Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 2., csütörtök S. Körház. Oj építészeti megoldás a moszkvai Matvejevszkoje lakótelepen SZOVJETUNIÓ Moszkva az ezredfordulón M. V. Poszohin, Moszkva állami és Lenin-díjas főépítésze NDK Megbecsülve magas korban is Hogyan változik meg a szovjet főváros a harma­dik évezred elejére? A 2010- ig szóló hosszú távú fej­lesztési terv szerint a város- központban felújítják a régi épületeket és templo­mokat, az öreg, lebontásra ítélt házak helyén parko­kat, tereket létesítenek. A kisebb vállalatokat áthelye­zik az ipari kerületekbe, a felszabadult épületekben ét­termeket, cukrászdákat ren­deznek be, múzeumokat és üzleteket alakítanak ki. Annak ellenére, hogy a város gépkocsiparkja körül­belül kétszeresére nő, a köz­pontban a gyalogosok mégis kedvezőbb helyzetbe kerül­nek, mivel több utcát tel­jesen a gyalogosforgalomnak adnak át. Az első ilyen, az Arbat már most sétálóutca. A városközpontban a gépko­csiforgalmat teljes egészé­ben a Szadovoje körút ve­szi át, illetve az új, 35 kilo­méteres autósztráda-kör- gyűrű, amely öt-hét kilomé­ter távolságban a Kremlt öleli körül. Milyen lakások épülnek Moszkvában a XXI. század elején? Ami a szobák szá­mát illeti, meg kell valósí­tani „a családtagok száma plusz egy szoba” célt. A la­kásokban csupán a főfalak lesznek állandóak, az áthe­lyezhető közfalakkal növel­hető majd a szobák száma. Minden lakásban lesz ká­beltelevízió, légkondicioná­lás, egyes lakásokban kép­telefon is. Az utcai frontra néző lakásoknál különleges zajszűrők alkalmazásával csökkentik a zajszintet. Már a nyolcvanas évek végére jóval az autósztráda- körgyűrűn kívülre terjesz­kedik a főváros. Lehet-e a központtól 35—40 kilomé­terre lévő új kerületek la­kóinak teljes értékű élet- körülményeket biztosítani? A várostervezők szerint le­hetséges, ha megváltoztat­ják a város struktúráját. Moszkvát három részre fog­ják tagolni. Ezek gyakorla­tilag 3 millió lakosú önálló városrészek lesznek. Mind­egyikhez 16 övezet tarto­zik (nyolc Moszkva hatá­rain belül és ugyanannyi a körgyűrűn túl). Az övezetek­nek saját központjuk lesz — üzletekkel, éttermekkel, parkokkal és stadionokkal, mozikkal, hangversenyter­mekkel, szogáltatóházakkal és hivatalokkal. A legtávo­labbi lakónegyedtől a hoz­zá legközelebb eső közpon­tig húsz percnél nem kell többet utazni tömegközleke­dési eszközökön. Mindegyik lakókörzet közelében saját ipari övezetek alakulnak ki. Ilyen módon megszüntethe­tő a felesleges utasáramlás a távoli munkahelyre, ész­szerűbben használhatják fel szabad idejüket • a moszk­vaiak. Mindezek ellenére meg­különböztetett figyelemmel fejlesztik a városi közleke­dést. A legfontosabb közle­kedési eszköz változatlanul a metró lesz, amelynek hosz- sza eléri majd a 300—320 kilométert. Ennek ellenére a metró a hosszabb távol­ságokon nem lesz képes egyedül megoldani a gyors utasszállítást. A városi köz­lekedésben komoly szerepet szánnak a tervezők a fel­színi villanyvonatoknak. Gyorsaság tekintetében az „elektricska” ugyan elmarad a metrótól, de utasforgal­mát tekintve felülmúlja azt. Üjra reneszánszát éli majd a villamos. Négy kocsiból álló, ötszáz utast befogadó gyorsított változatát min­denekelőtt azokba a kerüle­tekbe közlekedtetik, ahol nem célszerű metrót építe­ni. Végül megváltoznak a ha­gyományos felszíni közleke­dési eszközök is: az autó­busz, a troli és a villamos. Elektronikus