Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 3., hétfő Egy hét.. Idöpazarlás Az eszményi néző — de sokan vagyunk ilyenek — eredendően bizakodó: hisz abban, hogy a televíziósok nagy létszámú gárdája — lehetőségeihez mérten — folyvást a tőle telhető leg­többet nyújtja, s mindezt úgy teszi, hogy közben nem feledkezik meg az önkont­roll valamennyi követelmé­nyének szigorú betartásáról. Reménykedünk és csaló­dunk. Ez történt a múlt hét szerdáján Esztergályos Ká­roly A végtelenek a párhu­zamosban találkoznak című filmjének vetítésekor is. Az átlagon felüli képessé­gű alkotó a rendezésen kí­vül ezúttal sajnos, az alap­történet — ha túlontúl ud­variasan lehet ennek nevez­ni — „ötletgazdájának”, il­letve forgatókönyvírójának szerepkörét is betöltötte. Eszébe sem jutott, hogy a legcélszerűbb egyhez érteni, de ahhoz nagyon. 0 viszont megosztotta energiáit, s ez az egyébként tisztes vállal­kozás majdihogy teljes ku­darcot szült. Sztorija szürke, jellegtelen, sablonos, garantáltan a fel­színen mozgó. Felfogása sze­rint a fiatalok anyagi, mun­kahelyi gondok nélkül élnek, unják megszokott kapcso­lataikat, s folyvást friss szex­partnerek után néznek. „Va­dászterületük” — kényelmes­ségük miatt — közvetlen környezetük, így aztán in­nen szerzik be az utánpót­lást. Kivétel nincs, hirdeti a szer­ző, s ennek bizonyítására több variációt is érzékeltet. Gondol az idősebb, de még olykor „füstölgő” vulkánok­ra js, őket a sűrűn beugró naturális ágyjelenetekkel óhajtja lebilincselni. Nem rossz fogás. De túl­méretezni, s az egyébként szimpatikus, de rendkívüli adottságokkal aligha rendel­kező színészek egyáltalán nem versenghetnek Rodin esztétikus kompozíciójának szemet gyönyörködtető sze- relmespárj ával. Marad hát az időpazarlás, a határozott, a gyötrő una­lom, s az ezt követő analí­zis, amely valamiféle gondo- laittorzulást, művészi válsá­got sejtet, jelezve az árnyalt világlátás szinte teljes hiá­nyát. Ifjaink ugyanis sokkal ösz- szetettebb, az idősebbek szí­véhez jobban közel álló ka­rakterek, akik — többek kö­zött — napjaink, holnapja­ink szebbé formálására te­remtettek. Őket nem láttuk, konflik­tusaikról, valódi vívódása- ,vérszegény munka „karmes­tere”. Jó lenne, ha más kollégái- ikról semmit sem mond a val együtt ő is mihamarabb törlesztené ilyen jellegű, ré- igi adósságát. Pécsi István Magazinműsorok Ha végignézzük a televí­zió műsorát, egyre több ma­gazint találunk: jó érzékkel haladnak efelé a szerkesz­tők. Talán nincs is ennél képernyőre valóbb, közvet­len kapcsolat alakulhat ki a beszélő és hallgató-néző kö­zött. Érdekes és vonzó lehet már maga a tálalás is, s ha „mellesleg” a blokkok is é» dekfeszítőek, akkor már szí­vesen tekinti, meg a közön­ség a produkciót. Az elmúlt héten is több este volt, amikor olyan pro­r--------------------------­A KÉPERNYŐ ELŐTT dukciót tekinthettünk meg, amely ebbe a csoportba so­rolható. Közülük is kiemel­kedett a Családi kör, az Ab­lak, de még a bizonyos szem­pontból ide illő Kék fény is. Közös tulajdonságuk, hogy valamilyen folyamat részesévé válik, aki bekap­csolódik az adásba: szeme előtt történnek bizonyos ese­mények, úgy érezheti. hogy maga is jelen van. Ez az, ami igazán népszerűvé te­szi e formát, s ebben nyújt­hat a tévé mást, mint bár­milyen más közvetítő csator­na. Hiszen már a lehetőség is megvan, hogy „visszabe­széljünk”, élő telefonvonal szolgálja s