Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
í" '• i N ÉPÚJSÁG, 1986. január 25., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9 RAMZ BABADZSAN (1921—): Tokaj Ittál-e tokaji bort valaha? Olyan mint az egészen ritka rózsa. Felhőkbe futó hegyek taraja bukkan eléd s már fenn vagy a hegy tetején s elhalványul a hétköznapi próza. Miből szűrték ezt a szűz aromát? Honnan vették ezt az izt, illatot? Valóságként átéltem a csodát, miről Omor Khajjám csak álmodott. Ezt mondaná, ha most ő lenne Itt: „Ez a bor holtakat elevenít!" Bejártam az aranyszínű Tokajt, a szőlőskertek őszi fényében áztak: láttam fürtökkel terhes tőke-rajt, könnyű szélben levelek paroláztak. Szőlőskertek s falvak közt vitt az út, előttünk végtelen zöld messzeség. UJGUN (1905—): S a pincékben, utunk amerre fut, behívnak és kínálnak: „Még! No, még!" Mindenfelé erős volt a kisértés, de vállaltam s nem történt semmi sértés. Jó volna már pihenni is — az ám! Van ott egy szövetkezeti gazdaság: most kezdődik csak istenigazában a tánc — de tart is egész napon át. Gazdáink fénylő, meleg mosolya kíséri lépteidet, üzbég vendég! öreg magyar — nem felejtem soha! — nyújtja felém pohárban Tokaj lelkét. Mi is csak így teszünk Üzbegisztánban, ha vendég jön, kit hozzánk szíve hoz, bár mondhatom, hisz átéltem, hisz láttam: a mi lakzink nem ily csodálatos. Társaim, megvallom férfiasán, hogy Omar Khajjámnak éreztem ott magam. (Képes Géza fordítása) Megérkezel Megérkezel — szívem megy, fut, rohan hozzád, váratlanul elém tűnt ritka csillag, Mint vadgalamb, aki tavaszi hajnalon fészkéből kirepül: hívja a fény s az illat. Elmégy — válásra int a pillanat: lesüpped az öröm mint összetört ladik — Szempilláim, félénk, nyugtalan madarak remegnek reggelig: az álmot kergetik. Megérkezel hozzám s úgy tűnik, hogy a nap leszáll a ködből és a tenyeremre ül. Elmégy tőlem s a gondok elborítanak, szívem tűzre dobva ég tehetetlenül. Megérkezel — és már szárnyal feléd a vad dal, és kedvesed virágdísszel fogad. Elmégy — és újra elviszed magaddal az édesded álmot; szelíd-szép húgodat. Hívlak s megjössz, mosolyogsz mint a hajnal, az útra fényt és virágot hintve szét — Dehát mért is mégy el? hiszen az idő nyargal s nélküled minden perc iszonyú veszteség. (Képes Géza fordítása) MIRTEMIR (1910—): Felhő Gomolyfelhő az égen — fehér felhő: sima teli tőgyedből fehér tej jő? Gomolyfelhő, szép tavaszok követe, eső, zápor illatával — jöhet-e? Már az égen hordónyi csend, dübörgő; eső nélkül el ne illanj, te felhő! Ha esőt adsz, térdig járunk a fűben, ha lesz jó fű, hús is, tej is lesz bőven. II Gomolyfelhő az égen — fehér felhő... Bizony egyszer fehér hattyúnak látunk, bizony, másszor havas csúcsnak csudálunk, aztán fehér sólyomnak mutat álmunk. Fönn az égen fényes álom, el ne hagyj! Ügyes festő műve vagy, te, hitető; gyapot, lomb, füst, madár, hó, kő, dombtető • aztán őszi szérűk tükörképe vagy... (Tandori Dezső fordítása) teát, a kalitkában fürj harsogott, sas ük sistergett a nyársán, és a helyi tréfacsi- nálók a gengszterek és a rendőrség kölcsönös kapcso- talait tárgyalták az USA- ban. Miután megibtak egy-két csésze teát, Tadzsibaj leereszkedő mosollyal megszólalt: — Nos, tisztelt barátaim, rögtön felvidítalak benneteket. Mit gondoltok, mit mondott ma nekem az én Hadi- csám? A találgatások nem soká várattak magukra: — Hogy még egy fiatok lesz .. ■ — Hogy rég le kellett volna vágatnod a bajuszodát... — Hogy itt az ideje kocsit vennetek... Tadzsibaj csak kuncogott válaszképpen. Mikor pedig minden feltételezés kimerült, így szólt: — Azt mondta, hogy Tas- kentben magamnak egy pár cipőt vegyek, neki meg kettőt. — Miért? — Azért, barátaim, mert egy nap alatt jóval többet jár, mint én! — Nemhiába tartják a te Hadicsádat nagyszerű asz- szonynak! — mondta Gafur brigádvezető, és rákacsintott barátaira. — És ha neki van igaza? Tadzsibaj még a teáról is megfeledkezve kezdte sorolni, mit csinál' egy nap alatt (az jött ki, hogy majdnem kétszer körülfutja az egész földgolyót az egyenLítő mentén), végül kijelentette: — Apám emlékére esküszöm: ha kiderül, hogy egy nap alatt kevesebbet járok, mint a feleségem, leborotválom a bajuszomat! A barátai lármázni kezdtek: — Hagyd az üres esküdö- zéseket, tiszteletreméltó Tadzsibaj! — Senki se tudja eldönteni, melyikőtöknek van igaza. — Miért? — avatkozott bele újból Gafur brigádvezető. — Nagyon könnyű ellenőrizni, ki mennyit járt egy nap alatt. Lépésmérőt kell venni. Olyan óraforma műszer, ami a lépéseket számlálja. Még a mi boltunkban is kapható — a baloldali felső polcon hevernek, a zöld- borsókonzervek mellett. Tadzsibaj vesz egyet, és minden kiderül! Tadzsibaj megesküdött, hogy másnap azonnal megveszi a lépésmérőt, és Hadi- csa meggyőződhet róla, hogy neki egy pár cipő is bőven elegendő. Feleségének nem szólt semmit, megvette a lépés- mérőt, és egész nap azzal járt. Folyt az őszi szántás (a kolhozban mindig akad mezei munka), úgyhogy estére a lépésmérő skáláján Tadzsibaj elégedetten fedezett fel egy ötjegyű számot, amit rögtön megmutatott a teázóban a barátainak. Másnap elhatározta, otthon marad, hogy végre eldöntsék a vitát. Gafur brigádvezető hozzájárult, hogy egész napra helyettesítse valaki. — Csak nem beteg, drága férjem? — kérdezte Hadi- csa, amint meglátta. hogy Tadzsibaj nem ment munkába. De azon még inkább el- ámult, hogy Tadzsibaj pity- mallattój járni kezdett utána, s egy lépésre se maradt le tőle. Kimegy Hadicsa a kertbe, Tadzsibaj is a kertbe. Megáll a kemencénél, odaáll Tadzsibaj is. Hadicsa a boltba meg, a férje is lépést tart vele. — Mi van magával? Miért kezdték egyszerre érdekelni a háztartás dolgai? — Hadicsa nem fogyott ki a csodálkozásból. — Nincs egyéb gondja? A nap vége felé azonban már bosszankodni kezdett: — Csak nem attól fél, hogy megszököm? Ügy emlékszem, még fiatalkorában se volt ilyen féltékeny. Tadzsibaj valami kivehe- tetlent mormogott válaszul. Azt mégse mondhatta a feleségének, hogy ellenőrzést tart! Hiszen akkor dupla annyi lépést tenne... Valamikor a nap második felében Tadzsibajnak remegni kezdett a lába, mint a távíróvezetékek a szélben. Este hat óra tájban a járása erősen megváltozott — vonszolta lábait, és nagyon nehezére esett lépést tartania a feleségével. Tekintettel arra, hogy nyolcra, már nem bírta beérni Hadicsát, nem maradt számára más, mint hogy helyben járjon, még jó, hogy a lépésmérőnek elvileg mindegy: lépés előre, lépés hátra, lépés egyhelyben — egyformán számlálja. A gyerekek csodálkozva nézték az apjukat, aki tekintetével a ház körül röpködő anyjukat követve, mint egy idomított teve, egy helyben toporgott. — Mi lelt fiacskám? — kérdezte a pamlagról a nagymama. — Miért váltogatod folyton a lábaidat? — Az üzemi tornát... ó ... tartják a frissesség megőrzése. .. jaj... legjobb eszközének. .. ó! — felelte Tadzsibaj a derekát lapogat- va. Hadicsa még egyre sürgölődött a ház körül, léptei hol az udvarról, hol a kertből hallatszottak. Még arra is volt ideje, hogy a tévét is megnézze, a gyerekeket is lefektesse, ételt is készített másnapra. Tadzsibaj nem hogy a lábát, a kezét se bírta mozgatni. Alig tudta elővenni a zsebéből a lépésmérőt. Ohohó! A lépések száma kétszer több volt annál, mint amit tegnap büszkén mutogatott a barátainak! .. .Mikor napnyugta után Tadzsibaj visszaérkezett Tas- kentből a vásárolt holmikkal, az autóbusz szokás szerint most is a teázóval szemben állt meg. Barátai kezében megdermedtek a csészék, ajkukról sóhajként röppentek fel az értetlenség szavai: — Ki ez? Mintha Tadzsibaj lenne! — Ó, Allah! Ha ez Tadzsibaj, akkor hol a bajusza? — Minek neki a bajusz, ha van lépésmérője? — nevette el magát Gafur brigádvezető. — Érdekes lenne megtudni, hány pár cipőt vásárolt végül is Hadi- csának? (Zahemszky László fordítása) Alisir Nevái (1441-1501) A Gutenberg című egri újság 1867. október 1-jei számában alighanem Kun Pál ismertette először magyar nyelven a csagataj (óüzbég), s egyúttal az egész régi török irodalom legkiemelkedőbb képviselőjének egyik művét. Nevái neve ugyanúgy a költészet fogalmát jelenti az üzbégeknél, mint nálunk Petőfié és Aranyé. A kiváló költő a mai Irán területén lévő Hérát jeles államférfija is volt: iskolákat, könyvtárakat, fürdőket, hidakat, öntözőcsatornákat építtetett, és sokat fáradozott a nép nyomorának enyhítésén. Tudósokat, művészeket hívott az udvarba, háza a közép-ázsiai kulturális élet központja lett. Monumentális életművet hagyott maga után, több mint háromezer költeményt írt. Legkedveltebb műfaja a gazéi, amelynek a perzsa- —tádzsik Háfiz után a legkiválóbb művelője. A gazéi témája szinte kizárólag a szerelem miatt érzett szenvedés. Legkiemelkedőbb költői alkotása az 1483 és 1485 között keletkezett Hamsza, azaz ötöskönyv. Ennek két legismertebb darabja a Fer- hád és Sirin (magyarul: 1966, Európa) és a Lejla és Medzsnun című elbeszélőköltemény. A Két nyelv bírálata című nyelvészeti-stilisztikai művében azt elemzi, hogy a türk (azaz óüzbég) nyelv nemcsak egyenlő versenytársa a perzsának, de költői erejével képes felülmúlni is. Tudományos elemzéssel hizonyítja azt, amit csodálatos költeményei minden elemzésnél ékesebben hirdetnek. Méltán vette fel a „Nevái” költői nevet. ami perzsául annyit je- - lent: Dallamos. Hajnalszellő Hajnalszellő, szenvedésem szívrablómnak elbeszéld! Jácintfürtű, rózsaarcú szívrablómnak elbeszéld! Hogy az ajkát vágyva vágyón vért nyelek csak szüntelen, Vígasságban ajakával bort ivómnak elbeszéld! Torkom ég, boromban méreg, szemem könnytől csillogó. Édes ajkú, szép beszédű mosolygómnak elbeszéld! Hogy a tündértől szakadván hírt s nevet elhagytam én, Eme bánat-völgye szívben, bús soromnak elbeszéld! Hogy kegyét megvonta tőlem, bús ügyemben lesz-e még Irgalomnak fénye-Iángja, nyugtatómnak elbeszéld! Nem, Nevái, szívtelennek nyugta bánatban honol, Mint vagyok most, ej, barátom, vigaszomnak elbeszéld Hontalan idegenben... Hontalan az idegenben boldog nem lehet, Nem ád néki a világ víg, kedves életet. Aranykalitban viruljon piros rózsa bár, A bülbülnek tövisekből fészke nem lehet. Hívő, néked húri kéne, énnékem a kedvesem, Neked jussanak a mennyek, borozóhely kell nekem. Borozóhelyen pohárnok és serleg, mi kell nekem, És ha serleg van előttem, mindig színig telt legyen! Szép a szemed, szemöldököd, a szempillád csodaszép, Szép a szavad, a beszéded, az ajakad, csodaszép. Szépségpontod szép, s az orcád és az állad csodaszép, Mért soroljam, tested minden porcikája csodaszép! (Brodszky Erzsébet fordításai) Nélküled Ha tavasz jön s nélküled jön: bennem poklok pokla ég — A piros rózsa: csupa vér, a fehér rózsa: csupa jég. Ha tavasz jön s te nem vagy itt : pokol az éj, pokol a nap — Mennyországban vagy nélkülem. Ennél többet mondjak-e még? Arcomon könny barázdák — ha vetnél beléjük örömet! Ha jönnél ablakom alá, halkan, úgy mint valaha rég... Édes a barack, nedvje dús, de magva méreg-keserű — Édes szádból méreg a szó — ez ellen hol van menedék? Mért mondod: a pokolban majd mezítláb égek s meztelen? Most rajtam ruha. lábbeli s igy szakad rám a szörnyű vég! Ne félj, Nevái! Mért riaszt a fénylő júniusi hold, mit mint éles acélba rdot emel fejed fölé az ég?! (Képes Géza fordítása)
