Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 24., hétfő mwi 23. 5.- - V' :■ ■ mm Üzen a szerkesztő „Mit tegyek?" jeligére: A törvény azokat bünteti, akik munkaképességük elle­nére nem dolgoznak. Ha va­laki beteg és munkaképte­len, a törvény nem üldöz­heti ezért. Ha a levelében jelzett módon szerzett jöve­delméből él meg, és meg tud élni, ezt a törvény nem bün­teti, nem üldözi. Azért élet­koránál fogva is jobb lenne, ha rászánná magát a gyó­gyíttatásra, mert az említett betegségből fel lehet épülni. B. B.-né, Füzesabony: Megértjük, hogy harcol a Ha ügyében. Minden módon és minden fórumhoz cím­zetten elmondja, megírja mindazt, amit igaznak és tá- •nogatandónak vél. Az évek­re visszanyúló ügyben, a kézbe vett írásbeli anyagok alapján mi is informálód­tunk, kerestük a megoldást. Voltak azonban bizonyos mulasztások, amiket már nem lehetett pótolni. Az elő­írásokat utólag sem lehet megerőszakolni, ezért a leg­lényegesebb kérdésekben az ön segítő szándéka mindig „elakadt". Hosszú levelében mindenkit vádol, legjobb esetben sértegetés nélkül, holott — eléggé mélyen is­merve az ön gondját — sen­ki nem vádolható gyerme­kével kapcsolatos elfogult­sággal. A bíróságon is: a bi­zonyítási eljárás alapos mun­ka, ott minden részletet ki kell vizsgálniok azoknak. akiknek a kezében a jog. Könnyelműen tehát ne ítél­jen az eljárás felől, amiért az nem akkor fejeződik majd be, amikorra türelme elfo­gyott. Ebben az ügyben is megvannak az illetékesek, és azok teszik a dolgukat. Ez a kötelességük. T. T.: Jogtalan behatolásnak tű­nik az, amit leír. Tekintet­tel a közeli kapcsolatra, ak­kor jár el helyesen, ha lecse­réli a zárat és újat tesz fel. L. L.: Leveléből nem világos, hogyan számolt el a nyugdí­jaztatás alkalmával a válla­lat a még ki nem vett fize­tett szabadságával. Rekla­málására azt a választ kap­ta, hogy a felmondási idő kiszámításánál a ki nem vett szabadságnapokat be­számították. Kérjen erről tételes információt. A jubileumi jutalom az ilyen törtidőnél is kiadható, de azt a dolgozónak kérnie kell- a vállalattól. R. G.-né: A tisztasági kérdésekben kint. a Lenin úti buszmeg­álló miatt a panasz jogos­nak tűnik, állításait szemé­lyes tapasztalataink is iga­zolják. Az udvari részen az ott megforduló vállalati dől_ gőzök „magatartása” ellen tegyen panaszt a munkások felett jogkört gyakorló vál­lalatnál. A bérlő esetében: ha a bérlemény rendeltetésszerű használatától el akar térni a bérlő, akkor a szerződést újból meg kell vizsgálni, mert esetleg azon módosí­tani kell. Ha úgy találja, hogy a ház állagát veszélye­sen megbontották, kérjen sa­ját költségére szakértői vé­leményt. Egyébként az ügy hátterében személyi elfo­gultságot feltételezni, jogi személy esetében, talán túl­zott aggály oskodás. Szakmát és munkahelyet választottak Gombavató a tanműhelyben Szakmunkástanulók, szü­lők, tanárok és oktatók együtt ünnepeltek a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat egri tanműhelyé­ben. A vállalat vezetői kö­szöntötték azokat a harmad­éves tanulókat, akik a tanév végén kezükbe vehetik a szakmunkás-bizonyítványt. Persze, addig még bőven van tanulnivaló, de ők 126- an — HÁÉV-emblémás gom­bokkal a kabátjukon — azt bizonygatták, hogy jól vizs­gáznak majd. Az esemény rendhagyó volt a cég történetében. Ed. dig azért nem kerülhetett sor hasonló rendezvényre, mert komoly gondok voltak a szakmunkás-utánpótlással. Az idén azonban minden eddiginél több kőműves-, festő-, burkoló-, vízvezeték- szerelő-tanuló kötött tanul­mányi szerződést az építők­kel. És ez nem véletlen. A vállalat vezetői ugyanis nem szépen hangzó ígéretekkel „csalogatják” a diákokat az építőiparba. Tények bizo­nyítják, hogy a náluk dol­gozó szakmunkások többsé­ge törzsgárdatag: jól végzik a munkájukat, tisztessége­sen megélnek a fizetésükből. A korszerűen felszerelt tan­műhelyben kiválóak