forgalomirá­nyítással szabályozzák köz­lekedésüket, így a legkisebb menetidőeltérés, vagy for­galmi fennakadás is kiküszö­bölhető. Napjainkhoz hasonlóan a jövőben is nagy gondot for­dítanak Moszkvában a kör­nyezetvédelemre. A város határain túlra helyezik a levegőt szennyező ipari lé­tesítményeket, hulladék nél­küli termelési ciklusokat ve­zetnek be, föld alatti vákuu­mos szemétvezetékeket épí­tenek, ezeken keresztül jut el a háztartási hulladék a szemétégetőkbe. Hasonló vá­kuumos berendezések kísér­leti célból már működnek Moszkva egyik lakótelepén. Moszkva világviszonylat­ban is az egyik legszebben parkosított város. A jövő­ben még fokozottabban gon­doskodnak a zöldterületek kialakításáról. Amíg ma minden moszkvai lakosra 17 négyzetméter zöldterület jut, az ezredfordulón ez 24 négy­zetméter lesz. Az észak­keleti városrészben egyedül­álló növény- és állatvilág­gal, — természeti parkot lé­tesítenek. Egy másik kerü­letben, a Moszkva folyó övez­te szigeten pedig hatalmas gyerekpark épül. Moszkva lakóinak száma 2010-ig körülbelül egymil­lióval nő. A 16,7 millió lakosú NDK- ban 2,8 millió a nyugdíjas korú állampolgárok, a 60. életévüket betöltött nők és a 65 évesnél idősebb férfiak száma. Ök alkotják a lakos­ság 17 százalékát. A demokratikus Németor­szág megalapítása óta eltelt 36 év alatt éppen 12 alka­lommal emelték a nyugdí­jakat. A legutóbbi évtized­ben a gyorsan növekvő ipari termelés eredményeként már a nemzeti jövedelem 5 szá­zalékát fordíthatták a nyug­díjasok életkörülményeinek, szociális helyzetének, egész­ségügyi ellátásának javítá­sára. Ez a törekvés a nyolc­vanas években is érvényesül. Ma a nyugdíj minimális összege 300 márka. Nemcsak azok részesülnek nyugdíjban, akik legalább 15 évet töl­töttek munkaviszonyban, ha­nem az idősebb egyedülálló anyák is, akiknél a nyug­díjjogosultság eléréséhez szükséges időt gyermeken­ként egy-egy évvel csökken­tik. Azok az édesanyák pe­dig. akik öt, vagy még en­nél is több gyermeket ne­veltek — függetlenül attól, hogy egyedülállók vagy sem —, ezért a munkavégzéssel egyenrangú tevékenységükért 60 éves koruktól nyugdíjat élveznek. Az átlagnyugdíj jelenleg 365 márka. A munkások át­lagnyugdíja 456 márka. Az öregségi és a rokkantnyugdí­jakhoz különböző kiegészíté­sek járulhatnak. A nyugdí­jas például az eltartott há­zastárs után 150 márkát kap. Ha gyermeket nevel — ez nemcsak a vér szerinti uno­kákra vonatkozik —, gyer­mekenként 45 márka kiegé­szítés illeti meg. December elsejével ismét emelték a nyugdíjakat, ez­úttal 30 márkával. Ötven márkával egészül ki, s így 200 márkára növekszik a házastársi pótlék. Sokfélék a kedvezmények. A városi tömegközlekedési eszközökön féláron utazhat­nak a nyugdíjasok, a vasúti jegyért pedig az ár egyhar- rnadát fizetik. Nincs rádió- és tévéelőfizetési kötelezett­ségük, s a délutáni mozielő­adásokat ingyen látogathat­ják. Kedvező hitelfeltételek­kel vásárolhatnak ipari és tartós fogyasztási cikkeket, valamint rühaneműt. Olcsón — s ha indokolt: ingyen — juthatnak ebédhez korábbi munkahelyükön. Jók a nyugdíjasok lakás- körülményei is. Közkedvel­tek a nyugdíjasházak, ame­lyeknek egy-, vagy kétszobás otthonaiban mód nyílik az önálló életvitelre, miközben a lakók különböző szolgál­tatásokat is igénybe vehet­nek, s rendszeres orvosi fel­ügyeletben is részesülnek. Azok, akiknek egészégi ál­lapota nem engedi meg az önálló, független életet, min­den tekintetben kielégítő el­látást kapnak az állami vagy egyházi szociális otthonok­ban. A szociális otthoni el­látásért az ott lakók a leg­kisebb nyugdíjnak körülbe­lül az egyharmadát fizetik. Ma az országban a nők átlagos életkora 75, a fér­fiaké pedig 69 év. Jelenleg minden harmadik nyugdíjas 75 éves, vagy még ennél is idősebb. Sajnos, szép szám­ban vannak közöttük ma­gányos emberek, körülbelül a 20 százalékuk szorul rend­szeres ápolásra. Az egyedül­álló nyugdíjasokról azonban nemcsak a szociális ottho­nokban gondoskodnak. Az, aki nem kíván sem otthon­ban, sem nyugdíjasházban lakni, hanem ragaszkodik megszokott környezetéhez, amelyben élete nagy részét leélte, ám magányos és be­teges, nem marad segítség nélkül. A Vöröskereszt és az Úttörő Szövetség egyaránt feladatának tekinti ezeknek a munkában, becsületben megöregedett embereknek a támogatását. De nemcsak a fiatalok és a középkorúak nyújtanak segítséget, hanem maguk a nyugdíjas sorstár­sak is. A nyugdíjas élet nem je­lent tétlenséget. Nagyon ke­vés ország van a világon, ahol ennyit törődnek a nyug­díjasok aktivizálásával. Az NDK lakókerületeiben jelen­leg 4000 nyugdíjas kollektíva működik. Zöldterületeket gondoznak, szervezik a kö­zösségi életet, vigyáznak a gyerekekre, szerepet vállal­nak a klubok, sportpályák üzemeltetésében. Sőt, maguk is szívesen sportolnak. A nyugdíjas sportmozgalomnak, a versenyeknek, országos erőpróbáknak már hagyomá­nyai vannak. Főként úszás­ban, turisztikában, tornában és sakkban jeleskednek. Az Országos Testnevelési és Sportszövetségnek tízezer nyugdíjas munkatársa van. Tanulni, ismereteket gyűj­teni sohasem késő. Ezt vall­ja az a sok ezer nyugdíjas, aki rendszeres hallgatója a veterán akadémiáknak. Nem ritka azoknak a száma, akik nyugdíjasán ülnek be az egyetemi padsorokba, hogy a megszerzett tudás révén el­igazodjanak a legfrissebb tu­dományos, műszaki, közgaz­dasági és politikai kérdések­ben. BULGÁRIA Páratlan islénytani telelek CSEHSZLOVÁKIA A zene megújuló otthona A gyógyfürdőiről neveze­tes dél-bulgáriai Velingrá- dot nyomban szárnyára kap­ta a világhír, amint a kör­nyéken ásatásokat végző pa­leontológusok bejelentették szenzációs felfedezésüket. Az őslénykutatók ezen a vi­déken olyan emlősök csont­maradványaira bukkantak, amelyek mintegy ötmillió évvel ezelőtt, a pliocén kor­ban éltek Földünkön. A hordalékanyagban 70 centi­méter mélységig gazdag zsákmányra találtak, meg­kövesedett mammutok és 27 más emlős csontjait lel­ték meg. Vannak közöttük hipparionok (háromujjú ős­lovak), orrszarvúak, antilo­pok, szarvasok, macska- és disznófélék, medvék és hié­nák családjába tartozó ra­gadozók nyomai. Az igazi meglepetés akkor érte a pa­leontológusokat, amikor a maradványok között két emberszabású majom csont­jait is sikerült azonosítani­uk. Ez utóbbinak azért tu­lajdonítanak különös jelen­tőséget, mivel az eddigi is­meretek szerint a pliocén korban a mai Európa terü­letén nem éltek embersza­bású majmok. A tudósok feltételezik azt is, hogy a velingrádi lele­tek- közül jó néhány egészen egyedi. Például az itt élt orrszarvúnak sehol a vilá­gon nem volt párja, ez a fajta csak ezen a vidéken tanyázott. A francia Thommas pro­fesszor szerint a velingrádi egy olyan különleges lelő­hely, amelyhez hasonlóra még egyetlen ásatáson sem talált. Annak ellenére, hogy a helyi lakosság körében már régóta szóbeszéd tárgya a sok különös és furcsa