Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. január 11., szombat MEGYÉNKBEN IS TERVEZIK Gondolatok a kábeltévéről Tudni illik, hogy .... A Nemzetközi Távközlé­si Unió megfogalmazása sze­rint kábeles közvetítés: a műsort hordozó elektromág­neses hullámok vezetékes to­vábbítása. A kábelen általá­ban koaxiális kábelt érte­nek, amely jó néhány pár­huzamos drótot fog egybe. Ennél korszerűbbek a fej­lesztés alatt álló üvegszálak, amelyek az elektromágne. ses hullámokat fényjelekké alakítják át. A vezeték nél­küli rendszerrel szemben ezzel a közvetítési módszer­rel kiküszöbölhetőek a ked. vezőtlen légköri viszonyok, egyben az árnyékoló terep­tárgyak zavaró hatása is. A műsor egyenletes minőség­ben fogható. A koaxiális ká­belek útján akár 30 program is közvetíthető a széles frek­venciasávon. Sőt, a vezeté­kek például telefon., vagy telexvonaliként is hasznosít­hatók. Ma már magyaror­szági tapasztalatok is iga­zolják, hogy a távolról jö­vő legyengült adásokat is fel lehet erősíteni, meg le­het tisztítani ezzel a közve­títési módszerrel. Külföldi tapasztalatok Világviszonylatban igen eltérő ennek az egyik leg­újabb műszaki megoldásnak a térhódítása. Amíg Belgi­umban a háztartások négy­ötöd része csatlakozott a ká­beltévés hálózathoz, az USA-ban csak 35 százaléka, az NSZK-ban pedig csupán 3 százaléka. Ezekben az or­szágokban számtalan publi­káció foglalkozik e kommu­nikációs lehetőség minél jobb kihasználásával. Mind­amellett, hogy ily módon is továbbíthatóak szórakoztató­filmek, ez a rendszer képes kivenni a részét a közigazga­tás megújításából, jelentős szerepet kaphat a hatóságok és az állampolgárok kétirá. nyú kapcsolatában. Mivel jóval kevesebb emberhez — egy-egy város, vagy csupán annak egy-egy kerületében élőkhöz — jut el ez az adás, mint a „nagy tévéké”, így a közvélemény közvetlenül is megkérdezhető, a hatóság pedig közvetlenül is elérhető. Belgiumban például a he­lyi párbeszéd és információ- nyújtás célját szolgálja. Az USA-ban kezdetben színvo­nalas kulturális produkció­kat kínáltak, de ezt hama­rosan „olcsóbbak” váltották fel. A reklámadások elma­radása miatt csökkent a be­vétel, s a hasznot a szóra­koztató produkciókból szár­mazó összeggel igyekeztek pótolni. Az amerikai néző 24—36 csatorna közül vá­logathat. A csatlakozási díj a kábeltévéhez 15—20 dol­lár havonta. Különösen a kulturális adásokat kell megfizetni. Más ország, más gond: A holland kábeltelevíziós társaságokat aggasztja az NSZK-ból akadálytalanul és ellenőrizhetetlenül áramló kommersz műsorok tömege, amelyek igen népszerűek a nézők körében. Érdekesség, a ZDF Tévé- társaság mindhárom NSZK- beli kábelpragramban részt vesz, hagyományos program­jait más időpontokban „su­gározza”, így nagyobb vá­lasztási lehetőséget teremt. Újabban a franciák is nö­vekvő figyelmet fordítanak erre a technikai lehetőségre. Igyekeznek felvenni a ver­senyt belga és nyugatnémet kollégáikkal. Hazai példák Hazánkban tíz évvel ez­előtt, Székesfehérváron kez­dett el kibontakozni a ká­beltelevíziózás. Ma, Budapes­ten mintegy 30 ezer, vidé­ken száznegyvenezer lakást látnak al műsorral. Az or­szág tizenhat városában ti­zenhét stúdiót tartanak nyil­ván. Például a székesfehér­váriak. mintegy 22 ezer ház­tartásba, a győriek 23 ezer­be, a pécsiek 20 ezerbe ve­zették be a „drótot". E tömegkommunikációs eszköz szerkesztőinek több alkalommal szerveztek ta­lálkozót, amelyeken részt vehettem. Ezeken az össze­jöveteleken. bemutatkoztak ■egy-egy adásukkal a már évek, vagy éppen csak hó­napok óta dolgozó városi, illetve a budapesti „kerüle­ti” — a gazdagréti és a kő­bányai — stúdiók. A jelek szerint még csak ízlelgetik azt a lehetőséget, amelyet ez a technika hor­doz. A legtöbb helyen hét­főnként van az adás, egy­két órán keresztül. Ritka az élőzés. Zömében a Magyar Televízióéval megegyező az „est szerkezete”. A város óvónőinek meséjét afféle tv.híradós összeállítás kö­veti, természetesen helyi in­formációkkal. Néhány he­lyen a rövid tudósítások kö­zött a meghívott vendégek — rendszerint a település vezetői — élőben válaszol­nak a beérkezett kérdésekre. Másutt a „híradó” után ren­deznek rendszeresen fóru­mokat. s telefonon tartják a kapcsolatot a nézőkkel, azon­nal reagálnak észrevételeik­re, javaslataikra. Ez a pár. beszéd jól szolgálja a de­mokratizmus további széle­sítését, a helyi várospoliti. kai célok megvalósítását. A kábelrendszerrel lehe­tőség nyílna arra is, hogy az általános iskolák össze­egyeztessék óráikat — ezt könnyebb megoldani, mint országosan —, s a helyi stúdióból közvetítenék az is­kolatelevízió műsorait. Számtalan érdekes kezde­ményezéssel is találkozhat, tunk. A dunaújvárosiak ke. rékpáros túrát szerveztek, s a felhívásukra több ezren ültek nyeregbe, s egész nap bicikliztek a kijelölt útvo­nalon. A legjobbak jutalmat kaptak, s kulturális műso­ron vehettek részt valameny. nyien. A gazdagrétiek azzal is igyekeznek érzékeltetni: az egész lakótelepé a kábeltévé, hogy az adás ideje alatt bár­ki beléphet a tenyérnyi stú­dióba, s ott „egy az egyben" elmondhatja véleményét az adott témáról. Ugyanitt csa. ládi sportvetélkedőket is szerveztek, amely minden bizonnyal közelebb vitte egy­máshoz ennek az új. tízez­res lakótelepnek a fiatalja, it, öregjeit. A családok „ösz- szecsapását” élőben közve­títették. Nagyon sokan vet­tek részt ezen az eseményen. Egyszóval van mozgósító ereje is ennek az eszköznek. A legnagyobb gondot az anyagi források előteremté­se jelenti. Hiszen egy stú­dió berendezéséhez, egy mi­nimális eszköztárhoz, amely- lyel már el lehet kezdeni a munkát, mintegy 10 millió forintnyi technika: kamerák, képmagnók, keverőpult, vá­góberendezések szükségesek Ezért is adódhat, hogy na­gyon sok helyen képtelenek előteremteni az induláshoz ezt az összeget. Vagy néma legmodernebbeket vásárol­ják meg, s így a felvétel rosszabb minőségű, kevésbé élvezhető, Persze, a legtöbb helyen megtalálták a módját an­nak, hogy a jelenlegi nehéz anyagi körülmények között is előteremtsék a szükséges pénzt. A dunaújvárosiaknak például a helyi üzemek ösz- szefogásával, támogatásával sikerült. Azt hiszem ez olyan példa, amelyből megyénk városai is okulhatnak, hi­szen itt még egyetlen helyen sincs kábeltévé. Igaz, a VII. ■ötéves tervben az elképze­lések között szerepel néhány településen-, így a megye- székhelyen és Gyöngyösön is. Homa János A BHG számára végzett munka 12.8 millióról 16,2-re nőtt 1985-ben SEGÍTETT AZ IPARI ÁGAZAT Maradt az eredmény Markazon A Ganz Villamossági Müvek 3,1 millió fo­rint értékben dolgoztatott a markazi asszo­nyokkal. Az FFOK-fesziiltségváttókat cseh­szlovák exportra készíti elő Dorogi Józsefné és Hegedűs Béláné Új feladatként csomagolóanyagokát is gyár­tanak Markazon: a Mechanikai Müvek, a Bubiv gyárai és a BHG számára készít do­bozokat Szekrényes Judit és Szabad Józsefné (Fotó: Kőhidi Imre) nye a tavalyival azonos mennyiségű lett. Titok nincs mindössze annyi történt, hogy 10 millió 50 ezer fo­rinttal sikerült növelni a melléküzemági tevékenység értékét. Ehhez elsősorban az egyé­ni teljesítménybér bevezeté­se volt a kulcs: a tíz száza­lékkal megnövekedett bére­kért 20 százalékkal nagyobb árbevételhez jutott a szövet­kezet. „Megcibálta” a tavalyi esztendő megyénk szőlős­gazdaságait. A februári tar­tós hideg, majd a sző lő Vi­rágzás idején tapasztalt mos­toha időjárás nem sok esélyt adott a nagymértékben sző­lőtermelésre támaszkodó ter­melőszövetkezeteknek, így a Markazi Mátravölgye Ter­melőszövetkezetnek sem. Mégis a gazdaság eredmé­AZ ELÖLJÁRÓ ÁLLATORVOS Szerettem a hivatásomat — mégsem gazdagodtam meg... Dr. Hulinay János harmincöt éve él Ludason. Gyó­gyítópályáját 1951-ben Gyöngyöspatán. körzeti állat­orvosként kezdte, s három év múltán került ide. öt község — ha szükség hozta még több —. közös és ház­táji jószágának egészségét vigyázta, emellett a hatósá­gi teendők, állatszállítások kötötték le minden idejét. De jutott energiája társadalmi teendőkre is. Több mint húsz éve már, hogy tanácstag, s mióta nyugdí­jas, még több figyelmet szánhat a közre. Az önálló tanáccsal nem rendelkező társközség. Ludas elöljáró­jává választották az idén. Erről így nyilatkozik: — Amikor összesűrűsödnek a gondok, tanácstagi ülése­ket hívunk össze. Tenniva­ló akad bőven. Véglegesen meg kellene javítani a jár­dát, több pénzt szánni az óvodára, a közművelődés­re, bővíteni tervezzük a te­lefonhálózatot. Nemrégiben szavaztattuk meg a telepü­lésfejlesztési hozzájárulást. Az emberek 65 százaléka mellettünk állt. Gyakran jönnek a szerdai fogadóna­pokon ügyes-bajos dolgaik­kal a községbeliek. Próbálok együtt gondolkodni az em­berekkel. A jelenből a múltba né­zünk, magatartásának, egyé­niségének eredőjét kutatva. A dunántúli Seregélyesen született, apja a Hadik gró­fok birtokán volt gazdatiszt, diplomás mezőgazda. Em­bereit kultúrában is a jobb­ra irányító vezető volt, Hu- linay doktor így emlékezik rá: — Abban, hogy ezt a pá­lyát választattam, apámnak volt döntő szerepe. A pa­rasztgyerekekkel együtt a természetben nőttem fel. A sokoldalúság, s szakmai fel- készültség példáját apám­ban láttam. Ehhez a min­tához a ' sárospataki kollégi­um adta meg a tartalmat. Tízéves koromtól ott csiszo­lódtam, kiváló és embersé­ges tanárak keze alatt. Ilyen volt Képes Géza, a német­tanárom, akj ma már költő­ként ismert, vagy Gulyás ta­nár úr, aki Az ember tragé­diája valamennyi kiadását fejből idézte Az iskola mel­lett az angol internátusbán nevelődtem. Ennek köszön­hetően még ma is kedvvel olvasok angol nyelvű szép- irodalmat. Természetesen németre, latinra is megtaní­tottak minket, s főként ar­ra, ki mit ér. Tehát önis­meretre, értékítéletre. A pataki boldog diákélet után 1943-ban az akkori mű­egyetem állatorvosi kara fogadta be. Európai hírű tudósok keze alatt kemény munkával telt az első év. Közben a kosárlabda is el­hódította egy időre. A há­ború viszont közbeszólt. Er­ről így beszél: — Akkoriban a sport ér­dekelt, nem foglalkoztam politikával. A sárga csillagot a műegyetemen kellett elő­ször feltenniük a zsidó hallga­tóknak. Ellenérzés nélkül ültem az így megbélyegzett évfolyam társaim mellé. Negyvennégyben az egyete­met Németországba telepítet­ték. Nem mentem el. bár hivatalos menlevelem elle­nére számítanom kellett a behívóra. Gárdonyban egy zsidó orvos mellett töltöt­tem ezt az évet. Segédje vol­tam, de a támasza is egy­ben. A szétszakadt család a felszabadulás után került össze. Folytathattam tanul­mányaimat. Az utolsó évet nem várt fordulat szelte félbe. Negyvenkilencben származásom miatt kizártak az egyetemről. A menyasz- szonyom azonban mellém állt. Azökat a nehéz éveket, amikor a Ganz hajógyárban dolgoztam, már házastárs­ként éltük végig. — Igaz, emberek minde­nütt akadtak — idézi fel be­szélgetőtársunk. — Akkori munkavezetőm 1919-es kom­munista volt, aki hamar megszeretett és segítségével kerültem vissza az egye­temre. Az utolsó évet így fizikai munka mellett -vé­geztem el. Attól kezdve küz­delmekkel teli, de egyenes mederben folyt az életem. Az 1957-es év már Ludason talált. Arra a kérdésre, hogy elégedettek-e, ő is, felesége is elgondolkoznak. — Azt csináltam, amire vágytam. Szerettem a hiva­tásomat. Mégsem gazdagod­tam meg. Munkámért so­sem kértem többet, mint ami a díjszabásban volt, s gyakran az is elment ben­zinre. — Elégedettek vagyunk — nyugtázza a felesége is —, mert két gyereket becsület­tel felneveltünk. A lányunk orvos, a fiunk közlekedés­mérnök lett. Csak hát — s itt aggódva pillantanak egy­másra — a fiunk építkezik és nem tudjuk segíteni, ezért Algériában munkál vállalt. Vajon sikerül-e ne­ki? Dr. Hulinay János 1965 óta párttag, aktív közéleti ember. Kétszer lett Kiváló Dolgozó. Nyugdíjba vonulás­kor Kiváló Munkáért mi­niszteri' kitüntetéssel jutal­mazták. Szabad idejében kertészkedik, gobelint, sző­nyeget készít, horgászik, an­golul olvas. Filmet forgatótI jugoszláviai, csehszlovákiai útjáról, amelyeket levetített a ludasi embereknek. Tá- gabfo környezete hallgat a szavára. Búcsúzóul ezt mondja „Mindig a lelkiismeretemre hallgattam. Amit tudtam, végigcsináltam .. Jámbor Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom