Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. január 7., kedd „ÁLLANDÓ VEVŐKÖRÖM VAN .. Könyvek a papírboltban Ha betérünk Egerben a Széchenyi utcai papírboltba, a füzetek, naptárak és írószerszámok között az egyik polcon könyveket is felfedezhetünk. Történelmi tanulmányok, ismeretterjesztő művek, politikai kiadványok és kézikönyvek sorakoznak szép rendben egymás mellett, s természetesen meg is vásárolhatók. A „szokatlan” jelenség magyarázata tulajdonképpen egyszerű: az üzletvezető, Hankó Lászlóné a Kossuth Könyvkiadó terjesztője is egyben. S ráadásul a legeredményesebbek egyike: tevékenységét a Kiváló könyvterjesztő címmel ismerték el a közelmúltban. — Hogyan került ebbe a munkakörbe? — Az olvasás szeretetét, a könyvek iránti érdeklődést szinte családi vonásként örököltem, így igazán nem kellett sokat győzködniük a főnökeimnek 1973-ban — amikor egy kolléganőm távozása miatt új embert kerestek erre a feladatra —, hogy vállaljam el társadalmi munkában a terjesztést. Ekkor már én irányítottam a papírboltot, így kézenfekvő volt az ötlet, hogy a köteteket az üzletben árusítsuk, hiszen sok ember megfordul itt, s miért ne válogatnának a könyvekből is? Az elgondolás bevált, hiszen ma már évente körülbelül százezer forintos forgalmat bonyolítunk le a „melléküzemágunkban”. — Nem jelent ez konkurenciát a szomszédos könyvesboltnak? — Azért ez még nem akkora tétel, ami fenyegetné az ő üzletmenetüket. Inkább afféle csöndes együttműködés alakult ki közöttünk. Ha náluk elfogyott valami, akkor átküldik a vevőket hozzánk, hátha szerencsével járnak. — A Kossuth Könyvkiadóval milyen a kapcsolata? — Az övék az egyik legjobban kiépített terjesztői hálózat — szinte minden vállalatnál vannak megbízottaik —, s így kellő szervezettséggel folyik a munka. Egy évre előre megkapom a kiadási terveket, negyedévenként pedig a pontos listát, így előre tudom, milyen művekre számíthatok. Minden újdonságot megküldenek, így megtalálható nálunk a teljes választék. S mivel az ő közvetlen terjesztésük gyorsabb, mint a Művelt Népen keresztül történő terítés, a friss kiadványok sokszor hamarabb ideérnek, mint az állami könyvesboltokba. — Tapasztalata szerint, melyek az utóbbi időben a legnépszerűbb kiadványok? — Sokan vásárolják a Népszerű történelem sorozat köteteit. Szépen fogyott a, Tisza István életrajz, illetve A rosszhírű Báthoryak is. A lexikonokból, kisszótárakból és kézikönyvekből szintén sokat eladtunk. Általában kapósak a Kossuth-kiadvá- nyok, ami annak is köszönhető, hogy igyekeznek olyan alkotásokat megjelentetni, amik valóban érdeklik az embereket, vagy amelyekre a tanuláshoz, továbbképzéshez, egy-egy munkakör jobb ellátásához szükség lehet. A példányszámokat is a várható igények szerint határozzák meg, s azt hiszem nem nagyon fordul elő, hogy a kiadványaik a zúzdában végeznék, mint ahogy ezt jó néhány könyv esetében a Stúdió ’84 emlékezetes riportjában láthattuk. — Hogyan sikerül megnyerni a vásárlókat? — Ez inkább a „hőskorban” volt fontos feladat, ma már kialakult egy stabil vevőkör, például a „törzsvendégektől” előjegyzéseket is fölveszek. Harmincöt éve dolgozom a kereskedelemben és a hivatásomból adódik, hogy elég sok embert ismerek. Tanárok, diákok, a politikai tanfolyamok hallgatói, a történelem és a politika titkai iránt érdeklődő olvasók keresnek fel elsősorban, hogy az újdonságokat megvásárolják. — Milyen az ön személyes kapcsolata a könyvekkel? Csak eladja, vagy vásárolja is a köteteket? — Ezerkétszáz kötetes könyvtáram van otthon, és már alig férek a lakásban. Az ismerőseim kérdezgetik tréfásan, hogy mikor polco- zom be a plafont, mert jószerivel már csak ott van hely az újabb szerzeményeknek. A valamikori háromforintos Olcsó Könyvtár példányaival kezdtem a gyűjtést — ma is féltve őrzöm valamennyit. Mostanság 30 —100 forint között van egy átlagos könyv ára, egy-egy szebb kivitelű albumért pedig 300—600 forintot kell fizetni. Bizony, nagyon megugrottak az árak és kétszer is meg kell gondolnia az embernek, hogy megve- gyen-e egy újdonságot, vagy inkább kölcsönözze ki a könyvtárból. Én egyébként főleg a szépirodalmi, a történelmi és a művészettörténeti alkotásokat gyűjtöm. Említettem már, hogy az irodalom iránti érdeklődésemet a szüleimtől örököltem, így hát büszke vagyok arra, hogy nekem is sikerült beoltanom a gyerekeimet ezzel a szenvedéllyel. Sőt, most sincs vége a „hittérítésnek”, hiszen az unokáimból is olvasó embereket akarok faragni. Mert aki forgatja a könyveket, az gondolkodni is megtanul, ezt a képességet pedig nem nélkülözhetjük, ha életünk nagy és kis kérdéseiben kell döntenünk. Koncz János Koncz András festménye Bak Imre festménye Pillanatképek Mulasics László festménye Ez az időszak volt a konstruktivizmus újrafelfedezése Kelet-Európábán, mindenekelőtt Magyarországon. Ideáljaik a konstruktivizmus nagymesterei, Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Breuer Marcel, Bortnyik Sándor. De bartóki szellemben merítettek a magyar népművészet hagyományaiból is, különösen színválasztásban. Erdély Miklós, Keserű Ilona e generáció vezéralakjai, akik megérezvén a korszellemet, alakították ki sajátos stílusukat. Kapcsolódott hozzájuk Bak Imre, Hencze Tamás, Attalai Gábor, Fajó János, Nádler István, a középgeneráció. Az új konstruktivizmus általuk és még néhány kortársuk által váltott a konceptuális művészet irányába. Ezen irányzat fő alakja Birkás Ákos, aki nem a hagyományos táblaképfestészetet műveli, hanem xeroxok, szövegek, fotók felhasználásával alakítja műveit. Birkás rmnt főiskolai tanár, közvetlen kapcsolatban áll a harmadik generáció képviselőivel. Felfedezője, felismerője a legifjabb nemzedék új törekvéseinek. Az akadémiai kultúrán nevelkedett fiatal festők a geometrikus absztrakciótól az expresszív festészetig jutottak el. Olyan egyéniségek, mint az akcióról híres Szirtes János, Soós Tamás, a ragyogó piros és arany színekkel dolgozó Mazzag István, az emberi test töredékeivel operáló Buliás József. A három festőgeneráció által megteremtett stílusban vannak különbözőségek és hasonlóságok. De a másmás indíttatású alkotók mégis közös szellemiségű, magyar művészetet hoztak létre. E művészek munkáival a hazai közönség először 1968 —69-ben — amikor a hivatalos galériák elzárkóztak szerepeltetésük elől — az Iparterv kiállításán találkozhatott. Később a Fészek Galériában, majd az Ernst Múzeumban. A grazi bemutatkozás után most a Műcsarnok három középső termét kapták meg. K. M. Kiállítás a Műcsarnokban Másfél éves előkészület, kutatómunka előzte meg az 1985-ös Stájer Ősz keretében Grazban rendezett magyar festészeti kiállítást. A Neue Galerie és a Künstlerhaus adott helyet októberben húsz művész nyolcvan nagyméretű művének, amely A magyar festészet három generációja címet viselte. Wilfried Skreiner profesz- szor a Neue Galerie igazgatója válogatta az anyagot a Műcsarnok munkatársainak, Hegyi Loránd és Bakos Katalin művészettörténészek segítségével. A grazi múzeum és a Műcsarnok között másfél éves együttműködés alakult ki. A magyar festészeti kiállításért cserében a tavaszi fesztivál idején osztrák művészek tárlatát rendezi Budapesten a Neue Galerie. Az osztrák professzor a 60-as évektől figyelemmel kíséri a magyar festészet fejlődését, alakulását, s megállapította, hogy a kortárs művészetben a magyar pik- túra sajátos helyet és színt képvisel. A 60-as évektől képző- művészetünkben három periódus különböztethető meg, amelyet három festőgeneráció képvisel. Az első a 60- as évek elején lépett porondra, szuverén, színes festészettel. Munkáikban egyszerre képviselték a folyamatosságot és a megújulást. Hencze Tamás festménye TODORKA VILCSEVA: G x/orsszolgálat Kiró Kircsev hatalmas csomaggal állít be a mosodába: — Könyörgöm, mossák ki a lehető leggyorsabban, megfizetem a sürgősségi díjat, ami jár érte. Kilátástalan helyzetben vagyok: a feleségem itt hagyott két gyerekkel, és ismeretlen helyre távozott! — Hát nem irigylésre méltó helyzet! — mondta együttérző hangon az átA vevőnő. — Higgye el, ennek a megrendelésnek a teljesítését a mi mosodai kollektívánk elsőrendű feladatának tekinti. Három nap múlva átveheti a fehérneműt. Ám három nap múlva nem volt kész a fehérnemű. Sőt, egy hét múlva sem. A felháborodott Kiró a központhoz fordult. — Perpillanat objektív nehézségeink vannak — magyarázta el neki lágy hangon az igazgató. — De, energikus lépéseket teszünk, hogy változtassunk a helyzeten. Az ön megrendelésének a teljesítését, tisztelt Kircsev úr, a mi vezetőségünk elsőrendű feladatának tekinti. Még ma rendkívüli gyűlést hívok össze. Legyen nyugodt, nem \hagyjuk magára a \bajban! És valóban már másnap felhívták Kircsevet ja mosodából: — Problémája megoldódott, tisztelt Kircsev úr, bár emiatt az egész várost össze kellett szaladgálnunk. — Vagyis a fehérneműt még nem mosták ki? — Két ioldalról közelítettük meg p kérdést: megkerestük a feleségét, és rábeszéltük, hogy menjen vissza magához. — De miért? — Hogyhogy miért? amikor kollektívánk részletesen elmondta neki a maga bújáit-baját, egészen meghatódott, javíthatatlan méláknak nevezte magát, és nemcsak kimosta, de ki is vasalta a holmiját! Jöjjön ide gyorsan, a mosodába, várja magát! (Fordította: Juhász László) A MÁSODIK FÉLÉV MENETRENDJE Véget ért a téli szünet Hétfőn ismét megkezdődött a tanítás az általános és a középiskolákban. A téli szünetet követő első csengetés 1 millió 300 ezer általános iskolás és mintegy 235 500 középiskolás számára jelezte a kéthetes pihenő végét. A tanulók a szeptemberben megkezdett munkát folytatják. Az első félév február 2-án ér véget. Az iskolák február 7-ig értesítik a tanulókat és szüleiket az addig végzett munka eredményéről. A tavaszi szünet április 7-től 11-ig tart: a szünet előtti utolsó tanítási nap április 3., a szünetet követő első tanítási nap - április 14. lesz. Az érettségi írásbeli vizsgák a középiskolák nappali tagozatán május 12-én, a nemzetiségi gimnáziumokban május 9-én, az esti és levelező tagozatokon pedig május 26-án kezdődnek. A tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban 1986. június 13., a középfokú iskolákban június 6. A középiskolák érettségiző osztályaiban, az egészségügyi szakiskolák végző osztályaiban május 9-én, a szakmunkásképző iskolák utolsó évfolyamain május 23-án ér véget a tanítás.
