Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-24 / 46. szám
Amíg a döntés megszületik Most. amikor a társadalmi-gazdasági élet több területén decentralizáció megy végbe, és a helyi egységek önállósága megnő, még fontosabb, hogy a párt- alapszervezetek kezdeményező, cselekvő és hatékony politikai ellenőrző szerepet töltsenek be. A kommunisták itt döntenek a politika helyi kérdéseiről, a párt politikájának alkalmazásáról, a párttagok feladatairól. megbízatásairól. NÉPÚJSÁG, 1986. február 24., hétfő 3. HA A SZŐLŐ CSŐDÖT MOND - KUKORICA ROVÁSÁRA NAPRAFORGÓ - NEM LÁTTAK A CÉLT, MÉGIS „GYŐZTEK” - MINDEN ROS SZBAN VAN VALAMI JÓ - MÉG TÖBBRE IS KÉPESEK - JÖVŐRE FOLYTATJÁK Ez a csapat bizonyított... Zárszámadás után az Eqervölqyénél közös gazdasága az Egervölgye Termelőszövetkezet. egyértelműen a szőlőtermesztéséről ismert. Mégis, tervezett nyereségüket több mint egymillió forinttal túlteljesítették. Mindez hogyan sikerült? Erről beszélgettünk a zárszámadást követő napokban Bajzát László elnökkel, Villangó Pál párttitkárral és Vozik Zol tan ne kertészeti dolgozóval. Sokszor szóba került már az elmúlt tél. A termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésén aztán szinte kivétel nélkül az első mondatokban újra megfogalmazódott. Ezekben a napokban, a számvetések időszakában, különösen az úgynevezett szölösgazdaságok emlegetik sokat a zimankót, a csapadékhiányt vagy éppen a virágzáskor! hűvös nyarat. Makiár. Nagytálya. Andornaktálya A kommunisták a párt- alapszervezet fórumain széles körben gyakorolhatják a politika alakításában való részvételt, akár országos, akár csak helyi kérdésekről legyen szó. Mégis, az utóbbi időben erőteljesebben igénylik a véleményük meghallgatását, javaslataik mérlegelését a fontos, újszerű, országos jelentőségű társadalmi-politikai hatású feladatok eldöntése előtt. Növekvő mértékben tapasztalható a párttagok élénk érdeklődése az iránt, hogy melyek egy-egy országos politikai, gazdasági döntés indítékai, mi a háttere. A párt XIII. kongresszusán is kifejeződött annak felismerése, állásfoglalásban történt rögzítése, hogy „A párton belüli demokratikus, nyílt közösségi viszonyok hatnak az egész közéletre, az eddigieknél több lehetőséget kell teremteni, hogy a párttagság a nagyobb horderejű társadalmi kérdések eldöntése előtt a párt fórumán véleményt nyilváníthasson, javaslatokat tehessen, jobban részt vehessen a döntések előkészítésében.” Az elmúlt években a párt- és az állami szervek több esetben kezdeményeztek társadalmi vitákat a kongresz- szusi irányelvekről, az új választási törvényről, a településfejlesztési hozzájárulásról. Az év végi beszámoló taggyűlések, a kommunistákkal folytatott egyéni beszélgetések, konkrét hozzájárulást jelentettek az országos és a helyi politika alakításához, formálásához. Mindezek nyomán tapasztalható a pártalapszervezetek önállóságának erősödése, az alkalmazott módszerek gazdagodása oly módon is, hogy egyre több párttagot vonnak be a döntések előkészítésébe. Mindezekben már léptünk előre, de nem akkorát, amekkorát most szükséges és nélkülözhetetlen a megújuláshoz, bonyolult feladataink megoldásához. A döntéshozatalban való részvétel növeli a döntések megalapozottságát és a készséget abban, hogy a párt tagjai példát mutassanak a munkában, feladataik megoldásában, aktívan politizáljanak, terjesszék a párt eszméit, képviseljék, védelmezzék politikáját. Ez a mai körülmények között különösen fontos kötelességük. Mindazok, akik vállalták a párthoz való tartozásukat, ezzel egyértelműen vállalták a párt politikájáért való kiállást is. Ennek teljesülése attól is függ, hogy a pártalap- szervezetekben milyen politikai viszonyokat, cselekvési lehetőségeket teremtenek, és milyen ambíciókat serkentenek. A párthatározatok, döntések, állásfoglalások objektivitását, helyességét, eredményes végrehajtását leginkább a pártdemokrácia széles körű érvényesítése alapozhatja meg. A döntés előkészítésében igen fontos szerepe van a pártszerveknek és a választott tisztség- viselők politikai érzékenységének, nyitottságának. Az utóbbi évek gazdasági nehézségei kihatnak a politikai munka feltételeire is. Helyenként tapasztalni visz- szahúzódást, befelé fordulást, a negatív vélemények és indulatok felerősödését. Nem szabad megengedni, hogy akár csak a párttagok kisebb részében is, nőjön a tehetetlenségi érzés, az a felfogás, hogy semmi sem függ tőlük, semmiről sem tehetnek. Ezért az eddigieknél a pártszervezetek vezetőségei gondosabban figyeljék, gyűjtsék a párttagok véleményét, javaslatait. Ezek értékelése, mérlegelése során legyen meg bennük a lényegre koncentráló, valóságtisztelő, az újban, az ismeretlenben való eligazodás szándéka, képessége. Fontos szerepe van e munkában az értő differenciálásnak, a kedvező jelenségek, jó tapasztalatok, alkotó megnyilvánulások támogatásának, ezzel egyidejűleg a helytelen jelenségek, káros gyakorlatok, visszahúzó magatartások bírálatának. Egy-egy döntés meghozatalakor a döntést hozók érezzék, a szóban forgó ügyért ők felelnek majd. Legyenek tudatában annak, hogy túl a politikai felelősségen, személyes becsületük, jó hírük, netán egzisztenciájuk bánja, ha sorozatban elhamarkodottan, hibásan döntenek vagy ha a kívánatos döntést elmulasztják. Vállalják a gyakorlattal való folytonos szembesítést, a racionális önkontrollt és a rugalmas korrekciós képességet. Kellő figyelemmel, jó politikai érzékkel, a párttitkár és a pártvezetőség felismeri, érzékeli, hogy a pártalapszer- vezet működési területén milyen szándékok, törekvések vannak, milyen nézetek, eszmék terjednek, milyen szükségletek, hibák, konfliktusok keletkeznek napról napra, hónapról hónapra. Az így készült beszámolók, jelentések tartalmazzák a párttagok tapasztalatain nyugvó következtetéseket. Szembesítik és minősítik az eltérő véleményeket, a különböző megoldási lehetőségeket és javaslatokat. A döntés előkészítése során a javaslatokat alátámasztó, érvelő vélemények bemutatása mellett, nagyobb figyelemmel kell az eltérő véleményeket, javaslatokat is kezelni. Az előterjesztések, alternatív javaslatokat is tartalmaznak. Az ilyen módon előkészített vezetőségi ülések, taggyűlések, testületi ülések vitára, válaszkeresésre, állásfoglalásra fogiák késztetni a résztvevőket. így reálisan mérlegelhetik, hogy a vizsgált kérdésben menynyire vannak összhangban a párt politikai vonalával, határozataival. Megfelelően érvényesül-e a társadalmi érdek, kifejezik-e a kollektíva érdekeit, helyes törekvéseit, szándékait, bírják-e egyetértésüket, támogatásukat és reálisan számolnak-e a megvalósítás feltételeivel ? Ezek- segítik elő, hogy a párttagok, a dolgozók véleménye, javaslatai beépüljenek a döntések előkészítésébe, a döntéshozatalba. A párton belüli demokrácia érvényesülése jó lehetőséget biztosít a közös megegyezésre, a megteendő lépésekre. Az érdekütközések pedig a társadalmi igények, óhajok, kívánságok, másfelől a lehetőségek találkozása, egybevetése, ezek közelítése egymáshoz, csiszolása a lehetséges objektivitással. Ezek a folyamatok teszik megalapozottabbá — döntési szintenként — a döntési gyakorlat hatékonyságát. illetve szervezeti, módszerbeli változtatásainak szükségességét a döntési igények felmerülésétől, a döntések meghozatalán keresztül, a döntések végrehajtásáig. Horváth Árpád, az MSZMP KB politikai munkatársa — A tél és a tavasz már sejttette — mondta az elnök —, hogy a szőlő nem hozhatja azt, amit vártunk tőle. Ezért aztán a kukorica rovására növeltük a napraforgó termelési területét. Ez a döntés közel négymillió forinttal növelte az ágazat nyereségét. A másik meghatározó növény a napraforgó mellett a búza volt. A tervezett 4,8 tonnával szemben 5,2 tonnát takaríthattunk be hektáronként. Ez ugyan nem érte el az előző évi rekord- termést, de így is az első tíz között vagyunk a megyében, a legjobb hozamokat figyelembe véve. — Nem hiányzott a vég- elszámolásnál, az állattenyésztésnél a kukorica? — A kukorica az idén is bizonyította, hogy nem erre a területre való. Csak arra vállalkoztunk, s a jövőben is az lesz a törekvés, hogy a saját szükségleteket kielégítsük. — Ez azonban még nem lehetett elegendő a szőlő veszteségének pótlására ... — A kertészeti ágazat vezetése időben felmérte a várható kiesést, s a költségtakarékos termelésre állt át. Ez azt jelentette, hogy kizárólagosan csak azokat a munkákat végezték el, nagy szakértelemről tanúbizonyságot adva, amelyek a következő évek termésénél kihatással lehetnek. Ezért nézett ki például a szokottnál gyomosabbnak a terület. így sikerült elérni, hogy 1 kilogramm szőlőt 11,30 forintért állítottunk elő. A veszteségeket csökkentette, s a jövőt egyben meghatározta a központi támogatások egész sora. így például, az elfagyott termőrészek újraneve- léséhez 10 ezer forint állami támogatást kaptunk hektáronként. Ez minket 73,5 hektáron érintett. Igaz, 94,5 hektáron kellett kivágni a szőlőt elfagyás miatt. Az is nagy előnyt jelentett, hogy a korábbi állami támogatásból még hátralevő összeget nem kellett visszafizetni. S nem szabad megfeledkezni a dolgozók helytállásáról sem. Kérdezzen csak meg valakit közülük, hogy milyen körülmények között dolgoztak. A kérdést Vozik Zoltánná kapta: — A legnehezebb az volt, hogy nem láttuk a célt, munkánk értelmét. Csak dolgoztunk, de nem tudtuk, hogy mi is lesz az eredmény. Aztán pedig, egyre kevesebben vagyunk. Tény azonban, hogy a törzsgárda nagyon összetartott. Ezért a kevés termésért sokkal jobban meg kellett küzdeni, mint amikor 1977-ben vagy 82-ben 100 mázsát szüreteltünk. Gyermekkorom óta szőlőműveléssel foglalkozom, az idén pedig nyugdíjba megyek, de ilyen szőlőtermésre még nem emlékszem. A szüret egyenesen elkeserítő volt. Nem mázsára, hanem kilométerre kellett volna bennünket fizetni. Azt mondtuk: gyalogszüret. Any- nyit mentünk, míg megtelt egy vödör. A zárszámadáson aztán már énekeltünk egy nagyot, örültünk, hogy elismerték a vezetők a munkánkat. Mindannyian elégedettek voltunk. Az a felszabadult nótázás kellett is már. mert egyben azt is jelentette, hogy vége lett egy feszültséggel teli évnek. El is döntöttem, hogy ha bár az idő itt lenne, de nem megyek nyugdíjba, dolgozom tovább, amíg csak egészségem engedi. — Mikorra pótolják a kivágott szőlőt? — kérdeztük újra az elnöktől. — Az előttünk álló ötéves terv során, évi 20 hektáros ütemben. Elsősorban olasz- rizling és kékfrankos fajtákkal. Aztán már a jövőt jelenti, hogy az ágazat munkájának megkönnyítése érdekében 1986—87-ben kétmillió forint értékben szeretnénk gépeket vásárolni az osztrák Steyer cégtől. — A témához tartozik ugyanis — vette át a szót Villangó Pál párttitkár —, hogy eddig a szőlő bevételéből elértük: a növénytermesztési ágazat gépesítésének majd hogy nem a csúcsát. Rendelkezünk hat Claas Dominátorral, négy Rába Steigerrel, egy olasz Fiat traktorral, csak hogy a legnagyobbakat említsem. Ehhez jönnek a megfelelő ekék. vetőgépek. Az eredmények azt mutatják, hogy megérte a befektetés. Ez az év volt erre a legnagyobb bizonyíték, amikor ugyanis a legnagyobb bevételi forrást, a szőlőből eredőt kellett pótolni. Aztán az ismert IGP-program keretéből, világbanki hitelből építettünk egy 280 vagonos, korszerű gabonatárolót. Szóval, ehhez hasonló körülményeket szeretnénk biztosítani a jövőben a kertészeti ágazatban dolgozók részére is. — Nem esett még szó az állattenyésztésről... — Pedig ez is nagy hangsúlyt kapott a zárszámadási beszámolómban — mondta az elnök. — Méghozzá azért, mert ezen a területen fellelhetők a hiányosságok. Nem teljesítették a tervet, s ez egyértelműen nem irható a gyenge beltartalmú tö- mag- és szálastakarmány rovására. Munkaszervezési és fegyelmezési problémák adódnak. Fokozni kell a jövőben a szakmai igényességet. Annál is inkább, mert az a tervünk, hogy a országos tendenciával ellentétben, növelni akarjuk a szarvasmarha-állományt. Ennek ugyanis termelőszövetkezetünkben, különösen Makiár térségében, hagyományai vannak. Az ott dolgozóknak elmondtuk, hogy a növény- termesztési ágazat színvonala a mérce. A szakember- gárdát ennek elérésére képesnek tartjuk. Stabil nyereségtermelő ágazattá kell válniuk, — Milyen hangulat volt jellemző az elmúlt, kritikusnak minősíthető évben? — A kérdés újra a párttitkárnak szólt. — Minden rosszban van valami jó — tartja a mondás. így volt ez nálunk is. Először is a vezetés mindenkit biztosított a nyugodt munkavégzés körülményeiről. Aztán a közösség idejekorán felismerte a gondokat, s ez ösztönzőleg hatott. Olyan csak azért is hangulat uralkodott. Figyeltek egymás munkájára, s maguk figyelmeztették a másikat. ha nem úgy dolgozott, ahogyan azt a közösség érdeke megkívánta volna. Sokat számított az is, hogy a pártalapszervezetek, a KISZ-esek, a nőbizottság tagjai, kihasználva a szervezett fórumokat, pontos tájékoztatást kaptak a döntésekről, a helyzetünk alakulásáról. Érezték a bizalmat, így megvolt az összhang a vezetők, s a dolgozók között. Bátran állíthatom, hogy soha máskor nem volt ilyen demokratikus a légkör ebben a tsz-ben, mint most. A 12 millió 28 ezer forintos nyereségtervünkkel szemben, 13 millió 785 ezer nyereséggel zártunk, ezzel elégedettek lehetünk. Megelégedettek ugyanakkor közel sem. Ez a csapat bizonyította, hogy ért ahhoz, amit csinál. így, együtt, ahogy van. A szakemberek többsége fiatal. Még többre képes. S ez biztató a jövő szempontjából ... Kis Szabó Ervin Bajzát László: „Nem szabad megfeledkezni a dolgozók helytállásáról...” Vozik Zoltánná: „Vége lett egy feszültséggel teli évnek” Villangó Pál: „Elégedettek lehetünk, megelégedettek nem...” (Fotó: Szántó György)
