Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-21 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 21., péntek 1. A CÉL: 16 millió tonna gabona PETÖFIBÁNYA. VEGYÉPSZER: Növekvő export, növekvő bérek A Vegyi Müveket Építő és Szerelő Vállalat Pelőfi- bányai Gyáregysége a* 1985-ös esztendőt kedvező eredményekkel zárta. Amint Ursitz Miklós igazgat» tájékoztatott bennünket: a fejlődést jól érzékelteti, hogy termelésük elérte a 170 millió forintot, amelynek nagyobb része szovjet export, s az olajkitermeléshez szükséges technológiát képezi gázlift formájában. Ebből négyén darabot szállítottak Szibériába az elmúlt esztendők során, amelyeket Szurgut és Nyizs- nyevartoksz olajmezőin a vállalat kint dolgozó munkásai helyeznek folyamatosan üzembe. Az idén az előző években szokásosnál nagyöbb, 16 millió tonnás gabonaterméssel számol a népgazdasági terv. Ez 330 ezer tonnával haladja meg az eddigi legnagyobb, 1984-es hozamot. Természetesen sok minden 'kell ahhoz, hogy a gabona- termesztés előirányzata az esztendő végére valósággá váljon. Kell hozzá többek között az is. hogy a tavalyi kukoricatermő-terület mintegy 10 százalékkal, egymillió 150 ezer hektárra nőjön. Ha valaki a gabonatermelés, a kukorica-vetésterület növekedésének miértjeire keresi a választ. érdemes egy kicsit visszatekinteni. A gabonatermelés helyzete, alakulása mindig is nagy szerepet játszott a magyar mezőgazdaságban. A legfőbb kalászos, a búza révén, mindennapi kenyerünket adta. Ezért is indult program két és fél évtizede azért, hogy termeljük meg itthon kenyerünket. S amikor már biztonságosan megtermeltük azt, akkor a gabonaféléken belül felértékelődött a takarmánygabonák, közülük különösen a kukorica szerepe, jelentősége. Felértékelődött, mert a takarmánygabona az állattenyésztésben történt hasznosítás révén a húst adta. ami iránt a táplálkozási igények növekedése nyomán egyre nőtt a kereslet,. Biztonságosan értékesíthető A több gabona termelésére törekvés akkor sem csökkent, amikor a hazai hústermelés már elégségesen fedezte a belső igényeket, hiszen a gabona és a felhasználásával termelt hús mind jelentősebb szerepet kezdett játszani az exportban. Jól mutatja a változást az a tény. miszerint a magyar hús-, húskészítmény-, vágóállatexport az elmúlt évtizedben több mint megkétszereződött Ma a magyar népgazdaságban nincs egyetlen olyan termék sem, amely akkora értéket képviselne a dollár elszámolású exportban, mint a hús. Ha mindehhez hozzászámítjuk azt, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink gyakorlatában mindeddig legjobban a gabonatermesztés technológiája alakult ki, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok szakemberei, dolgozói a gabonatermesztésben szerezték a legtöbb tapasztalatot, akkor kézenfekvő az is, hogy a népgazdasági terv a gabonatermesztés dinamikus növelésével számol. Nem utolsó szempont, hogy gabonánk számára biztos értékesítési lehetőségünk van. A mai nemzetközi agrárpiac alacsony, nyomott árainál ugyanis csak az a súlyosabb baj, hogy időnként még alacsony árral sem lehet vevőre találni. A biztos értékesítési lehetőség tehát igen megbecsülendő dolog. Ezért kell, ezért fontos a több gabona abban az időszakban is, amikor mezőgazdaságunkban nem annyira a mennyiség, hanem inkább a minőség kerül előtérbe. Bár a gabona tulajdonképpen nyersanyag, a mezőgazdaság fejlődésének intenzív szakaszában ez sem termeszthető csak az eddig megszokott módszerekkel. Az a cél, hogy teremjen több, adjon egyhektárnyi föld nagyobb hozamot, legyen a termelés technológiája minőségileg jobb, racionálisabb, végül gazdaságosabb. Mindenekelőtt ez jelzi ebben az ágazatban az intenzitás növekedését. Nagyobb területet a kukoricának A 16 millió tonnás gabonaterméshez a hozam javítása mellett a területnövelés adhat nagyobb biztonságot. Teljesen bizonyos terméseredményekre a mező- gazdaságban — ahol az időjárásnak oly nagy befolyása van a hozam alakulásában — természetesen nem számíthatunk. De mindent meg kell tenni a 16 millió tonna gabona érdekében, beleértve a területnövelést is. E tervcél elérése ugyanis sok tekintetben befolyásolja az egész mezőgazdaság idei, s az állati termékek révén a jövő esztendei exportteljesítményét, mezőgazdasági üzemeink anyagi, pénzügyi helyzetét. Egyébként a '16 millió tonnányi gabona új rekord lenne — folytatná a termelés alakulásának eddigi menetét. Mezőgazdaságunk elmúlt két-három évtizedének története ugyanis — bármennyi a még megoldatlan gond, küszködésre késztető baj — a termelési rekordok története is. Az utóbbi hu- szönt év során a hazai ösz- szes gabonatermés mennyisége tizenötször haladta meg az addig elért legnagyobb mennyiséget. Legutóbb 1984- ben, amikor is több mint 700 ezer tonnával termett több gabonánk, mint az előző 1982-es rekordévben. Hogy a gabonaféléken belül most miért éppen a kukorica vetésterületének növelése az elérendő cél egyik feltétele? A leglényegesebb ok az, hogy nincs még egy gabonafaj, amely földjeinken területegységre, tehát hektárra számítottan, akkora hozamokra lenne képes, mint ez a Közép-Amerikából származó, s világméretekben oly nagy teret hódító növény. (Termelését például az Európai Közös Piac országai az utóbbi harminc évben megötszörözték.) A kukorica nagyobb termőképességére utalnak a hazai átlaghozamok. E növény nem egy évben hektáronként 2000—2500 kilogramm többletet adott a búzával szemben. Ha az előállított legkorszerűbb fajták, hibridek termőképességét nézzük. akkor legfontosabb kalászos gabonánkhoz, a búzához képest e kukoricahibridek hektáronként 3000— 4000 kilogramm többlettermésre képesek. Milliós kedvezmények A kukorica vetésterületének növelése mellett szól töhb más mellett — a hazai hústermelés, állattenyésztés igénye. Az eléggé ismert tény, hogy az öt-hatmillió tonna közötti hazai búzatermésből 1,6—1,7 millió tonnát őrölnek a malmokban. Értékesítünk búzát exportra is. A teljes termés nagyobb hányada azonban rendszerint takarmányként hasznö- sul. Természetesen jó a búza abraktakarmánynak, de ilyen célra — főként nagyobb energiatartalma miatt — a kukorica még jobb. Helyes lenne tehát — s ezt az állatitermék-termelés gazdaságossága, eredményessége miatt az állattenyésztők is igénylik —, hogy a mintegy 10 millió tonna körüli hazai abraktakar- mány-f elhasználáson belül nagyobb legyen a kukorica aránya. Belső ösztönzéssel Miközben a kukorica jelentősége, fontossága nőtt. termőterülete az elmúlt években csökkent. Másfél évtizede még 1,4 millió hektár érlelt évente kukoricából szemtermést. Tavaly e növény termőterülete alig haladta meg az egymillió hektárt. Mindenekelőtt jövedelmezőségi gondok vezettek a kukoricaterület csökkentéséhez. Ezen a helyzeten nem egyszerű változtatni, mert arra törekszünk, hogy az állattenyésztés költségei a takarmánynövelés miatt ne nőjenek. így az idei évre nem a kukorica termelői árát növelte a kormány, hanem a kukoricatermeléshez kötött adókedvezménynyel igyekszik javítani a kukorica jövedelmezőségét. Az idén minden hektár kukoricavetés 800 forinttal csökkenti a nagyüzem adóját. Az intézkedés egy-egy nagy kukoricatermelő gazdaságban 4—5 millió forintot hoz, s ha ezt az érdekeltségi alapba számolják el, akkor ráadásul adómentesen. A termelés jövedelmezőségét azonban — csakúgy, mint minden más növény, vagy állati termék esetén — nem lehet egyoldalúan, csak állami intézkedések révén megteremteni, növelni. A gazdaságok vezetői, szakirányítói, a kukoricatermesztésben részt vevő dolgozói tehetnek a legtöbbet a jövedelmezőségért, gazdaságosságért. S ezek a tettek az egyedüliek, amelyek képesek javítani a kukorica, a mezőgazdasági termények- termékek nemzetköz; versenyképességét. A gazdálkodás intenzív szakaszában jobban kell igazodni a korkövetelményekhez, a gondolkodás- és szemléletmódban, és a gyakorlati munkában egyaránt. A kukorica termőterületének, termésének növelésére a MÉM anyagi elismeréssel, díjazással járó pályázattal is ösztönzi a gazdaságok vezetőit. Helyes lenne, ha a kukoricatermesztés fokozottabb ösztönzést kapna a nagyüzemekben is. Ez nélkülözhetetlen, ha