a kép­zés feltételei, színvonalas az oktatás. Nem csoda, hogy a fiatalok első munkahelyük­nek választják a vállalatot. Márton József műszaki igazgatóhelyettes egyebek között arra kérte a har. madéveseket, hogy legyenek szakmájuk mesterei, A vál­lalat kollektívája — amely az idén hétmillió forinttal túlteljesítette nyereségtervét —, nyereségre számít a szak. munkásképzésben is. Olyan munkásfiatalok kellenek, akik erősítik a cég jó hírne­vét. Mika István Visszhang Nem mindegy a megnevezés... A Népújság február 13-i számában jelent meg egy riport, Import helyett — Gyöngyösön gyártják cím­mel. Jómagam ' közgazdász­ként 20 éve dolgozom az Ipa­ri Szerelvény- és Gépgyár Gyöngyösi öntöde és Gép­gyárában. Olvasói levélben szeretném felhívni figyel­müket egy elírásra. A kiseb­bik baj az, hogy a cikkben elzáró korong szerepel sze­leptányér helyett, ezt az új­ságíró nyilván emlékezetből nevezte így, mert a gyárban mindenki csak szeleptányér kifejezést használ a szóban- forgó alkatrésszel kapcsolat­ban. A pillangószelep gyár­tását Szendrei László igaz­gató még főmérnökként ho­nosította meg Gyöngyösön, ő tehát semmiképpen nem mondhatta azt. hogy „ná­lunk. .. kell tehát drága élő­munkával kiküszöbölni az autógyáriak technológiájának hiányosságait.” Mielőtt a Csepel Autógyár hitelrontás­sal vádolhatná a gyöngyö­sieket, hadd szögezzem le, hogy a már említett dara­bokat egy olyan cég készíti részünkre, amely szintén Csepel-szigeten van, de sem­mi. köze az autógyárhoz. A pontos neve Csepel Vas- és Acélöntöde. Bogdán Lajos, Gyöngyös Észrevételét köszönjük, kollégánk valóban hibásan fogalmazott. (A szerk.) Menjünk idejében ... A február 17-én megje­lent „Egy szemfog története" című írásban arról értesül­hetett az újságolvasó, hogy M. Gy.-né egri lakos hiába indult el este fél 11-kor fá­jós fogára orvoslást találni. A történetből az a követ­keztetés adódik, hogy az egészségügyi szolgálat kifo­gásolhatóan látja el felada­tát, az orvosok nem tesznek eleget hivatásbeli kötelessé­güknek, este 8 óra után a fájós fogat „az istennek se húzza ki senki”. A panaszos észrevétel — közérdekű jel­legénél fogva — behatóbb figyelmet érdemel. M. Gy.- né ingerültsége emberileg megérthető. Azonban a fog­fájástól szenvedőnek be kell látnia, hogy a bármikori és azonnali segítségnyújtásnak határai vannak. Éjszakai fo­gászati ügyelet nem tartható fenn minden településen. Csak a nagyobb városokban van ilyen (Budapesten is csak egy), mert össze kény­szerülünk vetni a fenntartá­sához szükséges anyagi rá­fordítást az indokolt szük­séglettel, a kihasználtsággal. A kórházak ügyeleti szolgá­lata általában nincs felké­szülve fogászati megbetege­dések ellátására. Ez nem is a feladatuk, az ügyeletes or­vosoknak nincs is gyakorla­tuk benne. Nem kényelmes­ségből tanácsolják el a je­lentkezőt. Az orvos rende­lési időn kívül történő fel­keresése is bizonytalan ered­ménnyel járhat. Nincs meg­oldás? De van. A komoly fogfájás ugyanis nem előz­mények nélkül jelentkezik. Az egészséges fog nem fáj. A kezdődő szuvasodást fel­fedezheti a nyelvünk, eset­leg szemmel látható, de ap­ró, múló fájdalmak is utal­nak a bajra. Érdemes idejé­ben felkeresni a szakembert. Nappal, rendelési időben. Nem helyes addig várni, amikor már tűrhetetlen a fájdalom — és esetleg kétes kimenetelű éjszakai kóbor­lásra készteti a szenvedőt. Az pedig külön nyereség, ha a fogat nem kell kihúzni. Dr. Bagi István megyei stomatölógus felügyelő szakfőorvos .. .a Hatvan —Nagygom bős vasúti átjárónál (Fotó: Szabó Sándor) Nem sóznak, salakot szórnak Olvasóink közül — a februárban beköszöntött valódi tél­ben —, egyre többen vetik fel, hogy az utakat nem tisztít­ják kellőképpen. Különösen a mellékútvonalakon nehéz a közlekedés. Néhány évvel ezelőtt még az adta a vita alapját, hogy miért sózzák az utakat. Tönkreteszik ezzel a lábbeliket, az autókat, az út menti mezőgazdasági kultúráról nem is be­szélve. Akkor többen példaként hozták fel a szomszédos csehszlovák megoldást, ahol csak troszkát szórnak a már letúrt hó tetejére. Hol tartunk ma, tulajdonképpen, mi is az igazság téli útjainkkal kapcsolatban? Ezt kérdeztük Kálmán Istvántól, a Miskolci Közúti Igazgatóság Egri Koor­dinációs Főmérnökségének főmérnökétől. Elmondta, hogy a pénzügyi lehetőségek behatárolják téli munkájukat. Egy évre szóló keretből gazdálkodhatnak ugya­nis, s ha télen túl sokat költenek, akkor nem marad pénz a tavaszi nyári útfelújításokra, karbantartásokra. Egy átla­gos tél Heves megyében 12—14 millió forintba került. Ezért aztán a mellékutakon a hóeke után nem sóznak, hanem salakot terítenek. A szűkre szabott pénzügyi lehetőségek tehát eldöntötték, a több éves vitát. Csakhogy a közlekedők s elsősorban a gép­járművezetők — akik annak idején leginkább követelték a sózás megszüntetését —, szinte képtelenek alkalmazkodni ehhez az új körülményhez. Ügy vezetéstechnikailag, mint gépjárművük műszaki állapotát tekintve. Közben dühödten szidják az útkarbantartókat. Pedig nemcsak a közúti igaz­gatóságoknak kellene felkészülniük a télre, hanem maguk­nak az autósoknak is. a Newimq segítségével Hálásan köszönöm a Népújság munkatársának a február 10-én megjelent cikket, amelyben az egri Sertekapu utca eredetét, nevét megmagyarázta. Én is ebben az utcában lakom, s már többen kérdez­ték tőlem, hogy miért hívják így. Sajnos nem tud­tam választ adni, de most már igen — a Népújság segítségével. Abavári János ny. plébános Önvédelem (Varga György karikatúrája) Válaszol az illetékes „A torlódás elkerüllietír A február 17-i számunk­ban. a Pf. 23. rovatban je­lent meg Simon Imre egri olvasó levele Kizárják a to- tózókat...? címmel. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: az Országos Taka­rékpénztár Heves Megyei igazgatóságának is több éves gondot jelent az egri totózó „szűk keresztmetszete”. Az elmúlt években fogadóink kiszolgálása érdekében több­ször intézkedtünk. Vizsgál­juk annak lehetőségét, hogy a csúcsforgalmi időkben még egy pénztárt állítsunk be, ami szűkös helyiségünkben nem kis gondot jelent. Kedves házi ünnepségre került sor a napokban az abasári öregek napközi ott­honában. Berki Jánosnét. Mari nénit köszöntötték 94. születésnapján. Az idős asz- szonyt — aki idejének nagy részét tölti el ebben a kis közösségben — Szabó János­Számunkra és fogadóink­nak is további segítséget je­lentene, ha élnének azzal a lehetőséggel, hogy a kollek­tív szelvényeket korábban adnák le. Ezek átvételére minden kedden, déli 12 órá­tól mód van. Minden bi­zonnyal csökkenhetne a tor. lódás és az ebből adódó bosszúság is. Az észrevételt köszönjük, ■ és számítunk fogadóink meg­értésére. Hamza Elemér, az OTP üzletági főelőadója né vezetőnő köszöntötte, s adta át az ajándékokat. Fe­lejthetetlen nap volt ez a napközi minden lakójának. A jókívánságok mellett pezsgővel koccintottak az ünnepelt és mindannyiuk egészségére. Kisebb-nagyobb bosszúságok Vigyázat, üvegszilánkok! Az élelmiszer kiskereske­delmi boltokban és a ven­déglátóipari egységeknél vissza nem váltható övegek hasznosítására a MÉH Vál­lalat akciót indított, a na­gyobb élelmiszerüzletek mel­lé gyűjtőkonténereket he­lyezett. A Csebokszári ABC- áruház melletti megtelt kon­ténert szállítás közben elejt­hették, netán ürítőajtaj» emelés közben véletlenül ki­nyílt, vagy duhajkodók fel­borították? Nem tudom, de tartalma már jó ideje apró darabokra törve a tartály mellett látható. Veszélyez­teti a gyermekek testi épsé­gét és „javítja” az üvegeket szállítók cipótalpát. Ugyan meddig? Hunyadi-Búzás Ágoston Eger /a HATODIKON i/ Minden hónap első keddjén apróhirde­tések a hatodik oldalon I Hirdetés felvétel a hónap utolsó keddjéig. Születésnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom