Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1986. február 22., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK II „dzs” hang életútja nyelvhasználatunkban A címbeli témának az kölcsönöz időszerűséget, hogy A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása külön is felhívja a figyelmünket a dzs hang betüjegyeinek szétválaszthatatlanságára. tehát arra, hogy a dzs írásjegy nem d+z+s hangkapcsolatot jelöl, hanem az önálló dzs mássalhangzónk egységes jele. Ebből következik: az elválasztáskor ugyanúgy viselkedik, mint a többjegyű betűink sora: mahara-dzsa, tehát ma már helytelen a ma- harad-zsa elválasztási mód. Nehezen tör utat magának ez az elválasztási szabály. Magánlevelekben, sőt a sajtó hasábjain a régi írásmódú elválasztással is találkozhatunk. Ez annál is inkább sajnálatos hiba, mert mai nyelv- használatunkban egyre gyakrabban jutnak nyelvi szerephez az olyan megnevezések, amelyekben a dzs hang szóépítö elem. Több nyelvművelő írásban azt olvashatjuk, hogy a dzs az eredeti magyar szavakban ritkán fordul elő, illetőleg a legritkábban ejtett mássalhangzónk. A magyar hangok használati arányát szemügyre vevő statisztikai vizsgálatok is ezt állítják. Ma már azonban azt tapasztalhatjuk, hogy ebben a tekintetben arányeltolódás állott be azoknak a jövevényszavaknak megszaporodásával, amelyek révén a dzs hangról már nem mondhatjuk el, hogy mai nyelvhasználatunkban a legritkábban ejtett mássalhangzó. Ebből a szempcfntból érdemes ennek a hangnak az életútját is végigkísérni. Nagyobb számban először az oszmán-török jövevényszavakban jelentkezett a dzs: findzsa, dzsida, handzsár, dzsámi stb. Az egri nép szó- használatában ma is élnek olyan török eredetű szavak, amelyekben a dzs építő hangelem. Ezekre gondolunk elsősorban: hodzsa (török egyházfi), ma: a nagyszájú emberre mondják, s ezzel kapcsolatban emlegetik a hodzsál igealakot is: lármáz, sokat beszél, be nem áll a szája. Hallottuk már ezt a szólásszerű formát is: Amolyan hodzsálkodó ember (szószátyár). Az egri törökkori fürdőkkel kapcsolatosan ismerjük ezeket a megnevezéseket is: ilidzsa, kap- lidzsa. A Hadzsi egri török családnevet is emlegetik a levéltári adatok. Üjabban elsősorban az angol eredetű szavak tömeges átvételével nőtt meg nyelv- használatunkban a dzs hang előfordulási arányszáma. Lép- ten-nyomon hallhatjuk és olvashatjuk ezeket a hangsorokat: maharadzsa, bridzs, bridzsel, dzsessz, tinédzser, dzsem, dzsentri, dzsip, dzsungel, dzseki, dodzsem, dzsóker, dzsoli dzsóker, dzsul, dzsúsz, dzsömper stb., stb. Egy szócsalád révén is a dzs hangot gyakran halljuk és írjuk le ilyen alakváltozatokban : menedzser, menedzsel, menedzserizmus, menedzselés, menedzsertiPus stb Ez az újkeletű közgazdasági műszó is tanúskodik arról, mi a háttere annak, hogy ma már valóban megkérdőjelezhetjük ezt az állítást, hogy a dzs hang a legritkábban ejtett mássalhangzónk. A helyesírási vonatkozásait is komolyan kell tehát vennünk: az új helyesírási szabályzat előírásait is illik megtanulnunk és megtartanunk. Először a karácsonyi iampionos. csillagszórós, vásári forgatagban találkoztam velük. Már, már csak a néprajzosok és Erdély-kutatók tudják azt, hogy hol lehet igazi korongossal, cserépformázóval találkozni napjainkban. S akkor két csengety- tyü, s egyéb mütyürárus közt feltűntek a matt és bevonatos égetett cserépedények, dülöngélő korhely Miska kancsók, s köztük a joviális mosolyú fiatal „mester” Gál Árpád, akiről akkor csak annyit árult el a cégtábla, hogy kézműves kisiparos. KORONG MATYI A BÜKKBEN (Fotó: Perl Márton) Szilvósi cserepesek — Ez mind így igaz, csak egyetlen szépséghiba van — halljuk immár Szilvásváradon, a fiatal fazekast erdő- alji, meghitt hangulatú otthonában — hogy nem az én, hanem a feleségem nevére szól az okmány. Mi ketten tervezünk, formázunk, fes1 tünk, egyszóval közösen dolgozunk. — Hogyan kezdődött? . . . — Elég kacskaringósan. Jómagám zenei gimnáziumot végeztem, de szerettem rajzolni, festegetni, érdekelt a művészeti ágak sokszínűsége, így bele-belekóstoltam többe is. Édesapám régivágású tanárember, aki évtizedeket töltött itt. a szilvás- váradi iskolában. Foglalkozott helytörténeti kutatásokkal. régi népművészeti eszközöket is gyűjtött. — Tehát az otthoni környezet is sugallta az effajta hajlamot. — Föltétlenül, bár aztán én mégis biológia-mezőgazdaság szakot végeztem az egri főiskolán. Ám, feleségem. Katalin rajzszakos tanárnő, s az ő szakmai tudását akkoriban olyan kitűnő művésztanárok alapozták meg, mint Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő . . . — Azért túlzás volna arra gondolni, hogy az egész fazekasság ötlete csak az én agyamból pattant ki — szól közbe a ház fiatalasszonya, a harangvirág-kék szemű Katalin. — Sőt, eleget tanakodtunk. dagasztottunk, nemcsak az agyagot, hanem a gondolatainkat is, amíg egymást meggyőzve belevágtunk. Bejártuk Erdélyt, Nádudvart, amíg a ma még élő, öreg mesterektől ellestük a fortélyokat, fogásokat. Tévedés volna azt hinni, hogy mi azért választottuk a fazekasságot, mert „be akarunk futni”. Egyszerűen kedvünk volt rá. S nem titkoljuk, ebbe nem kis szerepet játszott Kovács Margit munkássága, hisz ő ennek a keramikus- ságnak az alfája és ómegája ... Mi is példaképnek tekintjük, s mi magunkat nem művészeknek, hanem agyagosoknak tartjuk. — Hogyan jut idejük, hiszen férje a fazekasság mellett még a szilvási iskola tanára is ... ? — Ha ő kezd el valamit, én befejezem, s így van ez fordítva is. Sőt, már két fiunk is kedvet kapott, ők is meghajtják a korongot, leleülnek mintázni. Mi csak azt örökítjük meg formában, amit megéltünk. Vannak olyan darabjaink, amelyek nem eladásra készülnek, hanem kiállításra. Ezek nem használati eszközök: kancsók, fazekak. tányérok, hanem kisebb szoborkompozíciók. Mi igazi vásárokra nem járunk. Noha, ^iparosként indultunk a KIOSZ segítségével. A célunk az, hogy ezt az ősi szakmát oly módon vigyük tovább, hogy egykori mestereinknek, a névtelen fazekasoknak ne kelljen szégyenkezniük, s egy kis egyéni ihlettel, hangulattal a saját elképzeléseink is teret és jogot kapjanak a szakmában. A raktárban jó néhány kész cserépköcsög, korsó, tál, mázas fazék társaságában álldogálnak a különböző „Miska kancsók’’. — Ezek a kedvesen idétlen figurák népszerűek lettek. Mindegyik más. Ez itt például — mutat házigazdánk az egyikre —, amelyiknek vállán számtalan fényképezőgép látható, baráti ajándék. NSZK-ban élő cimborám megszállott tér mészetfotós. Egyszer a Bükk fennsíkon járva, egy mufloncsorda kedvéért majdnem összetörte magát és az autóját. A muflonkaland emlékére neki készült a fotográfus Miska . . . — A közeljövő kiállításai, céljai? — Hát .,ráhajtunk'' a népi iparművészek mestere címre. Ez a következő cél és tervkitűzés . . A beszélgetés után bú csúznunk kell. No. nemcsak azért, mert közelít az est a Bükk felől, hanem mert Gál Árpádot várja a szülői értekezlet. élete- és alkotópárját pedig a mindennapok asszonyi teendői, hogy majd mindezt elvégezveseste valami szépet álmodjon kezük, no és a Kovács Margit által megformázott „Korong Matyi” —, amely azóta a fazekasok „védőszentjének” számít. Soós Tamás KRISTON BÉLA: 4 kitüntetett,,. Az egri püspöki palota freskókkal ékesített, különböző színárnyalatú keményfákból mozaikszerűen kirakott parkettás tanácstermében feszült várakozással teli csend uralkodott. Középen a faragott, hatalmas ovális tölgyfaasztal körül huszonnégy támlásszék közül tizenhét megtelt a meghívottakkal, a város- vezetés, a szellemi élet kiválóságaival. Jelen volt Hollóssy főbíró, Bornemissza főjegyző, a Gerl testvérek, Fellner, Schnatt- mann, Kracker János Lukács művészek. Kulcsár Káz- mér, a céhtanács elnöke, a lakatoscéh mesterei közül egynehányan, köztük Fazola Lénárd és a fekete bársonyból szabott zsinóros ruhába öltözött Fazola Henrik, aki fehér kötéssel homlokán türelmetlenül várta, hogy megnyíljon az ajtó. és besétáljon rajta kíséretével az ő tiszteletére E szterházy Károly püspök-főispán. Részlet az író „A Megszállott” című 1983-ban megjelent regényéből. Az egyetemi építkezések során volt alkalma több ízben találkozni ezzel a dúsgazdag földesúrral, aki korábban váci püspök volt, és egészen fiatalon, mindössze harminchat évesen került az egri püspök-főispáni méltóságba. Ö is ránehezedett kettős hatalmával a városra, s bár éppúgy ellene volt Eger szabad királyi városi rangra emelésének, mint elődje, de mégis tiszteletet váltott ki szerte a városban az a nemes törekvése, hogy Egert, püspöki székhelyét városias arculatúvá fejlessze. Első ténykedése volt, hogy lebontatta fényűző elődje, Barkóczy Ferenc Felsőtár- kányban épített, pazar berendezésű luxuspalotáját, és annak anyagát felhasználta az egyetemi építkezésekhez. Elbocsátotta a palota állandó zenekarának tagjait, a díszruhás hajdúkat, a palotaőröket, a kertészeket, szakácsokat, a lovászokat, a vadászok, solymárok, kutya- falka-gondozók rengeteg költséget felemésztő sisere- hadát. Ezért azután érthetően örök ellentétbe került Barkóczyval, aki az esztergomi prímási székből keresztezte, ahol csak tehette, Eszterházy törekvéseit. Nagyszabású építkezésekbe kezdett Egerben, melyeket éppúgy hátráltatott a vashiány, mint Fazola munkáját, s talán ezért viseltetett nagy megértéssel annak vasérckutatásai iránt. Végre pontban tizenegy órakor nyílt az ajtó, és jobb- ról-balról három-három kanonok kíséretében megjelent a püspök-főispán, akit az egybegyűltek felállással, mély főhajtással köszöntöttek, Ö barátságosan boldog karácsonyi ünnepeket kívánt, majd keze intésére mindenki leült, csak egyedül ő, és a kanonokok maradtak állva. A most negyvennégy éves, hatalmas főúr, családi tradícióinál fogva, rendíthetetlen híve a bécsi udvarnak, tanácsadója és bizalmasa Mária Teréziának, kimért, hivatalos hangon szólott: — Mint Eger város és Heves megye püspök-főispánja, kellemes kötelességünknek teszünk eleget. Kérem Fazola Henrik urat, állva hallgassa végig felséges uralkodónőnk, Mária Terézia őfelsége kegyes üzenetét. Fazola Henrik felállt. Arcát pír öntötte el, szemei tűzben égtek. Eszterházy folytatta: — Isten kegyelméből felszentelt királynőnk őfelsége közismerten nagy kedvezmény Bicét nyújt édes hazánkban is az ipart kezdeményezőknek. Nagy figyelmet szentelt Fazola Henrik úr saját költségén történő ásványfeltárásainak, kutató- tevékenységének. s ennek elismeréseképpen küldte részére elismerő díszes oklevelét és aranyérmét a következő felséges sorokkal. A püspök mellett álló sasorrú kanonok átadott Eszter- házynak egy pergamentekercset. Az egybegyűltek is felálltak. A főispán mindjárt magyarra fordítva olvasta a latinul írt szöveget: „Fazola Henrik úr hozzánk bejelentett ásványkincsfelfedezéseit méltányoljuk, és a bányamivelés terén elért eredményei, valamint az évek óta saját költségén folytatott kutatómunkájának jutalmául adományozzuk ezen oklevelet és aranyérmet. ígérjük, mihelyt felfedezéseiből kincstárunkra nézve hasznot hajtó vállalkozás fejlődik, megtesszük a hevesi és borsodi hegyekben királyi bánya- mesterré. Mária Terézia” — fejezte be felolvasását Eszterházy, mire a meghívottak Fazola Henrik kivételével leültek. A püspök-főispán ezek után így folytatta: — Püspöki és föispáni méltóságunkban a város tekintetes elöljárósága előtt megdicsérjük Fazola Henrik urat, aki eddigi áldozatos munkásságával bevéste nevét Eger város aranykönyvébe. Valamennyien büszkék lehetünk arra, hogy ezen uralkodói elismerést tartalmazó oklevelet és aranyérmet városunk köztiszteletben álló polgára kapta, aki a jövőben talán mint vas- müalapitó kitűnő nyersanyaggal segíti majd nagyszabású építkezéseinket. Ezen elismerő oklevél és aranyérem egyben azt is jelenti, hogy Fazola Henrik úr vas- müépítési törekvéseiben bátran számíthat a bécsi udvar támogatására. Ehhez kívánva erőt és egészséget, a jövőbeni tevékenységéhez kérve Isten áldását, nyújtom át, a felséges kitüntetéseket. Ezek után átnyújtotta az uralkodói aláírással hitelesített díszes oklevelet és a vörös bársony tokból előcsillanó súlyos aranyérmet, amelyet egyik oldalán az uralkodónő arcmása, a másik oldalán az osztrák kétfejű sas ékesített. Kispapok jöttek a terembe tálcával kezükben, rajta ólomkristály poharakkal, bennük aranysárgán csillogó tokaji aszúval. A jelenlevők Fazola Henrik egészségére emelték fel és ürítették ki poharaikat, utána Eszterházy püspökfőispán kanonokjaival együtt távozott. . . Dr. Bakos József
