Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 26., szerda Összeállítás a Szovjetunió jelenéről és jövőjéről AZ AUTOMATIKA CSODÁI Új teher-légipályaudvar Moszkvában A Scremetyevo—2 nemzetközi légikikötő teherpálya udvarában lévő egyik raktár vezérlőpultja ^z utóbbi öt esztendőben a szovjet polgári repülés gépei azonfelül, hogy több mint félmilliárd utas használta őket, csaknem 16 millió tonna terhet és postát is szállítottak. Jelenleg az Aeroflot a világ 97 országába indít rendszeres járatokat 155 személy- és öt teherszállító légiútvonalon. Ugyanakkor 29 államból 27 külföldi légitársaság gépei repülitek a Szovjetunióba. Éppen a teherszállítások intenzív növekedése tette szükségessé a nemrég Moszkvában, a Seremetye- vo—2 nemzetközi légikikötőben megnyílt speciális teher-légipályaudvar megépítését. Ennek az egyedülálló, világviszonylatban az egyik legnagyobb komplexumnak az üzembe helyezése lényegesen megnöveli az Aeroflct külföldi partnerei kiszolgálásának színvonalát. A komplexum tervezésében a Polar finn cégen és alvállalkozóin kívül aktívan részt vett az Aeroprojekt szovjet intézet, közreműködtek továbbá a nemzetközi légiközlgkedési központi hivatal, a polgári repülésügyi fő számítóközpont szakemberei. A külföldi szervezetek közül a Polaron kívül az építkezésben részt vett még egy finn társaság, a raktározási rendszerekre specializálódott Kone és a francia TITN, amely a rakodókomplexum irányító rendszerének automatizálásál dolgozta ki. valamint egy sor más cég. Az új teher-légipályaudvar az Aeroflot és a külföldi légitársaságok valameny- nyi típusú személy- és te- herrepülőgépe (köztük az IL—76 vagy a Boeing—747 által a nemzetközi légi útvonalakon szállítandó export- és importrakományok kezelésére szolgál. A komplexum a nemzetközi személy-repülőpályaudvar közvetlen közelében fekszik és mintegy 35 hektárnyi területet foglal el. Napi teherforgalma 600 tonna. A légipályaudvaron egyidejűleg 3000 tonna rakomány tárolható. A légipályaudvarhoz félautomata konténerraktár, automatizált magasraktár és speciális raktárak tartoznak. Ezekben a legkülönfélébb rakományok tárolhatók: darabáru, konténeres, nem szabványméretű rakomány. élelmiszerek, növények. biológiai preparátumok. Az állatok számára speciális részlegeket tartanak fenn. A darabos rakomány tárolására szolgáló sokemeletes magasraktárt darukkal szerelték fel, amelyek rakodólapokon helyezik el az árut a 8320 polcrekesz egyikébe. A daruk mozgását mikroszámítógépes alapon működő automatizált rendszer irányítja. A konténereket kétszintes raktárban helyezik el. A terhet konténerszállító berendezés továbbítja a felvevőhelyről. A raktárból a konténerek emelőszerkezetekkel felszerelt két szállítóvonalon jutnak el közvetlenül a repülőgép fedélzetére. Ezenkívül speciális helyiségek vannak nem szabályos, rendkívül nagy méretű rakományok, az élelmiszerek és állatok számára. A romlandó élelmiszereket tároló hűtőkamrákban a hőmérséklet nulla és plusz 10 Celsius-fok között szabályozható. A komplexum berendezését szállítószalagok és görgősorok, beépített mérlegekkel ellátott híddaruk és soktonnás emelőszállító szerkezetek egészítik ki. Az új teherkomplexumot a technológiai folyamatok automatizálásának magas szintje jellemzi. A SZIGMA automatizált rendszer (ez a nemzetközi légiútvonalakon lévő rakományokról ad információt) ellenőrzi a légi- úton szállítandó rakományokat, előrejegyzésüktől kezdve egészen a címzetthez való eljuttatásig. E rendszer segítségével a szállítmány előjegyeztethető Moszkvában és gyakorlatilag az Aeroflot minden külföldi kirendeltségén. Ugyanakkor ez a rendszer irányít a szállítmányok raktáron belüli kezelésével összefüggő minden műveletet (átvételét raktározásra és tárolásra, az ügyfélnek való kiadását, a vámműveleteket) kinyomtatja a szükséges dokumentációt: fuvarleveleket, nyilatkozatokat, az ügyfelek értesítését a szállítmány megérkezéséről. Ugyanez a rendszer lehetővé teszi az egész raktár vagy egyes raktári övezetek leltározását néhány másodperc alatt, összegyűjti és feldolgozza a teherszállításokra vonatkozó statisztikai adatokat, figyelemmel kíséri a konténerek mozgását. Berakodás a TU—154 repülőgépbe a moszkvai Seremetyevo—2 nemzetközi légikikötőben Áttérés a hatévesek iskolakezdésére Hol tanítsák meg a gyerekeket számolni. írni, olvasni? Ügy tűnik, a válasz egyértelmű: az iskolában. Ugyanakkor, ha a kisgyermek még csak hatéves, akkor, amint azt a szovjet fi- ziológusok vélik, munkanapjába kétórás nappali alvás, négyszeri étkezés, tornázás. különféle játékok teremben és szabad levegőn is tartoznak. Ezeket a feltételeket még közel sem valamennyi szovjet iskola tudja biztosítani számukra. De ez a napirend már régóta megszokott az óvodákban, amelyeket napjainkban a Szovjetunióban több mint 16 millió kisgyerek, az óvodás korúak abszolút többsége látogat. Az iskolareform, amelynek megvalósítása második éve folyik az országban, előírja, hogy 1990. szeptember elsejére valamennyi 6 éves gyereket beírassanak az első osztályba (az iskolareform előtt az iskolakezdés ideje 7 év volt). Addigra a 15 szövetségi köztársaság valamennyi iskolájában biztosítani kell az első osztályosok számára ezeket a feltételeket (azaz a hálószobát, tágas játszószobákat stb.). A mostani, úgynevezett átmeneti időszakban, három oktatási formát ismerünk: az iskolák előkészítő osztályait (a nullaosztályokat), az óvodák előkészítő csoportjait és a nagycsoportosokat az óvodában. Ez a harmadik csoport abban különbözik az előzőtől, hogy míg itt a foglalkozásokat az óvónők vezetik, az előkészítő csoportokban az alsó osztályos tanítók. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az oktatási és nevelési program mindhárom csoportban egységes. Produktív munkájuknak mennyisége közel 2—2,5-sze resére, a folyamatos tanulási idő 25—30 percre nő. Ezeket az adatokat figyelembe vették a hatévesek programjának kidolgozásakor. A moszkvai, 516-os számú óvoda. 9 óra 10 perc. A nagycsoportban számtanóra kezdődik. 25 gyerek ül az asztaloknál. az egyik falon tábla, a többin táblázatok Mindez nagyon hasonlít egy iskolai órára. Csak az a különbség, hogy a gyerekek nincsenek iskolaköpenyben. A gyerekek már 20-ig tudnak számolni, előre és hátra. Ma már olyan titokzatos szavakkal ismerkednek, mini „mínusz", „plusz", „egyenlő". Ezen az órán a szemléltetőeszközök: étvágygerjesztő almák és narancsok. Minden tíz percben tornaszünet. Futnak, ugrálnak, azután újra folytatják a munkát. Az óra körülbelül fél óra hosszat tart, egy kicsit előbb vagy később fejeződik be. nem számít. A kicsik nem kapnak osztályzatot. De azért piros zászló az asztalon vagy jelvény vagy az óvónő dicsérete az értékelés a végzett munkáról. Szünet után a számtanórát valami könnyebb óra követi, például rajz, ének. A heti óraszám: 19. Ha figyelembe vesszük, hogy a tanév itt 33 hétig tart, kiderül, hogy a 6 évesek 627 órán vesznek részt. Pontosabban játékos foglalkozáson, hiszen valamennyi óra játékos formában segíti a kicsiket az új ismeretek elsajátításában. 11 órára a kicsik befejezik a tanulást. Ezután sétálnak, játszanak, tornáznak, majd ebédelnek, ebéd után alszanak, uzsonnáznak, majd ismét sétálnak. Ötmillió munkást képeznek át Automatizálás a Szovjetunióban Nagyszabású meliorációs tervek A Szovjetunióban a XIl. ötéves tervben (1986—1990) kétszeresére kívánják növelni a termelés automatizálásának szintjét. De előreláthatóan még ez az ütem sem kielégítő: sok gazdasági ágban továbbra is érezhető lesz a munkaerőhiány. Ez két okkal magyarázható: a munkaerőtartalékok növekedésének nagyarányú csökkenésével — ez még a második világháború demográfiai következménye — és- azzal, hogy sajnálatos módon egyenlőre még sok millió ember kézzel végez- fizikai munkát. Az alacsonyan kvalifikált munka csökkentésével, összefüggő kérdés megoldatlansága nemcsak a munkatermelékenység növekedését fékezi, hanem a társadalomban meglévő szociális különbségek folyamatát is. Vagyis, ez az egyik legégetőbb társadalmi-gazdasági problémává vált, s megoldásának elsődleges jelentőséget tulajdonítanak. A fő hangsúly a tudományos-műszaki haladás meggyorsításán, a termelés gépesítésén és a komplex automatizáláson van. Ez még várat magára: sok vállalatnál az alapvető munkák automatizálása mellett egy sor egyéb műveletet kézi erővel végeznek. Ilyen esetekben a munkatermelékenység 5—7- szerte alacsonyabb, mint a gépesített munkák esetében. A Szovjetunióban komplex célprogramot dolgoztak ki a kézi erővel végzett munka csökkentésére. A kézi munka hányada 2000- re 15—20 százalékra csökken, de a kérdés teljes megoldása áthúzdik a következő évszázadra. Szakemberek számításai szerint a szovjet népgazdaságban potenciális ■ lehetőségek nyílnak 20—25 millió ember munkájának komplex gépesítésére és automatizálására. Már ösz- szeállították azoknak a szakmáknak a jegyzékét, amelyeket átsorolnak majd a gépesített szakmák kategóriájába. Mintegy 5 millió ipari munkásnak kell áttérnie magasabb színvonalra. Ehhez természetesen át kell képezni őket. Az átképzés idejére megkapják a havi átlagkeresetnek megfelelő összeget. Sok országban a melioráció, mindenekelőtt a pusztai és félsivatagos legelők öntözése és elárasztása létkérdés. Ezek közé tartozik a Szovjetunió is, ahol a szántóterület kétharmadán ritka és kevés a csapadék. Az USA e tekintetben előnyösebb helyzetben van: ott' a szántóterületnek mindössze 11 százaléka aszályos terület. Ugyanakkor a Szovjetunió termőterületeinek jelentős részén a lecsapolás szükséges; a földekről el kell vezetni a felesleges talajvizet. A múlt évben a meliorációs területek nagysága \ elérte a 33,4 millió hektárt, az öntözött területeké a 19,2 millió hektárt, a lecsapolt területeké á 14,2 millió hektárt. Az új ötéves tervben (1986—1990) nagyszabású meliorációs tervek valósulnak meg. Állami beruházásokkal a tervek szerint további 3,3 millió hektár öntözött és 3,6 millió hektár lecsapolt földet vonnak művelés alá- A tervben 8,3 millió hektárnyi olyan terület is szerepel, amelyen bizonyos földrendezési munkákat kell elvégezni (tisztítás, • talaj- egyengetés, szántóterületek határvonalának bővítése stb). Mindez persze nagyon költséges. Csák 1986-ban például 12,2 milliárd rubelt igényel, ami a népgazdaság valamennyi ágazatára előirányzott összeg 7,5 százaléka. A meliorációt a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztése egyik legfontosabb tényezőjének tekintik. A cél, hogy a lecsapolt és öntözött földek minden hektárján növekedjék a terméshozam. Kulturáltabbá kell tenni a földművelést ezeken a területeken, növelni kell a földet művelők szakképzettségét, el kell őket látni megfelelő gépekkel, kiváló minőségű vetőmagokkal, műtrágyákkal stb. És most szóljunk a vízügyi és talajjavítási munkák másik sajátosságáról, amj szintén jellemző az új tervidőszakra. Mint a népgazdaság többi ágazatában, a beruházási eszközök jelentős részét itt is nem új építkezésekre, hanem a meglevő kapacitások rekonstrukciójára keli fordítani. A most kezdődő új tervidőszakban 5,6 millió hektáron kell műszakilag korszerűsíteni a meglevő öntözőrendszereket, vagyis az öntözött területiek egyhar- madán. A melioráció, a viz gazdálkodás az utóbbi években. a sajtó és a tudós agronó- musok, a közgazdászok, vízgazdálkodási szakemberek, ökológusok ,össztüzének célpontjává vált. A vita korrekt. de meglehetősen kemény és nincs tekintettel sem személyekre, sem beosztásokra. És ez nem véletlen: a melioráció, mint a természeti környezet tudatos átalakításának tényező, je, elkerülhetetlenül betör a bioszférával összefüggő folyamatokba és sok esetben nem sikerül a negatív következményeket elhárítani. Az új ötéves terv azért irányoz elő nagyobb összegeket a vízgazdálkodással és a meliorációval összefüggő környezetvédelmi intézkedésekre. Az Irtisz—Karaganda csatorna egyik szivattyúállomása