publikumot. Per­sze, némileg illúziónak tűn­het az, hogy a sok millió, rosszabb esetben sok száz­ezer néző kifejezhesse a vé­leményét. Csekély töredék az. aki vonalat — egyben hangot — kaphat nézeteivel. Mindegy, már maga az esély is sokat ér, jóleső érzéssel nyugtázzuk a számokat, hiá­ba tudjuk, hogy milyen ke­vés telefon Is van ebben az országban. Persze másként és másként is meg lehet teremteni az oldott hangulatot, a jóízű te­levíziózást. A Családi kör például egy aránylag ügye­sen. írói eszközökkel ábrá­zolt történetet tálal, s ahhoz fűz egy beszélgetést, mindaz­zal az ismerettel, amellyel rendelkezni kéne problémá­ink megoldásához. Jó eze­ket hallani, bár nagyon gyakran az ember csak irigy­kedik, hogy milyen tisztán el lehet képzelni a szorító helyzetek föloldását. Alkal­min t néhány, az utcáról be­hívott járókelő. esetleg vé­letlenszerűen kiválasztott szülő vagy gyermek bizo­nyára még érdekes megjegy­zéseket fűzne a sztorikhoz. Sokat javult ez a produkció, bár még mindig frissebb le­hetne. Megunhatatlan viszont a Kék fény, mivel — sajnos az élet meghökkentő bűn­ügyöket produkál. Mégis: a bevált sablonokhoz képest mindig találnak új eszközö­ket a szerkesztők. Az opera­tőrök is kísérleteznek: ré­gebben divat volt valami­lyen lélektani megfontolás alapján a bűnözők kezét mutatni. Ma már szerencsé­re szakítottak ezzel a némi­leg unalmas hagyománnyal, s a kamera azt fedezi föl a fi­gurán, ami valóban érdekes, figyelem felkeltő. Kis port­rék születnek egy-egy alka­lommal, a múlt héten a szél­hámos ., Lacika” valóságos magánszámot adott elő. Eb­ben a kis epizódban feltűnt valami lényegszerű, emberi mélységet láthattunk, még­ha egy jó kedvű csirkefogó személyében is. Kár, hogy többnyire elsikkad az effé­le, a felszínnél kicsit mé­lyebbre hatoló ábrázolásmód, amikor a riportert magát is érdekli az alak. Itt még a névjegyét is odaadta azzal, hogyha kiszabadul, keresse meg. Reméljük, a barátságos gesztust nem követi valami olyan csel, amely nyomán az újságíró alaposan hoppon marad... Mert ugye, ettől a „Lacikától” még sok agya­fúrt ötlet kitelik. A jövő televíziózásában egyre nagyobb szerepe lesz a magazinos hangnemnek. Ezt tanúsítja a Hétvége cí­mű monstre-program nagy sikere is. Ha valaki más televíziós társságok munká­ját figyeli, akkor rájöhet, hogy máshol még nagyobb bátorsággal alkalmazzák ezt az eljárást. Így például a csehszlovák adásokban sok mindent „így adnak el”. Ha jó a tálalás, bizony mi is szívesebben vagyunk ve­vők a programokra. Gábor László A VONAL VÉGÉN: LANTOS ISTVÁN A világjáró zongoraművész A MÁV Szimfonikusok hangversenye Egerben Az ismert zongora- és or­gonaművész Budapesten szü­letett 1949-ben. Először or­gonáim tanult a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolá­ban Gergely Ferencnél, az első zongoratanára Bolya Mária volt. Majd 1966-ban a zeneművészeti szakiskolá­ban már főtárgyként ta­nulja a zongorát Tusa Er­zsébet növendékeként. 1968- ban veszik fel a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kolára a második évfolyam­ra, Sólymos Péter profesz- szor osztályába. A művész számos rangos és külföldi hangversenyt adott, már az első időkben: 1986-ban Prá­gában, egy évvel később Krakkóban és Katowicében. Két évvel később részt­vevője volt Bayreuth-ban az Internationales Jugend Fest­spiel Treffen rendezvényei­nek és ott Bartók III. zon­goraversenyét játszotta. 1970-ben a „Négy fiatal mű­vész zongoraestje” című bér­letben mutatkozott be. Nyá­ron ismét Bayreuth-ban Pi­erre Boulez vezényletével Messiaen: „Oiseaux exoti­ques" művét játszotta, majd Az Országos Filhar­mónia bérleti soroza­tában február 3-án, ma este 7 órakor ren­dezik meg az egri Gárdonyi Géza Szín­házban a Budapesti MÁV Szimfonikusok hangversenyét. A mű­sorban Liszt Esz-dúr zongoraversenyét Lan­tos István adja elő. Zongorán közre­működik: Lantos István Drezdában szólóestet adott. A későbbi években részt vett a lisszaboni Interfórumon. NSZK-lbeli koncerten és két párizsi, valamint két NDK-koncerten. A Magyar Állami Hangversenyzenekar­ral az USAtban és az NSZK- iban turnézott, a Szovjet­unióban öt koncertet adott. Sikeresen mutatkozott be az NSZK-beli Hitzacker fesztiválon és a Fiatal Mű­vészek Bratislavai Nemzet­közi Koncertpódiumán. Gyakran ad négykezes és kétzongorás hangversenye­ket volt tanárával, Tusa Er­zsébettel is. Kiváló művészi eredményeit 1976-ban a Liszt-díj második fokozatá­val honorálták. Az egri fellépés előtt rö­vid interjút kértünk a mű­vésztől. — A tanítás jelenleg elég­gé elfoglalja napjaimat — mondta Lantos István. — Bár az eimúLt évben több külföldi koncerten is részt vettem. Legutóbb az angol BBC-rádióban léptem fel, Szenthelyi Miklóssal. Hallhatnánk valamit az idei tervekről is? Szerencsére zsúfolt a programom. Február vé­gén Finnországba utazom, az ottani verseny zsűrizésén veszek részt. Az idén két ízben repülök Japánba. Kon­certet adok és zongora- va­lamint orgonákurzusókat ve­zetek. A tanítványok Japán egész területéről érkeznek. Nyáron ismét Finnországba várnak, itt egy háromhetes kurzus vezetője leszek és- két hétre Olaszországba is utazom turnézni és tanítani. — Hazai fellépések...? — Részt veszek a Liszt- hangversenysorozatban, má­jusban pedig Kobajasi Ke- nicsiroval lépek fel: Prokof- jev I. zongoraversenyét ját­szom. Februárban a Zene- akadémián Brahms B-dűr zongoraversenyén szerepe­lek és lemezfelvételre is készülök. — ön többször járt Eger­ben is... — Igen, legutóbb a székes- egyházban volt orgonahan'g- versenyem. Most nagy öröm- ímel készülök a hétfői fel­lépésre. A Budapesti MÁV Szim­fonikusokat a hétfő esti hangversenyen Erdélyi Mik­lós karmester vezényli. Ne­ve egy csapásra ismertté lett, amikor 19 éves 'korában el­ső jelentősebb fellépéseként Donizetti: Szerelmi bájital című operáját dirigálta. 1950 és 52 között a Magyar Rá­dió Énekkarának igazgatói posztját látta el. majd az Állami Operaház egyik ve­zető karmestere lett. Kiváló művészi munkásságát 1960- ban Liszt-díjjal, 1967-ben a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művésze címmel, 1975-ben pedig Kossuth-díj- jal jutalmazták. Erdélyi Mik­lós a budapesti Operaházban és a magyar koncertéletben folytatott állandó karmeste­ri tevékenysége mellett kül­földön is elismert művész. Egyebek között vendégszere­pelt Rómában, Milánóban, Londonban, Berlinben. Ná­polyban, Rotterdamban, Szó­fiában. Prágában, Moszkvá­ban és az Egyesült Államok­ban. 1974-ben a West-Berli­ner Philharmonia vezetősége megkérte a megbetegedett Carlo Maria Giulini helyet­tesítésére. mely alkalom­mal egy rendkívüli sikerű hangversenyt adott. Az el­múlt évben Kiváló Művész kitüntetést kapott. Elmélyült zenei egyéniségéhez főként a klasszikus mesterek (Mo­zart, Haydn, Schubert) áll­nak közel, emellett emléke­zetes oratóriumelőadásokat vezényel. A február 3-1 esten, a Bu­dapesti MÁV Szimfonikusok hangversenyén a közönség Wagner Trisztán és Izolda Előjátékát, Liszt Esz-dúr zongoraversenyét és Beet­hoven III. (Eroica) szimfó­niáját hallhatja. (mikes) JANUSZ CSEKA: Bioritmus Készítettem magamnak egy bioritmust. A bioritmus. mely szüle­tésem idejének figyelembe­vételével grafikusan elemzi életem elkövetkezendő há- romszáznyolcvannégy nap­ját, igen fontos mutatókat tartalmaz a számomra. Megszólal az ébresztőóra. Munkába kell mennem. Be­pillantok a bioritmusba, és kellemetlen meglepetés fo­gad: a mai napon minden dolgom kedvezőtlenül alakul. Határozottan tartózkodnom kellene a munkaviszonyból adódó kötelezettségektől, s csupán az esztelen buzgalom és a munkafegyelem betartá­sára irányuló mániákus haj­lam kényszerít arra, hogy ellentétesen cselekedjem. Behívat az igazgató. — Miért nem hajtotta vég­re az utasításaimat az elma­radás felszámolása érdeké­ben? — kérdezi. — Rossz pszichofizikai ál­lapotra utal a bioritmusom — magyarázom. Kerülnöm kell a megterhelést, és a mi­nimálisra {kell csökkentenem az erőkifejtést. Az igazgató mérgesen néz rám. — Azt nkarja mondani, hogy nem kapom meg a ki­mutatást? — Igen. — válaszolom. — A bioritmus úgy rendelke­zik, hogy a kedvezőtlen ered­mények elkerülése érdeké­ben csökkentenem kell a munkavégzés aktivitását. A felettesem most már lát­hatólag',dühöng. — Én magát kirúgom! — ordítja. — Ez abszurdum! — Minek is jöttem ide? Azért. hogy kellemetlenség­ben legyen részem? A bio­ritmus határozottan javasol­ja, hogy tartózkodjam ott­hon! Kijövök az igazgató szo­bájából. Ebédlő. Olyan furcsa szaga van ennek a fasírtnak! Ebéd után azonnal elfog a gyomorgörcs. Belekukkantok a biorit­musba: jelentős mértékben rosszabbodni fog az egészségi állapotom. Találkozom Helénával. Diszkréten össze vagyok te- keredve a görcstől, mire így szól: — Határoznod kell végre ennyi év után, legalább a gyerekekre legyél tekintettel, akiknek apára lenne szüksé­gük! Végül is egy egyedül­álló nő három gyerekkel a mai világban... Belenézek a bioritmusba, és türelmesen magyarázni kezdek: — A grafikai elemzésből kitűnik. hogy ebben, az esz­tendőben nem szabad fon­tos döntéseket hoznom a magánéletben, különös te­kintettel az érzelmi szférára, — Neked még van képed érzelmekről beszélni? Te ri- degszivű hóhér! Még az ele­mi emberi reflexek is hiá­nyoznak belőled! Az ilyet meg kell bélyegezni, pellen­gérre kell állítatni, a közvé­lemény ítélőszéke elé kell hurcolni... És hogy nyomatéken adjon ezen véleménynek, fejbe vá­gott az esernyőjével. Az életerő vérömlenyekkel járó eme erőszakos csökken­tését a bioritmus természe­tesen már nem jelezte előre, Amikor pedig leszálltam a villamosról, a torzsalkodás, melyet egy részeg huligán- rial folytattam, végképp le­döntött a lábamról. Még inkább rosszabbodott a közérzetem. Elővettem a bioritmust az­zal a céllal, hogy széttépem, a cfrafihai elemzés azonban határozottan visszatartott et­től: »Jellemző a kezdemé­nyezések végrehajtásának alacsony hatásfoka és a ma­gas hibaszázalék". Már icsaik ez hiányzott! Biztos nem úsznám meg élve! Letöröltem a vért az ar­comról, és hazavánszorogtam. Útközben pedig ez járt a fejemben: — Jól néznék ki bioritmus nélkül! (Fordította: Adámecz Kálmán) Vezényel: Erdélyi Miklós karmester

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom