdezésére épült, azt célozta, hogy fényt derítsen a bűnözésnek azokra a vonatkozásaira, amelyek a statisztikákból és hivatalos jelentésekből nem derülnek ki. A felülvizsgálat azt állapította meg, hogy „o bűnözőktől való félelem széles körben elterjedt és behatolt az emberek rutinszerű magatartásába. Az emberek 29 százaléka egyáltalán nem megy ki egyedül éjszaka. A férfiak 12 százaléka nem megy futballmeccsre az esetleges erőszakosságok és más incidensek miatt. A nők különösen a megerőszakolástól, a betöréstől és a rablótámadásoktól félnek. A tíz 30 év alatti nőnél 10 közül négyet nagyon aggasztja a megerőszakolás lehetősége. Hat ember közül egy érezte úgy. hogy ki van téve a következő évben is a rablótámadás veszélyének, nagyon félnek az angolok a betörésektől is. A vizsgálat szerint azonban ezeket a kockázatokat gyorsan eltúlozzák. Persze, vannak erősen veszélyeztetett területek. A legszegényebb tanácsi lakótelepeken 1983-ban minden 100 lakásra 19 betörés vagy betörési kísérlet jutott. A vizsgálat során felderített esetek kétharmada nem szerepelt a rendőrség feljegyzéseiben. 1981 — ekkor végezték az első felülvizsgálatot — és 1983 között a bűnözés ösz- szességében 10 százalékkal növekedett a 12 százalékos rendőrségi statisztikával szemben. 21 százalékkal sza porodtak a betörések. A háztartások elleni vétségek 10 százalékkal, a személyek elleni bűncselekmények 6 Százalékkal nőttek. A legnagyobb, különálló veszélyeztetett területet az autók képezik. 1983-ban a tulajdonosok egyötöde szenvedett el valamilyen autós bűncselekményt. A kocsilopások 98 százalékát végül is felfedezték, de a vandalizmus eseteinek csak a 8 százalékát. A tulajdonosok legalább 10 százaléka szenvedte el a vandalizmus valamelyik formáját, 9 százaléktól loptak el valamit és 2 százaléknak legalább egyszer ellopták a kocsiját. A betörések sértettjeinek és azoknak, akiknek a kocsijából loptak ki valamit, 87 százaléka sosem kapta visz- sza tulajdonát. Az ellopott kocsiknak azonban a 70 százalékát visszaszerezték. A betörési esetek 45 százalékában a kárösszeg 25 font alatt volt. Ugyanebbe a kategóriába esett a kocsikból történt lopások 55 százaléka, a rablótámadások 73 százaléka és az egyéb, tulajdon elleni bűncselekmények 70 százaléka. Az 1983-as betörések nettó kárösszege 110 millió font, a kocsilopások sértettjeinek összes kára 160 millió font volt. A termeszek különös várai A társasán élő rovarok között a legkülönösebbek a termeszek. Az ember régóta ismeri őket, hiszen hihetetlen kártételre képesek. Nevük is innen ered, a görög termes szó végzetet, pusztulást jelent. Különféle kasztjaik élesen elkülönülő feladatköröket látnak el. A szaporítást a szárnyas, illetve időszakosan szárnyas ivaregyedek és a tökéletlen szárnyú pótivaregyedek végzik. A szárnyatlan kasztok fejletlen ivarszerű hímek és nőstények, közülük kerülnek ki a munkások és a katonák. Kevesen tudják, hogy a termeszegyedek jelentős hányada sohasem,jön a föld felszínére, és az építők nagy része kizárólag a boly belsejében működik. Munkamegosztásuk során bizonyos csoportok szerzik be a külső anyagokat, s azokat átadják a belső szállítóknak, azok pedig az építőknek. A száraz vidéken élő fajok függőleges járatokat építenek a föld mélyébe, mindaddig, amíg vizet nem találnak. A talajban megjelenő vizet azután szájukban szállítják fel a bolyba. Ezek a dolgozók csak ásással és vízhordással foglalkoznak, Ha szükséges, egy bizonyos munkát végző dolgozócsoport egyik percről a másikra abbahagyja a munkát, és egy másik feladat megoldásához lát. Például melegebb napokon, amikor emelkedik a boly vízigénye, a dolgozók egy része a vízhordók segítségére siet. Elvégezve a többlet- munkát, az önkéntes segítők visszatérnek eredeti munkájukhoz. A termeszek megdöbbentő méretű építkezéseikhez elképesztő mennyiségű anyagot mozgatnak meg. Egy kisebb termeszvár esetében is köbméterekben mérhető a kiásott, ide-oda mozgatott föld. A föld alatti boly felett a felszínen rendkívül erős és masszív termeszvárat építenek, anyaga jórészt megrágott fából, különféle félig megemésztett növényi anyagokból, bélsárból és nyálból áll', amelyhez az állatok kiásott talajt kevernek. Az átlagban 30—40 centiméter vastag falakkal védett építményi csak csákánnyal lehet megbontani. A várat szorgalmas lakói állandóan építik, javítgatják, bővítik, mivel a szapora népesség állandóan kinövi. El- sősorban a fold alatt terjeszkednek. Megállás nélkül szállítják a növényi anyagokat, és amit csak találnak, felszednek, megrágnak, nyálukkal pépesítik, majd apró rögként ragasztják a falra, amelyet más egyedek simára eldolgoznak. A termeszvár szerkezete egyszerű. Felső részéből több belső, széles csatorna fut a mélybe, ezek a főútvonalak, itt áramlik a levegő is. Az alsó szakaszok is jól szellőzőitek, de a boly légkondicionálásának a mechanizmusát még senki sem tudta megfejteni. A boly közepén sorakoznak a gombakamrák. A termeszek napi kalandozásaik közben felszedik a gomba- spórákat, és az e célra létesített termekbe cipelik. Itt növényi anyagokból készüli trágyára rakják, ahol a gombák kicsíráznak, és híg váladékuk jelentik a termeszek fő csemegéjét. AZ UTOLSÓ OSZMÁN-HÁZIAK NYUGAT-EURÓPÁBAN (IV/2.) A trónörökös nyugdíjas temetőőr — Elhagyva szülőföldjét, azonnal Franciaországba utaztak? — Tervbe sem vettük Napóleon néhai országát, hisz elegünk volt a heves forradalmárokból. A megváltozott viszonyok kikezdték szüléink házasságát. Elváltak, s és apámmal együtt az Önök gyönyörű városába, Budapestre mentem. Ám, nem maradtunk hosz- szabb ideig együtt. Nyughatatlan természetem nem egyezett a családfő elképzeléseivel, így elváltak útjaink . .. Jómagam Libanonba, Bejrútba, rokonokhoz kerültem. Megszakadt tanulmányaimat is itt folytattam, muzulmán létemre, keresztény intézetben. Gondolhatják, nem valami kellemesen éreztem magam a szigorú páterek között, s az egyik nap amiért beszélgetés miatt megpofoztak — én mint az egykori nagykánok és sahok utóda — jói hátba vágtam a novici- ust. Természetesen azonnal az iskola kapuján kívül találtam magam. A bádogüzem munkása — Hogyan sikerült kikerülnie a szorult helyzetből? — A rokonok azonnal visszaküldték Budapestre, de apámmal sehogy sem egyeztünk. Szultáni nagynéném segítségével akkor kerültem először Nizába. Nem sokáig volt maradásom itt sem. Marseille-ből másod- osztályú hajójeggyel, nyolc frankkal a zsebemben Dél- Amerikába hajóztam. Buenos Airesben szálltam partra. Itt már élt török kisebbség, melynek tagjai a szó szoros értelmében tárt karokkal fogadtak, s az egyikük bádogosüzemében munkát is biztosítottak a „herceg úrfinak". — Mennyi ideig „bírta” itt? — Két és fél évig. Aztán visszatértem az öreg kontinensre, Észak-Afriká- ba — Kairóba. — Itt is akadt pártfogója? — Még isztambuli éveinkből ismertem művészetpártolásáról, kitűnő ízléséről a korabeli magazinokban gyakran szereplő egyiptomi herceget, Yusuf Kemalt. Azokban az években Naga Hamad nevű nyaralóhelyen pergette napjait. Felkerestem és autóvásárlásra 100 angol fontot kértem kölcsön. A 20—30-as évek legmodernebb társasgépkocsijával üzleti vállalkozásba fogtam, megint csak két és fél évig fuvaroztam a turistákat Bejrút és Damaszkusz között. Anyagi helyzetem, is ekkor rendeződött kissé. — Nem gondolt arra, hogy letelepszik és családot alapít? — Dehogy, hisz nagyszerű utazások és kalandok sora csak ezután kezdődött — teszi hozzá nem kis meglepetésünkre. Beleuntam az állandóan ismétlődő, unalmas, mindig azonos tájakat, embereket, arcokat kínáló Go- lan-fennsíki sofőréletbe. Megtakarított pénzemmel immár másodszor Nizába jöttem. Két házasság — négy év alatt Itt nősültem meg először, ám mivel Nafia nevű feleségem leányt szült — elváltam tőle, nagybátyámmal. Abid Efendivei Albániában álltunk királyi szolgálatba. Zogo király udvarában kerültem szorosabb kapcsolatba a repüléssel, s szakképzett pilóta lettem. — Azt már a történelemből tudjuk, hogy az albán uralkodó trónja alatt hamarosan inogni kezdett a föld, sőt, még Párizsból is menekülnie kellett. Hogyan befolyásolta mindez az ön sorsát? — Úgy, hogy a II. világháború alatt másodszor is megnősültem. Margareth Sournier nevű francia hölgy- gyei léptem újabb frigyre. Ebből a házasságból született Mehmed Szelim nevű fiam, akit születése óta nem láttam. Nem kellett a családi tűzhely melege. Izgága természetem újabb és újabb helyekre hajszolt, szinte saját magam szárn- űzöttjévé váltam. Az 1960- as években autóügynökként kerestem a kenyerem. Ez volt a nekem való munka. Sohasem kellett egy helyben maradnom. A megrendelőknek Európa különböző országaiba saját magam vittem házhoz a gépkocsikat. — Végül is hogyan lett az Mehmed Orhan, a 76 éves sahzáde Amerikai Katonai Misszió nyugdíjasa? — Az Oszmán-ház egyik hercegnője révén, akinek a férje amerikai üzletember. Idős karomra ő kerítette nekem ezt az elfoglaltságot. Az volt a feladatom, hogy a párizsi—amerikai temetőbe érkező, kegyeletüket leróni szándékozó magas rangú látogatókat kalauzoljam. — Befejezésül egy utolsó kérdés, ön, ha most hazájában szultánátus lenne, talán az évszázados trónon ülne. Soha nem érzett nosztalgiát egykori szülőföldje iránt? Hamiskásan elmosolyodik, majd igy ' válaszol: — Igen, igen ... talán most én lennék II. Orhan vagy VII. Mehmed. De egy biztos, pillanatnyilag én vagyok a dinasztia feje és — teszi hozzá huncutul — legidősebb, s legszenilisebb tagja. De higgyék el, nekem sohasem voltak uralkodói allűrjeim, s vágyaim sem! Mindig a saját arcom verítékével kerestem boldogulásomat. Igaz, egykori hazámba nem tértem vissza az amnesztia okán, bár sokszor hívtak. Nyolc nyelvet beszélek, napjaim nagy részét rádióhallgatással töltöm. S büszke vagyok arra is, hogy mind máig egy nemzettől sem kértem állampolgárságot. Havonta 1900 frank nyugdíjból élek, csupán a viszonyítás * kedvéért —, nem panaszként — mondom: Franciaországban egy segédmunkás bére 4800 frank. Őrzöm régi útlevelem, amelyben ez áll: menekült. Az Oszmán-ház tagja... E szavakkal fejezte be a beszélgetést Abdül Hamid sah unokája, Mehmed Orhan — akit ma csak egyszerűen Efendinek, uramnak szólítanak .. . (Folytatjuk) Soós Tamás Képünkön: a Macroterme< faj várát mutatja Nigériában. Magassága a hat métert is eléri