azt akarjuk, hogy tetemesen nőjön a kukoricatermesztési kedv. A 16 millió tonna gabona, ezen belül 7,3—7,4 millió tonna kukorica megtermelése olyan feladat, amely — lévén hatalmas értékről szó — népgazdasági méretekben is érezteti hatását. Ez a gabonamennyiség nagy súllyal esik latba a mező- gazdasági üzemek pénzügyi mérlegében, a hazai állattenyésztés biztonságában, holnapjában. Érdemes fáradni érte. A. I. Az 1986-os terveket illetően továbbra is nagy fel. adatok előtt áll a petőfi- bányai gyáregység. Tovább kell növelnie termelését. ezen belül természetesen az exportot is. Ennek hatásaként várhatóan 200 millió forint felett lesz az üzem idei termelési értéke, amelyet minimális létszám- fejlesztés mellett főként a hatékonyság növelésével ki. vánriak elérni. Minek köszönhető a termelés ilyetén felfutása? Elsősorban a tavalyinál tízzel több tehát ötven gázliftet exportálnak, valamint fokozzák az egyedi acélszerkezetek gyártását. Ez utóbbi tekintetében fő feladatuk a Budapesti Szeszipari Vállalat acélszerkezet-igényének kielégítése lesz, ismét szállítanak efféle gyártmányt a Dunai Kokszolómű építéséhez, de komoly tényező, hogy a ten- gizi gázprogram beruházásaival kapcsolatban is gyártási feladatokhoz jutnak. Elmondotta azt is Ursitz Miklós, hogy az idén tovább növekedett a vállalaton belül a petöfibányai gyáregység önállósága éspedig azzal a céllal, hogy az elkövetkező évek során önelszámoló gyárrá szerveződjön. Ez a cél megfeszített munkát követel az itteni kollektívától és szükségessé teszi, hogy a csaknem 200 főnyi dolgozógárdát jelentős mértékben növeljék. Az önállóság fejlődésével függ össze, hogy gyarapodnak a termelés, előkészítő műszaki feladó, tok és az elszámolással kap. csolatos tennivalók is Pe- tőfibányán. Továbbá új célként jelentkezik a műszaki fejlesztéssel, illetve a beruházással kapcsolatos te. vékenység. Hozzáltehetjük mindehhez, hogy bérgazdálkodás tekintetében ugyancsak megnőnek a helyi tennivalók s növekszik a nyereségérdekeltség hatása a jövedelem alakulásában, ezen a téren már eddig is szép eredményeket értek el a Vegyépszernél. Ezt igazolja, hogy az utolsó két évben 10—10 százalék felett tudták fejleszteni az itten; szellemi és fizikai munkások jövedelmét, amire az idén hasonlóképpen jó kilátások vannak. Az új esztendő ugyanis már azzal kezdődött, hogy három százalékkal emelték a béreket, ami — az eredménytől függően — természetesen tovább növekedhet. Befejezésként arról tett említést a gyáregység vezetője hogy az 1986-os feladatok teljesítésén túlmenően kiemelt célként kezelik olyan új gyártmányok kialakítását is, amelyek illeszkednek a piaci igényhez és az üzem exporttevékenységéhez. Moldvay Győző AKIK A SZABADIDŐT SEM SAJNÁLJAK Érmes műszakiak Jól szervezett közösség a gépipari szakemberek tudományos egyesülete. Tagjai, ha új műszaki problémával kerülnek szembe, rögtön tudják, hogy az országban kihez kell fordulniuk, ki a kérdés legavatottabb ismerője. A mintegy 600 fős egri szervezet két nagy létszámú szakosztályának aktivistája: Tamás Endre és Takács Dániel. A múlt év végén évtizedes, folyamatos munkájukért GTE-érmet kaptak. — Az egyesületi tevékenység a gyárban végzett mindennapi munkánk szerves része — mondja Tamás Endre, az egri Finomszerel- vénygyár osztályvezetője, amikor az érem „aranyfedezetéről” kérdezzük. — Még diákkoromban, a miskolci műszaki egyetemen kerültem kapcsolatba a kutatással. 1967-ben, amikor jelenlegi munkahelyemen kezdtem, egyúttal a GTE egri szervezetébe is beléptem. Kétévi tapasztalatgyűjtés után helyeztek a gyártásfejlesztési főosztályra, ahol az egyik technológiai osztályt irányítom. Űj eljárás, anyag bevezetése a gyártásba előzetes vizsgálatokat igényel. Tamás Endre Ezek nagy részét munkaidőben el is tudjuk végezni. Most például pneumatikái rendszereket készítünk svéd és nyugatnémet minták alapján. A külföldi műszaki színvonal ismeretéhez azonban már elengedhetetlen a tudományos tájékozódás. Ennek mikéntjéről így vall az érmes szakember: — A nemzetközi szakirodalom naprakész ismerete sok erőfeszítést igényel munkaidőn túl is. Szerencse, hogy itt, a gyárban minden szükséges segédanyag rendelkezésünkre áll, hiTakács Dániel (Fotó: Perl Márton) szén tizenöt szakmai folyóiratból válogathatunk. Az üzemi Műszaki Tájékoztatási Iroda havonta és negyedévenként a legfrissebb szakcikkeket tartalmazó ismertetővel segíti az eligazodást. Sok írást lefordítanak, de néha eredetiben is elolvasok egy-egy német publikációt. — Jelenleg épp nyelvvizsgára készülök — veti közbe. — A legtöbbet ér persze a közvetlen tapasztalatszerzés. Ezért jó, hogy évi két- három alkalommal sikerül eljutnom egy-egy külföldi vásárra, konzultációra. Az egyesület szervezésében gya- koriák a speciális szakmai konferenciák, amelyek középpontjában mindig egy- egy aktuális téma áll. öt éve az egyesület finomsze- relvénygyári szakosztályának titkára vagyok. E megbízatás leginkább szervezési feladatokat jelent. Kollégáimmal együtt tanfolyamok, továbbképzések előkészítését, időnként országos szimpóziumok rendezését vállaljuk. Legutóbb nálunk tartották a nemzetközi hűtőgép-kollokviumot. Az egyesület munkabizottságaiban is akad tennivaló. Egy-egy műszaki téma vizsgálata után írásos jelentésben rögzítjük a közös szakvéleményt. Tudományos munkánk fóruma többek között a Heves Megyei Műszaki Élet, a GTE helyi folyóirata, de országos lapokba is írunk. Sok szabadidőm elmegy az ismeretek gyarapítására, de nem sajnálom. Gmk- ban dolgozni sincs időm, pedig közismert, hogy anyagi helyzetünkön lenne mit javítani. Ennek hangot adtunk az egyesületben is. Búcsúzóul terveit vázolja: — Átérzem pályakezdő kollégáim helyzetét, szeretnék minél többet segíteni nekik. A szakosztályon belül pedig a nagyobb szakmai aktivitásra törekszünk. Az egyesületi tevékenység csapatmunka. Kitüntetésemben munkatársaim erőfeszítése is benne van. Takács Dániel a pályáját tudományos ambíciókkal kezdte. — A miskolci műszaki egyetem elvégzése után bentmaradtam az egyik tanszéken — emlékezik arra az időszakra. — Aztán anyagi megfontolásból jöttem el Egerbe, miután a Finomszerei vény gyárhoz társadalmi szerződés is kötött. Fiatal tanársegédként nem jutottam volna lakáshoz. Tíz éve, mostani igazgatóm hívására jöttem a Csepel Autó egri gyárába főmérnöknek. Az egyesületben végzett korábbi munkám itt új tartalmat kapott. Gazdasági vezetőként feladataim megsokszorozódtak. A 90 fős vállalati gépjárműszakosztály elnöke vagyok már egy évtizede. Az egyesület elsődleges célja, hogy sajátos eszközeivel a gyárban* levő szakmai tevékenységet segítse elő. Amikor idekerültem, jelentős beruházás kezdődött. Termelésirányítóként ennek eredményes megvalósítását kaptam feladatul. Az új nyugatnémet sebességváltók már korszerűbb technológiával készültek. Ezért tanfolyamokat szerveztünk dolgozóinknak, hogy beindíthassuk az új gépeket. Azóta is ismeretterjesztő kurzusokat tartunk, ha egy új berendezés kerül az üzembe. A finomszerei vénygyáriakhoz hasonlóan, országos és nemzetközi találkozók lebonyolítására is vállalkozunk. Ilyen volt például az 1979-es hőkezelői szeminárium, vagy három éve a Tisza menti karbantartási konferencia. Takács Dánielt három éve hívta tagjai sorába a GTE központi gépjármű- és motortechnikai szakosztálya. — A havonta tartott ülések az informálódást szolgálják — említi. — A társulaton belül elméleti kutatókkal, valamint a járműgyárak szakembereivel is állandó a kapcsolatom. Alkalmanként konkrét megbi ■ zásokat kapok. Mint vállalati vezető, több újításben vettem részt, a szakmai megújulás pedig természetes követelmény, még ha a szabadidőmet is áldozom rá. Az utánpótlás nevelését Takács Dániel is elsődleges feladatnak tartja. — Az egyesületi érem további tennivalókra ösztönöz — nyugtázza. — Sok tervem van. A számítástechnikát a gyári munka valamennyi területén szeretnénk bevezetni. Ezt fiatal szakembereink is igénylik. Jó keretet ad a helyi egyesület a vezetőképzés megszervezésére is. Ma egy gépészmérnök csak ügyéi meg, ha állandóan figyelemmel kíséri a műszaki haladást. Jámbor fldikó