csont, a felfedezés a véletlen mű­ve. Geológusok kutattak ezen a területen, s nékik tűnt fel, hogy műszereik gyenge radioaktív sugárzást jeleznek az adott helyen. Ritka fémek, esetleg ezüst, arany előfordulására gyana­kodtak. Ám miután meg­bontották a földfelszínt és ráakadtak az első 50 és 100 centiméteres csontokra, már tudták; tudományos szenzá­ció van kilátásban. A maradványok kis terü­leten zsúfolódtak össze. Ez arra enged következtetni, hogy valamiféle természeti katasztrófa okozhatta az ál­latok tömeges pusztulását. A pliocén kori állati tö­megsír valamennyi titká­nak feltárására mintegy 5— 6 évet szánnak a kutatók. Jelenleg a világ legnevesebb paleontológusai hozzák a felszínre és rendszerezik a leleteket. Az anyagot a Szó­fiai Nemzeti Természettudo­mányi Múzeumban állítják ki. A lelőhelyen őslénytani múzeum felállítását tervezik. Zseliz a Lévai járás déli részén, a Garam jobb part­ján fekszik. A XVII. század elején a város az Esterházyak tulajdonába került, akik a kiterjedt birtokon fényűző kastélyt építtettek pompás angolparkkal övezve. Az épí" tészeti emlék jelentőségét növeli, hogy egykoron Franz Schubert is gyakori vendé­ge volt a kastélynak. Az építkezés 1720-ban kez­dődött, de csak a XVIII. század második felében feje­ződött be. Az uradalmi szá­madásból kiderül, hogy az alápincézett, zsindelytetős épületet tartós anyagból húz­ták fel. Belül 19 szobát ala­kítottak ki. Konyhaként az épület délkeleti részében ta­lálható jellegzetes, boltíves terem szolgált. A szalon az északi szárny középpontjá­ban állt, padlózatát mozaik- szerűen kirakott parketta alkotta. A mennyezetet fest­ményekkel díszítették, a fa­lakat növénymintákkal hin­tették tele. Zseliz egyfajta konzervati­vizmust őriz. A kastélyt alig érintették az évszázadok vál­tozásai, az új építészeti, bel­sőépítészeti divatok. Esterházy János Károly (1777—1834), a zselizi urada­lom birtokosa, pártfogója volt a művészeteknek, s tá­mogatta a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megalapítá­sát is. Franz Schubert 1818 és 1824 között az ő meghí­vására látogatott el egy-egy zenei évadra a zselizi kas­télyba. A művész és a gróf Bécsben ismerkedett meg. Schubert a két gróflány, Má­ria és Karolina zenetanára lett. A zselizi kastélyban születtek meg Schubert olyan ismert szerzeményei, mint például A szép molnárlány. Schubert halálának 150. évfordulóján 1978-ben kiál­lítást rendeztek az emlék­házban, abban az épületben, ahol zselizi vendégeskedései során lakott a zeneköltő. Az emlékház a kastély közelé­ben található, s a sokatmon­dó Bagolyvár névre hallgat. Földszinti helyiségeit Schu- bert-emléktárgyakkal és -ereklyékkel rendezték be. Az emeleti termekben pedig a kastély megmaradt búto­rait mutatják be a látogatók­nak. A most következő ötéves térvben megkezdik és előre­láthatóan elvégzik a kastély, a park, az egész birtok re­konstrukcióját. A beruházó a pozsonyi Műemlék- és Természetvédelmi Intézet. A kastély felújítására 6 millió, a parkéra 5,8 millió koronát irányoztak elő. Sok munka vár majd a szobrászokra, szoborrestaurátorokra és dí­szítőszobrászokra is, hiszen a park teljes szoborgyűjtemé- nyét újjá kell varázsolni. A kastély egy szárnyában ze­netörténeti kiállítás létreho­zását tervezik. A zselizi kastély — a fel­újítása után — a Schubert nevével fémjelzett zenei ün­nepségek otthona lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom